A magyar kormányfő úgy alakította át a titkosszolgálatokat és a törvényi hátteret, hogy bárkit, bármikor le lehessen hallgatni, meg lehessen figyelni. Közben közvetlen politikai irányítás alá kerületek az ezt végző hatóságok.

Egyre aggasztóbb, ami kormányzati szinten történik a titkosszolgálattal és az igazságszolgáltatást végző hatóságokkal. Két fontos húzása volt Orbán Viktornak a választásokat kihasználva a titkoszolgálati területen:

• elvonta az Információs Hivatal viszonylagos függetlenségét és központosította a hírszerzést
• teljhatalmat adott a közvetlen politikai irányítása alá tartozó ügyészségnek és titkosszolgálatnak, amelyek gyanúsítás nélkül is gyűjthetnek bizonyítékot bárkivel szemben

Ez a kettős lépés azokra a diktatúrákra jellemző, ahol a hatalom kicsúszik az állampolgárok irányítása alól és egy politikai csoport (a Fidesz) érdekeinek megfelelően, közvetlen politikai célok megvalósítására használják fel az amúgy az egész országot védő titkosszolgálatokat. Erről egészen nyíltan írt a Zoom is pár hete: Orbán Viktor már a választások előtt eldöntötte, hogy szakít az elmúlt 28 év gyakorlatával, és a jövőben sokkal aktívabban kívánja felhasználni a titkosszolgálatokat – elsősorban a hírszerzést – a kormány a stratégiai, gazdasági és politikai döntéseinek előkészítéséhez, valamint „a magyar érdekek védelme mellett, azok képviseletére és az érvényesítésére” is. Hogy éppen mi a magyarok érdeke és az egybeesik-e Orbán Viktoréval, ez egy politikai filozófiai kérdés, de a lényeg a lényeg: Orbán Viktor már 2016-ban és 2017-ben is beszélt arról, hogy titkosszolgálati eszközökkel figyelik meg a „nemzetáruló, sorosista, bevándorlást segítő” civilek munkáját.

Többek között ezért költözik el Budapestről az Open Society: közlésük szerint nem érezték biztonságban a munkatársaikat. Orbán májusban felmentette a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat főigazgatóját, amiről nem tudjuk, hogy van-e köze a központosításhoz. A választások után pedig hozzáfogott a hírszerzés átalakításához és létrehozott egy „hírszerzési központot” amelyet a Miniszterelnöki Kormányirodán belül, illetve a Miniszterelnökségtől a Külügyminisztériumhoz rendelik a külföldi hírszerzést, az Információs Hivatalt.

A Népszava szerint Orbán Viktor felügyelete alá így egy “csúcselemző” részleg kerül, Szijjártó Péter külügyminiszterként pedig a gazdája az egyik legfontosabb nemzetbiztonsági szervezetnek. A lap értesülései szerint az IH áthelyezésének egyik üzenete az, hogy a kormány egyfajta „ipari kémkedésre” állhat rá, azaz a hírszerzés a gazdasági lehetőségeket térképezi fel. De az Index is csak találgatja, mire is kelhet Orbánnak ez a csúcselemző központ. A másik, hogy ismét megerősödik a klasszikus politikai információszerzés. A Zoom.hu szerint az információkat főleg Nyugat-Európából, tehát azokból az országokból akarja a Fidesz-kormány megszerezni, akik hivatalosan Magyarország szövetségesei. (korábban írtunk arról, hogy Magyarország közeledése Oroszország felé és távolodása a NATO-tól, illetve az Európai Uniótól milyen skizofrén helyzetet hozott létre a magyar titkosszolgálatoknál, akiket nemzetközi szerződések kötnek, de a politika ezek ellenkezőjére használ fel.)

Miközben a közvetlen politikai irányítás hivatalosan is megvalósul, azt látjuk, hogy

az állampolgári kontroll teljesen elveszett ezeken a területeken.

A Nemzetbiztonsági Bizottság a Parlamentben a választások előtt a politikai bolhacirkusz szintjére süllyedt, Németh Szilárd hathatós sorosozása és hazaárulózása közepette.

A külföldi hírszerzés és a belföldi információk további feldolgozása mellett a kétharmad gondoskodott arról is, hogy az új Büntetőeljárási törvény keretében a jogállamokban nem mindenhol legális eszközt adjanak a hatóságok kezébe, mint például az előkészítő eljárás.

Előkészítő eljárást úgy is indíthatnak a hatóságok mától bárki ellen, hogy egyáltalán nem áll fenn bűncselekmény gyanúja. Ahogy a 444 kiváló cikke összeszedte, az eljárás célja ugyanis pont "annak megállapítása, hogy a bűncselekmény gyanúja fennáll-e". Ennek érdekében pedig "leplezett eszközöket" is bevethetnek, vagyis akár bírói engedélyhez kötött, vagy anélkül is végezhető titkos megfigyeléseket is folytathatnak. Az eljárást akár "hivatalból tudomásukra jutott" információ alapján is kezdeményezhetik a hatóságok.

Ez Magyar György ügyvéd szerint a gyakorlatban azt jelenti, hogy

"bármilyen forrásból származó, szakmai tevékenysége során a hatóságok tudomására jutott információ elégséges lehet a gyanú gyanújának fennállásához".

És mert az eljárás a gyanú gyanújának igazolására irányul,

"akár nagyon kevés ismeretre, adatra is megindulhat az előkészítő eljárás és behatolhatnak bárki magánszférájába”.

Vagyis az új törvény alapján tényleg bárkit, indok nélkül megfigyelhetnek. A törvény szerint ugyanis előkészítő eljárást az ellen lehet indítani, aki "bűncselekmény elkövetőjeként szóba jöhet". Sánta Szabolcs Miklós ügyvéd, büntetőjogász szerint az, hogy ki lehet ilyen, "egyáltalán nincs behatárolva, ez gyakorlatilag bárkit jelenthet". Sánta szerint a jogalkotó "a jelek szerint a lehető legszélesebbre akarta tárni az eljárás előtti kapukat, jóformán minden tekintetben".

Mindezek a jelenségek nemcsak azért aggasztók, mert a magyar demokrácia már csak homlokzatként funkcionál és a háttérben tulajdonképpen egy ember akarata határoz meg mindent. De amint Kuna Tibor példájából is láthatjuk, a Fidesz azonnal képes az állami hivatalokat bárki ellen mozgósítani; így a Közbeszerzési Hatóság pár hét alatt talált valamit a korábbi propagandagépezetet kiszolgáló NER-lovagnál, míg az ügyészség meg gyorsan megvádolta valami mással. Aki felkerül a Fidesz halállistájára, azt innentől nem csak a propaganda támadja sorosozással, hazaárulózással, de megfigyelhetik titkosszolgálati eszközökkel és bevethetik ellene akár a kémelhárítást is. Megállapíthatjuk, hogy ezek után senki sincs igazán biztonságban, aki bármilyen kis veszélyt jelent Orbán hatalmára nézve.