- A Merkel-Orbán-találkozó nem csupán a német menedékegyezmény, hanem az európai demokrácia jövője szempontjából is rendkívül fontos.
- A német kancellár azt csinálja, amit pár hónapja még élesen elutasított, de egyben elbukott az egész európai menekültpolitika.
- A jobboldali populisták egyáltalán nem szolidárisak egymással.
A lap szerint igen nagy a tétje a német kancellár és Orbán Viktor mai, berlini találkozójának, mint ahogy annak a megbeszélésnek is, amelyet Seehofer belügyminiszter ugyancsak ma folytat Bécsben az osztrák kormányfővel. Merkelnek ugyanis a CSU-val két napja között megállapodás után egyben kell tartania a kabinetet, amihez az kell, hogy Budapest, illetve Bécs vállalja: visszaveszi azoknak a migránsoknak egy részét, akit a jövőben az osztrák-bajor határon létesítendő tranzit központokból fordítanak vissza. Három éve, a válság csúcsán mind Orbán, mind Kurz bírálta Berlin nyitott kapuk politikáját és nem tudni, mennyire lesznek partnerek ezúttal az uniópártok egyezségének végrehajtásához. Egyébiránt Európa számára sem mindegy egy cseppet sem, hogy mi lesz a mai egyeztetések kimenetele, mert a Merkel mindig is kiállt a demokratikus elvekért, miközben egy sor tagállamban erős jobbratolódás ment végbe.
FAZ
A lap a magyar kormánypárti lapok kommentárjaiból arra következtet, hogy Orbán Viktor elégtétellel néz a Merkellel tervezett mai megbeszélés elé. Így Bayer Zsolt arról írt, hogy Magyarországot évek óta eljárással és szankciókkal fenyegették a tranzitövezetek miatt, ám most Németország is ezt a megoldást választotta. Ebből következően a kancellárnak, a belügyminiszternek és a Bundestag elnökének arra kell felkészülnie, hogy a vendég ilyen hangulatban keresi fel őket. Főleg Merkel részéről azonban nem az érzésekkel kell foglalkozni, hiszen nagyon is konkrét megállapodásokat kell tető alá hozni az érintett államokkal, ha Berlin vissza akarja küldeni hozzájuk mindazokat a menedékkérőket, akik útközben náluk egyszer már regisztráltak.
Orbán azonban pont a látogatás elé időzítette a kijelentést, amely már nem kategorikus elutasításként hangzott, hogy ti. lehetséges az egyezség, ha előbb dűlőre jut Ausztria és Németország. Egyébként pedig azt mondja, hogy aki dél felől érkezik menekültként a magyar földre, azt általában már nyilvántartásba vették vagy a görög, vagy a bolgár hatóságok, így oda is kell visszatoloncolni őket. Amúgy a tranzitzónák ügyében az a magyar jogi álláspont, hogy azok nem a magyar állam területén vannak. Ugyanezt az elvet alkalmazzák jó ideje a németek is a repülőtereken, illetve rövidesen most már a bajor-osztrák határon is. Azaz visszaimportálják.
A kommentár úgy látja, hogy Merkel ugyan meg tudta menteni a kormányt, de ez az egyetlen sikere, mert különben az EU-ban a kancellár olyan menedékpolitikára váltott, ami leginkább Orbán Viktor ízlésének felel meg. Azaz bezárkózni, nem pedig nyitva tartani a kapukat. Egyébiránt az uniópártok megállapodása annyit sem ér, mint a papír, amelyre nyomták. A döntő különbség azonban nem a migrációs politikában, hanem ott van a CDU, illetve a CSU között, hogy mennyire veszik komolyan a nemzetközi együttműködést. A bajor pártvezetés a nemzeti külön utat kívánja járni, a miniszterelnök ezzel szemben azt hangoztatja, hogy nem szeretne egyoldalú lépéseket, amelyek 3. államokat sújtanának. Ám a Seehoferrel kötött megállapodással pontosan az ellenkezőjét csinálta. Nem egyeztetett Ausztriával, ahhoz már nem volt elég energiája. A jövő szempontjából semmi jót nem ígér, hogy a belügyminisztert és a kormányfőt már csak az tartja össze, hogy tudják: a válás még kellemetlenebb következményekkel járna. Már nem lehetséges a bizalmon alapuló kooperáció, mindketten vesztesek.
A Nemzetközi Migrációs Szervezet brüsszeli irodájának vezetője azt mondta, hogy az unión belül a populisták nem ismerik el, milyen mértékben esett vissza az Európába érkező migránsok száma az utóbbi három évben. Ambrosi épp ezért úgy gondolja, hogy itt politikai kérdésről van szó, no, meg arról, hogy mennyire működik az unió. A szakember, akinek szervezete az UNHCR-rel együtt elvileg nagy szerepet játszana a múlt heti brüsszeli csúcstalálkozó vonatkozó határozatának végrehajtásában, azt mondja, hogy a tervezett felvevő központok nem jelentenek csodaszert a bevándorlás megállítására. Felállításukhoz idő kell, de egyébként is előbb arról kell megbizonyosodni, hogy van-e elég európai állam, amely kész közreműködni a programban. Annak része ugyanis, hogy a már meglévők mellett új központok jönnek létre a földrészen. Emellett a szakértő azt is szükségesnek látja, hogy az eddiginél több jogi csatornán keresztül tegyék lehetővé a legális migrációt az EU országaiba. Azzal viszont egyáltalán nem ért egyet, hogy gyűjtő táborok létesüljenek a háború sújtotta Líbiában.
A vezércikk kudarcnak minősíti az unió menedékpolitikáját, mert a tagállamok továbbra is képtelenek együttes erővel fellépni a válságban. Ami a brüsszeli csúcsértekezleten született, azt nemigen lehet megállapodásnak nevezni, mert nem határozták meg benne egyértelműen a teendőket. De a legfőbb, hogy nem jelöltek ki közös irányvonalat. A szervezet változatlanul küszködik a bevándorlással, különösen Olaszország és Málta költött sokat az emberek megmentésére és a kérelmek feldolgozására, a dublini rendszerből következően.
Az érkezők száma jelentősen megcsappant, a jelenség mégis egyre nagyobb nyugtalanságot okoz a közvéleményben. Nagy szerepet játszott az olasz Liga győzelmében, Németországban pedig belpolitikai viharokhoz vezetett. Az új táborok önkéntes alapon jönnének létre, azaz Róma nem sok segítségre számíthat a többiektől. Dublint pedig csakis közös megegyezéssel vizsgálnák felül, ami vétót ad a magyarhoz hasonló keményvonalas kormányok kezébe. Schengen megmentése érdekében egységes politikára van szükség, ideértve, hogy igazságosan osszák el a menedékérőket. Utána a tagállamoknak kellene gondoskodniuk ezeknek az embereknek a beilleszkedésről. De a lényeg, hogy európai választ kell adni a migrációs kihívásra.
A hatalmon lévő jobboldali populisták között nincs semmiféle szolidaritás, és ez vonatkozik az Osztrák Néppártra, az FPÖ-re, a CSU-ra és az olasz Ligára is - állapítja meg a kommentár. Kurz kancellár kifejtette, hogy számára nem világos, mit is akar menekültügyben a német kormány. Seehofer pont azért érkezik ma Bécsbe, hogy elmagyarázza a szándékokat barátjának és a bajor kapcsolat más híveinek. Ausztria viszont amellett kardoskodik, hogy nem a nemzeti, hanem a külső határokat kell lezárni. Az olasz lelki társ azonnal azzal fenyegetőzik, hogy csatlakozik az osztrák ellenintézkedésekhez. Amúgy a három évvel ezelőttihez képest több mint 90 %-kal esett vissza a migránsok száma. Az osztrák kormány, bajor, magyar és olasz elvbarátaihoz hasonlóan, mégis folyamatosan napirenden tartja a riogatást, a félelmet az idegenekkel szemben. Kurz csak erről beszélt az Európai Parlamentben, amikor ismertette az uniós elnökséggel kapcsolatos bécsi terveket. Tényleg a bevándorlás az egyetlen gond az EU-ban?
A szerkesztőségi állásfoglalás azt hangsúlyozza, hogy a lengyel Legfelsőbb Bíróságnál zajló tisztogatás kihívás az unió értékei ellen, miután a nemzeti-populista kormány megpróbálja rátenni a kezét az igazságszolgáltatásra. És itt az egész EU válságáról van szó. Ha a szervezet nem tudja kiharcolni az olyan normákat, mint a demokrácia és jogállam, akkor sötét a jövője. A közösség intézményei és tagállamai leszerepeltek Lengyelország, de már előtte Magyarország esetében is. Nem kétséges, hogy az elég rossz hatásfokkal működő lengyel jogrendszert meg kell reformálni. Ám az a mód, ahogyan ezt a Jog és Igazságosság csinálja, nagy lehetőséget nyújt a politikai beavatkozásra. Az igaz, hogy Brüsszel ezúttal gyorsabban reagált, mint amikor Orbán Viktor csinálta ugyanezt. A szavazati jog megvonását azonban Magyarország megvétózná, amint azt már jelezte is. Más tagok finnyásak lettek az eljárást illetően, miközben az EU mind nagyobb kihívással néz szembe.
A populizmus erősödik. A zsenge demokratikus intézmények folytán az új tagállamokban igencsak sebezhetőek a fékek és ellensúlyok. Ám ha nem sikerül megvédelmezni az értékeket ebben az ügyben, akkor a populistákat a bejáratott demokráciákban is megkísértheti, hogy aláássák a szabályokat. Lengyelországban mindazonáltal még lehet bízni a nép erejében, bár a jelenlegi tüntetések még nem érik el azt a szintet, amikor az emberek tavaly az abortusz megszigorítása ellen tiltakoztak. A Bizottságnak gyorsabban kell a jogsértéseket az Európai Bíróság elé vinnie. Azon kívül az uniós támogatásokat a jogállam betartásához kell kötni. És meg kell teremteni a megfelelő eszközöket az értékeket veszélyeztető alapvető kihívások ellen.
Az elemzés azt sürgeti, hogy az EU avatkozzon közbe, mert a lengyel kormány módszeresen kiüresíti a demokráciát, ahogyan azt a magyar elvbarátai is teszik. A PiS és Morawiecki miniszterelnök még mindig nem értette meg, hogy az uniós tagság nem csak jogokkal, hanem kötelezettségekkel is jár. De a legfőbb, hogy tiszteletben kell tartani a jogállamiságot és a demokráciát. A kormányfőről tegnap minden bírálat lepergett az Európai Parlamentben. Sajnos, az is kiderült, hogy a szervezet ellenőrző mechanizmusa csupán korlátozottan működik, ezen változtatni kell. A következő költségvetés kapcsán már dolgoznak azon, hogy ne kapjon támogatást az a tagállam, amely vét az értékek ellen. Ha nem sikerül megrendszabályoznia a demokrácia ellenségeit a saját sorain belül, akkor az EU nevetségessé és idejétmúlttá válik.
Lehet, hogy az EU-n belül hamarosan ismét viszonylag egyszerűen végre lehet majd hajtani a Magyarország által kibocsátott letartóztatási parancsokat. Az ok az, hogy az Európai Bíróság egyik ügyésze a korlátozások feloldása mellett foglalt állást, miután úgy ítélte meg, hogy a magyar börtönökben javultak a fogva tartás körülményei. Így az elítéltek csaknem két éve panaszt emelhetnek az embertelen, illetve lealacsonyító bánásmód ellen. A Luxemburgban működő EiB jó két éve határozott úgy, hogy mielőtt bárkit visszatoloncolnak a magyar igazságszolgáltatás kérésére, előbb meg kell vizsgálni, milyen feltételek várják az érintettet a magyar büntetés végrehajtási intézményekben. Előtte az Európai Bíróság kimondta, hogy börtönök túlzsúfoltak, ami alapjogot sért. Hogy most valóban új helyzet állt-e elő, arról az EiB néhány hónapon belül határoz, de a bírák gyakran megfogadják az ügyészek ajánlásait.
Orbán Viktor megosztja és megzavarja a francia diplomáciát, sőt, egész Európát – írja a lap annak kapcsán, hogy hazarendelik a budapesti francia magyar nagykövetet, miután az egy bizalmas feljegyzésben túlságosan is lelkesedett a magyar vezetőért. A szerkesztőség hozzájutott a kiszivárgott elemzéshez és úgy találja, hogy az egyáltalán nem olyan végzetes. Így pl. árnyalja a képet a magyar antiszemitizmusról. Eszerint a Soros elleni kampány nem az üzletember származásával függ össze, hanem azzal, hogy a befektető a nyitott határok mellett tör lándzsát. Mindenesetre a diplomatát hazarendelték, még a jövő héten esedékes francia nemzeti ünnep előtt, amelyről a megemlékezést neki kellett volna megszerveznie Budapesten. Trócsányi László úgy gondolja, hogy itt büntetésről van szó, ezért nem is megy el az eseményre.
Ami Fournier megítélését illeti a Quai d’Orsay-n, az újságíró kétféle véleménnyel találkozott: az egyik az, hogy megtévedt és veszedelmes módon dicshimnuszt zengett Orbánról. Így tagadja a tényeket, noha a Soros-ügy kapcsán a miniszterelnök eszközként használja az antiszemitizmust. Egy másik a Stockholm-szindrómát emlegette, vagyis hogy a diplomaták időnként önkéntelenül a fogadó állam védelmezőiként lépnek fel. Mert a magyaroknál nagyon észnél kell lenni a demokrácia ügyében, főleg amikor orosz mintára a civil szervezetek jogait korlátozzák. E vélemények mögött az húzódik meg, hogy Franciaország és az EU nem tudja, mitévő legyen az Orbán-jelenséggel, azaz a populista lázadással. Fournier elemzésében az van, hogy árnyaltabban kell megítélni a magyar helyzetet.
Egy francia újságíró, aki könyvet írt Magyarországról, úgy gondolja, hogy nem lehet mindent csakis a balliberális körök szája íze szerint tálalni. Ezzel kapcsolatban az újság idézi a konzervativizmus jövőjéről tartott múlt heti berlini tanácskozást, ahol elhangzott, hogy nem szabad összekeverni a demokratikus értékek jogos védelmét azzal, amikor a bevándorlás kapcsán a nemzeti szuverenitás a tét. Mert utóbbi esetben ideológiai választásról van szó, az pedig végső soron a nép dolga. Egy másik részvevő arról beszélt, hogy napjaink fő kérdése, kizárja-e a Fideszt az Európai Néppárt. Mint mondta, ez nem valószínű, mert az unió orbanizálódik.
