- A magyar kormányfő szerint a német kancellár nem írhatja elő, hogy kik élhetnek Magyarországon, és egyébként is romhalmaz a német menekültpolitika - mondja Orbán;
- A francia elnök már háromsebességes Európában gondolkodik, ám nem tudni, a mai Magyarországnak lenne-e helye bármelyik körben is;
- Nem világos, hogy a demokrácia hívei mennyire képesek visszaverni az unió létét fenyegető támadásokat, de a siker érdekében fenn kell tartaniuk a békét és a magas életszínvonalat.
Orbán Viktor ismét keményen nekiment a német kancellárnak. A Bild Zeitung bulvárlapnak adott interjúban azt mondta: ha olyan migrációs politikát folytatna, mint Merkel, akkor az emberek még aznap elűznék hivatalából. Merthogy a magyar érzékenyek a nemzeti függetlenségre a megszállás évtizedei után. A politikus rámutatott, hogy az európai vezetőket felelősség terheli, amiért nap mint nap menekültek fulladnak bele a Földközi-tengerbe. Nem kellene ugyanis bátorítaniuk a migránsokat és azt a benyomást kelteni bennük, hogy megéri nekiindulniuk. Szerinte az emberéleteket úgy lehetne megóvni, hogy már a tenger déli partján feltartóztatják a tömeget. Hozzátette, hogy a kimentetteket kivétel nélkül vissza kell küldeni Afrikába. Csakis így lehet véget vetni a katasztrófának. A külső határokat pedig védeni kell, senkit sem szabad beengedni vagy behozni. Megjegyezte, hogy újabb tragédiákhoz vezet minden döntés, amely azt üzeni a migránsoknak, hogy jöhetnek.
A kormányfő arra is kitért, hogy magyar megítélés szerint a megoldás részeként a helyszínen kell segíteni a nehéz helyzetben lévő államoknak, vagyis exportálnák a támogatást. A bevándorlásról pedig minden országnak magának kell határoznia. Mint mondta, a magyarok úgy foglaltak állást, hogy nem kérnek a migránsokból. Az asszonyok és gyerekek természetesen kapnak segítséget a határon, de gazdasági menekültek nem léphetnek magyar területre. Kijelentette, hogy nem tiszte megítélni a német politikát, mint ahogy Merkel sem bírálta őt, de azért nem a kancellár szabja meg, hogy ki élhet Magyarországon. Orbán közölte, hogy a menekültek elosztása ügyében kész német kezdeményezésre tárgyalni. Arra a megjegyzésre, hogy annak ugyan meg mi értelme volna, amikor nem hajlandó egyetlen menedékkérőt sem befogadni, úgy válaszolt, hogy ez igaz, de ha a német miniszterelnök párbeszédet akar, akkor arra ő úgy reagál: igenis!
Az újság azt emeli ki a Bild-ben megjelent Orbán-nyilatkozatból, hogy Brüsszel vagy Berlin nem avatkozhat bele a magyar migrációs politikába, ez a kérdés nem a közösség hatáskörébe tartozik, az EU hiába is próbálkozik három éve, hogy változtasson rajta. Sürgette az unió külső határainak lezárását.
A politikus azzal vádolta meg Franciaországot, hogy az uralomra tör az integráción belül, mégpedig német pénzen. Azt tanácsolta Berlinnek, hogy legyen éber a jövőre esedékes európai választások előtt, mert azok döntőek lesznek a földrész hogyan továbbját illetően. Szerinte a franciák elképzeléseibe beletartozik, hogy átveszik az ellenőrzést az unión belül, ám ezt Németországgal finanszíroztatják meg. Rámutatott ugyanakkor, hogy Magyarország nem szeretné, ha Párizs irányítaná az EU-t. De a magyarok nem örülnének annak sem, ha más pénzéből élnének. Orbán egyúttal azt szorgalmazta, hogy a választás előtt már egyetlen fontos döntést se hozzanak európai szinten.
A lap úgy értékeli, hogy az európai államokat jelenleg leginkább a migrációs kérdés osztja meg. Az egyik oldalon vannak azok a kormányok, amelyek közösen próbálnak kiutat találni a válságból. A velük szemben álló erők a nemzeti megoldást szorgalmazzák, korlátozásokat sürgetnek. Orbán Viktor soha nem csinált titkot abból, hogy a melyik felet támogatja. Többször is kijelentette, hogy nem szeretné, ha felhígulna a keresztény társadalom. Ezúttal ismét nekirontott a német kancellárnak, akit felelősnek tart a kialakult helyzetért. Szerinte olyan mestertervre van szükség, amely a kiinduló országokban a menekülthullám okait számolja fel. Arra ugyanakkor a Bild munkatársa nem kérdezett rá, hogy Magyarország hajlandó volna-e beszállni nagyobb összeggel a szóban forgó „Marshall-tervbe”, miután szakértők szerint arra évente 30 milliárd eurót kellene áldozni. Az osztrák újság ugyanakkor úgy véli, hogy Orbán igyekezett éket verni Berlin és Párizs közé, amikor arra figyelmeztetett, hogy szerinte Franciaország hegemóniára törekszi az EU-n belül – németek pénztárcája bazírozva.
A francia elnök elképzelhetőnek tart immár háromsebességes Európát is. Macron ezt Lisszabonban, az általa kezdeményezett polgári konzultáció első állomásán fejtette ki. A téma a földrész jövője. A politikus októberig minden uniós fővárost fel akar keresni e célból, az ötletet egyedül Magyarország utasította vissza. A politikus a portugáliai fórumon sajnálattal beszélt arról, hogy Közép-Európát hatalmukba kerítették a szélsőségesek, a nacionalisták. Ami az EU 10-15 éves távlatait érinti, arról azt mondta, hogy három, koncentrikus körből indul ki. A legnagyobba azok az államok tartoznának, amelyek az értékeket, a demokratikus elveket, és a gazdasági szabadságot képviselik. Ebben a körben az összefogás nem lenne olyan szoros, ám nagyon is megkövetelnék az értékek tiszteletben tartását. A következő kategóriát az erős egységes piac alkotná, ami átmenetet képezne az EU és az eurózóna között. Foglalkozna katonai kérdésekkel és szavatolná a teljesen szabad belső forgalmat. A harmadik volna a „reaktor magja”. Itt még a munkaerőpiacot is jobban összehangolnák.
A kommentár szerint a liberális értékrend és intézményrendszer folyamatos nyomásnak van kitéve, mind belülről, mind kívülről, és nem tudni, hogy a demokratikus védelem mennyire képes ellenállni a támadásnak. A kérdés azért vetődik fel, mert a közelmúltban három liberális személyiség: Soros György, a francia államfő, valamit Obama is igen baljós kilátásokat vázolt fel ez ügyben. A legkevésbé derűlátónak a magyar származású pénzügyi befektető és emberbarát bizonyult. Kifejtette, hogy létveszélybe került az EU. Különösen lehangolta Sorost, akit a jobboldali magyar nacionalista kormány egyfolytában gyaláz, hogy Közép-Európa, azon belül is főként Magyarország és Lengyelország tekintélyelvű irányba sodródik. Macron még tavasszal arról beszélt, hogy egyfajta polgárháború fenyeget Európában, mert erősödik a nemzeti önzés, mind többen kokettálnak az illiberalizmussal, továbbá fokozódnak a geopolitikai veszélyek.
És valóban komoly veszély az unió szétesése. Geopolitikai katasztrófa fenyeget, szétszakadhatnak az együttműködés szálai, a közös programok. Széttöredezhet a NATO, ami felbátorítaná a kínai és orosz terjeszkedést, illetve felforgatást. Hatalmas károkat okozna a nemzetgazdaságoknak, amelyek ily kénytelenek lennének visszatérni a saját fizetőeszközhöz, ennek hatására a beruházások, a bérek és a nyugdíjak a pincébe zuhannának. A három megszólalás a hatalom gazdáinak szólt, mármint hogy azok gondoskodjanak a béke és a jólét fennmaradásáról. Merthogy jelenleg éppen nem ebbe az irányba mennek a dolgok.
Az elemzés úgy látja, megvan a logikája, hogy új szövetségeseket keresnek Amerikának az olyanok, mint Steve Bannon, aki az európai szélsőjobbot igyekszik összefogni. Csakhogy az öreg földrészen a nacionalisták és populisták egy része nem csupán antiliberális és bevándorlás-ellenes, hanem alapvetően Amerikát sem szereti. Régebben ez úgy volt, hogy a jobboldalon sokan elutasították az Egyesült Államokat, amiért az támogatta Izraelt. Manapság azonban politikailag nem tanácsos nyíltan antiszemitának lenni. Orbán Viktort sűrűn vádolják meg zsidóellenességgel, pl. a Soros elleni kampány miatt. Viszont nagy barátja Netanjahunak. Magyarországon még az egykor kirívóan antiszemita Jobbik is felülvizsgálta ez ügyben az álláspontját, hogy több szavazatot szerezzen.
Az Amerika-ellenesség vizsgálatához ily módon jobb eszközül szolgál a potenciális szövetséges nacionalizmusa. Jó pár szélsőjobbos párt számára az USA túlságosan basáskodó és tolakodó. Ezt mondja pl. Le Pen és az AfD is, és ezt hangoztatják azok az emberek is, akik a politikai skála jobb szélén helyezkednek el. Márpedig ez aláássa Bannon próbálkozását, hogy egyesítse ezeket az erőket az EP-választásokra. Elfogadnak bármiféle támogatást, csak éppen nem lesznek megbízható szövetségesek Washington számára. Vagyis nem szabad túlságosan messzire menni a jobboldalon, ha az Egyesült Államok híveket akar toborozni magának.
Az egyik legismertebb amerikai politológus úgy látja, hogy az izraeli kormányfő egy egész oldalt vett át a tekintélyelvű forgatókönyvből, amikor törvényben mondta ki, hogy Izrael a zsidó nép állama. Iam Bremmer, az Eurasia Csoport vezetője úgy látja: ez pont az a taktika, amit Trump követ, tehát hogy meg kell adni a népnek azt, amit az a leginkább akar, de sohase kérj érte bocsánatot, csak éppen az amerikainál jóval magasabb szinten. Az következik belőle ugyanis, hogy a demokrácia a zsidókat illeti meg, az arabokat pedig rákényszerítik, hogy fogadják el: lefokozzák őket. Bírálók szerint ez éppen az ellenkezője annak, amit az Izrael Állam alapításakor elfogadott Függetlenségi Nyilatkozat tartalmaz.
A jelek szerint Netanjahu úgy gondolja, hogy Izrael pozíciói erősek. De hát Trump minden ellenkezés dacára Jeruzsálembe telepítette át az amerikai nagykövetséget. A szaúdiakat túlságosan leköti Irán, nem tudják megzavarni Izrael köreit. Teherán elszigetelődött és gazdasági nyomás nehezedik rá. Erdogan ugyan elítélte az új nemzetállam-jogszabályt, de nagyon el van foglalva, hogy saját hazájában fokozza a felfordulást. A palesztinok rettenetesen megosztottak a jövőt illetően. A Hamasz továbbra is indítja támadásait Gázából, a Palesztin Hatóság mind inkább veszít befolyásából.
Az izraeli kormányfő odahaza azt reméli, hogy kiterjesztheti hatalmát. A jobboldali lengyel vezetés mintájára alá akarja ásni a Legfelsőbb Bíróság tekintélyét. A jobboldali magyar rendszert követve lecsapott a civil szervezetekre. Putyin módszerét követve kiterjesztette Izrael fennhatóságát a Nyugati Partvidéken. Trumpot másolja, amikor a sajtóban támadja ellenfeleit, hogy elterelje a figyelmet az ellene zajló vizsgálatokról. Ám ha a legfőbb ügyész vádat emel ellene, a politikus alighanem új választást ír ki, az év végén, a jövő év elején. Ahogyan az a politika utcai harcosai szokták csinálni.
