• Magára talál a dollár és ez jelentős választás elé állítja külföldi tőketulajdonosokat a feltörekvő piacokon
• Ritka ellenvélemény a Bizottság terve ügyében, amely a jogállamhoz kötné az uniós támogatásokat
• A menekültek megsegítésére hívtak fel a túlélők az egykori mauthauseni lágerben, ahol annak idején minden 2. ember életét vesztette
Megizzasztja dollár megerősödése a feltörekvő piacokon, köztük Magyarországon érdekelt befektetőket. Pedig az év elején még úgy látszott, hogy jó helyre tették a pénzüket, hiszen egy sor fejlett országban a pincében voltak a kamatok, ellenben több feljövő államban kedvező szerkezeti változások mentek végbe, amit megtámogatott az erőteljes világkereskedelem, illetve növekedés. Csakhogy közben erőre kapott az amerikai fizetőeszköz és tőketulajdonosok most már az USA gazdasági állapotának javulására, valamint a magasabb kamatok lehetőségére figyelnek. Így tömegessé válhat távozásuk az eddig kedvezőnek tartott térségekből, ahol a nagy kereslet láttán a cégek és a kormányok idáig nem győztek papírokat kibocsátani.
Ha folytatódik a dollár menetelése, akkor biztosra lehet venni, hogy nagy összegek áramlanak ki a feltörekvő piacokról. Az irányadónak tekintett tízéves kötvények és részvények hozama nemrégiben már 3 % alá esett, amire 4 éve nem volt példa. Ráadásul az első negyedévben 200 millió dollár ment ki, miközben csupán 50 millió jött be ezekbe az országokba. A helyzet Európán belül a törököknél, ukránoknál a legkeményebb, de igen nagy gondok vannak az eszközök értékelésével a magyaroknál, a lengyeleknél és a cseheknél is.
A Die Welt budapesti tudósítója úgy gondolja, hogy az EU részrehajló Közép-Európával szemben, amikor vissza akarja fogni a támogatásokat a jogállam megsértésére hivatkozva, ám Boris Kálnoky szerint az emberek feltűnően nyugodtak maradtak, és ezek az országok a végén még profitálhatnak is az ügyből. A konzervatív lap újságírója helyteleníti, hogy a Bizottság a magyaroktól, szlovákoktól és lengyelektől akar pénzt elvenni, hogy azt azután a felelőtlenül gazdálkodó görögöknek, olaszoknak és spanyoloknak adja. Mint írja, az sem helyes, ha azt hiszik, hogy a gazdasági felzárkózás közeledést hoz a szociális értékekben, de itt most meg akarják fordítani: először jöjjön a jogállam és a menekültügyben tanúsított szolidaritás. Orbán Viktor ezek után már jelezte is, hogy nem lesz következő hosszú távú költségvetés magyar hozzájárulás nélkül.
Az elemzés az uniós alapokon túlmenően elsősorban a mostani magyar kormánynak tulajdonítja a jó gazdasági alapokat. Úgy hogy közép távon ezek az országok nettó befizetők lesznek, így a kohéziós források egy nap elvesztik a jelentőségüket. Meg mint írja, a régióban senki sem akar a németek és mások pénzéből élni, nem úgy, mint a mediterrán övezet lakói. A magyarok és a lengyelek úgy tekintik a belengetett szankciókat, hogy azok azért vetődnek fel, mert ezek az országok olyan, alapvető kérdéseket tesznek fel, mint hogy van értelme ennyi migránst beengedni a földrészre, elosztani őket, és hogy miért kell a szuverenitást mind jobban elvonni a nemzetállamoktól. Persze a végén valószínűleg olyan kompromisszum születik, amely senkinek sem fáj. De ha az eredeti elképzelés válik valóra, akkor az drasztikus mértékben csökkenti az EU befolyását, illetve mérsékli a korrupciót. Megújulásra és hatékonyságra kényszeríti a gazdaságot és felgyorsítja a térség általános egyenjogúvá válását az unióban. Néha a kevesebb több.
A lap a CEU-t hozza fel annak bizonyítékaként, hogy Európában is súlyos veszélyek fenyegetik a tudományt. Azaz hogy a tekintélyelvű politikusok félnek a szabad véleménynyilvánításról, a demokráciától, ezért nyomást gyakorolnak a kutatókra. A cikk idéz egy brit filozófust, aki arra figyelmeztet, hogy ha az állam dönti el, melyik tudás értékes, akkor az szétrombolja a kutatás szabadságát. Ami a Közép-Európai Egyetemet illeti, annak sorsa továbbra is bizonytalan, de a felsőoktatási intézményeknek általában igen kicsi a mozgásterük a kormánnyal szemben – mondja Liviu Matei, a CEU rektorhelyettese. A jobboldali nemzeti kormány kapcsán, történelmi párhuzamot vonva felidézi, hogy amikor Göbbelsnek hívják egy ország nevelésügyi miniszterét, akkor ott nincs miről tárgyalni.
Szolidaritásra és emberiességre szólított fel napjaink menekültjeivel szemben a Nemzetközi Mauthausen Bizottság képviselője a láger felszabadításának évfordulóján rendezett tízezres ünnepségen. Mint rámutatott: a 3 évvel ezelőtti emberáradat mutatta, hogy napjainkban is mennyien kénytelenek elhagyni hazájukat, azaz a barátokat, a családot, a nyelvet és a kultúrát. Ezért arra szólított fel mindenkit, hogy vegyenek példát mindazokról, akik a nemzeti szocializmus idején, a halálveszélyt is vállalva segítettek másoknak. Hiszen akkoriban még nem volt ENSZ és Menekültügyi konvenció és jó néhány ország megtagadta a belépést az üldözöttektől, akiknél sokszor az anyagi eszközök hiánya is lehetetlenné tette a menekülést.
A szónok – az osztrák államfő és kancellár jelenlétében – megerősítette, hogy ők kezdeményezték: az FPÖ ne küldjön senkit az ünnepségre, amelynek a jelszava ezúttal, 80 évvel az Anschluss után: Menekülés és Haza. A Szabadságpárt tiszteletben tartotta a döntést, de azt hangsúlyozta, hogy itt az ideje a megbékélésnek. A túlélők szervezete a 60-as években döntött úgy, hogy a párt tisztségviselői nem kívánatosak a megemlékezéseken, és az utódok az FPÖ mai politikája miatt ragaszkodtak az eredeti határozathoz. Egyikük úgy fogalmazott, hogy Strache emberei megalázták és nemzeti katasztrófának minősítették, ezért kénytelen volt pert indítani.
A kommentár az osztrák kormánnyal ért egyet, hogy igenis korlátozni kell a családi pótlékot azoknak a kelet-európai vendégmunkásoknak az esetében, akiknek a gyereke, vagy gyerekei otthon maradtak. Vagyis hogy a Bizottságnak komolyan kellene vennie a követelést, mármint hogy a hazai létfenntartási költségekhez igazítsák hozzá a juttatást. A téma persze át van itatva érzelmekkel, de a nagy kérdés az, mi a fontosabb: a formáljogi egyenlőség vagy a vendégállam polgárainak igazságérzete? Ausztria már határozott, így az érintett magyar gyerekek után a jövő évtől az eddigi 172 euró helyett csupán 93 euró jár. Németország vonakodik, nem szeretné megszegni az uniós jogot, noha látnivaló, hogy a mostani gyakorlat utánzásra és visszaélésre csábít, illetve hogy az ellátmány szintjét a rászorultság szerint kellene megállapítani. Nem érthető, hogy Romániában egy gyerek után miért járna aránytalanul nagyobb támogatás az ottani kiadásokat figyelembe véve, mint egy németországi társa után? Az EU-nak be kellene ismernie, hogy a vonatkozó jogszabály egészen más körülmények között született, ma már nem lehet fenntartani.
