- Bajban az Európai Néppárt, mert a földrész lakosságának jelentős része elégedetlen az EU-val, félti a nemzetállamot és ez felhozza a populistákat.
- Párizs és Berlin nem ért egyet azzal, hogy Ausztria a külső határok védelmét forszírozza, viszont a kvótákat elveti az unió soros elnöki posztjának várományosaként.
- Erhard Busek: nincs új menekültáradat, csak politikai pánikkeltés folyik.
Elképzelhető, hogy Orbán Viktor beleveteti a nemzeti identitást az alaptörvénybe, mert úgy gondolja, hogy ez esetben az idevágó kérdéseket nem vizsgálhatják az uniós bíróságok. Azaz jogi eszközökkel igyekszik megakadályozni, hogy az EU bírálhassa demokráciaügyben, amit ő a belügyekbe való beavatkozásnak tekint. Erről Kovács Zoltán beszélt, kiemelve, hogy hasonló logikával élt a német Legfelsőbb Bíróság is. Szerinte ez a módszer hatásos a lopakodó európai jogalkotással szemben, amely megpróbálja megteremteni a szövetségi Európát, hiszen aláássa a nemzeti kormányok jogkörét. A vonatkozó német döntés kimondta, hogy szélsőséges esetekben a német államnak kötelessége eltérnie az unió lépéseitől, mert a jogállamot, vagy az emberi méltóságot sohasem bírálhatja fölül a közösség, mert az a nemzet alkotmányos identitását kérdőjelezné meg.
A hírügynökség megjegyzi, a német bíróságok sohasem mentek el odáig, hogy megkérdőjelezték volna az Európai Bíróság határozatait. Orbán ugyanakkor az euroszkeptikus, migránsellenes erők egyik vezéralakja. A mozgalom populistákat repített a hatalomba, Olaszországtól Lengyelországig. A magyar vezető a választás után azon van, hogy még jobban megszigorítsa az ellenőrzést, úton az illiberális rendszer felé. Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet vezetője úgy látja: itt az idő felülvizsgálni az EU és Magyarország kapcsolatait, és az alkotmány revíziójának valószínűleg tükröznie kell ezt.
Az unióban a középjobbot is kikezdik a változások, amelyek már kicsinálták a mérsékelt baloldalt, így az Európai Néppárt ugyancsak aggódhat a jövőjéért. A konzervatívok is sérülékenynek tűnnek a választók elégedetlenségével szemben: azaz azzal, hogy egyre erősebb az identitásra épülő politika, ugyanakkor eltűnőben vannak a hagyományos ideológiai választóvonalak. Legújabban a Spanyol Néppárt került ki a hatalomból. Olaszországban megverték a hagyományos jobboldalt a populisták, de az fáradtnak látszik még Németországban is. Egyfelől szorongatja a migráns- és EU-ellenes körök csoportja, amely tűz alá vette Berlint és Brüsszelt. Lásd Salvinit. Másrészt pedig ott van a Macron-féle centrista tábor, de az legalább nincs ez EU ellen. Viszont próbálja szétzúzni a hagyományos pártok befolyását az Európai Parlamentben.
Ennél fogva az EPP eheti müncheni tanácskozásán a pártcsalád saját sorsa volt a fő téma, miután mind inkább veszít támogatottságából. Orbán nem a tömörülésnek nyerte meg a választást, hanem ellene kampányolt, miközben a tagpártok közül odahaza már csupán 8 van kormányon. 7 éve ez a szám még 17 volt. A Néppárt szemszögéből csak ront a helyzeten, hogy a magyar vezető antiszemita és EU-ellenes kirohanásokkal győzött, továbbá elutasította Merkel migránspolitikáját is. Ebben a helyzetben a konzervatívok útelágazáshoz érkeznek, de megosztottak az ügyben, hogy mit is kellene csinálniuk. A svédek és a dánok kiraknák a Fideszt. Mások a politikai bölcset látják Orbánban, aki előre megjósolta, mi lesz a német kancellár nyitott kapuk-politikájának az ára.
Most aközött kell választani, hogy visszatérjenek egy egységesebb állásponthoz, vagy ne törődjenek Orbánnal és a többiekkel, és hagyják egy kis kereseti lehetőséghez jutni a populistákat. De lehet, hogy a kérdést a kor, vagyis az új nemzedék dönti el. Merkel szenvedélyes beszédet tartott a müncheni konferencián, de a taps semmi sem volt ahhoz képest, ami osztrák kollégájának jutott, aki a német bevándorlási politika ellen foglalt állást.
Az újság főszerkesztője úgy látja: a populisták megerősödése azt igazolja, hogy a földrészen sokan nem több, hanem kevesebb Európát akarnak, ám a politika nem veszi komolyan a nemzeti erők reneszánszát és dacosan megy tovább a maga útján. A francia, görög és lengyel populisták után a hasonszőrű olasz pártok is megtalálták a megfelelő ellenségképet: Németországot, de csak azért, hogy eltereljék a figyelmet arról, mennyire nincsen elképzelésük. A saját gazdasági házi feladatukat az olaszoknak maguknak kell megoldaniuk, itt az unió nem sokat segíthet. Viszont Merkel azt is értésre adta a minap, hogy nem támogatja Macron átfogó reformterveit. A jelszó, majd csak átjutunk a nehézségeken. Ám ily módon nem lehet megoldani az EU politikai válságát.
A brüsszeli bürokraták által szorgalmazott mélyebb integráció, valamint a globalizációval együtt járó migráció sok emberben azt az érzést kelti, hogy elveszti a saját hazáját. Ez vezetett a választási eredményhez az olaszoknál, szlovéneknél és osztrákoknál. Orbán és Kaczynski kihasználja a nemzeti gondolat újjászületését. Csak a vak nem látja, milyen népszerűtlenné vált a határok nélküli Európa, mert az emberek úgy vélik, hogy az ellenőrzés kicsúszott a hatóságok kezéből. Itt nem segít semmiféle hitvallás a nyitott kontinens mellett, noha látnivaló, hogy az új olasz vezetés sarlatán módjára játszik a tűzzel.
A kiút az volna, hogy erősítsék a közös kötelékeket, de adjanak több helyet a nemzeti különbségeknek. Persze az uniformizált euroövezetben könnyű ezt mondani. Azaz az eltérések leginkább a nemzetállami politikában jelenhetnek meg. Immár nem lehet egységesíteni az EU-t és szigorúan nevelni a népeket, mert újból jönnek a gusztustalan populisták. Ehhez nem Merkel és Macron kell, hanem új politikai garnitúra. Kurz jól mutatkozott be, mert megszelídítette a Szabadságpártot. Lehet, hogy ő az az ember, aki meg akarja tartani Európát, de tisztában van annak határaival.
Egyre éleződik menedékvita az unióban. Ausztria a külső határok védelmére összpontosít, ám ezt ellenzik többek közt a németek és a franciák, akik a kvóta mellett kardoskodnak. Szemtanúk szerint csütörtökön az állandó EU-képviselők brüsszeli tanácskozáson sokan nemtetszésüknek adtak hangot a soros elnökséget hamarosan átvevő osztrákok elképzelései miatt. A szabadságpárti osztrák belügyminiszter már pár nappal korábban gyakorlatilag idejét múltnak minősítette a menedékkérők elosztását. De hasonlóképpen nyilatkozott Kurz kancellár is, aki a V4-ekkel együtt hallani sem akar a kötelező kvótákról. Miután a kérdésben már döntés született, a Berlin, Párizs, Stockholm és több más főváros is élesen tiltakozik az ilyen kijelentések ellen. Most a hónap végén esedékes csúcson igyekeznek áthidalni a problémát. Egy uniós diplomata arra emlékeztet, hogy akármilyen szigorúan is felügyelik a külső határokat, menekültek akkor is eljutnak Európába. Ezért a görögök és az olaszok változatlanul szeretnék tudni, hogy hová is tegyék őket.
Az Osztrák Néppárt korábbi vezetője szerint csak a félelemkeltést szolgálja a legfrissebb vita az új, Albánián át érkező migránshullámról, mert utóbbi egyszerűen nem létezik. Busek élesen elutasítja az ügy mögött meghúzódó politikai számításokat és úgy ítéli meg, hogy az veszélyezteti az európai összefogást. Miközben pedig semmilyen adat nem támasztja alá. A politikus elutasítja a kerítések építését is, mivel az csupán arra jó, hogy másra lőcsölje rá a gondot, ugyanakkor árt az európai gondolatnak. Ugyanez a megközelítés tükröződik az „Amerika az első” jelszóban is. Busek ugyanakkor abban az egy pontban igazat ad Orbán Viktornak, éspedig abban, hogy a válság idején nem regisztrálták az érkezőket, hanem egyszerűen tovább küldték azokat Németországba. Hibának tartja az is, hogy nem folyik érdemi vita a migránsokról, mindent az érzelmek határoznak meg.
