A háborús hős, aki Putyin ágyába bújó, neofasiszta diktátornak nevezte a magyar miniszterelnököt.
Amikor 2 napja közölték, hogy leálltak a kezeléssel, akkor már sejthető volt, hogy közel a vég. Vasárnap a családja be is jelentette, hogy 82 évesen meghalt John McCain amerikai republikánus szenátor, a külügyi bizottság elnöke, aki a főként időseket érintő agydaganatfajtában, glioblasztómában szenvedett.
McCain igazi legendája volt az amerikai politikai életnek:
- Először is háborús hős, aki 5 és fél évet töltött hadifogságban, miután a a vietnami háborúban lelőtték a repülőgépet, amelynek pilótája volt.
- Utána 37 éven át volt a szenátus tagja Arizonából, majd a republikánusok elnökjelöltje.
Már 2000-ben indult volna az elnökválasztáson, 2008-ban jelölte is a pártja, de veszített Barack Obamával szemben. Tekintélyére azonban jellemző, hogy 2004-ben John Kerry demokrata elnökjelölt kérte fel, hogy republikánusként legyen az alelnökjelöltje ifjabb Bush-sal szemben, ami egészen szokatlan az amerikai belpolitikában.
McCaint leginkább Churchillhez lehetne hasonlítani a történelmi személyiségek közül: mindketten igazán
utálták az autokráciát és az azokat uraló diktátorokat.
Míg Churchill egyszer, átmenetileg, a túlélés érdekében kénytelen volt összefogni Sztálinnjal, McCain nem válogatott. Khadaffitól Husszeinig, Milosevity-től Aszadig, Chaveztől Putyinig fellépett mindenkivel szemben, mint akit a történelmi tapasztalatok arra okítottak, hogy egy diktatúra soha nem lehet elég jó, mindig veszélyt jelent a világ békéjére és a többi országra. (Náluk már csak Trumpot utálja jobban, akinek azt is megtiltotta, hogy a temetésére elmenjen, ugyanúgy mint 3 éve Göncz Árpád Orbánnak.)
A magyar vonatkozása McCainnek az, hogy a diktátorok körébe sorolta Orbán Viktort is. 2014-ben, az amerikai szenátus vitájában azt mondta,
nem vagyok ellene a politikai kinevezetteknek, mert tudom, hogy miként játsszák ezt a játékot, de így állunk: egy nemzet annak a határára került, hogy feladja a szuverenitását
egy neofasiszta diktátornak, aki ágyba bújik Vlagyimir Putyinnal,
és mi a Gazdagok és szépek producerét küldjük nagykövetnek.
McCain arra utalt, hogy a Kelet-Európa iránt nem érdeklődő második Obama-adminisztráció egy szappanopera-producert, Collen Bellt akar kinevezni (majd ki is nevezett) nagykövetnek Budapestre.
Külföldről élvonalbeli, hivatalban lévő, befolyásos politikus vagy diplomata soha ilyen keményen nem szólt be Orbánnak; se azelőtt, se azóta nem bírálta senki ilyen élesen és a szókimondóan a magyarországi autokratikus kísérletet.
A kíméletlenül éles megfogalmazás már csak azért is meglepő volt, mert a nemzetközi diplomácia hangneme általában ennél sokkal árnyaltabb.
- Ha a konfliktusos témák átbeszéléséről szól a tárgyalás utáni kommüniké, akkor az azt akarja eltakarni, hogy ordítva fenyegetőztek.
- Ha élénk megbeszélésről nyilatkoznak, akkor valójában dühös kurvaanyázás folyt zárt ajtók mögött.
Ehhez képest McCain egyáltalán nem fogta vissza magát, és nyilvánvalóvá tette, mint gondol az amerikai politika az Orbán-rezsimről.
A szenátor által kritizált diktátorok általában az ad hominem érvelési hibához folyamodtak a vádakkal szemben: nem McCain állításait, hanem a személyét támadták, azaz hogy a hadifogságban megőrült. Az Orbán-rezsim sem hazudtolta meg magát, az akkor még csak rá jellemző módon reagált a dologra: Kovács Zoltán kormányszóvivő egyszerűen megpróbálta letagadni, hogy a szenátor Orbánt nevezte volna újfasisztának.
De sikerült?
Nem, nem sikerült, McCain kabinetje megerősítette, hogy nem Putyinra, hanem a magyar miniszterelnökre utalt. Később egy hosszú közleményben meg is indokolta az álláspontját
Amióta 2010-ben Orbán Viktor miniszterelnök hatalomra jutott Magyarországon, azóta antidemokratikus változásokat eszközöltek az alkotmányban, korlátozták a magyar bíróságok függetlenségét, civil szervezeteknél razziáztak és indítottak ellenük eljárásokat, korlátozták a sajtószabadságot, és még sorolhatnám. Ezek az intézkedések veszélyeztetik az intézmények függetlenségét, és azokat a fékeket és ellensúlyokat, amelyek a demokratikus kormányzáshoz szükségesek. Ezért mélyen aggódom a demokratikus normák magyarországi gyengülése miatt. (...)
Nem egyszerűen elégtelen, de veszélyes is az olyan demokrácia, ahol nem működik a jogállam, a hatalmi ágak szétválasztása, és nem biztosítják a gazdaság, civil szféra és vallás szabadságát. Ez a hatalommal való visszaéléshez, etnikai feszültségekhez, a gazdaság korlátozásához és a szabadságjogok gyengüléséhez vezet. Pontosan azokhoz a dolgokhoz, amik Orbán Viktor miniszterelnök hatalomra kerülése óta tetten érhetőek Magyarországon. Orbán Viktor miniszterelnök azzal próbálta megmagyarázni tetteit, hogy ő egy új modell szerint szervezett, “illiberális demokráciát” épít, de ez a vízió megtagadja azokat az értékeket, amikre az Európai Uniót és a NATO-t alapozták. Ezek a szövetségek nemcsak a demokráciát tekintik alapértéknek, hanem a jogállamot, az egyén jogainak védelmét, és az alapvető szabadságjogokat is. A szövetségek minden tagjának vallania kell ezeket az értékeket.
Ez komoly problémát jelentett a NER-nek, Orbánra alighanem örökre ráégett a lényeglátó minősítés. Érdemben nem tudták McCain állításait vitatni (hiszen igaza volt). Ráadásul egy volt republikánus elnökjelöltet azért nehezen lehetett lekommunistázni, leliberálisozni, Soros emberének minősíteni, vagy a magyar ellenzék szekértolójának nevezni. (Különösen, hogy 2008-ban Orbán maga nevezte McCaint nemzeti hősnek.)
Miután a letagadás megbukott:
- követeltek bocsánatkérést;
- mondták, hogy "egy időre elment az esze";
- vádolták Magyarország nem ismeretével (noha csak pár hónappal korábban tárgyalt Budapesten Orbánnal, lásd a képet);
- rendelték be az amerikai ügyvivőt;
- célozgattak gazdasági érdekekre a háttérben.
De aztán Orbán megtalálta a megoldást. Azt mondta,
ez a fékek ellensúlyok dolog csak egy haszontalan amcsi találmány, amit Európa szellemi középszerűség okán átvett.
Nincs itt semmi látnivaló, lehet továbbmenni. Nekünk viszont McCain halála jó alkalom, hogy emlékezzünk arra, bár bár Orbán hívei, rajongói és szolgái körömszakadtig próbálják tagadni, ő maga már 4 éve közölte, nem tudja, és nem is akarja leplezni diktátori ambícióit.
