- Magyarország és Lengyelország kismiska ahhoz képest, ami az új olasz vezetés miatt vár az unióra.
- Szlovákiában valami bűzlik és ha a populisták kerekednek felül, Orbán összekovácsolhatja a visegrádi négyeket.
- Azért az erős emberek, mint Putyin és Erdogan élete sem fenékig tejfel, sőt. A demokratáknak nem kell kétségbe esniük.
A vezércikk szerint a populisták bevették Rómát, ily módon az EU egyik alapító tagja közelebb kerül a Brüsszellel szemben ellenséges közép-európai államokhoz és ez súlyos csapás Macronnak és Merkelnek, akik mélyebb európai együttműködést akarnak. A koalíció győzelme mögött a migráció, a gazdasági pangás és Brüsszel állítólagos diktátuma rejlik. A kormányprogram tartalmazza az uniós tagság újratárgyalását, fél millió, papírok nélküli bevándorló kitoloncolását és az oroszellenes szankciók feloldását. Viszont alig foglalkozik a horribilis államadóssággal. Az új miniszterelnök kiválasztásának fő alapja a jelek szerint az, hogy kész a két párt vezéreinek kedvében járni. Mindez azután elborzasztotta a piacokat és a földrész jelentős fővárosait, miközben azok a többi közt már kénytelenek szembenézni az euroszkeptikus keleti tagokkal, valamint azzal, hogy a populizmus másutt is megerősödött. Azt még nem látni, mekkora károkat képes okozni az új olasz szövetség, de az biztos, hogy nem lesz stabil, viszont kiszámíthatatlan, ahogy az Itáliában már megszokott.
Az unió már túlélte Trumpot, Magyarországot és Lengyelországot, ám az olaszoknál olyasmi fenyeget, amivel a szervezet idáig még nem találkozott. Így tanácsos, hogy megőrizze az nyugalmát és készüljön fel a lehető legrosszabbra. A legnagyobb veszély az, hogy az európaiak már túlságosan is hozzászoktak a veszélyekhez. A rendkívüli állapot tartóssá vált, de az alapok a jelek szerint nem rendültek meg. A nacionalista lengyel és magyar kormány lesre futtatta országát, Ausztriában a jobboldali populisták megfizették a kormányzati részvétel árát, hiszen támogatniuk kell az EU-t. Az olaszoknál azonban olyan többség alakult ki, amely nem egyszerűen meg akarja változtatni az integrációt, hanem alapvetően megveti azt.
De Európának nem szabad hisztérikusan reagálnia, ugyanakkor el kell kerülnie azt a benyomást, hogy meg lehet zsarolni. Merkelnek és Macronnak el kell döntenie, hagyják-e, hogy az olaszok kijátsszák őket egymás ellen. Ha a júniusi csúcsig nem tudnak megállapodni az euróövezet reformjában, mindketten vesztenek. A baj csak az, hogy az évek során Brüsszel lett a bűnbak, amelyet mindenki felelőssé tehet a saját mulasztásaiért. Így az unió sorsa mindig is a nemzeti választásokon dől el. Az európai egységért vívott harc sikeres lehet, de soha nem lehet véglegesen megnyerni.
Brüsszel azon van, hogy megszelídítse a lázadó visegrádi államokat és ehhez most az oszd meg és uralkodj stratégiáját alkalmazza. Azaz teszi a szépet a szlovákoknak és a cseheknek, ugyanakkor kemény a magyar és a lengyel kormánnyal szemben. A térséget ismerő források szerint a Bizottság a most következő költségvetési tárgyalásokon pénzzel igyekszik éket verni a V4-ek közé. Ha sikerül, akkor még inkább elszigetelődik Budapest és Varsó, amelyet a nyugati politikai vezetés többsége egyébként is páriának tekint. Az uniós támogatások jelentős megrövidítésének lehetősége világossá tette Pozsony és Prága számára, hogy nem éri meg nekik összeborulni Kaczynskival, illetve Orbánnal.
Az EU-ban egyesek még mindig azt hiszik, hogy a magyar miniszterelnök által meghirdetett illiberális demokrácia nemigen több szószátyárkodásnál, így azt gondolják, hogy a lengyelek ügyében eláll a vétótól, ha cserében kedvezőbb feltételeket tud kialkudni a következő hosszú távú büdzsé kidolgozása során. Hiszen nem tud meglenni a támogatások nélkül. A szlovák és a cseh vezetés közben már világossá tette, hogy nem kívánja megvédeni a jogállam ügyében a két szövetségest, mert a saját érdekeit fontosabbnak tartja. De nekik is megvan a maguk gondja a populizmussal és a korrupcióval. Az érdekeik azonban inkább Németország és Ausztria felé terelik őket. Ám Brüsszel keménykedése visszaüthet, főleg ha demagóg elemeknek sikerül úgy beállítaniuk, hogy az unió rá akarja kényszeríteni akaratát a régióra, ahogy az már a menekültválság kapcsán is történt. Milan Nic, a Német Külpolitikai Tanács elemzője azt tartja nagy bajnak, hogy Brüsszel nem érti a kelet-európaiakat.
Szlovákiáért folyik harc Európa szívében a tekintélyelvűek és a liberálisok között, a fiatal oknyomozó újságíró és menyasszonyának meggyilkolása azonban feltárta, hogy valami rohad az országban. Magyarországon Orbán korrupt és autokrata rendszere helyrehozhatatlannak tűnik. Lengyelországban a civil társadalom nagy, még sincs ereje, hogy feltartóztassa a kormány támadását az állam és az igazságszolgáltatás ellen. De a szlovákok a maguk küzdelmét vívják. Fico uralma megrendítette a közbizalmat és meggyengítette az intézményeket. Jó pár oligarcha érinthetetlenné vált. Ám a gyilkosság után a SMER népszerűsége 20 %-ra esett vissza. Csakhogy a térség már sokszor csalatkozott. Az emberek sem tudják, merre kellene haladni, csupán 21 % gondolja úgy, hogy a Nyugathoz tartoznak.
Akárcsak Magyarországon, a gond a szlovákoknál sem annyira az ideológiailag egybefüggő illiberalizmussal, hanem sokkal inkább a sikkasztás kísértésével és a részrehajló bírákkal van. A jogállam hívei Európától várnak segítséget. Főleg Macron igyekezett a maga oldalára állítani Pozsonyt és Prágát, hogy elszigetelje Budapestet és Varsót. Ám menekültválság összekovácsolja a V4-eket. Trump Amerikája támaszt kínál a közép-európai nacionalistáknak. Ha Szlovákia elvész, az segítene Orbánnak, hogy megszilárdítsa a regionális tömörülést.
Bár sokan hirdetik, hogy a demokrácia haldoklik, azért a világ erős embereinek is megvannak a maguk bajai. Ezzel együtt hagyományos, nagy pártokat sodor el a fellendülő populizmus, tekintélyelvű politikusok pedig meglovagolják a hullámot. Gyorsan és határozottan tudnak fellépni, hiszen általános a zűrzavar. Trump irigyli Putyin, Hszi Csin-ping és Erdogan hatalmát. A demokráciák szenvednek, lásd Olaszországot. De tévedés azt hinni, hogy az autokratákat elkerülik a gondok. Csak a hivatalos propaganda mögé kell nézni. Vegyük pl. a despota orosz elnököt. Rendszere az államtól elcsaklizott milliárdokra épül. Az oligarchák jóléte az államfő kényétől-kedvétől függ. De amikor negyedszer is beiktatták Vlagyimir cárt, hol voltak az ünneplő tömegek? Tiltakozókat lehetett látni a rossz gazdasági helyzet és a fokozódó társadalmi problémák miatt. Putyinnak kell a külföldi tőke és technológia. Ehelyett a szankciók megszigorítása vár rá.
Immár az orosz külföldi katonai beavatkozások sem látszanak annyira sikeresnek. Szétfoszlottak azok a remények is, hogy Trump egyenrangú félként fogja elismerni moszkvai kollégáját. Így most az kénytelen az enyhülés irányában tapogatózni Berlinnel és Párizzsal. Putyinhoz hasonlóan Erdogannak sincs sok szövetségese. A török vezető idő előtti választásokba menekült, csak éppen nem látszik a nagy lelkesedés, hogy megerősítsék a hatalomban. A gazdaság óriási gondokkal küszködik, a fizetőeszköz összeomlik. Akik a demokrácia végét szajkózzák, azok persze még mindig mutogathatnak Kínára, ahol Mao óta nem volt ilyen erős vezető. Csakhogy látnivaló, a párt mennyire fél, hogy az emberek egyszer csak elkezdik követelni a demokráciát. Szóval szó sincs arról, hogy befellegzett a politikai pluralizmusnak. A demokraták kemény időknek néznek elébe, de sok autokrata is.
„A menekültek megsegítése Orbán alatt” címmel a baden-württembergi tartományi napilap arról ír, hogy Magyarország bezárkózott, az idegengyűlöletre épít, szinte nem enged be migránsokat az országba. Aki mégis segít nekik, az ellenségnek számít. A Fidesz által ellenőrzött állami média évek óta potenciális terroristának és bűnözőnek állítja be a migránsokat. Épp ezért lehetőleg minden nyilvánosságot kerülve működik Pest szívében az újságíró által felkeresett jótékonysági szervezet, a Kalunba, amely segélykérőket támogat. Igaz, a Református Egyház beszállt a programba, amely 4 éve jött létre. Jelenleg 150 iraki, afgán, szír, iráni és más rászorulóról gondoskodik, minden hivatalos akadály ellenére. Akik szinte fehér hollóként maradni akarnak, azokat a szervezet felkarolja, ha állást, vagy lakást keresnek, magyarul tanítja őket. A gyámolítottak közül páran már megkapták az állampolgárságot.
De a nyáron kifut az uniótól kapott támogatás, és félő, hogy Orbán elzárja a pénzcsapot. Más, hasonló szervezetek a miniszterelnök célkeresztjében vannak. Készül a „Stop, Soros”, amelynek alátámasztására álhíreket és kiforgatott igazságokat terjesztenek a sajtóban. A civilek abban bíznak, hogy az Európai Bíróság elveti a születendő törvényt. Jelenleg hetente csak 10 menedékkérő léphet be az országba, mármint a két hírhedt tranzitövezetbe. Az UNHCR is úgy gondolja, hogy ott nincsenek meg az ellátás minimális feltételei sem. Ráadásul a beadványok túlnyomó többségét elutasítják. Tavaly 3397 migránsból csupán 107-en kapták meg a megfelelő státuszt. 1110 ember kiegészítő védelemben részesül. De nekik is a többségük tovább akar menni. Beválik Orbán stratégiája, hogy az ország amennyire csak lehetséges, elutasító legyen.