- A nemzetközi szélsőjobb önjelölt főideológusa szerint a magyar kormányfőt azért támadják, mert meg akarja védeni Európát a végzettől, illetve őrzi a magyar határokat;
- Orbánnál az ellenségkép rugalmasan változik, ezt mindig a saját politikai szükségletei szabják meg;
- Kitartani! - ez a fő jelszó e pillanatban a CEU számára.
Orbán Viktor és a Trump által elcsapott tanácsadó, Steve Bannon kedvelik egymást. Az amerikai jobboldal zászlófigurája, akitől egyfolytában szeretnének ötleteket kapni az európai populisták, nemrégiben hazafinak és hősnek nevezte a magyar vezetőt. Tegnap pedig arról beszélt Budapesten, hogy a magyarok azért választották újra miniszterelnöknek, mert a politikus meg akarja védeni a Nyugatot a pusztulástól. Nem véletlen, hogy meghívták a konferenciára. Orbán felfogta a korábbi dicséretet, így a vendég első ízben lehetett jelen egy olyan rendezvényen, amelyet az egyik európai kormány támogatásával rendeztek. Az este kifejtette, hogy Trumphoz hasonlóan azért támadják Orbán Viktort, mert az az ország határait oltalmazza. Egyébként a másik három visegrádi állam nem küldött magas rangú képviselőt a tanácskozásra, amelyről nem készült sem hangfelvétel, sem videó.
Bannon amúgy sok mindenben egy követ fúj a magyar politikussal, így a médiát illetően is. A Fidesz ügyes húzásokkal optimális sajtófeltételeket teremtett az illiberális demokráciához. A Soros elleni kampány jócskán hozzájárult a választási sikerhez. Krekó Péter szerint Orbán azzal is provokálni igyekszik mind az európai partnereket, mint a magyar liberálisokat, hogy vendégül látja a tengerentúli tanácsadót. A kérdés az EU számára az, mennyire tűri el, hogy a hivatalos Magyarország egy szélsőjobbos ideológussal kokettál. Ráadásul már nem először. Az év elején a miniszterelnök fogadta a holland jobboldali-populista vezért, Wilderst, holnap pedig Yiannopoulos lép fel Budapesten, a Schmitt Mária-féle 21. Század Intézet szervezésében. A történésznő ötlete volt az is, hogy Bannont lássák vendégül.
A kommentár szerint túlságosan is egyszerű Európa minden bajáért a keleti tagokat vádolni, a Nyugat kényelmesen túllép a saját hibáin és nem sok megértést tanúsít a volt szocialista térség zaklatott múltja iránt. A földrész nyugati felén egyre inkább terjed a hit, hogy a társadalmak egy részét megvetéssel, illetve leereszkedő sajnálkozással kell kezelni. Mármint a Keletet. Úgy tűnt, hogy a múlt héten Macron is erre az atyáskodó álláspontra helyezkedett. A populizmus felível a térségben és ez ráerősített arra az érzetre, hogy a korábbi bővítés nélkül sokkal jobban mennének a dolgok az EU-ban. Ám itt az ideje megszabadulni néhány közhelytől, noha nem lehet tagadni, hogy vannak súlyos bajok: pl. az Orbán-féle illiberális demokrácia máris egy sor gondot okozott. Csakhogy jövőre lesz a rendszerváltás 30 éve és a Kelet egyfajta pária státuszba süllyedt. Úgy gondolják róla, hogy csakis a pénzért van benne az európai tervben. Nem a kellő mértékben működik együtt Brüsszellel, gyűlöli az idegeneket, a tekintélyelvűségre vágyódik.
Közben azonban Olaszországban a bevándorlás-ellenes populisták és szélsőjobbosok kerülnek hatalomra. Ausztriában kulcstárcákhoz jutott a szélsőséges Szabadságpárt. A németeknél az AfD 92 helyet szerzett a Bundestagban, sőt, a jelek szerint ideológiája megfertőzi a CSU-t. Azt sem lehet mondani, hogy Le Pen veresége után a franciák megszabadultak volna az idegengyűlölő és muzulmán ellenes érzelmektől. Szóval, ha szembenézünk a Nyugat saját melléfogásaival, az segíthet, hogy feléleszteni a közös erőfeszítéseket, amelyek manapság annyira hiányoznak. Mellesleg a Kelet egyáltalán nem egységes. Az itteni populisták mindazonáltal tényleges panaszokból élnek, lásd az alacsony béreket, a lassú felzárkózási folyamatot. Emellett rájátszanak a történelmi sérelmekre. Természetesen, nem szabad becsukni a szemet a demokrácia leépülése láttán. Az EU-nak meg kell védenie a saját elveit, ha túl akar élni. De előmozdíthatja a viták egy részének rendezését, ha a Nyugat elismeri, hogy a keletieknek egyáltalán nem ment könnyen a sora a korábbi évtizedekben.
A különc magyar miniszterelnök megint belecsap a lecsóba és a keresztény értékeken alapuló új demokráciára ösztökéli Európát – mutat rá a konzervatív amerikai hír- és véleményportál. Az illiberális demokrácia meghirdetésével a politikus négy éve munícióhoz juttatta bírálóit. Most pedig rátett egy lapáttal, amikor kijelentette, hogy a liberális demokrácia halott. Jó néhány okból oda kell figyelni rá, amikor azt mondja, hogy változtatni kíván az európai irányvonalon. Először is a választásokon több voksot szerzett, mint az ellenzéki pártok együttvéve. Azon kívül a migráció fontos filozófiai kérdésében felülkerekedett Merkelen. És a Nyílt Társadalom Alapítván távozni kényszerül, azaz Soros György vereséget szenvedett. A legfontosabb azonban, hogy mi lesz az alapértékekkel.
Orbán élvezettel beleüti az orrát az EU szent dolgaiba, bár ennek azért vannak hátulütői. Pl. nem tekinti központi céljának az egyéni szabadságjogok szavatolását. Ám közben figyelembe kell venni, hogy meg akarja őrizni a sajátos magyar kultúrát, és nem egy Putyin, Castro, vagy a kínai vezér, hiszen rendszere megadja a jogot az embereknek. Számára a döntő lökést a 2008-as pénzügyi válság szolgáltatta, mert azt látta, hogy az értelmiség, illetve a pénzügy elit kevesebbet szenved, mint a munkásosztály. És amikor megpróbálja visszaállítani a zsidó-keresztény etikát a világi Európában, a földrésznek is esélyt kínál arra.
A jól alakuló gazdaság és a kemény, migránsellenes álláspont segít Orbán Viktornak, hogy még inkább ellenőrzése alá vonja Magyarországot. Tölgyessy Péter azt mondja, hogy a miniszterelnök ellenséget ad a választóknak, de ha kifúj a bevándorlás-ellenes kampány, akkor a politikus majd talál más célpontot, amelyet egyedül ő képes leküzdeni. Az elemző szerint a politikus rendkívül hatékonyan tudja felébreszteni az emberek félelmeit, illetve vágyait. De az is megnövelte a hatalom népszerűségét, hogy újraindította a gazdaságot. Ugyanakkor egy friss felmérés szerint a lakosságot nemigen izgatja az EU és az a vád, hogy a kormány aláásta az igazságszolgáltatás, valamint a sajtó függetlenségét, továbbá, hogy gerjeszti a haveri kapitalizmust. A Fidesz cáfolja a korrupciós vádakat, azt állítja, hogy meg kell teremteni a hazai üzleti elitet, mert ellensúlyozni kell a külföldi tőke befolyását. Az utca embere úgy véli: a társadalom már megszokta, hogy a politikusok lopnak. A mostani vezetés legalább visszaad valamennyit a léből. A bérek ugyanakkor felmentek és ezt mindenki felfogja.
Az unió már megpróbálta megvédeni a közös értékeket a magyar és a lengyel lázadással szemben, de most további viszályra számít az új olasz kormány miatt a migráció és az euró jó pár alapelve kapcsán. Az a veszély fenyeget, hogy az egyik alapító állam fordul szembe az összefogással, a pénzügyi előírásokkal, valamint a demokratikus normákkal. Olyannyira, hogy már a kabinet gazdasági tervei miatti aggályok véget vethetnek Marcon reformelképzeléseinek. Charles Grant, az Európai Reformközpont nevű kutató intézet vezetője úgy véli, Olaszország ad majd felmentést Németországnak, hogy az ne kövesse a francia elnök programját, viszont ez destabilizálja a piacokat, tovább növelve egy újabb bankválság kockázatát. Amit a Liga és az 5 Csillag akar, az újabb adósságokba hajszolná a már így is gyenge olasz gazdaságot, ami kihat majd az egész övezetre. .
Vannak biztonsági aggodalmak is, mert a római koalíció jobb kapcsolatokat szeretne Oroszországgal. Ezért nem valószínű, hogy az EU szeptemberben meghosszabbítja a Moszkva-ellenes szankciókat. Azon kívül újabb viszályt szülhet, hogy az új olasz vezetés még a kampányban meghirdette nagyjából 500 ezer migráns kitoloncolását és emiatt szintén összeütközések lehetnek Brüsszellel. Ám szakértők szerint leginkább a pénzügyi piacok inthetik józanságra Itáliát. Az államkötvények árfolyamának alakulását még Berlusconi sem hagyhatta figyelmen kívül.
A lengyel kormányfő szerint országa azért nem lelkesedik annyira az uniós támogatások iránt, mert a gazdaságból több pénz szivárog ki, mint amennyi befolyik. Függetlenül attól, hogy a lengyelek számítanak a legnagyobb nettó kedvezményezettnek. Mazowiecki azzal érvelt, hogy nagyjából 25 milliárd zlotynak megfelelő összeg érkezik Brüsszelből, ugyanakkor a külföldi tőketulajdonosok 100 milliárdot visznek ki osztalék formájában. Nyilatkozata arról árulkodik, hogy egyre nő a szakadék a keleti és a nyugati EU-tagok között. Magyarország és Lengyelország mind inkább úgy ítéli meg, hogy uniós segítség ide vagy oda, valójában nem hozzák be a lemaradásukat, mert a nyugati jótevők lerabolják a piacukat és hazaviszik a hasznot. Vagyis nem ők profitálnak sokat az együttműködésből. Épp ezért a PiS most magyar mintára azt tervezi, hogy lengyelesíti a gazdaságot, azaz az állam tulajdont szerez olyan ágazatokban, amelyeket magánosítottak a rendszerváltás után.
A CEU rektora most azt tekinti a maguk számára a legfontosabbnak, hogy kitartsanak. Az egyetem ugyanis más helyzetben van, mint a Nyílt Társadalom Alapítvány, mert utóbbit a külföldi támogatás miatt létében fenyegeti bizonyos jogszabályok. Az ő esetükben viszont már csak az aláírásra vár a megállapodás, amelyet a magyar kormány és New York Állam dolgozott ki. A tervezet 9 hónapja fekszik az asztalon, és Ignatieff a légkör ellenére bízik abban, hogy a vita rendezhető, legalábbis amíg a kormány nem mondja az ellenkezőjét. Hozzátette, hogy azért nem türelmetlenkednek, mert tekintélyes, független intézményként otthon vannak Budapesten és maradni is szeretnének. A helyzet nehéz, de nem reménytelen. Ugyanakkor az igazgatónak fogalma sincs, hogy a hatalom miért nem bólintott rá még mindig a szerződésre. Politikai ok persze volna tucatnyi, hogy megszabaduljanak tőlük, de az nem tartozik közéjük, hogy liberálisok és kozmopoliták, merthogy az egész magyar felsőoktatás az.
Az új hallgatók változatlanul nagy számban érkeznek, sikerült neves professzorokat is megszerezni. Ignatieff kifejtette, hogy távol tartják magukat a politikától, nekik a tanszabadságot kell megvédelmezniük, illetve a tudást és az igazságot kell terjeszteniük, tweet-üzenetekkel, pletykákkal, fantazmagóriákkal szemben. Az egyetemen ugyanakkor igen jó a hangulat, mind az 1800 hallgató, illetve 700 alkalmazott körében. Ráadásul az intézményt nem fenyegeti veszély, mert biztosan az anyagi alapok. Ám a bizonytalanság már 14 hónapja tart, és ez elfogadhatatlan. Meg is mondták a kormánynak, hogy ez így nem mehet tovább. Csak egy aláírás kellene. Abba azonban a rektor nem megy bele, hogy továbbra is üljenek és ne vehessenek fel senkit a jövő évre. Ezért szükségterveket is kidolgoznak, de a székhely mindig is a magyar főváros lesz. Az oktatást vsizont áttelepíthetik Bécsbe.
