• A magyar és a lengyel kormány immár a szovjet imperializmus segítsége nélkül is produkálja az autokráciát
• A gender tudományok körüli felhajtás már az Orbán által bezengett kulturális fordulat része
• Te, senkiházi menekült! Ha nem akarsz éhen dögleni, húzz vissza Szerbiába!
Moszkva 50 éve leverte a Prágai Tavaszt, ám a demokrácia továbbra is veszélyben van, az unión belül Magyarországon és Lengyelországban. Erre figyelmeztet a lap egyik kiadója. Josef Joffe úgy gondolja, hogy a tőkés társadalmakban az állam mindenhatóságának a magántulajdon szab alapvető korlátot, ám a liberális demokráciának a szabad gazdaság csupán az egyik feltétele. Ezt bizonyítják napjainkban az oroszok, az új cár, Vlagyimir alatt, valamint a magyar és a lengyel tekintélyelvűek. Utóbbi két ország 89-ben a legradikálisabb gazdasági reformokat vitte keresztül és azóta erős növekedésnek örvend. Az irányított demokráciának azonban nincs szüksége Leninre. A mocsár virágai nyílnak Kelet-Európától kezdve Oroszországon és Törökországon át egészen Szingapúrig. Az ilyen rendszerek nem igénylik a szovjet páncélosokat sem, mint fél évszázada. Éppen Budapest és Varsó, a Kreml imperializmusának két régi áldozata tanúsítja, hogy a tekintélyelvűség lehet házi készítésű is. Az EU nem mérsékelheti a két államra gyakorolt nyomást. A magyarok 56-ban, a csehek 68-ban, a lengyelek pedig 81-ben a saját bőrükön érezték, mint jelent az elnyomás.
A lap szerint az amerikai-török haragszomrád mutatja, milyen mélyek a gondok a NATO-ban, ám Európa nem okolhatja Trumpot, ha minden szétesik. A katonai szervezet ugyanis súlyos szerkezeti gondokkal küszködik, bár az biztos, hogy az elnök új szintre emelte a bizalmatlanságot, amikor kinyilvánította megvetését a transz-atlanti együttműködés iránt. De a belső feszültség már előtte is egyre erősödött, elsősorban a terhek nem egyenlő megosztása miatt, bár de azért ott valami tényleg nincs rendben, ha a három legnagyobb európai tagállam, a németek, franciák és a britek csak nehezen tudnának kiállítani egy dandárt, ha az oroszok megtámadnák a Baltikumot. További gond, hogy az orosz fenyegetés Kelet-Európára összpontosul, így az ottani potenciális célpontországok változatlanul igényt tartanak a biztonsági ernyőre. A déliek viszont jobban tartanak a terrorizmustól és a migrációtól. Ezért azután nem is pártolják annyira a kemény fellépést Moszkva ellen.
Az is tény, hogy a Nato stratégiailag már nem annyira fontos az USA számára, mint korábban és a szövetségesek nem tudnak alapvető segítséget nyújtani Washingtonnak pl. Kínával szemben. Az is probléma, hogy a hagyományos pártok az óceán mindkét partján teret vesztenek a populisták szemben, és ez az instabilitás gyengíti a szervezetet. Ezen belül igencsak zavaró a tekintélyelvű politika felemelkedése olyan helyeken, mint Törökország, Magyarország és Lengyelország. Budapest és Ankara kifejezte csodálatát Putyin iránt, így kérdéses, mennyire lépnének fel a többiek oldalán az orosz revizionizmus ellen. Felvetődik az is, milyen mértékben osztják még a közös nyugati értékeket. Mindez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy a szövetség halálra van ítélve, sok területen nagyon is szükség van rá. De Trump pontosan itt zavar bele a képbe, mert az USA részéről erős vezető szerepre volna szükség. Nem ússza meg a felelősséget, mert nem a Nato kapitányaként jár el.
A hetilap abszurdnak nevezi, hogy a magyar kormány be akarja tiltani a gender tanulmányokat az egyetemeken, ám mint rámutat, itt arról van szó, hogy a hatalom kulturpolitikai offenzívát indított a független gondolkodás ellen. A cikk úgy mutatja be az egész akció kezdeményezőjét, Semjén Zsoltot, hogy annak egyik szenvedélye a vadászat, ha úgy hozza sors, helikopterről szedi le a kiszemelt célpontot. Másik passziója, hogy előszeretettel adja a konzervatív kulturharcost, aki fáradhatatlanul figyelmeztet a Nyugat pusztulására. Szerinte Európa nyugati fele már el is veszett, köszönhetően a ballibsiknek, a szabadkőműveseknek, a migránsoknak és a szexuális eltévelyedőknek. Brüsszel szétrombolta a keresztény civilizáció alapjait, de Magyarországon még lehetséges magyar módra élni.
Mostanában új felelőst talált a fenyegető civilizációs katasztrófa ügyében: a nemek kutatását. Ám valójában ideológiai jelképpolitika húzódik meg a háttérben, a hónapok óta tartó kulturkampf részeként. Kezdődött az egész a választás után a Magyar Idők cikkével, amely kritikus írókat és publicistákat támadott. Tusványoson Orbán szellemi-kulturális fordulatot harangozott be a 68-as elit ellen. Az előzmények 2010-11-re nyúlnak vissza, akkor a hatalom tucatjával bocsátott el, illetve szorított ki liberális oktatókat az egyetemekről. A hadjárat a filozófus elleni támadásban csúcsosodott ki, ám az Orbán-kormány kénytelen volt visszavonni a sikkasztás vádját.
A Human Rigths Watch arra szólította fel a magyar kormányt, hogy vessen véget az embertelen bánásmódnak a tranzitövezetekben és adjon újra enni az elutasított menedékkérőknek. Lydia Gall, az emberi jogi szervezet képviselője úgy fogalmazott: a magyar hatóságok újabb mélypontra süllyedtek, amikor megtagadták az őrizetben lévő emberek ellátását. Láthatólag örömüket lelik a nemzetközi jog megsértésében, ideértve az EU előírásait. Úgy tűnik, a cinikus eljárás célja, hogy rákényszerítsék az érintetteket: menjenek vissza Szerbiába. Az Európai Emberi Jogi Bíróság csaknem két hete már kötelezte Magyarországot, hogy az vessen véget ennek a gyakorlatnak 5 család esetében, ami meg is történt, ám a Human Rigths Watch szerint tucatnyi másik menedékkérőtől megvonhatják az élelmiszert.
A jelentés idézi a Bevándorlási Hivatalt, amely arra hivatkozik, hogy a magyar jogszabályok értelmében a két különleges zónában nem köteles gondoskodni az ott lévőkről. A HRW viszont nemzetközi szerződésekre, illetve normákra hivatkozik. Lydia Gall gyalázatosnak és képtelenségnek tartja, hogy a bíróságon keresztül kell kicsikarni a bajbajutottak számára akár egy szelet kenyeret. Úgy értékelte, hogy az EU-nak sarkára kell állnia, mert máskülönben az egyértelmű jogsértésnek súlyos következményei lesznek.
Az utolsó 100 komment: