- Orbán számára jelenleg még fontos a brüsszeli pénz és katonai védelem, de hosszú távon tönkreteszi az uniót - írja a konzervatív Wall Street Journal.
- A nemzeti szuverenitásra oly érzékeny magyar miniszterelnök simán belegázolt a belga belügyekbe, amikor harcra buzdította egy no name flamand neonáci szervezet tagjait.
- Netanjahu túllépett a magyar zsidóság érdekein és véleményén, amikor összepacsizott Orbán Viktorral.
Magyarország futó pillantást kínál arra, miként végzi Európa, miután Orbán Viktor, az egykori ellenzéki Putyinhoz törleszkedik és azt gondolja, hogy vége a liberalizmus korának. A lap két munkatársa által írott hosszú jelentés a nyugati határon kezdődik, mégpedig azzal, hogy a kémelhárítás nemrégiben rá akart állni egy ismert orosz hírszerzőre, aki éppen belépett az országba, ám a budapesti központ nem engedélyezte a műveletet. De ebben beavatottak szerint nincs semmi meglepő, mert az orosz titkosszolgálat már egy ideje ugródeszkaként használja Budapestet a Nyugat elleni tevékenységhez. Az amerikai és európai illetékesek hiába tiltakoznak a kormánynál, amely szerintük közelebb áll az orosz elnökhöz, mint hozzájuk. Széttöredezik az európai szövetség, amire Moszkva buzgón rásegít. A Kreml ezúttal a tekintélyelvű vezetési stílust adja el, amely gúnyt űz a liberális demokrácia finomságaiból.
Ehhez a legfőbb partner Orbán Viktor, aki újabb lázadást irányít, miután úgy véli, hogy az eddigi világrendnek leáldozott, viszont felvirradt Oroszországnak, illetve az általa megtestesített politikai modellnek. Korányi Dávid a washingtoni Atlanti Tanács elemzője szerint a miniszterelnök van annyira gyakorlatias, hogy az országot egyelőre ne vigye ki sem ez EU-ból, sem a Nato-ból, tekintve a pénzügyi támogatást és a biztonsági ernyőt, de úgy gondolja, a századot a keleti kormányzási forma fogja meghatározni. A politikus a legnyíltabb kihívást jelenti a közös szabályokkal és értékekkel szemben és az egymást váltó amerikai nagykövetek hiába próbálták jobb belátásra bírni. A magyar diplomatáknak jelenteniük kell, hogy miről tárgyaltak amerikai hivatalos személyiségekkel, de egyébként is korlátozniuk kell az ilyen megbeszéléseket.
Saját miniszterei ellenezték, Orbán mégis belevágott Paks bővítésébe, noha az fokozza az ország függőségét. Egy magas rangú Fideszes elismeri, hogy a jelek szerint az üzlet csak az oroszok számára előnyös. Ugyanakkor nyugatbarát magyar tisztségviselők figyelmeztetnek, hogy Putyin az uniós államok politikai és üzleti elitjét igyekszik megnyerni, mert azt hiszi, hogy ily módon gyengítheti a szervezetet, mivel az szerinte az orosz nagyhatalmi törekvések útjában áll. Orbán ezzel szemben bízik abban, hogy túljárhat a szintén cinikus orosz vezető eszén és képes egyensúlyozni a jelentős államok között. Egy magyar bankár szerint azonban a játék kockázatos és beletörik a bicskája.
Az európai liberálisok strasbourgi frakcióvezető-helyettese úgy reagált egyik konzervatív képviselőtársának sürgetésére, miszerint az EPP-nek ki kell raknia a Fideszt, hogy az olyan populisták, mint Orbán Viktor csupán a jéghegy csúcsát jelentik. Sophie In’t Veld abban teljesen egyetért Anna Maria Corazza Bildttel, hogy nem vált be a Néppárt taktikája, mármint hogy ha nem zárja ki a magyar kormánypártot, akkor képes befolyásolni annak nyílt háborúját a demokrácia és a migráció ellen. Mert éppen az ellenkezője történt: más pártok követik a magyar politikust a szélsőség felé, így a pártcsalád mélyen megosztott.
Ám nem Orbán a fő baj, ő csupán annak legmarkánsabb jelensége. Itt teljesen át kell alakítani a földrész politikai szerkezetét, mert a törésvonalak immár nem a jobb- és baloldal között futnak, hanem túlságosan is gyakran azokon belül. Napjainkban a populista-nacionalista erők a legtöbb nagy pártban megtalálhatóak. A következmény: a bénultság. Az EP-képviselők nem tudnak választani a párthovatartozás, illetve a saját értékeik és meggyőződésük közül. Trump, a Brexit és Putyin korában az Európa-párti köröknek egyesülniük kell. A jövő évi kontinentális választások alkalmat kínálnak új szövetségek alakítására. Olyan EU kell, amely a szolidaritáson, az egyenlőségen, a pluralizmuson, a jogon és a szabadságon alapul, de leginkább értékközösség és politikai unió.
Orbánnal szűri össze a levet egy kis flamand szélsőjobbos diákcsoport – írja a belga lap annak kapcsán, hogy a magyar kormányfő Tusványoson találkozott a „Pajzs és Barátok” nevű identitárius ifjúsági szervezet képviselőivel, akik a nyári egyetemen hivatalosan az „Európát fenyegető migrációs veszély” elnevezésű szekció munkájában vettek részt. Sőt videón segítségével üzent is rajtuk keresztül, a felvételt a csoport feltette a közösségi hálóra. Így azt, hogy a lehető leggyorsabban fel kell ébreszteni Belgiumot. Azaz: keljetek fel és harcoljatok, mondta a politikus a neonáciknak. Továbbá hogy minden nemzet azt kapja, amit megérdemel, és ha az ország nem tér magához záros határidőn belül, akkor 5-10 éven belül teljesen átalakul, márpedig itt a jövőről van szó. Vagyis tenni kell. Az osztrák újság szerint az állásfoglalás beavatkozást jelent a belga belügyekbe.
Az erősen konzervatív újság azok közé a karmesterek közé sorolja Fischer Ivánt, akiket a politikusok a legkevésbé kedvelnek. Magyarországon pl. azért, mert a zenével harcol a szélsőség ellen. Ám a Fesztivál Zenekar közelgő londoni koncertje előtt a brit újságíró úgy érezte, hogy egy humanistával beszélgetett. A mester és zenészei sokszor fellépnek elhagyott zsinagógákban, hogy felhívják a figyelmet a zsidóság sorsára. És mivel a karnagy operát írt Solymosi Eszter történetéből, a szélsőjobb magyarellenességgel vádolta meg. Szóval hozzá van szokva a megpróbáltatásokhoz, pedig szó sincs arról, hogy egyfajta demagóg szónok volna. Arra a kérdésre, hogy a romák újabban ismét üldöztetésnek vannak kitéve az orbáni, illiberális Magyarországon, Fischer úgy válaszol, itt nem kizárólag magyar jelenségről van szó. A nacionalizmus sok helyütt erősödik, a politikusok rájátszanak az emberek félelmeire, kerítéseket, határokat akarnak.
Azt persze ő is pontosan tudja, hogy amikor a hangversenyeken kiemeli a cigány hagyományokat, akkor ez nyílt dorgálás a mostani magyar politikának. Abból sem csinál titkot, hogy ellenzi a nacionalizmust. Viszont azt mondja, hogy a tiszaeszlári perről készült opera igazából nem az antiszemitizmusról szól. A főhős az áruló fiú, aki visszatér és azt kéri a közösségtől, hogy fogadják vissza. Egyébként meg van győződve arról, hogy a zene át tudja lépni a politikai korlátokat és összehozza az embereket. És a kultúra csak gazdagodik azáltal, ha más kultúrákkal keveredik. Hiszi, hogy két-három évszázad múlva eltűnnek a határok és a világ teljesen nyitott lesz.
Egy szakértő szerint éket ver a világ zsidóságába, amely számára az emberi jogok védelme, az antiszemitizmus elleni küzdelem és a holokauszt nem lehet semmiféle alku tárgya, hogy Netanjahu az illiberális keleti-európai rezsimekkel lép szövetségre. Eva Illouz, a párizsi Társadalmi Tanulmányok Főiskolájának igazgatónője rámutat, hogy pl. Magyarország igen nagy megértést tanúsít a zsidóellenesség iránt. Így szobrot akart állítani Hóman Bálintnak, aki pedig annak idején nagy szerepet töltött be 600 ezer ember deportálásában. Majd Donáth Györgyöt kívánta hasonló módon megtisztelni, pedig ő 2. világháború idején a zsidóellenes jogszabályok megalkotásában jeleskedett. És hogy ne legyen semmiféle kétség, Orbán antiszemita szóképeket használt Soros György ellen.
Netanjahu nem a magyar zsidó közösség és nem Soros oldalára állt, hanem a magyar miniszterelnököt támogatta meg. Sőt, ellátogatott Budapestre, ahol a Mazsihisz fagyosan fogadta, ám annál melegebb volt az üdvözlés Orbán részéről. Izrael – most először – háttérbe szorította egy zsidó szervezet érzékenységét és érdekeit. Hasonló a helyzet Lengyelországgal is. Itt a cionizmus pálfordulását lehet tetten érni, ami természetesen a Likud-féle revizionista cionista politika logikájából következik.
Izrael modellül szolgál azoknak az államoknak, amelyek ellenzik a bevándorlást, akik egy etnikai csoport felsőbbrendűségét hirdetik, de amelyek közben azt állítják, hogy teljesen demokratikusak. Netanjahu hozzáállása nem egyszerűen opportunista, a kormányfő erős vonzódást mutat az említett illiberális, nacionalista rezsimek iránt. Ő is azon van, hogy a vallás, illetve az etnikai hovatartozás alapján korlátozza a polgárságot, illetve helyreállítsa a nemzeti büszkeséget a dicső múltra hivatkozva. A politikus Magyarországhoz hasonlóan nekiment a civil szervezeteknek.
Ő, Orbán és Trump a jelek szerint imádják a falakat és a kerítéseket, és azok minél magasabbak és hosszabbak, annál jobb. Az ideológiai tisztogatás kísérőjelensége, hogy betiltják azokat az NGO-kat, amelyek védik az emberi jogokat. Továbbá hogy felszámolják a független bíróságokat, elnémítják a kritikus hangokat. Azonos továbbá a képlet, hogy félni kell az ellenségtől, amely a hivatalos propaganda szerint már a határig jutott. Netanjahu olyan nemzetközi szövetségben gondolkodik, amely harcol a liberális világrend ellen. Az európai partnerek segítenek megakadályozni, hogy az EU elítélje az izraeli jogsértéseket. Ehhez meg kell gyengíteni a liberális uniót és annak értékeit.