• Orbán Viktor a nagy európai konzervatív pártok jobboldala nevében beszélt Tusványoson
• A liberális világrend érdekében össze kell fogniuk az olyan államoknak, mint Németország, Franciaország, Kanada és Japán
• A Nyílt Társadalom Alapítvány úgy vélte, előbb-utóbb vegzálta volna a magyar kormány, ezért teszi át a székhelyét Budapestről Berlinbe
A kommentár úgy látja, hogy Orbán Viktor az európai jobboldal nevében beszél, ezért érdemes rá odafigyelni, amikor Európáról vagy a világról fejti ki véleményét. A legtöbb szélsőjobbos vezetővel szemben ő folyamatosan nyer, álláspontjában sok a hagyományos elem, nyíltsága inkább meggyőződésből fakad, és nem abból, hogy tiltakozó szavazatokat igyekszik szerezni. Tusványosi szereplése ezúttal azért volt különleges, mert az egész európai jobboldal képviseletében mondta el geopolitikai hitvallását. Mellesleg a miniszterelnöknek ugyanaz az ellensége, mint Steve Bannonnak: Soros György. Az elemzés fontosnak tartja a szombati beszéd alapján, hogy Orbán ugyan nacionalista és populista, ám támogatja az EU összefogását olyan kérdésben, mint a közös hadsereg. Ráadásul ő nem elszabadult hajóágyú, mint Farage, nem veszít egyfolytában, mint Le Pen és nem helyezkedik bizonytalanul az európai középjobbon belül, mint Salvini. Ő ismételten visszaverte a szélsőséges Jobbikot és bent tartotta a Fidesz az EPP-ben. Szövetségesei jobbról támadják Merkelt, de azért még a politikai fő áramba tartoznak.
Amikor a kormányfő kirohan a liberális EU-elit ellen, akkor azt a hagyományos pártok jobboldala nevében teszi. Éppen ezeket az erőket igyekszik egyesíteni az EP-választás előtt. Elképzelése nem az, hogy fel kell oszlatni az uniót, hanem hogy azt életképes partnerré és vetélytárssá kell átformálni az trumpi Amerika számára. Nem biztos, hogy stratégiája nyerő, de összefüggő. Hogy Európa ebben az irányban halad-e, ahhoz érdemes nézni, miként reagálnak a nagy konzervatív pártok a kezdeményezésre. Ha folytatódik a földrészen a jobbratolódás, az nem egydimenziós lesz. Vagyis nem csupán a proteszt erők javára megy végbe, hanem a jobboldali szárnyon belül zajlik le.
1. Az újság arra figyelmeztet, hogy az egész világrend forog kockán, miután a jelek szerint mindenütt feltartóztathatatlanul nyomulnak a nacionalisták és a tekintélyelvűek, a liberális demokraták viszont letargikus felháborodásba merevednek bele. Pedig volna egy hatalmas szövetség, amely meg tudná állítani a negatív folyamatokat. Egyes helyeken, mint a magyaroknál és a lengyeleknél feljönnek az illiberális éppen csak demokráciák, illetve az áldemokrata autokraták, lásd Törökországot. Az olasz miniszterelnök-helyettes Mussolini egyik jelszavával intézi el a bírálókat. Trump a hatalom brutális képviselőihez bújik. Mintha szívesebben lenne Putyin pincsikutyája, mint a szabad világ vezetője. Kínának fogalma sincs a demokráciáról, mégis modellként ajánlkozik, a Föld vezető hatalma kíván lenni.
A régi rend hívei minderre tanácstalanul és kishitűen reagálnak. Az EU még azt sem tudja eldönteni, mi a jogállam, meg kell-e menteni a menekülőket a vízbefulladástól a tengeren, és hogy mennyit szabad belefeccölni az euró megmentésébe. Ebben a nem túl reményteli helyzetben tette meg javaslatát a német külügyminiszter, aki japán kollégájával együtt bejelentette a multilateralisták szövetségének megalakítását. Ám ezek a körök defenzívába kényszerülnek, és elbukhatnak, ha Trump ismét győz, vagy ha Macron veszít. De alapvető, hogy összefogjanak az olyan államok, mint Németország, Franciaország, Kanada és Japán. Meg kell menteniük, ami még megmenthető a nemzetközi jogból, az emberi jogokból, a kereskedelem szabadságából, a klímavédelemből. De a legfőbb az üzenet, hogy nincsenek egyedül a pluralizmus támogatói.
2. Az európai szélsőjobb a rombolás tervét dédelgeti, miközben a populisták hangosan készülődnek a jövő májusban esedékes EP-választásra. Az Osztrák Szabadságpárt és az olasz Liga máris szövetséget jelentett be. Az együttműködésben nincs semmi új, ám ezek a politikusok immár nem egyszerűen zavarórepülést folytatnak, hanem hatalmon vannak. Az FPÖ már bizonyította, hogy nem hajlandó enyhíteni Európa-ellenes álláspontján. És a hangvétel előrevetíti, hogy milyen kampányra kell számítani a részéről. A Liga vezére pedig közölte, hogy belülről igyekeznek átalakítani az uniót, ami rémálom a liberálisok számára. Brüsszel még nincs kétségbeesve a jobboldali populisták szervezkedése láttán, mint ahogy gyanakvóan, de nem rettegve figyeli Steve Bannon munkálkodását is. Hiszen ezek a pártok négy éve is nagy elképzeléseket hangoztattak, sőt, növelték is voksaik számát, de Strasbourgban több frakcióra oszlanak el, a Fidesz pedig az Európai Néppárt tagja. A széttöredezettség folytán nem sokat tudtak elérni és így könnyedén többséghez jutottak a demokratikus, EU-párti erők.
Ám Strachének, Salvininek és Le Pennek ezúttal sokkal jobbak az esélyei, hogy megszervezzék magukat. Még csúcsjelöltek is állíthatnak a Bizottság elnöki tisztére. De ennél is fontosabb, hogy többen közülük immár bekerültek a kormányba. És az arányos választási rendszer folytán a francia Nemzeti Tömörülés akár egy tucat képviselőt is küldhet Strasbourgba.
A Nyílt Társadalom Alapítvány gondos kockázatelemzés alapján határozta el, hogy Budapestről Berlinbe költözik. Erről az OSF közép-európai programjának vezetője beszélt, miután a magyar kormány hatalmas nyomást gyakorol a Soros György által létrehozott alapítványra. Lásd a „Stop, Sorost”. A lap szerint a lépés jelképereje hatalmas a térség rendszerváltás utáni történetében. Több mint 30 év után ugyanis lezárul egy fejezet, amely 1984-ben azzal indult, hogy Soros elkezdte támogatni a szocializmussal szemben álló magyar erőket. Szerepvállalásával időközben gyűlöletes figura lett sok antiliberális csoport szemében, nemcsak Magyarországon, másutt is. Nizák Péter, a regionális igazgató azonban azt hangsúlyozza, hogy a támogatás a távozás után sem csökken a térségben. Mint mondta, azért mennek el, mert nem szeretnék, ha a hatalom veszélyeztetné a munkájukat. Nem akarták ugyanis, hogy egy szép nap a rendőrség és a titkosszolgálat kopogtasson náluk, iratokat kobozzon el és számlákat zároljon.
Nizák általában véve is aggasztónak tartja azt, ami manapság a civilekkel Magyarországon történik, példátlannak nevezi egy uniós államban. Hiszen a gazdálkodásuk eddig is teljesen áttekinthető és nyilvános volt, így semmi szükség nem volt arra a jogszabályra, amely előírja, hogy közzé kell tenni külföldi forrásaikat. De ez még csak a kezdet. Ugyan nem fizikailag fenyegetik a közhasznú szervezetek embereit, nem veszik őrizetbe őket, egyelőre megbélyegzik és kirekesztik, listára teszik azokat. Az NGO-kat adminisztratív eszközökkel zaklatják. Az viszont jogbizonytalanságot okoz, hogy a kormány kétségbe akarja vonni ezeknek a szervezeteknek a közhasznúságát. Ezek után a külföldi adományozók kétszer is megfontolják, küldjenek-e pénzt. Csontos Csaba szóvivő kitért arra, hogy a munkatársak közül idáig senkit sem ért támadás, ám ezt a jövőre nézve nem lehet kizárni a felfokozott választási kampány után.
Nizák vegyes érzelmekkel tekint Magyarországon a jövő elé. Egyrészt igen kedvezőtlenül ítéli meg a civil szektor kilátásait, másrészt viszont nagyon sok szolidaritást és előre mutató kezdeményezést tapasztal. Ez derűlátással tölti el. De szeretné azt hinni, hogy az itteni negatív irányzatok hosszabb távon nem összeegyeztethetőek az EU értékeivel. Vagyis az ország nem haladhat ezen az úton, ha az unió tagja akar maradni.
Az afrikai spanyol enklávéban, Ceutában szerzett személyes tapasztalatok alapján a tudósító azt mondja: ő teljesen együtt érez a menekültekkel, de éppen az ő érdekükben sürgeti, hogy zárják le a határokat, mert csakis így lehet segíteni a szerencsétleneknek. Spanyolországba már napok óta száz és száz afrikai érkezik, minden nap, leginkább azért vágynak új életre, mert elegük van a szegénységből. Ám ez így nem megy sokáig, mert a többség nem jogosult menedékre, hiszen valójában gazdasági migráns. És arról sem szabad megfeledkezni, hogy egész Európában növekszik az ellenállás a nyitott határokkal szemben.
Az újságíró, aki az utóbbi időben 9 államban vizsgálta a menekültproblémát, így megfordult Magyarországon is, arra a következtetésre jutott, hogy sürgősen változtatni kell a jelenlegi gyakorlaton. A legtöbb érkező ugyanis nem tudja, hogy hiába reménykedik a jólétben, kérelmét elutasítják, ezért megint csak a nyomor vár rá. És nem válogathatják ki, hol szeretnének élni. Az új spanyol kormány nagyvonalúan segít nekik, ám ők nem akarnak maradni. Ráadásul Madrid magára hagyja az ostromlott déli településeket. A belügyminiszter azt mondja, a helyzet teljesen kicsúszott az ellenőrzés alól. A helyiek, akiket Andalúziában gazdasági válság is sújt, egyre elégedetlenebbek. Ám a hatalmat csak a róla alkotott pozitív nemzetközi kép érdekli, a valóság nem.
Ez pedig csábítja a migránsokat, mint ahogy az is, hogy Ceutából be lehetett jutni Európába, miután sokan megrohamozták a szögesdrótot. A kormány közben a kerítés lebontásáról tanácskozik, mondván, hogy a sérüléseket okozhat a tömegeknek. A rendőrség meg ki van szolgáltatva, ha megindul az újabb ostrom. Ezalatt a jobboldal tovább erősödik Európában, ők a nyertesei ennek az esztelen politikának. Sok döntéshozónak fogalma sincs a földrészen a tényleges állapotokról, ezért a kontinens még inkább tolódik jobbra. A kérdés úgy vetődik fel, hogy akarjuk-e Schengen végét, hogy a nacionalizmus vegye át az európai szolidaritás helyét? Hogy ez ne így legyen, ahhoz sürgősen le kell zárni a spanyol külső határokat. Meg kell vizsgálni, hogy a tengeren kimentett embereket vissza lehet-e küldeni Marokkóba. És azokra kell összpontosítani, akik valóban rá szorulnak és jogosultak a segítségre. Emellett azonnal központokat kell létesíteni Európán kívül, hogy nagyjából már ott megvizsgálják a menedékkérelmeket. Ezzel párhuzamosan meg kell teremteni a legális bevándorlás lehetőségét. De szembe kell nézni a valósággal, hogy az EU a szolidaritás elve alapján tudjon cselekedni.
A BMW egy milliárd euróért épít üzemet Debrecenben, miközben a protekcionizmus arra kényszeríti a termelőket, hogy korlátozzák a kivitelt egyik kontinensről a másikra és regionális kereskedelmi keretekben újjászervezzék a gyártást. Vagyis a kocsik ott készülnek, ahol el is lehet adni őket, ennek megfelelően már a dél-karolinai telepről nem is szállítanak X3-as terepjárókat Ázsiába, hanem Kínában szerelik össze a járműveket, mert így el tudják kerülni a vámokat. A bajor cég ugyanakkor nem árulta el, hogy az egyre nagyobb kereskedelmi feszültségek miatt esett-e a választása Debrecenre, meg azt sem, hogy milyen modellek futnak majd ott le a szalagról. Ettől azonban még tény, hogy Európában 4 éve nem létesített új üzemet. A kocsik 45 %-át azonban az öreg földrészen értékesíti.
Virovácz Péter, az ING közgazdásza arra hívja fel a figyelmet, hogy az autóipar már a magyar export nagyjából egyharmadát adja, ezt most felmehet 40 %-ra vagy afölé is. Segíthet ellensúlyozni a magyar kivitel visszaesését a következő két évben, miután már lehívtuk az uniós alapok jelentős részét. Ám arra is kitért, hogy ily módon fokozódik az ország függése az autógyártástól. Vagyis még inkább ki van téve annak, hogy globális gazdasági visszaesés esetén, ha esnek a kocsieladások, az rögtön meglátszik majd a gazdaság teljesítményén. Emellett az ország jelentős munkaerőhiánnyal küszködik.
A Die Presse után a lap is azon poénkodik, hogy OrbánViktor két lovat ajándékozott a leendő osztrák lovas rendőrségnek – für alle Fälle. A koromfekete Zalán és Zadar már meg is érkezett, de hogy azután beválnak-e új szerepükben, azt nem tudni. Mindenesetre a magyar kormányfő azzal küldte őket, hogy köszönet illeti Ausztriát, amiért az lovas szolgálatot alakít ki – tekintettel az európai biztonsági helyzetre. De azért a világ nem omlik össze, ha a két paripa alkalmatlannak bizonyul a feladatra. Ez esetben akár tovább is lehet ajándékozni őket, Orbán nem tudná meg. Van der Bellen államfő pl. tavasszal egy lipicait vitt magával az Arab Emirátusok államfőjének. De a kancellár szerint az ilyesfajta ajándékból nem csinálnak gyakorlatot. Mindig az udvariasság szabályai szerint döntik el, hogy ki mit kap a meglátogatandó országban. A kérdés ezek után az, hogy találnak-e még valakit, akinek oda lehet adni a két magyar lovat?
