- Az EP konzervatív elnöke nem tekinti Orbánt populistának viszont nagyon is egyetért abban, hogy a keleti tagoknak be kell fogadniuk menedékkérőket. Az igazságügyi biztos reméli, hogy már az uniós pénzek megvonásának eshetősége is észhez téríti a kötözködő kormányokat;
- A nagy lapok ellentétesen ítélik meg, hogy mennyire lehet hatékony fegyver a szubvenciók és a bíróságok függetlenségének összekapcsolása;
- Magyarországon már rég nincs sajtószabadság, és a helyzet menetközben csak tovább romlott, bár még egyetlen sajtómunkást sem börtönöztek be vagy lőttek le.
Putyin, Erdogan és Duterte társaságában címlapkép lett Orbán Viktor az amerikai magazinban, amely arról ír, hogy eljött az erős emberek kora. A szerző, Ian Bremmer, az Eurasia Csoport nevű elemző intézet vezetője szerint napjainkban a nagy átalakulások és félelmek hatására megnőtt az igény, hogy megleckéztessék a puhakezű liberálisokat a rend kemény hívei, akik soha nem engedik meg, hogy a törvény meggyengítse a biztonságot. Ezek a populisták azt ígérik, hogy megvédenek „minket azoktól”. Utóbbi sok mindent és mindenkit jelenthet, így külföldieket vagy valamely kisebbség tagjait. Vagy hazug újságírókat.
A legnevesebb erős ember: az orosz elnök, de ez a típus immár az egész világon megtalálható. Visszatér Európa szívébe is, Orbán Viktor személyében. A magyar kormányfő az illiberális demokrácia híveként győzött, miközben a választások szabadok voltak, csak éppen a politikus nemigen tiszteli a polgári szabadságjogokat. Számára a veszélyt a muzulmán migránsok, valamint a liberális nyugati demokrácia támogatói jelentik, mint Soros, aki a nemzeti értékeket fenyegeti. Orbán és társai azért kerekedtek felül, mert tudnak valamit azokról az emberekről, akikhez szólnak. Értik a fenyegetettség érzetét és hajlandók kiaknázni azt. Ellenben bajban vannak az olyanok, mint Merkel, akik még mindig a régi értékeket hirdetik.
Az erős emberek általában nyomást fejtenek ki és rendszerük megengedi, hogy szükség esetén kedvük szerint a maguk javára módosítsák a játékszabályokat. Helyzetüket megkönnyíti a közösségi média, hiszen azon keresztül is nyomathatják a propagandát és szigoríthatják a politikai ellenőrzést. Mindebből sok minden érvényes Trumpra is, de az amerikai politikai rendszer bizonyította erejét. Ezzel együtt az elnök hatása megmutatta, hogy vannak lyukak a szerkezetben, noha az Egyesült Államok egykor a demokrácia világító tornyának számított.
Ám a legaggasztóbb az egész jelenségben az, amit ezeknek az embereknek a felemelkedése üzen: hogy ti. a hideg háború utáni rendszer jócskán vesztett vonzerejéből, de minek is kellene azt utánozni a körülményes fékekkel és ellensúlyokkal, amikor egyetlen elszánt vezető is rövidebb utat kínál a nagyobb biztonsághoz és nemzeti büszkeséghez? És ameddig ez igaznak hangzik, addig a legnagyobb veszélyt azok az erős emberek jelenthetik, akik még csak ezután bukkannak fel.
Az Európai Parlament elnöke nagyon is helyénvalónak tartja, hogy az unió feltétekhez kívánja kötni az alapok folyósítását. Merthogy – mondja Tajani – a szolidaritás nem nyilvánulhat meg csupán a Nyugat részéről, ellenkező irányban is működnie kell. A keleti tagok sok pénzt kapnak az EU-tól, cserében ki kell venniük részüket a menekültek befogadásából. Meg kell győzni ezeket a kormányokat, hogy a migránsok semmiféle fenyegetést nem jelentenek. A politikus, aki Berlusconi tanítványának számít, és akinek pártja, a Forza Italia az EPP tagja, hozzátette: az azért túlzás, hogy egyes országok még 2 ezer embert sem hajlandóak átvenni. Arra a kérdésre, hogy nem volna-e időszerű a Fideszt kizárni az európai konzervatívok soraiból, Tajani úgy válaszolt, hogy erről házon belül kell dönteni, de fontos, hogy megvitassák az ügyeket.
Úgy véli, Orbán szemszögéből az a baj, hogy igazi riválisai a szélsőjobbot képviselik, ő pedig kemény álláspontot vett fel ellenük, de azért tudja, hol vannak a vörös vonalak. Egészen pontosan ott, ahol véget ér számára a megértés a Néppárt részéről. De rá kell venni a miniszterelnököt, hogy Európabarát politikát folytasson. Egyben segíteni kell neki, hogy legyőzze saját országában a populizmust, a szélsőséget. Az EP első embere megjegyezte, hogy a populizmus nem népközeliséget jelent. A populisták voksvadászatra használják az emberek félelmeit, de egyébként nem csinálnak semmit. A populizmus propaganda a megoldásokkal szemben.
Die Presse
1. A Bizottság azt akarja elérni, hogy minden tagállamban érvényesüljön a jogállam – közölte az igazságügyért felelős biztos. Merthogy a magyar és lengyel példán lehet nyomon követni, mi történik akkor, ha egy kormány a pártpolitikai önkénynek veti alá az igazságszolgáltatást, illetve olyan kegyencrendszert teremt, amelyben a sokmilliárdos brüsszeli alapokat egy maroknyi oligarchának passzolja át, aki be van csatornázva a hatalomhoz. Lásd az Elios közmegbízatásait. Jourová szerint a két napja előterjesztett új ellenőrző rendszer lényege az, hogy ha Brüsszel úgy ítéli meg, hogy valahol módszeresen megszegik a demokratikus szabályokat, akkor szankciókat javasolhat az Európai Tanácsnak. Ha az egy hónapon belül nem utasítja el a javasolt intézkedéseket, éspedig minősített többséggel, akkor azok érvénybe lépnek. Vagyis a végső szót a tagok mondanák ki. A biztos nem gondolja, hogy a támogatások leállítása az EU ellen fordítaná az embereket. De leginkább abban bízik, hogy a módszerre nem is lesz szükség a gyakorlatban, mert már a fenyegetés elegendőnek bizonyul.
2. Az EP liberális frakciójának vezetője azt sürgeti, hogy az EU ne díjazza tovább az illiberalizmust. Vendégkommentárjában Verhofstadt felhívja a figyelmet, hogy Magyarországon és Lengyelországban illiberális, jobboldali kormány rendezkedett be, ami valószínűleg az utóbbi évek leglényegesebb politikai fejleménye, fontosabb, mint a menekülthullám vagy a Brexit. A két vezetés a tekintélyuralomra hajlik és azon van, hogy aláássa a jogállamot, megsemmisítse a jogrendszert. Ma egyik államot sem vennék fel az unióba. Mindkettő keményen lép fel az NGO-k ellen, célba vette, illetve bekebelezte a sajtót. A még megmaradt független szegmensben arról lehet olvasni, hogy Orbán és a hasonszőrűek saját hasznukra fordítják az uniós pénzeket, ideértve a családtagokat, kifosztják az üzletfeleket.
A választási kampányban a kormány idegenellenes, antiszemita propagandával árasztotta el az országot. Nem elfogadható, hogy az uniós adófizetők pénzéből a budapesti illiberális elit hiúságát legyezgető programok valósuljanak meg. Ezeknek az eliteknek, Magyarországon kívül Varsóban és másutt, nincs semmiféle gátlásuk, amikor bedöntik a demokratikus intézményeket. Épp ezért rendkívül lényeges, hogy a kohéziós alapokat 2020-tól csak akkor folyósítsák, ha az adott tagállam érvényesíti a jogállamot. A szomorú valóság jelenleg az, hogy a magyar és a lengyel illiberális vezetés nagyon is kész elfogadni az EU-szubvenciókat, ám az értékeket visszautasítja. Itt az ideje, hogy megmutassák nekik: ára van annak, ha valaki megveti a normákat.
A vezércikk szerint az unió több régi tagját nyilvánvalóan idegesíti és aggasztja, hogy olyan új tagállamok, mint Magyarország és Lengyelország nyíltan semmibe veszik a nyugati demokratikus normákat, miközben a brüsszeli támogatások legnagyobb haszonélvezői közé tartoznak, csak éppen nem is olyan könnyű megbüntetni ezeket a kormányokat. Amit a Bizottság kigondolt, tehát hogy a pénzeket kössék a független bíróságok meglétéhez vonzó, ám nem nagyon jó ötlet. A pénzügyi szankciók idáig sem játszottak jelentős szerepet valamely rezsim megváltoztatásában, lásd az Oroszország elleni intézkedéseket. És bárhogyan is tálalják őket, mindenképpen megerősítik az érzést egy sor volt szocialista országban, hogy ők csupán másodrangú polgárok az EU-ban.
Kaczynski és Orbán is arra alapozza politikáját, hogy a liberális, mindentudó Nyugat, azon belül is a brüsszeli bürokrácia támadja a két ország történelmét, identitását és hagyományos értékeit. Nem kétséges, hogy mindketten uralmuk kiterjesztésére használnának bármiféle szankciót. De ez nem jelenti azt, hogy akár ők, akár mások azt tehetnek, amit csak akarnak. Az unió azonban csak úgy szerezhet érvényt a normáknak, ha meggyőzi a tagok polgárait, hogy azok jogait, méltóságát és státuszát tapodják lábbal, amikor populista demagógok korlátozzák a szabadságjogaikat, vagy a jogállamot. És azért a szervezetnek vannak eszközei, hogy visszatérítse a bárányokat a nyájhoz, ha azok túl messzire elbitangoltak. Ha politikai feltételekhez kötik a kevésbé fejlett tagországok felzárkóztatására szolgáló segítséget, akkor lehet, hogy pont az ellenkezőjét érik el: lelassul a növekedés, elidegenítik az embereket, megerősítik pozíciójukban a populista vezetőket és tovább mélyítik a törésvonalakat az EU-n belül.
Azért nehéz megbüntetni az olyan, illiberális kormányokat, mint a lengyel és a magyar, mert azok egymásba kapaszkodnak. Szinte lehetetlen megfosztani őket a szavazati joguktól, de az unió költségvetését is egyhangúan kell jóváhagyni. Ezért az autokrata Orbán és Kaczynski viszonylag biztos lehet afelől, hogy országuk a közösségi támogatások legnagyobb kedvezményezettje marad, noha mindketten megkérdőjelezik a közös értékeket, pl. amikor elutasítják a menekültek befogadását. A Bizottság új javaslata megkerüli ezt az akadályt. A mechanizmus nyilvánvaló célja, hogy ne lehessen ellopni az EU alapjait. A budapesti Kormányzati Átláthatósági Intézet úgy számolta három éve, hogy az uniós pénzek 3-20 %-kal növelik a sikkasztás kockázatát a földrészen. A cikk példaként említi Orbán vejének volt cégét.
Az elképzelés értelmében a nacionalisták nem vádolhatnák az EU-t, ha elakad a brüsszeli támogatás, mert saját zsebből tovább kellene fizetniük a már folyamatban lévő terveket. A javaslat nyilvánvalóan azt szolgálja, hogy megkurtítsák a kelet-európai nacionalisták rendelkezésére álló összegeket, és ez kellemetlenül is érinti őket, hiszen az átlagosnál gyorsabb növekedéshez számítanak a brüsszeli forrásokra. De bízhatnak abban, hogy nagy lesz az ellenállás a Bizottság indítványával szemben, éspedig nyugaton is. Vagyis igen hosszadalmas és nehézkes jóváhagyási folyamatnak nézünk elébe. Ez jó az olyanoknak, mint Orbán és Kaczynski. Alkalmi szövetségeket lehet kötni és ki lehet húzni a javaslat méregfogát. De a vége valószínűleg az lesz, hogy Kelet-Európa az eddiginél kevesebb kp-hez jut.
Spiegel
1. A kommentár azt kérdezi, miért ne érintenék a következmények az embereket is, ha egy kormány lebontja a jogállamot és az EU ezért a jövőben megvonná a támogatást a szóban forgó országoktól? Merthogy az mese, hogy a hatalom rossz, a nép viszont jó. Az igaz hogy a magyar, a lengyel és a román vezetés évek óta engedelmességre kényszeríti a bírákat, megrendszabályozza a politikai ellenfeleket és szájkosarat tesz a kritikus újságírókra, miközben sok milliárdot kap Brüsszeltől és a pénzt közvetve saját uralma bebetonozására használja fel. Ám ennek hamarosan vége, ha az lesz, amit a Bizottság eltervezett.
De a büntetés nem terjedne ki a választókra, akik pedig egykor hatalomra emeltek egy Orbánt vagy egy Kaczynskit. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy ne tudták volna, kire voksolnak. Egyik politikus sem titkolta el, miként is vélekedik az unióról. Ám éppen a Brüsszel- és idegenellenes, valamint nacionalista irányvonal miatt szavaztak rájuk. Igen nagy számban olyan régiókban, amelyeket valószínűleg a leginkább sújtana a közösségi pénzek visszatartása.
Az csupán elterjedt, de nem bizonyított feltételezés, hogy az EU ezekben az országokban maga ellen fordítaná mindazokat, akik kedvezően vélekednek róla. Mi több, lehet, hogy Orbán és Kaczynski ellenfelei még határozottabban küzdenének, ha a saját bőrükön éreznék a megtorló lépések következményeit. Azon kívül az integráció elveszti a hitelét, ha tétlenül nézi a demokrácia felszámolását. És megvan annak a következménye, hogy kit választ egy nép, jó és rossz értelemben egyaránt. Úgy tenni, mintha ez nem így volna, nos, az nagyon nem segít a demokráciának.
2. A lap internetes kiadásának főszerkesztője megrázónak nevezi, hogy az Orbán-kormányhoz közeli Magyar Idők nemrégiben válaszlépéseket követelt a hatalomtól bizonyos nyugati újságírók tevékenysége miatt, név szerint is megemlítve a Spiegel budapesti tudósítóját. A válasz magyarul is szó szerint idézi a cikk idevágó bekezdését. Rámutat, hogy Magyarországon a rendszerváltáskor véget ért a cenzúra, ám éppen az említett újságíró, Keno Verseck szerint az emberek ma jobban félnek nyilatkozni, mint egykor. A lista célja a megfélemlítés. Olyan légkört táplál, amiben egyre nehezebb az újságírók számára, hogy beszámoljanak Kelet-Európáról. Az Orbán-kabinet az ún. átláthatósággal indokolja egyes kollégák rágalmazását. Így értelmezik át a liberális erényeket az illiberális demokráciában.
A Magyar Idők tulajdonosa a Mészáros-féle Mediaworks, a gazda gúnyneve: a stróman. Amikor a lapban az áll, hogy „mi”, akkor azon magát és a hatalmat érti. A kifogástalan demokráciákban természetesen azért ügyelnek, hogy tiszta legyen a viszony a sajtóhoz. Magyarország az utóbbi 8 évben 50 helyet zuhant a Riporterek Határok Nélkül rangsorában. A kormány jól tartja hirdetésekkel a „közeli” orgánumokat, ellenben amelyik bírálja, azt bojkottálja. Igen csak beszűkült a média sokszínűsége, Orbán és a Fidesz ellenőrzése alá vonta a sajtót. Viviane Reding, a Bizottság akkor alelnöke már évekkel ezelőtt kijelentette, hogy többé nem lehet sajtószabadságnak nevezni azt, ami Magyarországon van. Azaz az ország putyinizálódott, ami pontosan az ellenkezője annak, ami Európában létrejött.
3. Magyarországon egyre rosszabb a klíma az újságírók számára. Aki nem tetszik a hatalomnak, az az orgánumával együtt fekete listán köt ki. Ily módon próbálnak nyomást gyakorolni rá, beleértve a Spiegel online változatát is. Ezt Keno Verseck fogalmazta meg, tehát az a tudósító, aki ellen a Magyar Hírlap hivatalos intézkedést követelt. Az elemzés nem érti, hogy Orbán Viktor miért nem tud nyugton maradni, hiszen kétharmadot szerzett és az illiberális államot javarészt már felépítette. De már a győzelem utáni első interjúban kipellengérezte a „Soros-hálózat” munkatársait. Pár nappal előtt a Figyelő közzétette a „Soros-zsoldosok” 200-as névsorát. A miniszterelnök környezetében egy ideje divatba jött, hogy listákat állítsanak össze a nemzet állítólagos ellenségeiről. De hogy a hetilap név szerint megnevezte a Direkt36 egész szerkesztőségét, annak az az oka, hogy a portál leleplezései nyomán már több nyomozás is indult Orbán családtagjai, illetve bizalmasai ellen.
A Habony kezében lévő 888 már tavaly ősszel azzal vádolt meg magyar újságírókat, akik külföldi médiumoknak dolgoznak, hogy valamennyien Soros propagandistái. Olyan elnyomó intézkedésekről azonban, mint amilyeneket az oroszoknál vagy a törököknél vetnek be a sajtó munkatársai ellen, persze még egyáltalán nem lehet beszélni. De egyetlen más uniós tagállamban sem szűkült oly mértékben a média sokszínűsége az elmúlt években, mint Magyarországon. A módszerek időnként leplezetlenül brutálisak, időnként trükkösek voltak. Létezik ugyan független sajtó, de az csak keveseket ér el, leszámítva az RTL Híradóját. Kövér László egészen hírhedtté vált, mert egyre másra tiltja ki az Országházból a tudósítókat. És Orbán legutóbb már feljelentésre bíztatott a kritikus újságírókkal szemben.
Egész Európában drámaian rosszabbodik a sajtószabadság helyzete, a gyűlölet árad a jobboldali-populista sarokból. Egyes keleti EU-tagok drasztikus módon mutatják, miként is működik a megfélemlítés, hogy az uszítással tönkreteszik a demokratikus társadalom alapjait – írja a kommentár a sajtószabadság nemzetközi napján. Hangsúlyozza, hogy egy jogállamban lételem a független média. A magyarok, lengyelek, csehek és szlovákok tekintélyelvű kormányokat tartanak hatalmon, programjuknak része, hogy módszeresen megnyirbálják a sajtó önállóságát. A politikusok nyíltan igyekeznek megfélemlíteni újságírókat, távol tartani őket az információktól és jogi manőverekkel akadályozni a munkájukat.
Ezen belül is kiemelkedik Orbán Viktor. A magyar közmédiát előre megírt kormánynyilatkozattal tömik tele. Hatalom közeli vállalkozók megvették az utolsó önálló megyei lapot is. De a miniszterelnöknek még ez sem elég. A Magyar Idők a minap fekete listát közölt olyan külföldi tudósítókról, akik „az ultraliberális ellenzék ocsmány hazugságait terjesztik”. A Riporterek Határok Nélkül úgy reagált, hogy egy ilyen névsor a földrész történelmének legsötétebb idejére emlékeztet. Ez az a mérgező és ellenséges légkör, ami előkészíti a talajt az állami elnyomáshoz és erőszakhoz a sajtómunkásokkal szemben.
Bár egyszer már felsült vele, az újabb kétharmad birtokában Orbán Viktor mégis újból neki akar futni, hogy alkotmánymódosítással előzze meg az uniós kvótadöntés végrehajtását. Eszerint az uniós tagállamok polgárain kívül csak olyan idegenek települhetnének be az országba, akik számára ezt az Országgyűlés által jóváhagyott törvények lehetővé teszik. A Fidesz már két éve szavazásra vitte a kérdést, miután kudarcot vallott a menekültek befogadásáról rendezett népszavazás. Az új frakcióvezető, Kocsis Máté most bejelentette azt is, hogy el akarják fogadtatni a „Stop, Sorost”. Orbán azzal vádolja a milliárdost, hogy az a civil szervezeteken keresztül bele akar szólni a magyar politikába.
