- Ha a magyar és a lengyel kormány nem ellenkezik és el tudják osztani a menekülteket, akkor ma messze nem lenne ekkora probléma a migráció.
- Közép-Európa súlyos veszélyforrás lehet, ha az unió perifériájára szorul, de ezt az utat maga választja.
- Nesze, neked keleti nyitás! Magyarországnak semmi olyanja nincsen, ami fontos Pekingnek, ennek megfelelően csekély nálunk a kínai beruházások szintje.
A vezércikk szerint több tagállam is rettegve néz a szerda-csütörtöki NATO-csúcs elé, mármint hogy az amerikai elnök vajon tényleg szét akarja-e verni a szervezetet, noha az rendkívül fontos. De hát Trump és rajta kívül sokan mások nyilvánvalóan megkérdőjelezik, hogy a szövetségnek van-e még bármi értelme. Annak idején nem csupán a kölcsönös védelem érdekében hozták létre, hanem azért is, hogy terjessze a demokratikus kormányzást, a jogállamot, a polgári és emberi jogokat, valamint a mind nyitottabb gazdaságot. Továbbra is központi szerepet tölt be az amerikai nemzetbiztonsági kezdeményezések szempontjából, egy olyan világban, amelyben Kína egyre jobban nyomul, és erősödik a migráció.
A NATO belülről gyengült meg, mert a tagok nem költenek eleget a védelemre, továbbá főleg Törökországban, Magyarországon és Lengyelországban felemelkedik a nacionalizmus és a tekintélyelvűség. De talán mindenekelőtt Trump miatt, aki a jelek szerint fontosabbnak tartja a putyini Oroszországot, mint az európai partnereket. Az elnök csakis úgy tekint a szervezetre, hogy ott a tagok perkálnak a védelemért. Ám itt nem egy golfklubról és nem a pénzről van szó. Utóbbi az egyetlen, amit a politikus díjaz, ám az messze nem az egyetlen, amit mérlegelni kell a tagsággal járó előnyök és kötelezettségek vizsgálatakor. A szövetség sokkal fontosabb annál, hogy bárki csak azt nézze, befizetik-e időben a tagsági díjat.
A Fehér Ház lakója felégeti az USA által évtizedek alatt szerzett hitelt és Putyin kezére játszik, hiszen az meg akarja osztani a tagállamokat. A csúcsértekezleten várhatóan fontos döntéseket hoznak Oroszország feltartóztatására, miután Moszkvát az elnök legtöbb tanácsadója is fenyegetésnek tekinti. Azután el kell dönteni, mi legyen a törökökkel és a többi kormánnyal, amelyek a demokratikus elvek megtagadásával pusztítják a szövetség szövetét. Jó volna, ha Trump kinyilvánítaná elkötelezettségét az erős NATO mellett, illetve méltányolná az Egyesült Államok barátait.
Az EU-ban és Németországban született migrációs egyezségek az Európa-erőd irányába mutatnak, márpedig ez az eddigi legnagyobb veszélyt jelentheti a szervezet fennmaradásának szemszögéből. A német tervet azért lesz nehéz valóra váltani, mert meg kellene állapodni hozzá a keményen bevándorlás-ellenes olasz és osztrák kormánnyal. A Nemzetközi Migrációs Szervezet egyik képviselője aggodalommal beszélt arról, hogy sokan mind inkább nyűgnek tartják a nemzetközi humanitárius jogot. A migráció a tényleges súlyánál nagyobb szerepet játszik az uniós tagállamokban is, lásd a német belpolitikai viszályt. A baj nagy része abból ered, hogy az olyan államok ellenállása folytán, mint Lengyelország és Magyarország, nem sikerült egyenlően elosztani azt a nem egészen 2 millió embert, aki az utóbbi négy évben érkezett. Egy EU-diplomata szerint oda lett a szolidaritás, mindenki a maga útját járja.
A földrészen a hangulat mind inkább a migránsok ellen fordul. 2015-ben sok bírálat érte Orbán Viktort, amiért a közösségi jog megsértésével megépíttette a kerítést. Ám a másik ötlete, tehát hogy hozzanak létre gyűjtőtáborokat Afrikában, benne van a legújabb uniós megállapodásban, igaz, némi módosítással. Viszont az EU vezetőinek idáig meg tudták akadályozni Schengen összeomlását. Az egyoldalú lépések azonban a belső határellenőrzések visszaállítására láncreakciót indíthatnak be. Az pedig halálos csapást mérhet a 2. világháború óta eltelt időszak legsikeresebb békeprogramjára.
Madeleine Albright Orbán Viktort hozta fel példaként arra, hogy a despoták egészen másként viselkedtek annak idején a személyes találkozáskor, mint mostanában. A Clinton-kormányzat külügyminisztere a 80-as években ismerte meg a mai magyar miniszterelnököt, az önjelölt „illiberális demokratát”, aki akkor még mindenki kedvenc ellenzékijének számított. Soros fizette, hogy elmehessen tanulni Oxfordba. A későbbi színváltása azonban meglepte a politikust, aki azt mondja: az átalakulást aligha sejtette bárki is előre. Pedig olyanokkal volt alkalma tárgyalni, mint Kim Dzsong Il, Milosevics, Hugo Chávez és Erdogan. Putyinról úgy gondolja, hideg, mint egy hüllő, de jelentős, ám sötét tehetséggel áldotta meg a sors. Arra játszik, hogy elválassza Közép- és Kelet-Európát a földrész nyugati felétől.
A beszélgetés abból az alkalomból készült, hogy most jelent meg a politikus könyve: „Fasizmus, egy figyelmeztetés” címmel a tekintélyelvűség világméretű megerősödéséről. Úgy látja, hogy a módszereit tekintve Trumpot igenis lehet a 30-as évek diktátoraihoz hasonlítani, hiszen ő is nagy mestere a politikai cirkusznak. Az ilyen emberek népet az ellenségek ellen fordítják, ily módon táplálják az elégedetlenséget. Egyszerű megoldásokat hirdetnek összetett kérdésekben. Megpróbálják felszámolni a liberális intézményeket. Tisztességes választásokon kerülnek hatalomra, ám onnantól kezdve belülről ássák alá a demokráciát. Albright Trumpot Amerika első antidemokratikus vezetőjének nevezi. Előtte Sztálin minősítette pl. a sajtót a nép ellenségének. Szégyentelenül hazudik és nagyra becsüli a Putyin-féle autokratákat. Ezzel pedig bátorítja, hogy a világ a tekintélyelvűség felé sodródjon.
Azt mondja, nem szabad összekeverni a hazafiságot azzal, amikor az egyik identitás gyűlöli a másik identitást, mert utóbbi már nacionalizmus, sőt hipernacionalizmus. Az pedig roppant veszélyes. És mostanában kemény dolgok mennek végbe a világban, ám a gondokat nem lehet egyszerű jelszavakkal orvosolni. Csak éppen könnyebb azokat meghallani. Arra a kérdésre, hogy milyen szemmel tekint az eseményekre, úgy válaszol, hogy optimista, aki igen aggódik.
A kommentár arra figyelmeztet, hogy Lengyelország mindenki számára veszélyt jelent, most éppen a független igazságszolgáltatás újabb részét rombolta le. Németországnak azonban a háborús pusztítás miatt még csak gondolnia sem szabad arra, hogy megbüntesse keleti szomszédját. Ám ugyancsak nagy bajok forrása lehet, ha Keleten kialakul a másodrangú Európa. Szankciókkal nemigen érdemes próbálkozni, mert egyrészt Magyarország vétózna, másrészt ellencsapásként Varsó le tudná fékezni az integrációt. Mégis a demokratikus jogállam nem szólam, és államok eshetnek szét, ha az emberek azt látják, hogy a politika nem veszi komolyan a demokráciát. Ez vonatkozik az EU-ra is, hiszen ismét felbukkant a tekintélyelvű fenyegetés. Moszkvában és Washingtonban egomán vezérek kiröhögik a jogállamot és nacionalista boldogulást kínálnak. Márpedig aki árt a jogállamnak, az tönkreteszi a kötőanyagot, ami összetartja Európát.
De mi a teendő, amikor a lengyeleket nem lehet megbüntetni, de nem is lehet eltűrni a jogi nihilizmust? Macron a kétsebességes uniót ajánlja. De ez a leszakadt emberek számára Keleten súlyos következményekkel járna. Részben elapadnának a brüsszeli támogatások, és aki nem tartozik a maghoz, az fontos döntésekből maradna ki. Ennélfogva a B-Európa veszélyövezetté válna. Trumpnak és Putyinnak sok minden baljós ötlet eszébe juthatna, Lengyelország túl fontos ahhoz, hogy a nagyhatalmak pingpongozzanak vele. De ha Varsó a mostani úton akar haladni, akkor az nem az az irány, amerre a németek mennek. Ez nem büntetés, csak igen szomorú.
Orbán Viktor minden próbálkozása ellenére, Kína csupán igen keveset ruház be Magyarországon. Peking azóta a magyar diplomáciai erőfeszítések középpontjában áll, hogy a Fidesz a 2010-es visszatérés után meghirdette a keleti nyitást. A számok azonban 8 év elteltével is szerények, habár a gazdasági együttműködés fejlődik, de a kínaiak nincsenek még az első 10 külföldi befektető között sem. Az ok a Concorde MB Partners egyik elemzője szerint az, hogy a magyar fél semmit sem tud felmutatni, ami érdekes volna a másik fél számára. A fő exportcikk az autó, de azt a multik gyártják. Hogy Magyarország mégis belekerült a kínai infrastruktúrafejlesztési tervekbe, az annak köszönhető, hogy már 2003-ban kitárta a kapukat a kínai gazdaság számára.
Ettől még azonban 2011 óta nem történt semmiféle nagy beruházás az ázsiai nagyhatalom részéről, leszámítva a Budapest-Belgrád vasút korszerűsítésének tervét. Egy elemző szerint a kínai hitel nem kedvező, és azt sem látni, hogy a projekt miként válik Magyarország hasznára. Itt inkább gesztusról van szó, amelyet Orbán tesz pekingi barátainak. Szunomár Ágnes, az MTA kutatója azt mondja, Kína közvetett befolyást gyakorol az unióra olyan államokon keresztül, mint Magyarország, amely azt gondolja, hogy ez a fajta fellépés kedvező eredményeket hoz számára a kétoldalú együttműködésben. Matura Tamás a Corvinusról úgy látja, hogy a kínai befektetők igazából Németországban vannak jelen, azaz teljesen alaptalan a magyar kormányt azzal vádolni, hogy az eladja magát a kínaiaknak. Mert nem Budapest osztja meg az uniót ebben a kérdésben.
A burgenlandi tartományfőnök amellett van, hogy Ausztria ne csupán Seehoferrel és Orbánnal tárgyaljon, hanem próbálja meg európai keretekben megoldani a migránsproblémát. Niessl igen fontosnak nevezte, hogy a szavak után immár térjenek rá a tettekre, ideértve a külső határok védelmének megerősítését, és azt, hogy létesüljenek központok az EU területén kívül a menekültek fogadására. Azzal azonban nem ért egyet a politikus, amit az osztrák belügyminiszter javasolt, hogy ti. a jövőben néhány kivételtől eltekintve csakis az unión kívül fogadjanak be menedékkérelmeket, mert tiszteletben kell tartani a Genfi Konvenció rendelkezéseit. Hozzátette, hogy Burgenland mindig is nagyon ügyelt a határok őrizetére, ez azért is fontos, mert különben azonnal ismét felbukkannának az embercsempészek. Ugyanakkor azt szorgalmazta, hogy korlátozzák a szabad munkavállalást az uniós polgárok számára olyan ágazatokban, ahol nagy a munkanélküliség.
Az Eurovíziós dalfesztivál korábbi osztrák győztese, Conchita Wurst koronázta meg a Budapest Pride ünnepségét, az énekes dacolt a szélsőjobb zavaró akcióival. A művész egészen rendkívüli hangversenyt adott a Budapest Parkban, a „Szivárvány Parti” csúcspontjaként. Úgy nyilatkozott, hogy számára rendkívül fontos a fellépés, mert Magyarországon az LGBTIQ-közösség jogai még nincsenek a kellő szinten. És a jelenlétével erre szeretné ráirányítani a figyelmet. Abban teljesen igaza van, hogy nálunk nincs könnyű dolga az olyan embereknek, akiknek a szexuális érdeklődése eltér a megadott normáktól. A jobboldali, populista kormány sorra kirekeszti őket, egyre-másra hallat homofób retorikát. Orbán alatt még a gyereküket egyedül nevelő heteroszexuálisok is páriának számítanak.
A menetet pár tucat szélsőjobbos igyekezett megzavarni. A rendőrség az egész utat kordonnal zárta le. Ám kérdés, hogy miért a békés felvonulókat és a nem az erőszakra hajlamos neonácikat vette körbe a hatóság, amely ugyanakkor érthetetlen okokból engedélyezte, hogy ellentüntetés legyen a hangverseny színhelyétől nem egészen 50 méterre. Ott a „Romantikus erőszak nevű náci banda teljes erővel zenélhetett, össz-vissz 200 ember előtt. De azután elhallgattak a botránykeltők.