- Az illiberális demokrácia értelemszerű velejárója a rossz kormányzás, a populistákat nem érdekli az olyasmi, mint a bíróságok függetlensége .
- Berlin tárt karokkal várja a Nyílt Társadalom Alapítványt.
- Schmidt Mária a Le Monde-ban is ki merte fejteni véleményét Európáról és Magyarországról, hú, itt tényleg komoly gondok vannak.
Orbán Viktorhoz hasonlóan a cseh kormányfő is úgy gondolja, hogy a migrációs gondok uralják majd a jövő május EP-választásokat, sőt azt jósolja, hogy utána lényeges változások jönnek, mert a csendes többség elutasítja az illegális bevándorlást. Szerinte ennek jeleit már most is látni az olaszoknál és a németeknél, de meg kellene állapodni a közös politikában. Babis mulatságosnak nevezte, hogy mindenki az euróövezetről lamentál, amikor Schengen jövője sokkal fontosabb, hiszen az szinte az összes tagállamot érinti. A politikus, aki a külső határok erős védelmét szorgalmazza, hozzátette, hogy a szabad belső mozgás jogát ki kell terjeszteni minden államra, így Horvátországra, Romániára és Bulgáriára is.
A miniszterelnök egyik fő ígérete az volt a kampányban, hogy küzd az illegális migráció ellen és ez az egyik döntő tényezőnek bizonyult győzelmében. Most megismételte, hogy még önkéntes alapon sem hajlandó átvenni egyetlen menedékkérőt sem, éspedig azért nem, mert Prága az utóbbi három évben szakemberekkel, továbbá 80 millió euróval támogatta, hogy hozzanak létre központokat az EU-n kívül az érkező tömegek átvizsgálására. A hírügynökség hozzáteszi, hogy a menekültek száma nagymértékben csökkent, de a téma folyamatosan a hírek élén szerepel, mivel Olaszország és Málta visszafordítja a migránshajókat. Babis megjegyezte: az sehová sem vezet, hogy ha érkezik egy-egy hajó, akkor Róma felkér több kormányt, hogy azok vegyék át tőle a fedélzeten lévő embereket.
NZZ
1. Kelet-Európában egyre fogy a népesség, a földrész nyugati és északi felén viszont folyamatosan nő, mégpedig főként azért, mert áttelepülnek a fiatal és képzett keletiek. Bulgária minden 5. lakosát elvesztette 1990 óta, a litvánok már 27 %-nál járnak. A régióból a rendszerváltás óta 12-15 millióan költöztek nyugatra, ami csak rátesz arra, hogy egyre kevesebben születnek, viszont a halálesetek száma évről évre gyarapodik. Az európai belső migráció elsődleges oka a politikai viszályok mellett a rossz gazdasági helyzet. A vagyoni különbség jól nyomon követhető a béreken a kontinens két fele között. Az elvándorlásra ráerősített Schengen. A fő célpont Németország és Nagy-Britannia. Viszont ha odahaza javulnak a körülmények, akkor sokan visszatérnek külföldről, de itt pontos számok nem állnak rendelkezésre.
Leginkább a 18-30 közötti korosztály veszi a vándorbotot gazdasági megfontolásokból a kezébe. Ám ez azzal jár, hogy nem születik annyi gyerek és itt az államok erejéből legfeljebb szépségtapaszra telik ellenintézkedésként. A kiáramlás tovább tart. Az ENSZ szerint 2050-re a világon belül leginkább Kelet-Európában csökken a lakosság száma.
2. Az elemzés Európa elfojtott forradalmának nevezi a nagyarányú keleti elvándorlást, de úgy véli, hogy az a mostani feszültségen túl esélyt is kínál. A földrészt persze jelenleg a kívülről érkező tömegek kötik le, ami elősegíti a nemzeti-konzervatív erők nyomulását. A napi politikai és gazdasági súrlódások lekötik közvéleményt, miközben egyre nagyobb lesz a kelet-nyugati szakadék, ami egyben kultúrharc jegyeit ölti. Csakhogy a Közel- és Közép-Keletről kiinduló hullám eltörpül az Európán belüli népvándorláshoz képest. A keleti államok számára súlyos veszteség, hogy ennyien elmentek, hiszen itt jelentős agyelszívásról van szó. Egyes körzetek teljesen elnéptelenednek. Akik távoztak, azok sokszor a szegénység elől menekültek el. Nyugaton viszont jókora félelmet keltettek a kontinensről érkező bevándorlók. Lásd a Brexitet, emiatt erősödik a bezárkózás igénye.
Közép- és Kelet-Európában a népesség számának megcsappanása paradox módon a nemzeti-konzervatív tábort erősítette. Kisebbségi komplexust váltott ki, hogy éppen a legtehetségesebbek vették a kalapjukat. Ezért a térség idegesen reagál arra, ha úgy látja, hogy a Nyugat lebecsüli, illetve kioktatja. Ennél azonban veszedelmesebb, hogy a kelet-európai nemzetek félnek a kihalástól. A bevándorlás ezen segíthetne, ám pl. Magyarország és Lengyelország nem hajlandó nyitni, inkább bezárkózik. A 3 évvel ezelőtti menekülthullám és a nyugati merényletsorozat politikailag szalonképessé tette az iszlámellenességet, ami durva előítéletből táplálkozik. Erre rásegít a sajtóhisztéria, ez magyarázza a heves ellenállást a kvótákkal szemben, amit azután sorskérdésnek állítanak be az olyanok, mint Orbán Viktor. Viszont a vita eltereli a figyelmet a fő gondról, a kivándorlásról. Lassan Budapest és Varsó is rájön, hogy nem jó stratégia az, ha leengedik a sorompókat. Hozzá kell szokniuk, hogy hozzájuk is jönni akarnak migránsok. De ha megmarad a szakadék Európa két fele között, arra rámegy az EU.
A kommentár azt hangsúlyozza, hogy a populista nyomulás joggal kelt félelmeket a világ jövőjét illetően, hiszen rossz kormányzást eredményez, amint azt az amerikai, magyar és olasz példa tanúsítja. De ez nem csoda, mivel az érzelmekre hat, dühös, türelmetlen, viszont a részletekkel nemigen foglalkozik. Ezért azután rettenetesen félrecsúsznak a dolgok, Trump, Orbán és Salvini óriási tévedés. Ám hiba és veszedelmes azt gondolni, hogy ezek az erők mind egyformák. Létezik liberális populizmus is. Ami ma formálódik Magyarországon és Lengyelországban, az erősen pluralista-ellenes, középpontban a nacionalizmussal és nyílt megvetéssel az olyan finomságok iránt, mint a független igazságszolgáltatás. De nem jobb, csupán más az, ami az USÁ-ban van, illetve ami elvezetett a Brexithez. A mostani amerikai rendszer hívei azt gondolják, hogy egy kisebbség részeként ostromolják őket, az Alkotmányt pedig felesleges nyűgnek tekintik.
Ezek az emberek igen sokféle nézeteket képviselnek, és egyetértenek abban, hogy nem értenek egyet, vagyis pluralisták. Trump a meglepő hozzánemértést, a hibádzó erkölcsöt és autokrata törekvéseket képviseli. Támogatói átmehetnek nyíltan illiberálisba, ha a Kongresszus és a bíróságok még nagyobb ellenállást fejtenek ki az elnökkel szemben. De meg kell érteni, hogy a türelmetlen, harcias ellentábor éppen ebbe a szomorú irányba visz. Pedig a mérsékelt és konzervatív demokraták igazolták, hogy fel tudják tartóztatni és képesek legyőzni a Fehér Ház lakóját, úgy, hogy barátként és polgártársként beszélnek Trump híveihez. Ám e pillanatban az Egyesült Államokon belül nem a populisták a pluralizmus-ellenesség bajnokai.
Berlin a képzést és a tudományt szolgáló alapítványok központja lehet, miután más országokban konfliktusok alakultak ki egy sor ilyen szervezettel – írja a lap annak kapcsán, hogy Budapestről a német fővárosban költözik a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítvány. Utóbbi csak az elmúlt évben 940 millió dollárt költött a demokrácia, a sajtó- és szólásszabadság előmozdítására, de sok pénzt adott az egészségügy és az oktatás fejlesztésére is. Magyarországot jó 30 év után azért hagyja ott, mert rendkívül kiéleződött viszonya az Orbán-kormánnyal. Jordi Vaquer regionális igazgató azonban azt mondja, szó sincs elhamarkodott menekülésről, a döntés már másfél éve megszületett, bár először csupán egy kisebb irodában gondolkodtak. Ebből lesz most az új központ. Budapestről 80 munkatárs települ át családostul, de a létszámot 150 főre kívánják bővíteni.
Ezzel az OSF lesz a legnagyobb alapítvány a városban, ami alaposan felértékeli Berlint, már ami az alkalmazottak számát illeti. Az okokat illetően a Német Alapítványok Szövetségének főtitkára azt mondja, hogy egyre erősödik a bizalmatlanság az emberbarát tevékenységgel szemben. Az ilyen szervezetek előítéleteknek vannak kitéve, összeesküvés elméleteket gyártanak róluk. Vaquer úgy gondolja, hogy itt egy általánosabb társadalmi jelenséget lehet tetten érni: csökken az intézményekbe vetett bizalom, és ez vonatkozik nem csupán az alapítványokra, hanem a tudományra, az államra, a szakértőkre is. És ez vonatkozik egyúttal Németországra, bár Berlin vonzereje nő. Ott ugyanis eleven a civil szféra és különlegesek a körülmények a kutatáshoz. – mondja a Bill- és Melinda-Gates-alapítvány európai igazgatója. Ők, a világ legnagyobb magánalapítványa szintén képviseletet nyitnak a német fővárosban, de érkezik a második legjelentősebb alapítvány, a Wellcome Trust is.
Ezek a szervezetek, a Nyílt Társadalommal együtt dominóhatást fejthetnek ki, mert a legnevesebbeket általában követik a többiek is. És a kapcsolataikon kívül pénzt és munkahelyet is hoznak magukkal. A polgármester, a szociáldemokrata Michael Müller jobban szerette volna, ha az OSF Budapesten marad, de természetesen tárt karokkal fogadják a Soros-féle intézményt. De semmiképpen sem szeretnének erőszakosan verbuválni, mert az nem lenne jó a nemzetközi együttműködés szempontjából. Vaquer úgy látja, hogy Berlin jó választás volt. Az alapítványnak most be kell kapcsolódnia a helyi vitákba, pl. a migrációról és Európa jövőjéről.
A kormány szája ízének megfelelően alakítják át a Hír TV-t, amely Simicska pálfordulása óta a hatalom ellenzékének számított. A változások már megkezdődtek, a vezető posztokat „megbízható” emberekkel töltik be. Két neves, más gondolkodású műsorvezetőt már kitettek. Az eddigi tulajdonos ugyanis feladta a harcot Orbán Viktor ellen, legalábbis egyelőre, bár korábban utalt arra, hogy olyan leleplezéssel szolgálhat, ami megbuktathatja a kormányfőt. A lap idézi a Népszavát, miszerint Simicskának azért még van egy aduja a tarsolyban: egy videófelvétel, amelyen elmeséli, mi mindent műveltek annak idején a hatalomban Orbánnal. Állítólag az anyagot több helyen is biztonságba helyezte és akkor hoznák nyilvánosságra, ha vele valami történne.
Schmitt Mária komolyan vallja, hogy az EU demokrácia nevében szét akarja zúzni a magyar nemzeti identitást. A Terror Házának igazgatónője ezt vendégkommentárban fejti ki. A lap úgy vezeti fel a véleményt, hogy miközben a nyugati vezetők vitatják Orbán Viktor tekintélyelvű politikáját, addig a történésznő, aki egyben a miniszterelnök tanácsadója is volt, az európai liberális demokráciában a külföldi beavatkozásra tett kísérletet lát. A múzeumot pedig úgy mutatja be az újság, hogy annak mondandója teljesen egyedi: Magyarország a 20. században két hasonló totalitárius rendszer, a fasizmus és a kommunizmus igája alatt szenvedett. Vezetőjének munkásságára pedig az a jellemző, hogy ádáz ellensége a liberalizmusnak, ugyanakkor politikai célokra használja a történelmet. Az 56-os megemlékezések felelőseként javarészt agyonhallgatja Nagy Imre és a magyar értelmiség szerepét. Az illiberális demokrácia egyik markáns alakja.
A cikkben Schmitt azt hangoztatja, hogy a magyarok számára a demokrácia mindennél fontosabb. A függetlenség a szabadság alapja. A nép 30 éve a saját kezébe vette a sorsát, hogy eldöntse, milyen értékek mentén kíván élni. A szerző különösen gusztustalannak nevezi, hogy főleg a baloldal diktatúrának meri beállítani a magyar demokráciát. Mint írja, a rendszerváltás után rá kellett döbbenni, hogy a Nyugat egyáltalán nem örült a frissen kivívott szabadságnak. Megszállta a keleti piacokat, egyáltalán nem gondolt a régió megsegítésére, akár új Marshall-segély formájában. Úgy kezelte ezeket az államokat, mint legyőzötteket. Folyton azt éreztette, hogy a keletiek másodrendűek. Eközben az unió és a nyugati elit szüntelen ideológiai harcot folytat az új tagok ellen, szeretné a saját képére formálni azokat. Megtörni az ellenállásukat, a gerincüket. Mindent elő akar írni számukra.
Csakhogy a fenyegetések eredménytelenek maradtak. Mi magunk óhajtjuk eldönteni, hogy kivel akarunk együtt élni az országban és hogyan. Magyarország senkit sem gyarmatosított, ezért semmilyen kompenzációs kötelezettség nem terheli. Az a Nyugat dolga, ha úgy dönt, hogy nyugodtan árasszák csak el a migránsok. Nem várhat azonban szolidaritást a Kelettől, mert nem volt szolidáris azzal szemben. Magyarország prosperál, szabad és megvannak a saját érdekei. Utóbbiakat pedig érvényesíteni kívánja az EU-ban. Addig tagok leszünk, amíg az előnyös számunkra. Itt nem érzelmi kérdésről van szó. A nyugat még ma is kioktat és becsmérel bennünket. Pedig nálunk virágzik a szólásszabadság, a sajtó szabad. De nem ismerjük el a politikai korrektség diktátumát. Nincs semmiféle cenzúra, teljes a gyülekezési szabadság. Az uniót szabad és egyenlő nemzetek szövetségének tekintjük. És amíg az megmarad ilyennek, addig számíthat ránk.
