Széles nyelvcsapásokkal ismét bizonyította hűségét Orbánhoz a Terror Háza igazgatója, a Figyelő tulajdonosa a le Monde hasábjain. 

Megkíméljük olvasóinkat attól, hogy végig kelljen olvasni a csúsztatásoktól ténybeli tévedésektől hemzsegő propagandaszöveget, de ha valakinek hiányzik a reggeli kávé, vagy alacsony a vérnyomsa, itt elolvashatja magyarul. Az akció fedőneve: „demokrácia” címmel közölt bejegyzést Schmidt Mária a blogján, ami azért érdekes, mert a szöveget a Le Monde is lehozta franciául. A szöveg borzalmas: tobzódik a kenetteljes, prédikáció-szerű mondatokban, ráadásul átsüt belőle a kisebbségi komplexus, amit a történész úgy próbál legyűrni, hogy igyekszik saját magát valami iszonyatosan fontos közéleti szereplőnek beállítani. („A kommunista diktatúra mintegy fél évszázada után igazi ajándékként élte meg hazám, és személyesen én is.”) Nézzünk néhány gyöngyszemet: 

„A szovjet megszállás alatt ránk kényszerített kommunista rendszert mi, magyarok soha nem támogattuk, és ezt 1956 dicsőséges forradalmával bizonyítottuk.”

Ehhez képest azért elég jól sikerült a dolog, hogy ötven évig elműködött. Fogalmazzunk inkább úgy, hogy kiegyeztünk vele és voltak, akik soha nem támogatták. De a rendszert nem a magyarok döntötték meg, hanem elsodorta a történelem. Ezért is hazugság a övetkező mondat is:

„Államiságunk 1100 éves, sorsunkat harminc évvel ezelőtt újra a saját kezünkbe vettük és mi akarjuk megszabni, milyen értékek mentén akarunk élni. Nincs szükségünk arra, hogy ezúttal nyugati megmondóemberek diktátumainak megfelelően alakítsuk a jelenünket és a jövőnket.”

Nemrég a 24.hu-n megjelent egy remek írás a hibrid demokráciákról, amely rémisztő éleslátással írja le, hogy hivatkoznaka  nemzeti szuverenitásra a hibrid rezsimek, hogy "ne szóljanak bele" a kavarásaikba. Schmidt Mária érvelése itt is ugyanez: független állam vagyunk, senki ne szóljon bele abba, hogy mi mit csinálunk. Hagyjanak bennünket nyugalomban lopni és népet butítani! Nálunk ez a demokrácia!

„Ezért aztán szó sem lehetett nagyvonalúságról, gesztus értékű egyesülésről, Marshall-segélyhez hasonló támogatásról. Helyette kivásárolták a piacainkat, megszerezték közműveinket, a francia Suez a vízműveinket, és egy úgynevezett csatlakoztatási folyamatot csináltattak velünk végig, ahol az ő általuk megszabott feltételeknek kellett eleget tennünk ahhoz, hogy 2004-ben betagolódhassunk az ő Európai Uniójukba. Úgy viselkedtek velünk, mint a legyőzöttekkel szokás. Szolidaritásról szó sem esett. (…) Az Unión belül azóta is minden percben éreztetik velünk, hogy potyautasoknak tartanak minket. A 2008-as válság alatt sem voltak velünk szolidárisak. Első dolguk volt kijelenteni, hogy a pénzügyi védőhálót alánk nem feszítik ki.”

Tény: Magyarország csatlakozása óta (2004. május 1. óta) legalább tízezermilliárd forint érkezett az EU-tól hozzánk. Ez naponta 2,2 milliárd forint. (Vajon hol van az a pénz? Rogán helikoperében, Mészáros Lőrinc cégeiben, vagy az Eliosban?) 

Tény: a 2014-2020-as költségvetési ciklusban (az Orbán-kormányok alatt is) Magyarország 22 milliárd eurót, azaz közel hétezer milliárd forintot kapott az úgynevezett kohéziós alapokból, ami a hazánknak járó uniós támogatások 75 százalékát teszi ki. Ezt a pénzt Magyarország rohamtempóban hívja le: 2017 végén 96 százalékos forráselosztásnál jártunk, míg a régió országai 35-50 százalékon álltak.

Vajon Schmidt Máriának ez már az elnyomás? Meg az ő Európai Uniójuk? Meg a szolidaritás hiánya? 

„Az Európai Unió és benne a hangadó nyugati elit képviselői eközben folyamatos ideológiai háborút is vívnak ellenünk. Akciójuk fedőneve: „demokrácia”. Mondvacsinált ürügyekkel támadnak minket azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy a maguk képére formáljanak bennünket, megtörjék ellenállásunkat, megroppantsák a gerincünket, megsemmisítsék az identitásunkat.”

Az Európai Unióban számos ország számos politikai tömörülése számos véleményt fogalmaz meg minden nap. Ebből Magyarországra a vélemények töredéke jut el. Schmidt Mária érvelése itt azért hazugság, mert az Európai Uniót egy tömbként kezeli, sőt, elnyomó tömbként jeleníti meg. Az Európai Unió elsősorban gazdasági közösség, amiben az ország népszavazás után, önként lépett be, annak szabályait önként elfogadta. Schmidt Mária mindezekkel a tényekkel tisztában van, mégis, képes a Fidesz propagandistái által összetákolt marhaságot úgy tálalni, mintha az a saját gondolata volna.

„Mindezt a „liberalizmusra” hivatkozva teszik.”

Megint egy Fidesz-propagandatoposz: a gonosz liberálisok támadják az országot. Schmidt Mária afelett meg elegánsan elsiklik, hogy éppen a konzervatív Néppárt az, amelyikben mostanra azt latolgatják, hogy az amúgy is a szőnyeg szélére állított Orbánt kivágják, mert nem tartja be a demokratikus jogszabályokat. Az igazság éppen az ellenkezője Magyarország támadja az Európai uniót és annak demokratikus alapértékeit, és nem az EU minket.

„Fogalmuk sincs arról, hogy nálunk a liberalizmus szót már a nyugati 68-as elit magyarországi politikai lerakataként működő Szabad Demokraták Szövetsége (1990-2010) szitokszóvá tette.”

A „liberalizmusnak” ehhez semmi köze, ezt csak a fideszes propaganda tette szitokszóvá. A 68-as elit kifejezést Schmidt Máriának azért kellett beleírnia ebbe a szövegbe, mert Orbán is használta Tusványoson – egyszerű politikai marketing-szöveg. Az SZDSZ-ről pedig annyit: inkább önmaga szerencsétlen paródiájává vált és nem alkalmaztak (amúgy homoszexuális és zsidó) amerikai kampánytanácsadókat úgy, mint ahogy a Fidesz tette és teszi. Finkelstein volt az ugyanis, aki a "liberális" jelzőt szitokszóvá tette.

„Mert a liberalizmusra hivatkozó nyugati elit képviselői bele akarnak szólni abba, hogyan, milyen értékek mentén éljünk, hogyan rendezzük be a saját országunkat. Elő akarják írni, hogyan gondolkodjunk a történelmünkről, milyen szerepet játszhatnak az életünkben a keresztény értékek. Hogyan kell nevelnünk a gyermekeinket, hogyan gondolkodjunk a férfi ̶ nő viszonyról. Milyen udvarlási normák szerint ismerkedhetünk, működtethetjük kapcsolatainkat. Még a paplanunk alá is bekukkantanának, hogy ellenőrizhessék, nem metoozunk-e? Ki akarnak oktatni arról, mit kell demokrácia és sajtószabadság alatt értenünk.”

A liberalizmus lényege pont az, hogy NEM akarnak beleszólni abba az emberek, hogy a mások mit gondoljanak és mit csinálnak.

Pont a Schmidt Mária-féle elnyomó rezsim határozza meg (próbálja meghatározni) erőszakkal, propagandával, népbutítással, hogy mit gondoljanak a magyarok.

A helyzet megint fordított: a liberálisok csak annyit szeretnének elérni, hogy mindenki úgy éljen, azt gondoljon, ahogy neki jól esik és az Orbán-féle hibrid rendszer ne szóljon erőszakkal bele például abba, hogy ki kivel házasodhat, ki kivel szexelhet és kinek hány gyereket kell szülnie.

„Eddig sem akartuk és ezután sem tervezzük megmondani másoknak, hogyan éljenek, de másoktól sem fogadunk el ezirányú útmutatást. Nem gyarmatosítottunk senkit, nem szipolyoztunk ki más kultúrájú embereket, ezért nincs lelkiismeretfurdalásunk, és nem tartozunk jóvátétellel senkinek.”

A magyar állampárt folyamatosan megpróbálja megszabni, hogy mit kell gondolni, mit kell érezni, tematizálja, hogy ki magyar, ki nem az; szélsőjobbos propagandával uszít „Brüsszel”, a „lipsik”, a „civilek”, „Soros” és még ki tudja, ki ellen. Korlátozza a médiaszabadságot, bezáratja az ellenzéki médiát és a sajátját állami pénzzel tömi ki. Ezen kívül elég szégyen, hogy a történész Schmidt Mária nem emlékszik arra, hogyan „kalandoztak” őseink Európában, hogyan rohantuk le Szerbiát és rendeztünk ott mészárlást, vagy vonultunk be Erdélybe a Führer engedélyével. 

„De jöjjenek el, látogassanak el hozzánk! Látni fogják a saját szemükkel, hogy ez egy biztonságos, épülő, szépülő ország. Virul a szólás- és sajtószabadság. Mi nem ismerjük a politikailag korrekt kánont. Itt mindenki szabadon kifejtheti és ki is fejti a véleményét. Nincs cenzúra. Gyülekezési szabadság van. A rendőrök udvariasak és barátságosak, de nem lepik el a köztereinket, mint Nyugaton. Budapesten vibráló, nyüzsgő az élet. A diktatúra nem ilyen.”

Attól még, hogy nem vernek meg senkit a rendőrök, mert mást gondol (eljöhet még az is), attól még nincs szabad sajtó, nincsenek fair választások és sorra hurcolják meg a schmidtmáriák azokat, akiknek a véleménye nem egyezik az övékével. Ez a hibrid rendszer, amire már korábban hivatkoztunk. Nincs szükség rendőri erőszakra és a demokráciának csak a díszletei működnek. Tehát a Terror Háza igazgatójának abban igaza van, hogy ez nem egy diktatúra. De már rég nem demokrácia. És ezt az ő rajongásig imádott Orbánja bontotta le.