- A jelek szerint a külföldi tőkebefektető ráébresztették Orbánt, hogy a kutya ugathat, de a karaván halad és jobb neki az EU biztonságos védelmében.
- A németek külön megbeszélést tartottak Brüsszelben menet közben Orbán Viktorral, Macron pedig a tanácskozás előtt tárgyalt a V4-ekkel.
- Az európai választások várhatóan megerősítik a magyar kormány befolyást az EPP-ben.
Több mint tízórás kőkemény alkudozás után mégiscsak létrejött a megállapodás Brüsszelben a közös menedékpolitikáról. Ezt az Európai Tanács elnöke jelentette be twitteren, de Macron és az osztrák kancellár is megerősítette. A részletek egyelőre nem ismeretesek, mint ahogy az sem világos, az egyezség miként hat ki a német uniópártok belső vitájára. A jelek szerint azonban Merkel jelentős támogatókra talált a csúcskonferencián. A tanácskozás mai napján a brit kilépésről és az euróövezet reformjáról lesz szó.
New York Times/Reuters/Die Zeit
Kovács Zoltán azt közölte a brüsszeli EU-csúcson, hogy Németország egyeztetést kért a magyar delegációtól a kétoldalú alapon kötendő migrációs megállapodásról. A szóvivő szerint a magyar fél álláspontja ismert a bevándorlás ügyében, de nyitott a párbeszédre. A hírügynökség megjegyzi, hogy a Merkel-kabinet bajban van, ugyanakkor nem valószínű, hogy Budapest teljesíteni akarná Berlin kívánságait, mert Orbán Viktor egyetlen menedékkérőt sem óhajt befogadni. A kancellár ezzel szemben egyenletesebben szeretné elosztani az érkező tömegeket a tagállamok között. A Die Zeit Kovács Zoltánra hivatkozva ugyanakkor azt jelentette, hogy Magyarország kétoldalú egyezményt ajánlott Berlinnek a kérdés rendezésére.
A francia elnök egy órával a legfelső szintű brüsszeli találkozó előtt személyesen tájékoztatta a Visegrádi Csoport vezetőit arról, hogy nem muszáj elfogadniuk a kvótát, más formában is kivehetik részüket a válság megoldásából, a terhek enyhítéséből. Macron egyik tanácsadója szerint a négyek érdeklődéssel fogadták, hogy pl. több pénzt adjanak az EU Határvédelmi Ügynökségének tevékenységéhez, a líbiai parti őrség kiképzéséhez, vagy az észak-afrikai fejlesztési tervekhez. A nyilatkozatból azonban kitűnik, hogy nyugati államok ragaszkodnak a szolidaritáshoz, ezt nem is tekintik vitatémának. Franciaország a következő hetekben folytatni kívánja a megbeszéléseket a magyar, a lengyel, a cseh és a szlovák kormánnyal, amely biztonsági okokra hivatkozva nem kíván átvenni egyetlen menedékkérőt sem.
Főleg az olaszok és görögök kitartanak amellett, hogy minden állam tanúsítson szolidaritást és ebben támogatják őket olyan tehetős államok, mint Németország, Franciaország, Svédország és Hollandia. Az uniót erősen megosztja, hogy miként reagáljon a migránsok beözönlésére, ami meggyengítette az európai egységet és populistákat segített hatalomra egy sor helyen, de még Merkel helyzetét is megrendítette.
Az unió képviselői kétségbeesetten próbálkoznak, hogy összeegyeztessék Magyarország és Ausztria, illetve a többiek álláspontját a brüsszeli csúcskonferencián. A magyarok és az osztrákok a külső határok védelmére kívánnak összpontosítani, ezzel szemben a másik oldal azon van, hogy több szolidaritásra van szükség a déli frontállamok érdekében. Egyre erősödnek a félelmek, hogy a megosztottság Schengen jövőjét veszélyezteti. Kurz kancellár kijelentette, hogy alapvető változások készülődnek a migrációs politikában, amit ők már évek óta követelnek. Merkel azonban lehűtötte a várakozásokat, mondván, hogy a mostani fórumon nem várható megállapodás a migrációs politika ügyében. Annál is kevésbé, mert közben Olaszország lecövekelte magát és csak akkor hajlandó előrelépni bármilyen más kérdésben, ha konkrét segítséget kap, hogy meg tudjon birkózni a menekülthullámmal. Egy uniós diplomata úgy jellemezte a helyzetet, hogy Róma mindenkit túszul ejtett. Az állapotokat jól tükrözi, hogy az Európai Tanács lemondta az ilyenkor szokásos esti sajtótájékoztatót.
FAZ
Az újság úgy gondolja, messze nem mindegyik résztvevő hallotta meg a házigazda Tusk felhívását, hogy ugorja át a saját árnyékát és tanúsítson kompromisszumkészséget a csúcson. Orbán Viktor pl. elérkezettnek látta az idő, hogy újra felépítsék a demokráciát, és azt tegyék, amit az emberek akarnak. Ennek megfelelően nem szeretne több migránst látni a földrészen, illetve azt sürgeti, hogy akik itt vannak, azok menjenek haza. Ezzel szemben Macron a felelősséget és a szolidaritást hangsúlyozza, ideértve hogy a nemzeti út, illetve a közös fellépés között kell választani.
A vezércikk búcsúzik Angela Merkeltől, mert úgy látja, hogy a hatalom egyre inkább kicsúszik a kancellár kezéből, azaz Európa ejti a kapitányt. Sokáig ő volt a játékmester, a labda azonban már nem nála van, és úgy néz ki, hogy hamarosan le is cserélik. A ma véget érő csúcson olyan populista szövetséggel néz szembe, amely őt teszi felelőssé a migrációs válságért és nem hajlandó segíteni neki a német belpolitika csatározásokban. Ausztria – az olaszokkal, magyarokkal és másokkal együtt a vergődését akarja látni. Ehhez összeálltak Seehoferral.
A kancellárnak látnia kellett volna, hogy ez jön és az őszi választások eredménye láttán le kellett volna mondania, átengedve a helyét egy új, feltörekvő kereszténydemokrata vezetőnek. A késlekedés sokba kerül neki. A német kormány sok tekintetben továbbra is józan és intelligens, ám az utóbbi évek komoly hiányosságokat tártak fel. Lásd a VW-botrányt vagy hogy a francia-német motorba alig sikerül életet lehelni. Merkel most kétoldalú szerződésekkel igyekszik rávenni az államokat, hogy fogadjanak be migránsokat, ám ennek meglesz az ára. Azon kívül Seehofer az őszi választások előtt a lehető legkeményebb bevándorlási szabályokat követeli majd. A kancellár vagy búcsút int a még megmaradt elveinek, vagy bedobja a törülközőt. A végjátszma közeleg.
Orbán Viktor bebetonozza magát az új európai középjobbon. Eddigi elvbarátai közül sokaknak már annyira elegük van az illiberális demokrácia keresztapjából, hogy szabadulnának tőle az Európai Néppártban, csak éppen a torkukon akadt. Mindenesetre a szervezet mérsékelt pártjai - hollandok, svédek, finnek és luxemburgiak a Fidesz eltávolítása mellett kardoskodnak, a magyar tömörülés EU-ellenes megnyilvánulásai és a jogállam fokozódó megsértése miatt. Csak éppen nincsenek elegen hozzá. Azon kívül az EPP vezetőinek szükségük van Orbánra, mert nem biztos, hogy nélküle a jövőben is a konzervatívok adják a legnagyobb frakciót Strasbourgban.
A magyar politikusnak nem áll szándékában, hogy vegye a kalapját. Úgy látja, hogy a Néppárt bement az ő utcájába, főleg a migráció ügyében. A frakción belül az az uralkodó vélemény, hogy nem szeretik, amit Orbán csinál, de egyelőre együtt kell élni vele. Egy bennfentes forrás szerint az EPP teljesen megosztott a kérdésben, bár befolyásos képviselők szerint a vita nem egyszerűsíthető le arra, hogy Orbánnal vagy ellene. Három csoportosulás alakult ki: a liberálisok kiraknák a szűrét, ők svédek és hollandok. A CSU és az osztrák ÖVP határozottan kiáll mellette. A CDU középen áll.
Orbánnak Magyarország a legfőbb, utána jön a rangsorban a V4-es csoport, majd messze leszakadva az unió. Azt tudja, hogy a parlamenti aritmetika az ő javára billenti a mérleget. A Fidesznek jelenleg 11 képviselője van Strasbourgban, miközben a Néppárt 25 fős előnyt tudhat a magáénak a szociáldemokratákkal szemben. A magyar kormányerő várhatóan megint jól szerepel majd a jövő évi európai választásokon, szemben a legtöbb tagpárttal. Ez magyarázza azután, hogy a miniszterelnök miért érzi ennyire magabiztosnak magát. És mivel más, hasonló pártokkal is szövetkezik a térségben, ha kirakják, az azt jelentené, hogy az EPP nagyjából 20 mandátumot veszítene. Arról nem beszélve, hogy erős csoportosulást alkotna más euroszkeptikus erőkkel. Ilyenformán a következő hónapokban várhatóan füstbe megy a magyar párt elleni kampány. Ezzel együtt az EPP szóvivője úgy nyilatkozott, hogy a játékszabályok és a vörös vonalak sokkal egyértelműbbek lesznek a választáson.
Az európai liberálisok strasbourgi frakcióvezetője a briteket vádolja, amiért a földrészen megerősödtek az olyan mini-Trumpok, mint Orbán Viktor. Vendégkommentárjában Verhofstadt rámutat, hogy az effajta erős emberek visszaélnek a jogállammal, a demokráciát fenyegetik a kontinensen, ám Nagy-Britannia nem szólal meg. Pedig az a veszély áll fenn, hogy a szemünk előtt semmisül meg a háború utáni világrend. A kérdés csak az, hogy Európa megadja-e magát a félelmet és megosztottságot terjesztő populistáknak a remény és az egység ellenében?
A migráció kapcsán az EU szinte kizárólag a peremállamokra hagyta a terheket, kudarcot vallott a menedékpolitika, ugyanakkor az új olasz kormányfőhöz hasonló populisták sikeresen riogattak a hamis adatokkal, mármint hogy hányan is érkeztek. Ebből következik, hogy egyre távolabb kerül a közös, emberséges, egységes migrációs rendszer. Azt jól látni, hogy az egyes államok egymagukban nem képesek megbirkózni a feladattal. A nacionalisták nem ajánlanak épkézláb megoldásokat, ezért felsülnek.
Hasonlóan nagy kihívást jelent az egyre mélyebb választóvonal a liberális demokratikus vezetők, illetve Közép- és Kelet-Európa mini-Trumpjai között. Magyarország, amely mind inkább visszalép a demokrácia útján, csúcsponthoz érkezett. A „Stop, Soros” a náci időkre emlékeztet és azzal fenyeget, hogy visszaviszi az országot, illetve Európát a 30-as évekbe. Orbán azon van, hogy belülről fertőzze meg az európai konzervatív fő áramot. A jövő évi EP-választások kulcsfontosságúnak ígérkezik, mert minden eddiginél nagyobb lesz az árok a nyílt és a zárt Európa hívei között. Nagy-Britannia, amely kedvezni akar az olyan rezsimeknek, mint a magyar és a lengyel, hogy a Brexit miatt megossza az uniót, akaratlanul is bűnrészes a közép-európai demokratikus intézmények hanyatlásában. A brit kilépés csupán a nyitó sortűz az EU-ra váró létharcban.
Az elemzés azt tanácsolja, hogy senki se pánikoljon, a világ nem fog visszatérni a 30-as évekhez. A következő politikai válságot nem a populizmus vagy nacionalizmus okozza majd, hanem sokkal inkább az, hogy technológiai órások támadást intéznek a demokrácia ellen. Az ugyan tény, hogy a fiatalabb európai demokráciák mocskos politikával kokettálnak. A rettenetes magyar és lengyel vezetők élvezettel nevezik magukat illiberálisnak és ennek megfelelően járnak el, bűnbaknak megtéve bizonyos kisebbségeket. Egyre több könyv szól arról, hogy közeleg a liberális demokrácia vége. Ám erről szó sincs. Nézzük meg az olyan erős embereket, mint Orbán és Erdogan. Nem függesztik fel az alkotmányt, nem küldenek harckocsikat az utcákra. Stratégiájuk az, hogy látszólag követik a jogot, de valójában így űznek abból gúnyt. Az illiberális vezető a demokrácia köntösét ölti magára, hogy jobban alá tudja ásni a rendszert.
Ám nem élünk át olyan válságot, mint annak idején, az 1. világháború után. A modern társadalmak jól vannak gazdaságilag. A hadsereg egyetlen országban sem önálló politikai erő, nem látszik, hogy bárhol puccs készülődne. Ma már viszonylag ritka a politikai erőszak. Az emberi jogok fontos ellensúlyt képeznek a demokrácia összeomlásával szemben. De ettől még van elégedetlenség a liberális demokráciával szemben. Trump egy olyan politikának a megnyilvánulása, amely nem működik. Meg kell találni a választ az alacsony növekedés, a népesség elöregedésének gondjára. Lehet, hogy az elnök irányvonala bohózatba illik, de a történelem nem ismétli magát. A veszély egyfelől a politika kudarcából, másfelől az új technológiából ered. Vagyis a jövőt nem a tegnap világában találjuk meg.
12 nyugati állam bukaresti nagykövete, köztük az amerikai és a német képviselet vezetője arra figyelmeztette Romániát, hogy a büntetőtörvénykönyv készülő változásai meggyengítik a jogállamot és gátolják, hogy az ország harcoljon a bűnözés ellen, beleértve a kiterjedt korrupciót. A koalíció vezető ereje, a Szociáldemokrata Párt enyhítene a jog szigorán, pl. a hatalommal való visszaélés esetében. Utóbbi jogcímre hivatkozva szabott ki a bíróság pl. börtönt a párt elnökére. Románia röviddel azután kerül ellentétbe az EU- és Nato-partnerekkel, hogy Magyarország és Lengyelország szintén összecsapott Brüsszellel az igazságszolgáltatás reformja miatt. A három állam törekvései elmélyítették a szakadékot a unió két fele között. Románia egy európai integráció egyik legkorruptabb tagjának számít, az unió különleges megfigyelés alatt tartja a jogrendszerét.
Ausztria orbanizálódik, miközben vasárnaptól átveszi az EU soros elnöki teendőit. Így látja ezt a kommentár, amely rámutat, hogy az osztrák politika újabban zavaró akciókkal hívja fel magára a figyelmet. Így azzal, hogy szájkosarat raknak a közszolgálati média újságíróira. Az ORF főnöke a hatalomnak tett szolgálatként arra akarja kényszeríteni a munkatársait, hogy azok ne nyilvánítsanak véleményt politikai kérdésekben a közösségi hálón. Három napja pedig katonai-rendőri gyakorlatot tartottak a szlovén határ mentén, azt játszották el, hogy menekülteket fordítanak vissza a schengeni térségen belül! Azaz kezdődik az ország átépítése – orbáni szellemben. A liberális demokrácia Magyarország után osztrák földön is nyomás alá kerül. A biztonsági apparátust már egyébként is az FPÖ ellenőrzi. A jobboldal most azzal kísérletezik, hogy közrádiót és –tévét is lenyomja a vonal alá. Európa a szabadság és a jog világító tornyának tekinti magát, de mintha ezt Bécsben mind inkább elfelejtenék.
Orbán Viktor azért került a pénzpiacok célkeresztjébe, mert a befektetők félnek, hogy Magyarország elszakad az EU-tól. Így azután a brüsszeli csúcs előtt a forint az egyik mélypontról a másikra bukdácsol. Pedig a politikusnak most jól állnak a dolgai: megnyerte a választásokat és hiába számított sokáig populista antidemokratának és kívülállónak, elmélete sok helyütt szalonképessé válik a földrészen. A magyar gazdaság is kedvező helyzetben van.
Csak éppen a pénzpiacoktól nem kapja meg az elismerést, amit a számok alapján megkívánna magának. A tőzsdéken Magyarország erős nyomásnak van kitéve. A forint csak ebben a negyedévben majdnem 10%-ot gyengült a dollárhoz képest. Az idén jó 17%-ot esett a BUX.
A kedvezőtlen nemzetköz fejlemények erősen éreztetik hatásukat a térségben, amit csak tetéz, hogy tőketulajdonosok politikai válságtól tartanak az EU-ban. Pl. ha kialakul a kétsebességes Európa, bár azért még sokat számít az uniós tagság. Ám a populisták nyomulása és annak nyomában a romló intézményes keretfeltételek már sokakat elriasztottak. A Nyugattal kirobbanó vita miatt főként Orbánnak kell rettegnie a tőke menekülésétől. A forint mindig is ki volt szolgáltatva a piacok szeszélyének. Az adósságszint magas, ennélfogva az ország függ a külföldi hitelezők jóindulatától. Ám a beruházások könnyen elmaradhatnak, ha kiéleződnek a politikai feszültségek. A bezárkózásra hajlamos politika gyakran vezet az idegen tőketulajdonosok kipaterolásához.
Magyarország túl kicsi ahhoz, hogy leváljon a nagy pénzáramlatokról. Ezért már a nemzetközi pénzpiacok kis rezdülései is nagy viharokat váltanak ki a magyar gazdaságban. Orbán szívesen vádolja azzal az olyanokat, mint Soros, aki a szemében ősellenség, hogy az ország ellen dolgoznak. Szálkai András, a Raiffeisen alapkezelője azt mondja, hogy tőzsdék a régióban mindig előrejelző berendezésként működnek. Ám bízik abban, hogy az érintett államok nem kockáztatnak és nem bonyolódnak általános csatározásba Brüsszellel.
