- Élesen összecsapott a német és a magyar miniszterelnök, de Merkel a CSU-val kötött alku miatt nem léphet túl Orbánon.
- A magyar kormány az idetelepült német cégekkel zsarolja Berlint?
- A Le Monde szerint Orbán Viktor már az európai jobboldalnak is elő akarja írni a kötelező haladási irányt.
A lap úgy kommentálja a tegnapi Merkel-Orbán-, illetve Kurz-Seehofer-találkozót, hogy Európában a bevándorlás visszaszorítása ütközik az alapelvekkel. A tét az, hogy maradhatnak-e a nyitott határok úgy, hogy közben garantálni lehet az emberek számára a biztonság és az identitás érzetét. Kurz erre úgy válaszolt a német belügyminiszterrel folytatott tárgyalás után, hogy a szabad belső mozgás csak akkor maradhat fenn, ha működnek a külső határok. Csak éppen a menekülthajók visszafordítása erkölcsi és jogi kérdéseket vet fel. Gerald Knaus, a berlini Európai Stratégiai Kezdeményezés nevű kutató intézet vezetője ezt úgy fogalmazza meg, hogy mindez Európa nevében történik, ám ez már egy nagyon más Európa. Ráadásul az is sérti a nemzetközi szabályokat, ha visszaküldik a menedékkérőket olyan államokba, ahol káosz van, illetve amelyek veszélyesnek minősülnek.
Hivatalos becslések szerint hetente 3-600 migráns lépi át a német határt, kb. a felüket valahol másutt már regisztrálták az út során. Még Seehofer is elismerte, hogy napjában mindössze öt olyan emberrel kell számolni, akinek az ügyét a határon kellene kivizsgálni. Ám Kurz és a környező államok populistái azzal érvelnek, hogy bármikor beindulhat egy új hullám, azért azonnal szigorítani kell a külső védvonal őrizetén. A dilemma jól kirajzolódott Berlinben, ahol Merkel arról beszélt, hogy a határok védelme nem jelentheti a bajban lévők elutasítását. Ezzel szemben Orbán megismételte, hogy stratégiai célként Magyarország meg akarja oltalmazni Európát. Kurz pedig kijelentette, hogy minden nemzedéknek jobbá kell tennie a földrészt. Azt azonban mindenki döntse el saját maga, hogy ez netán nem a felismerhetetlenségig változtatja-e meg az EU-t?
https://www.nytimes.com/2018/07/05/world/europe/migrants-merkel-kurz-austria.html
Daily Telegraph
Hogy milyen mély a megosztottság az unión belül a menedékpolitika ügyében, az jól kirajzolódott Berlinben Merkel és Orbán tárgyalásain. A házigazda igyekezett, hogy a lehető legdiplomatikusabb legyen, de nem titkolta, hogy a migrációt teljesen eltérően ítélik meg. Orbán már sokkal egyértelműbbnek bizonyult. Arról beszélt, hogy ők ketten másként látják a világot, de ettől még közös megoldásra törekszenek. A magyar miniszterelnök vezeti a közép-európai államokat, amelyek semmilyen kvótát nem fogadnak el. Egyben pedig lezárta a déli határt. Ez utóbbira hivatkozva mondta azt tegnap, hogy Magyarország hatalmas terhet vesz le Németország vállairól. A vendéglátó ehhez képest arra mutatott rá, hogy sosem szabad elfelejteni: akik jönnek, azok emberek, vagyis itt az alapvető humanitásról van szó.
https://www.telegraph.co.uk/news/2018/07/05/merkel-orban-clash-migrant-policy-amid-eu-divisions/
BBC
A német és a magyar miniszterelnök összecsapott az emberség ügyében. A kancellár megdorgálta vendégét, mondván, hogy nem szabad megfeledkezni arról: itt emberekről van szó. A berlini sajtóértekezleten rámutatott, hogy ha Európa meg akarja őrizni a lelkét, akkor nem fordíthatja el a fejét az emberi szenvedés láttán. Orbán azonban azt közölte, hogy az a humánus eljárás, ha lezárják a határokat és segítenek azoknak az államoknak, ahonnan a migránsok jönnek. A két vezető megtestesíti az uniós törésvonalat. A házigazda elismerte, hogy őrizni kell a külső határokat, de Európa nem válhat erőddé. A vendég ugyanakkor azt hangoztatta, hogy nem szabad bátorítani mindazokat, akik Afrikában, illetve Ázsiában foglalkoznak a migráció gondolatával. Nem szabad beengedni azokat, akik magukkal hozzák a problémákat.
https://www.bbc.com/news/world-europe-44728577
FAZ
A magyar miniszterelnök Merkel menekültpolitikájának egyik legnagyobb ellenzője, a találkozó előtt mégis azt jelezte, hogy kész a párbeszédre. Ám utána leginkább abban értettek egyet, hogy nem értenek egyet. A kancellár külön ki is emelte a véleménykülönbséget, kiemelve, hogy a látásmódban nagyon nagy az eltérés. Mármint hogy miként nyilvánuljon meg a humánum a migránsokkal szemben. Orbán megerősítette, hogy továbbra sem kíván menedékkérőket befogadni. Hozzátette, hogy Németország hálás lehetne, amiért a magyar kormány igen szigorúan őrzi a déli határt. Szerinte ez a szolidaritás. Mindketten úgy vélik, hogy jobban kell felügyelni a külső határokra, ám a házigazda szerint a cél nem lehet az, hogy Európa bezárkózzon. Gondoskodni kell arról, hogy legyenek legális csatornák a bevándorlásra, akár munkavégzés, akár tanulmányok céljából.
Die Welt
1. Merkelnek és Orbánnak szüksége van egymásra, így azután az egykori pária találkozhatott a magányos kancellárral. Ám az esemény megmutatta, milyen hatalmas az elidegenedés Berlin és Budapest között. Magyarország kikéri magának, hogy kioktassák, a megrendült kancellár ezzel szemben nem hagyja, hogy gyötörjék. A vendégnek 4 évet kellett várnia az útra, ami persze jelképes. A két vezető viszonya feszült, az erőltetett mosolyok egyértelműen elárulták. Nem beszélve a fő vitatémáról, a menedékpolitikáról. A nézetkülönbségek magyarázták, hogy a megbeszélés miért tartott a tervezettnél tovább. Persze egy rövid egyeztetésen nem lehet tisztázni mindazt, ami évek óta izzik, és aminek a radikálisan eltérő világnézet képezi az alapját.
Orbán az elmúlt három évben a miniszterelnök asszony leghangosabb bírálójává lépett elő a migráció kapcsán. Úgy tűnt a sajtótájékoztatón, nem nagyon érdekli, hogy Merkel nyomatékosan emlékeztette a humanitás kötelezettségére. Értésre adta, hogy szerinte az az embertelen, ha a menekülteket előbb Európába csábítják, majd azok hiába kopogtatnak az ajtón. A kancellár azonban az uniópártok belvitája miatt másfajta támogatást vár el Budapestről, miután hirtelen rá van utalva az európai szolidaritásra. A vendég ugyanakkor jelezte, hogy hálát vár a határ védelméért, ami megint csak azt tanúsítja, ők ketten mennyire másként látják a világot. Orbánt támogatják a V4-ek, de nézeteihez közel áll az is, amit az osztrák kancellár akar. Ugyanakkor Merkel kudarcot vallott a kvótával, de a végső szakítástól mindketten visszariadtak. Berlin ellenállt, hogy a Fideszt kitegyék az Európai Néppártból. A magyar kormányfő pedig tudja, hogy országa mennyire rá van utalva a németekre, mindenek előtt elismerésre tart igényt a másik fél részéről. Ez most megkapta, legalábbis a figyelem és a meghívás formájában.
2. Német szemszögből kényesnek tartja a lap Orbán berlini útját. Hiszen alig jött létre az uniópártok megállapodása, bár az is igaz, hogy a látogatásról még a magyar választások után egyeztek meg. Viszont éppen akkor ejtették meg, amikor a kancellár helyzete ritka módon megrendült. Annál magabiztosabbnak érezheti magát a vendég, hiszen a menekültpolitikában Európa és főként Németország eljutott oda, amit a magyar vezető évek óta szorgalmaz. A politikus sokáig szélsőjobbosnak számított, mostanra azonban álláspontja már az európai vélemény derékhadát képviseli. A múlt heti EU-csúcs óta pedig bizonyosan győztesnek tekinti magát. A mostani tárgyalás egyben nyitányt jelent Orbán újabb csatájához, mert ígéretet akar kapni Merkeltől, hogy Németország – a menekültpolitikától és a jogállamiságtól függetlenül – nem támogatja az uniós támogatások csökkentését a következő pénzügyi időszakra.
Megfigyelők szerint alighanem azzal fenyegeti Merkelt, hogy következményei lesznek, ha az EU tényleg megvonja a pénzek egy részét a magyar kormánytól. Mert pl. jelenleg egy sor német cég adókedvezményeket élvez Magyarországon, és ezt Orbán aduként használhatja fel. A berlini Külügyminisztériumból azt hallani, hogy főként a német autógyárak lelkesek a magyar hatóságok által nyújtott feltételek miatt. De az osztrák beruházók is tartanak attól, hogy az üzletnek árt, ha az unió keményebben lép fel. És Orbán már régóta nem csupán egymagáért, hanem a Visegrádi Csoportért is küzd ebben a kérdésben. Persze négyük erejéből is csak annyira futná, hogy időnként lelassíthatják a költségvetésről zajló egyeztetéseket.
A kétoldalú megbeszélésen téma lehetett még a Magyarország ellen indított jogállami eljárás, miután a már ez Európai Néppárt képviselőinek a fele is megszavazta azt az EP Belügyi Bizottságában. Hogy mi lesz a továbbiakban a javaslattal, az nagyban függ attól, mit akar Merkel, illetve Weber, az EPP frakcióvezetője. Épp ezért Orbán nem léphet fel túlzottan győzelemittasan, ha azt várja, hogy a házigazda fedezze Európában.
Süddeutsche Zeitung
A nemzeti Internacionálé önellentmondás. Erre figyelmeztet a kommentár, amely rámutat, hogy Seehofer kínos menedékbohózata még a legjobb barátok közt is vitához vezetett. Ékesen mutatja, mi történik akkor, ha Európát a jobboldali populistáknak engedik át. Most már a bajor-osztrák tengely is akadozik, pedig a két fél ugyanazt akarja. Lezárni az összes lehetséges migrációs útvonalat. De hát joggal bőszítette fel az osztrák kormányt a belügyminiszter terve, mármint hogy Ausztriába küldjék vissza mindazokat a menedékkérőket, akiket más állam nem akar visszavenni. Így a miniszternek szép csendben be kellett ismernie a tévedését, ami kínos blamázs, de úgy tűnik, hogy mégsem tanul belőle. Most az olaszoknál és a görögöknél próbálkozik. De hát ez van, amikor hazafias frázisokkal csinálnak politikát. Még ha a jobboldali populisták szívesen mutatkoznak is egységesnek, Magyarországtól kezdve, Münchenen és Bécsen át, Rómáig, a szolidaritás logikus módon véget ér az önérdekeknél.
Spiegel
A migrációs politikában idáig világok választották el Merkel és Orbánt, de a kancellárnak jelenleg minden eddiginél jobban kell a magyar vezető. A sajtóértekezleten nem voltak barátságtalanok, ahhoz túl régen ismerik egymást, a légkör mégis inkább hűvösnek tűnt. Ám az is biztos, hogy ritkán látni ennyire különböző véleményt a Kancellárián házigazda és vendég között. A menedékügyben született belnémet kompromisszum azonban nemigen működik Budapest segítsége nélkül. Egyrészt mert az eddiginél hatékonyabban kell őrizni a külső határokat, másrészt mivel a CDU-CSU szerint Magyarországnak vissza kell vennie a nála jegyzékbe vett menedékkérőket. Ezt hívják reálpolitikának. Tehát hogy az üzlet érdekében az egyik olyat tesz, ami aztán tényleg nem a kedvére való.
A „Drága Viktor”, ahogy Merkel szólította, az utóbbi években egyre öntudatosabb lett. Ezért mond kerek-perec nemet a menekültek visszaadására. Rossz hír ez a házigazdának, de lehet, hogy nem éri váratlanul, hiszen Seehofer előző nap már találkozott Orbánnal, utána pedig a kancellárral. A magyar vendég felhozta, hogy a kerítés nélkül naponta 4-5000 ezer menekült érkezne Németországba, ám ez hatalmas túlzás, mert azt jelentené, hogy évente két millióan jelentkeznének a német határon. De azért nem teljesen téved, és Merkel tisztában van ezzel. Ily módon nehéz összhangba hozni a reálpolitikát az erkölcsös politikával. De megkísérli a humánumra hivatkozva, ám a másik fél ezt nem így látja. Nem volt ez sikeres nap sem a német kormányfő, sem belügyminisztere számára. De biztos, hogy lesz még megbeszélés Orbánnal és Kurzzal.
Libération
Az újság úgy véli, hogy egyre inkább közeledik egymáshoz Merkel és Orbán álláspontja, akivel pedig sokáig ellenpontot képeztek. Papíron még fennállnak ugyan a különbségek, a kancellár elvileg a humanista Európa pártján áll. Nem is rejti véka alá a nézetkülönbségeket. Amit a vendég mond, hogy ti. le kell zárni a határokat, az nem lep meg senkit. Csakhogy a dolgok megváltoztak négy év alatt. Merkelnél a szavak rendben vannak, ám a tettek másról árulkodnak. Több minden is hatott a menekültpolitikájára. Időközben bekerült a Bundestagba a szélsőjobb, több országban is újnacionalista erők kerültek hatalomra, menekültellenes politikával. Ezek a vezetők, Seehofert is ideértve, egytől egyik Orbánra hivatkoznak. A Spiegel nemrégiben már azt írta, hogy a magyar miniszterelnök diktálja a feltételeket a német miniszterelnöknek.
http://www.liberation.fr/planete/2018/07/05/merkel-orban-de-plus-en-plus-de-convergences_1664479
Le Monde
„Orbán kereszténydemokrata puccsa” címmel a kommentár kiemeli, hogy a magyar vezető úgy érzi: megnyerte az illiberális csatát és a bevándorlás ügyében is győzedelmeskedett, így most már ott tart, hogy megváltoztassa az európai jobboldal programját is. Ehhez Kohl halálának évfordulóját használta fel, a Konrad Adenauer alapítvány által rendezett emlékünnepségen indított támadást fő célpontja, Merkel ellen. Megpendítette, hogy létrehozhat akár egy migrációellenes frakciót az Európai Parlamentben. A gondolat többnyire páni félelemmel tölti el a tagállamok kormányait, főként amióta a szélsőjobbos Salvini bekerült az új olasz vezetésbe. Macron egyik korábbi tanácsadója úgy reagált a magyar politikus felvetésére, hogy Orbán már az európai kereszténydemokrácia igazi örökösének tünteti fel magát, a liberális és kozmopolita jobboldal ellenében.
Orbán úgy jelenik meg, mint az Európai Néppárt CSU-ja, vagy még inkább mint a pártcsalád kereszténydemokrata platformja, olyan új barátokkal, mint az osztrák kancellár. Támogatja Weber, a strasbourgi konzervatív frakció első embere. A legutóbbi uniós csúcsértekezletre erősen rányomta bélyegét ez a szövetség, amely csak igen kevéssé kereszténydemokrata. Kurz felvetette, hogy Berlin, Bécs és Róma alakítson tengelyt, amihez Orbán a maga részéről csatlakozna a visegrádiakkal. A baloldal és a mérsékelt jobb bénult, Macron elszigetelődött. De hol marad a szövetségesek koalíciója a tengellyel szemben?
New York Times
A vezércikk szerint Lengyelországban nincs jog és nincs igazságosság, ami egyben utal a kormánypárt nevére. Mint rámutat, Kaczynski nem az az ember, aki meghátrál. Ő a katolikus országért küzd, amelyet megszabadítanak a kommunista maradványoktól és a nyugati liberalizmustól. És nem hagyja, hogy ettől eltérítsék, sem az unió, sem a tiltakozások, a bíróságok meg semmiképpen. Épp ezért annyira végzetes a mostani vitája a lengyelek és az EU számára. Az igazságszolgáltatás a fő mumus a szemében, mert az már az első uralkodása idején gátolta nacionalista programját. Ám amit a kormány mond, hogy igazából a kommunista bíráktól szabadul meg, az képtelenség. A Legfelsőbb Bíróság elnöke pl. egykor a Szolidaritás aktív tagja volt.
Kaczynski igazi célja az, amint az Trumptól Orbánig látható a populistáknál, hogy semlegesítse a demokrácia egyik legfőbb fékjét. A tényleges lengyel vezető nem egykönnyen fog visszalépni. Tudja, hogy az uniós intézkedések igen lassan érnek be, meg azzal is tisztában van, hogy számíthat a hasonló felfogású közép-európai rezsimek, valamint Washington támogatására. Ezért annál fontosabb, hogy Brüsszel és a jogállam elleni veszélyt érzékelő kormányok kiálljanak azok mellett a lengyelek mellett, akik szembeszállnak a hatalom önkényes kiterjesztésével. Egyértelművé kell tenniük, hogy a tragikus módon félrekeresztelt Jog és Igazságosság veszedelmesen eltért a kívánatos vonaltól.
https://www.nytimes.com/2018/07/05/opinion/editorials/poland-supreme-court-protests.html
Economist
A lap úgy ítéli meg, hogy bajban van a nyugati szövetség és ez igencsak aggasztó Európa, Amerika és a világ számára. Mint megállapítja, a régi és az új világot egyre nagyobb szakadék választja el egymástól. A jövő heti NATO-csúcs előtt mérgezett a légkör. Trump rosszhiszeműséggel és azzal vádolja meg Európát, hogy az potyautas a szervezetben. A másik oldal viszont durva vandalizmust vet az elnök szemére. Még az is elképzelhető, hogy pár nappal később a Fehér Ház gazdája kedvesebb lesz az orosz államfőhöz, mint a szövetségeseihez. De a két oldal véleménye igencsak eltér a fő célokat, a meggyőződést és a politikai kultúrát tekintve. A nézetek rendkívül sok fronton ütköznek és ezt csak tetézi a kereskedelmi vita. De az EU maga is megosztott.
A vezércikk szerint a nyugati szövetségi rendszert érdemes megmenteni, mert az összefogás a biztonság alapvető forrása, valamint a demokrácia bástyája lehet, miközben a világ veszélyes és mindinkább tekintélyelvűvé válik. Ehhez az első lépés, hogy ne tegyék a feladatot még nehezebbé. Ennek érdekében Európának szét kell választania a biztonságot, illetve a kereskedelmet, pont ellenkezőleg, ahogyan azt Trump teszi. Másfelől az európaiaknak nem szabad takarékoskodniuk a védelmi kiadásokkal. Továbbá fokozniuk kell a katonai együttműködést, a cyberháborút elleni védekezést is beleértve. Nagy-Britanniát bent kell tartani az európai biztonsági szerkezetben.
A biztonságról gondoskodni kell, mert Oroszország fenyegetve érzi magát. Ennélfogva korszerűsíti, sőt fejleszti fegyveres erőit. Meg kell őrizni a demokráciát, miközben Magyarországon és Lengyelországban lopakodik előre a tekintélyelvűség. Az EU és a NATO segíthet, hogy gátat szabjon ennek a nyomulásnak. Trump ellenségessége Európával szemben gyengíti a katonai szövetség ígéretét, hogy közösen vág vissza, ha bármelyik tagját támadás éri. Ázsia és Putyin figyeli a fejleményeket. És minél inkább megfélemlíti szövetségeseit az elnök, annál inkább fokozódik a kétség az amerikai biztonsági garanciák iránt. A politikus rendkívüli módon alábecsüli, hogy mi is az, amit eldob magától Európával.
https://www.economist.com/leaders/2018/07/05/the-western-alliance-is-in-trouble