- Magyarország nagyon megszívja, ha Trump teljes gőzzel beindítja a kereskedelmi háborúskodást;
- Orbánnak nem kell kétszer mondani, hogy Merkel ellen agitáljon a jövő évi Európa-választáson;
- Az illiberális rendszerek alapvonása a mértéktelen hatalmi korrupció.
Az Európai Parlament elnöke azt javasolja honfitársának, az olasz belügyminiszternek, hogy az keressen magának új szövetségeseket és váljon le a Visegrádi Csoportról. A jobboldali Tajaninak az a baja a V4-ekkel, hogy azok menekültügyben visszautasítanak mindenfajta európai szolidaritást. Ám a múlt héten egy sor ország megállapodott, hogy átveszi egy menekülthajó utasait, akik az egyik olasz kikötőbe futottak be. Vagyis – hangsúlyozza az EP első embere - igenis lehetséges az európai megoldás. A politikus ugyanakkor nyomatékosan hangsúlyozta az újságnak adott interjúban, hogy csakis közös erővel, minden tagállam közreműködésével lehet megfékezni a modernkori népvándorlást. Itt nem segít az, ha egy-két kikötőt lezárnak.
Hosszú távon a kiutat csak az jelenti, ha Európa a zsebébe nyúl, és sok pénzt áldoz az afrikai gazdaság fejlesztésére. A fekete kontinens lakossága ugyanis a következő bő 30 évben csaknem megkétszereződik. És ha egy globális stratégia keretében nem építik ki az ottani infrastruktúrát, nem létesülnek iskolák, egészségügyi intézmények, nem fordítanak figyelmet a szakképzésre, akkor Európa megnézheti magát. Itt nem elegendőek a nemzeti segélyprogramok. Ezért Tajani úgy gondolja, hogy az EU-nak már a következő hétéves pénzügyi időszakban 40-50 milliárdot kell befektetnie Afrikában ilyen célokra.
A lap arra figyelmeztet, hogy ha netán kirobban a világméretű kereskedelmi háború, az derékba kapja az olyan kisebb, nyitott szereplőket, mint Magyarország vagy Csehország, azaz nem a nagy játékosok innák meg elsősorban a levét. A potenciális fő kárvallottak közös jellemzője, hogy erősen beépültek a globális szállítási láncba. Nyersanyagot és részegységeket importálnak, amit azután feldolgoznak és az így készült termékeket külföldön adják el. Esetükben arra kell számítani, hogy megugranak a beszerzési költségek, az export viszont visszaesik, mert felerősödik a protekcionizmus. A jelentős gazdaságok esetében ugyanakkor részben segít átvészelni a megpróbáltatásokat a hazai fogyasztás.
A Kereskedelmi Világszervezet felmérése szerint a magyarok, a csehek Tajvannal együtt vezetik a legveszélyeztetettebb államok listáját, mert ők kiviszik a megtermelt áruk 60-70 %-át. A magyar GDP a 2009-es válság idején 6,6 %-kal esett vissza. A befektetők jelenleg máris távoznak, a BUX-index csaknem 11 %-kal zuhant. Az autóipar felel a magyar ipar teljesítményének 29 %-áért, ami még inkább sebezhetővé teszi az országot.
Trump és Putyin új világrendet akar, ám igencsak tartani kell a szabadjára engedett nemzeti szuverenitástól. Erre int az Új Amerika nevű pártsemleges kutató intézet vezetője, aki rendszeresen publikál az újságban. Anne-Marie Slaughter úgy értékeli, hogy a minap Helsinkiben két megalomán macsó találkozott. Mindkettő úgy látja, országának az az érdeke, hogy ő maga még hatalmasabb (gazdagabb) legyen. De közben erősen támaszkodnak a felháborodásra, illetve a nosztalgiára egy olyan múlt iránt, amikor még rendezettek és kiszámíthatóak voltak a dolgok. Ebből a szempontból a két elnök támogatói ideológiailag nagyon is szövetségesei egymásnak, és pártolják, hogy hasonló erők győzzenek a választásokon Európában. Elutasítják a szabad sajtót és a jogállamot. Számukra a jelképek fontosabbak a lényegnél, ideértve, hogy a kormány a hagyomány, a nacionalizmus és az etnikai tisztaság jegyében irányítson.
Egy tekintélyelvű pátriárka ideológiája elvet minden hazai vagy külföldi korlátot. Putyin és Trump felszámolna egy sor nemzetközi szervezetet, visszatérne a változó szövetségek politikájához. Mert akkor a globalisták nem mondhatnák meg neki, hogy miként bánjanak az emberekkel országukon belül. A szemükben a NATO és az EU a liberális világrend tűrhetetlen részéhez tartozik, amelynek alapját az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata képezi. És ezek a körök most kezet nyújtanak a hasonszőrűeknek Magyarországon, Franciaországban, Izraelben, bárhol, ahol nacionalisták vannak. A 19. század szabályaihoz igyekeznek visszatérni. Akik számára fontos a béke és az emberi jog, azoknak nem egyszerűen a status quo-t kell megvédeniük, hanem ki kell dolgozniuk az állami és nem állami intézmények olyan modelljét, amely inkább jogokat ad a tagjainak, semmint korlátozza az embereket, továbbá amely képes közös erővel, hatékonyan megoldani a gondokat.
Steve Bannon ugyan már alighanem túl van politikai pályafutása zenitjén, ám Trump egykori fő stratégája most arra készül, hogy egyesítse Európa nacionalistáit, miután a jelek szerint szét akarja verni az EU-t. Így értékeli a konzervatív lap azt a bejelentést, hogy a politikus alapítványt hoz létre, hogy egy táborba tömörítse a jobboldali nemzeti populistákat. Le Pen, Salvini, de még Orbán Viktor is megfogadja a tanácsot és Merkel-ellenes kampánnyal kíván beszállni a jövő évi EP-választásokba. Bannon nagyratörő célt tűzött ki: jöjjön létre új frakció Strasbourgban, és a képviselők harmada tartozzon oda. Ehhez ő mozgatná a szálakat. Persze Brüsszelben pontosan tudják, milyen nehézkesen alakult idáig ezeknek az erőknek az összefogása.
Bannont nemrégiben fogadta Orbán, akinek különösen a szája íze szerint való, hogy a volt fehér házi fő stratéga harcot hirdetett Soros ellen. A nyílt társadalmat szorgalmazó befektető euróban milliárdokat áldozott a többi közt saját hazájában is az általa képviselt eszmények előmozdítására, ezt nehéz lesz az új alapítványnak mindössze pár munkatárssal ellensúlyoznia. Trump is nagyon szeretné, hogy bedőljön az unió, mert utána könnyű dolga lenne a kicsiny nemzetállamokkal. Ám az elnök valószínűleg keresztbe tett korábbi tanácsadójának, mert amikor bizonytalanná vált, hogy mennyire szolidáris szövetségeseivel, még azok a közép-európai kormányok is felhorkantak, amelyek egyébként nagyon is vevők a nacionalizmusára és Brüsszel-ellenes dühére.
Az újság München Orbánjainak nevezi a bajor keresztényszociálisok városi képviselőit, akik meg akarták akadályozni a tegnap délutáni, több tízezres tüntetést a CSU politikája ellen. A megmozdulást többek közt a tartomány kulturális életének jó néhány neves szereplője kezdeményezte, mert úgy véli, hogy a párt félelmet kelt és megoszt, amiből Seehofer is kiveszi a részét. A kommentár szerint a szólásszabadság az egyik legalapvetőbb jog, és ha a belügyminiszter azt hiszi, hogy azt korlátozhatja, akkor ez a megközelítés nagyon is tipikus a politikus részéről, aki Orbán mintájára dolgozik az illiberális demokrácián, és lopva egyre inkább semmibe veszi a demokratikus intézményeket.
A felvonulást széles körű társadalmi szövetség hirdette meg a politika, a sajtó és a társadalom jobbratolódása ellen, beleértve, hogy a hatalom egyes szereplői a menekültek ellen uszítanak, fenyegető forgatókönyvekkel operálnak, és még azt is bűncselekménynek nyilvánítják, ha valaki segít a Földközi-tengeren bajba jutott embereknek. Vagyis átlépik az emberség határait. Ráadásul a CSU munkajogi következményeket helyezett kilátásba több színházi vezető ellen, aki csatlakozott az akcióhoz. Azaz az uszítók oldalára áll, képtelen különbséget tenni a pártpolitika és a civil társadalom rendezvénye között. Ami történt, az inkább emlékeztet a magyar és lengyel fejleményekre, semmint a német szokásokra. Így még inkább támaszkodni kell a polgárok demokráciájára, mert az intézményeket foglyul ejtheti a hivatalos politika. A választások még nem jelentenek automatikusan demokráciát. A hatalomnak el kell viselnie, hogy ellentmondanak neki, és roppant szomorú, hogy ezt napjainkban folyton el kell magyarázni neki.
A vezércikk úgy értékeli, hogy a múlt héten elfogadott izraeli nemzetállami törvény csupán szavakban törődik a kisebbségek védelmével, így a lakosság 20 %-át kitevő palesztinoknak minden okuk megvan a felháborodásra. Hiszen a jogszabály azt mondja ki, hogy csakis a zsidók kaphatnak jogot az önrendelkezésre, vagyis példátlanul többségelvű és illiberális. Hivatalosan is másodrendű állampolgárokat csinál az országban élő arabokból. Nem véletlen, hogy a döntés elmélyítette a törésvonalat a Netanjahu-kabinet és a liberális zsidó diaszpóra között. De úgy néz ki, hogy odahaza ez a felfogás sorra szavatolja a választási győzelmet az ország történelmének legjobboldalibb vezetése számára. A nemzetállam kinyilvánítását üdvözölte a szélsőséges Orbán Viktor, aki a náci időszak antiszemita kollaboránsait dicsőíti. Ha valaki azt állítja, hogy az izraeli miniszterelnök elnéző a zsidóellenességgel szemben, már ha érdekei úgy kívánják, nos, erre kellő bizonyíték, mennyire tiszteli a magyar politikust.
A törvény antidemokratikus, mert helyben hagyja, hogy a hátrányos megkülönböztetést a nemzeti érdekkel indokolják. Pedig Izraelt annak idején arra az elvre építették, hogy minden polgárát azonos jogok illetik meg. Az országnak irányt kellene váltania, mert Netanjahu azt kockáztatja, hogy a népi akaratra hivatkozva felszámolja az érdekek kiegyensúlyozásán alapuló képviseletet. Az új jogszabály csak felerősíti az izraeli demokrácia legrosszabb irányzatait.
A populista politikusok a legtöbbször korruptak, nem az ideológia, hanem a mohóság vezérli őket, saját maguk és barátaik zsebét igyekeznek gyarapítani. Így mutatja be ezeket az erőket a Nyílt Társadalom egyik programjának igazgatója. A vendégkommentárban James Goldston felveti, hogy határozott kampányokkal kell fellépni a közpénzek módszeres eltulajdonítása ellen. A populisták győzelmei nyomán sokan gondolják azt, hogy veszélyben van a liberális demokrácia, ám korai még annak végéről beszélni. Le kell leplezni a korrupciót, amely grasszál az illiberális rendszerekben. Magyarországon Orbán Viktor cimborái és családtagjai állami hitelekből és közmegbízásokból gazdagodtak meg. A Transparency International úgy véli, mára a rendszer szerves része lett, hogy kézen-közön eltűnik az adófizetők pénze.
A paradox az, hogy korrupció miatti felháborodás döntő szerepet játszik a populista autokraták felemelkedésében. Ebből következik, hogy a liberális demokrácia védelmében fel kell venni a harcot a korrupció ellen. Ily módon nem csupán a felelősöket és azok cinkosait lehet felelősségre vonni, hanem le lehet győzni az igazságtalan egyenlőtlenségeket, a populisták által meglovagolt elégedetlenség okát. Egyúttal azonban a jog eszközével kell eljárni mindazokkal szemben, akik fenyegetik, netán megölik az oknyomozó újságírókat. A szólásszabadság elengedhetetlen a szabad társadalom védelméhez. Fokozott támogatást kell adni a civil szervezeteknek és a független sajtónak, mert azok le tudják leplezni a visszaéléseket és képesek kikényszeríteni a felelősök megbüntetését. Szóval, ha valaki kíváncsi, mi történik a liberális demokráciával, akkor annak tanácsos utána néznie, hová folynak el a közforrások.
Az újság újabb mérföldkőnek nevezi Kovács Béla kémperét Oroszország hatalmának kiterjesztésében. Az elhárítások ugyan mindenütt üldözik az orosz ügynököket, de lehet, hogy a nacionalista Orbán Viktor Kreml-barát kormánya futni hagy egy ilyen embert. A miniszterelnöknek EP-képviselők a szemére vetik, hogy rendszer szintű fenyegetést jelent a jogállam és az alapjogok szempontjából. Kovács Bélát, a Jobbik európai törvényhozóját azzal vádolják, hogy jó 8 éven át dolgozott az orosz titkosszolgálatnak. Strasbourgból szállította a kényes információkat. Krekó Péter azt mondja, hogy Kovács igen hatékonyan dolgozott Putyinnak az Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetségének ideológusaként, Moszkva lobbistájaként. A kémkedés azonban más tészta. Adatokat adott át a GRU-nak az EU energiapolitikájáról, folyamatban lévő vizsgálatokról, a közösség vízumgyakorlatáról.
Akár 8 évet is kaphat, ám ennek esélye csekély, mivel a Fidesz jó pár kérdésben átvette a Jobbik álláspontját. Bár lehet, hogy Orbán engedélyével mégis elítélik, tekintettel más érdekekre. A nyomozás már 3 éve zajlik, a politikus mentelmi jogát felfüggesztették, ám Kovács továbbra is aktív, bizalmas anyagokhoz jut hozzá az Európai Parlamentben. Panyi Szabolcs, aki az Indexnél részletesen foglalkozott az üggyel, meg van győződve arról, hogy KGBéla kém, ám a hatóságok szándékosan elcseszték a vizsgálatot. Mert így az érintett menet közben meg tudta semmisíteni a bizonyítékokat, ennélfogva nem tudják felelősségre vonni. Az ügyvéd, Szikinger István ezzel szemben azt mondja, hogy a Fidesz a Jobbik lejáratására pécézte ki védencét. Krekó szerint az ügy mögött az van, hogy Orbán bizonyítani igyekszik: Magyarország nem Putyin szolgája. De a per próbakő nem csak a magyar vezetés, hanem az egész EU számára: független marad-e, vagy netán az lesz, amit Kovács jósolt: az orosz anyácska fogja „megmenteni”.
