- Az Európai Néppárt vezetői megpróbálták megmagyarázni a magyar kormányfőnek, mely területek számítanak a demokratikus értékek szempontjából no go-zónának az illiberális állam építése során.
- Orbán egy nap két kokit is kapott, így most főhet a feje, részben Handó Tünde elmarasztalása, részben pedig a közösségi támogatások megrövidítésének kilátása miatt.
- A kelet-európai populisták Isten nevében is akarnak beszélni, ez azonban - hála Ferenc pápának - elvezethet az állam és az egyház szétválasztásához.
A lap nyilvánvalónak tartja, hogy az Európai Néppárt vezetői az Orbán Viktorral lezajlott találkozón szóba hozták, meddig mehet el a politikus. Az Osztrák Néppárt strasbourgi delegációvezetője azt közölte, hogy vannak vörös vonalak, amelyeket még a magyar politikus sem léphet át büntetlenül, és nem csupán jogi értelemben, hanem az értékeket tekintve is. Karas rámutatott, hogy a kormányfő választási jelszavai ellentétben álltak a kereszténydemokrata és európai értékekkel. Itt főként az antiszemitizmussal megtűzdelt idegenellenes retorikára kell gondolni. Belga konzervatívok éppen ezért követelték, hogy a Fideszt zárják ki az EPP-ből, ám utóbbi erősen megosztott ez ügyben. Karas hozzátette, hogy ütköztetni kell az eltérő felfogásokat, ennek volt része a mostani megbeszélés, de az a jelentés is, amelyet az EP készít jelenleg Magyarországról.
Weber, a Néppárt strasbourgi frakciófőnöke azt közölte, hogy itt volt az alkalom Orbán lelkére beszélni. Magyar részről ugyanakkor azt állították, hogy a miniszterelnök az új kormány céljairól és terveiről kívánt tájékoztatást adni. Ugyanakkor az osztrák szociáldemokraták egyik vezető EP-képviselője azt követelte, hogy a jobboldali pártcsalád végre foglaljon egyértelműen állást, mert Orbán szétveri az európai demokráciát, illetve olyanokkal működik együtt, akik meg akarják semmisíteni a földrészt.
A lap úgy értékeli, hogy a szélsőjobbos Orbán Viktor idáig nem ütközött érdemi ellenállásba az illiberális állam építése során, de tegnap ritka fejfájást okozhatott neki két esemény is. Az egyik, hogy az Országos Bírói Tanács elmarasztalta Handó Tündét. Mármint hogy az jogi alap nélkül beleavatkozik a bírák kinevezésébe és előléptetésébe. A másik pedig az EU bejelentése, hogy a jövőben az igazságszolgáltatás függetlenségéhez és a korrupció elleni harchoz köthetik a sok milliárd eurós támogatások kifizetését. Ez utóbbi különösen nagy gondot jelenthet a politikus számára, főként a belső bírálat fényében, hiszen itt majdnem a GDP 4 %-ról van szó. És a Bírói Tanács véleménye pontosan a bíróságok autonómiáját vonja kétségbe. Azt mondta ki, hogy Handó, Orbán régi barátja visszaélt a hatalmával. Vadász Viktor, a testület egyik tagja úgy értékeli, hogy 2012 óta most először egy csapat bíró szembefordult a hatóság törvénytelen kinevezési gyakorlatával. Tízen szavazták meg, egy valaki tartózkodott. Kelemen R. Dániel a Rutgers Egyetem professzora ezek után úgy látja, a Bizottságnak több érv nem is kell a Magyarországnak szánt pénzek csökkentéséhez. Kovács Zoltán ezzel szemben úgy ítéli meg, hogy a fennálló szabályok nem teszik lehetővé a szubvenciók felfüggesztését.
Az EU az eddiginél jóval több pénzügyi eszközt kíván bevetni azon tagok ellen, amelyek semmibe veszik a közös értékeket és a jogállamot. A terv válasz a populista és euroszkeptikus magyar, illetve lengyel vezetésnek, amely nyomás alá helyezte a kormánykritikus sajtót és civileket, keményen bevándorlás-ellenes retorikát alkalmaz és olyan változtatásokat vezetett be az igazságszolgáltatásban, amelyek a bírálók szerint sértik a demokratikus normákat. A helyzet úgy áll, hogy már alapvetően az unió jövőjét befolyásolja, Brüsszel miként jár el ezekkel az államokkal szemben. A Bizottság szerint csakis a jogállamiságot és a jogbiztonságot fenntartó bíróságok szavatolhatják az unióból érkező pénzek megfelelő felhasználását. Azaz hogy a versenypályázatok tisztességesek legyenek, visszaszorítsák a korrupciót és hatékony legyen a fellebbezési rendszer. Az EU egyúttal fokozottan elő akarja segíteni a nyílt, demokratikus, befogadó és alkotó társadalmakat, az európai értékek, a kulturális és nyelvi sokszínűség és örökség érdekében.
Brüsszel kilátásba helyezte, hogy a jövőben leállítja a pénzeket a keleti autokratáknak, ám az ügy azzal fenyeget, hogy még tovább mélyíti az ellentéteket a szervezeten belül olyan kérdések kapcsán, mint a kvóták és a bírói függetlenség. Olyannyira, hogy akár állandósulhat a kelet-nyugati megosztottság. A tiltakozást a magyarok és a lengyelek vezetik, miután az új szabályozás célja, hogy az egykori szocialista országok ne szeghessék meg a demokratikus szabadságjogokat, és rákényszeríthessék őket a menedékkérők befogadására. Ugyanakkor a szankciókat erősen támogatja Németország, Franciaország és Hollandia. Juncker azt mondta, hogy egyetlen államot sem kívánnak kipécézni. Azt igyekeznek kiszűrni az új mechanizmus révén, hogy megvédjék a közösségi forrásokat, ha valahol hiányosság mutatkozik a jogállamban és emiatt pénzügyi kockázatok merülnek fel. Magyarország és Lengyelország már az Európai Bíróság ítéletét is figyelmen kívül hagyta a kvóták ügyében, és szinte bizonyos, hogy vonatkozik rájuk az új szabályozás. Emiatt megvétózhatják az új, hosszú távú költségvetést.
A keleti EU-tagok ellenzik, hogy az eddiginél szigorúbb feltételektől tegyék függővé a nekik szánt forrásokat, miután ily módon sok milliárd eurót veszthetnek, ám egy szakértő szerint még javukra is válhat a szigorítás. A legfejlettebb nyugati államokkal foglalkozó elemző intézet, a Medley Global Advisors szakembere úgy gondolja, hogy az üzenet az az Orbánok és Kaczynskik számára, hogy ha pénzt akartok, akkor ugyanúgy tiszteletben kell tartanotok a játékszabályokat, mint ahogyan azt a többiek teszik. A hírügynökség hozzáteszi, hogy javaslat elvezethet egy igen pragmatikus tervezethez, ha olyan államokat kell megfegyelmezni, mint Lengyelország. Az elképzelés értelmében az Európai Tanács a Bizottság javaslatára felfüggeszthetné, mérsékelhetné a kifizetéseket, sőt teljesen meg is tagadhatná azokat, az adott jogi hiányosságok súlyosságával arányosan. A tervezet láttán a kelet-európai valuták jegyzése tovább esett az euróhoz képest. A forint 0,4 %-kal gyengült.
„Pénz az értékek fejében” címmel az elemzés arra a következtetésre jut, hogy igenis megfelelő módszer lehet, ha a támogatások megvonásával érik el a jogállami elvek érvényesülését. Orbán Viktor már jó ideje meghirdette az illiberális államot, amelyben a hatalmon lévők – a nép többségére támaszkodva – semmit sem fogadnak el a kisebbségektől, a másként gondolkodóktól, de még az EU-tól sem. A Fidesz épp most nyert választást a hadjárattal, amelyet az állítólag Brüsszel által pártfogolt migránsinvázió ellen indított. A rendszer sajátossága, hogy mások toleranciájából él. Az orbáni Magyarország nem csak az uniós szabadságjogokra van ráutalva, hanem a többiek anyagi támogatására is. A kis ország nagy nettó kedvezményezett. A magyar kormány hatalma nem utolsósorban a közösségi pénzekre épül.
Előre látható, mekkora lesz a budapesti és a varsói tiltakozás. Arról beszélnek, hogy azért büntetik őket, mert ellenzik a német menekültpolitikát. Azt állítják, hogy a többiek esetükben az eltérő véleményt torolják meg. Hangsúlyozzák továbbá, hogy a jogállami eljárás nem megfelelő, igazságtalan eszköz. Ám az EU számára létfontosságú, hogy ne tanúsítson hamis szolidaritást az illiberális rezsimek iránt. A határt ott kell meghúzni, ahol veszélybe kerültek az együttélés alapjai. Vagyis ha már nincs jogállam. Jog nélkül ugyanis nincsen semmi. Ha nem léteznek független bíróságok, amelyek előtt a hatalom urainak is felelniük kell, akkor nincs demokrácia. Az igaz, hogy a pénzek visszatartása azokat is sújtja, akik közvetlenül nem felelnek kormányuk kisiklásaiért. Ám a szavazópolgárok a választásokon leadott voksukkal nem csupán a saját országukért, hanem az egész unióért felelősséget viselnek. Ha nem jól döntenek, akkor annak jelentkeznek a következményei. Pénzügyi értelemben is.
A vezércikk helyénvalónak nevezi, hogy a Bizottság bátran fellép a jogállam védelmében. Magyarország 2010, Lengyelország pedig 3 éve korlátozza a demokráciát, főleg az igazságszolgáltatás területén. A Bizottság azóta próbálkozik, hogy megfelelő jogi és politikai választ adjon ezekre a lépésekre. Most úgy tűnik, hogy megtalálta azt az eszközt, amellyel kikerüli azt, ami gátolta a 7-es paragrafus alkalmazását: az egyhangú döntéshozatalt. Vagyis ha a Brüsszel úgy gondolja, hogy baj van a bíróságok önállóságával, akkor az Európai Tanács minősített többséggel elrendelheti az alapok felfüggesztését. A javaslat arra reagál, hogy a lengyeleknél, magyaroknál, máltaiaknál mind inkább tapasztalni az unió alapértékeinek megszegését, lásd a jogállamot és a szolidaritást, ugyanakkor ezek az államok továbbra is a közösségi felzárkózási támogatások legnagyobb haszonélvezői. A magyar és a lengyel kormány bizonyosan tiltakozik a lépés ellen, büntetésnek minősíti azt. Pedig nem erről van szó, hanem arról, hogy az EU-tagság megköveteli a szabályok és a közös értékek betartását.
A kommentár úgy véli, hogy a Bizottság kockázatos játékba kezdett a költségvetési póker ügyében, mert azzal fenyeget, hogy még inkább elmélyül a kelet-nyugati szakadék. A tervezet elszalasztotta, hogy a legnagyobb kiadási tételek, vagyis a kohéziós és agráralapok ügyében lényeges változtatásokat hajtson végre. Így most hatalmas alkudozás kezdődik a tagállamok között, a végén konszenzussal kell határozni. Ám robbanásveszélyes az új mechanizmus, amelynek értelmében Brüsszel pénzeket tarthat vissza, ha valahol veszélybe kerül a jogállam. Az érthető, hogy az EU új stratégiát keres, mert a korrupciós ügyek, valamint a politikai befolyás alá vont bíróságok kárt okoznak a piacnak, a jogbiztonságnak és a befektetési légkörnek. Azon kívül ilyen esetekben jelenleg nincsenek megfelelő eszközök.
Ám van abban kockázat, ha az uniós alapokat összekapcsolják a jogállamisággal. Így pl. előfordulhat ugyanis, hogy a végén a számlát a kutatók vagy a gazdák állják, pedig a Bizottság őket igyekszik megvédeni. Azután nem lesz egyszerű meghatározni a jogállamiság ismérveit. Továbbá politikai szempontok dönthetnek az elmaradt térségek felzárkóztatásáról. A pénz körül kirobbanó viszály a jelek szerint azonban megnövelte a lengyelek kompromisszumkészségét az igazságügy reformja kapcsán. De ha mégsem sikerül megállapodni, akkor olyan vita kerekedhet belőle, amely a költségvetési pókeren túlmenően megbénítaná az EU-t.
Új nevelési kódexet kíván felállítani a Bizottság, mivel a szankciókhoz minden tagállam beleegyezését meg kell szerezni, ezért a jövőben durva jogsértések esetén az anyagi eszközöket kurtítanák meg. A javaslat támogatásra talál Berlinben, Párizsban és más, északi fővárosokban, viszont alighanem határozott elutasításba ütközik Budapesten, Varsóban és Bukarestben. A szankció az államokat sújtaná, nem a támogatások végső, magáncímzettjeit. Magyarország egy sor kérdésben vitába keveredett Brüsszellel, ráadásul Varsóval együtt keresztbefekszik a menekültkérdésben a terhek szolidáris elosztásának. Merkel emiatt már több csúcsértekezleten is szabad folyást engedett a felháborodásának. De felrótta azt is, bizonyos országok miként bánnak az alapjogokkal.
Ám a szóban forgó megtorló intézkedésekkel baj lehet, mert a jóváhagyáshoz Strasbourgban megvan a többség, ám az már nem biztos, hogy az Európai Tanácsban meg lehet nyerni hozzájuk a kormányok kétharmadát. Brüsszelben nem zárják ki ugyanakkor, hogy a lengyel és a magyar fél összeköti a kérdést a hosszú távú költségvetés elfogadásával. Így több esélye van a sikerre annak az ötletnek, hogy inkább azokat a régiókat jutalmazzák, amelyek sok menekültet vesznek át. Beavatott körök szerint azonban ehhez nincs elég pénz.
A vezércikk azt hangsúlyozza, hogy a most induló hosszas költségvetési vita megmutatja majd, mit tanultak az európai vezetők az euroszkeptikus szavazók figyelmeztetéséből. A Bizottság egyrészt több pénzt akar a nettó befizetőktől, másrészt takarékosságot ajánlott fel, de itt a legellentmondásosabb javaslat az, hogy egy-két kedvezményezett országban megpróbálják a kifizetések egy részét a jogállamhoz kötni, ami világos utalás Magyarországra és Lengyelországra. Mindenesetre a javasolt módszerrel több pénz szabadulna fel a határbiztonságra és a védelemre, vagyis arra, hogy megbirkózzanak a migránsáradattal, ami Brüsszel szerint fontos az emberek számára. De ettől még az EU-nak továbbra is alapvető intézményi reformra van szüksége, főként a menedékkérelmek feldolgozásában, ha tényleg meg akarja győzni a közvéleményt, hogy az megbízhat benne a bevándorlás kapcsán. A legnagyobb baj azonban ott van, hogy a Bizottságnak nincs terve a saját elszámoltathatóságának növelésére. Majd meglátjuk, hogy a büdzsé körüli csatározás megnyugtatja-e az unióellenes erőket, ha elmaradnak a mélyebb demokratikus változások.
A brit kilépés megnövelte Orbán Viktor lehetőségét, hogy szétverje az Európai Uniót. Így látja a helyzetet a Német Külpolitikai Társaság Kelet-Európa-szakértője. Vendégkommentárjában Milan Nic rámutat, hogy a nagy választási siker felerősíti a magyar kormányfő regionális ambícióit, merthogy az erős emberek általában felbátorodnak, ha eredményesek. Az még nem világos, hogy a politikus mennyire lép még inkább vissza a demokrácia területén. Nem túl megnyugtatóak, hogy a fokozza a nyomást a civil szervezetekre. De tekintetét egyben rávetette a változó geopolitikára a földrészen és biztosan feldobja, hogy szélsőjobbos vezérek az egész kontinensen nagy lelkesedéssel üdvözölték győzelmét. Előreláthatólag igyekszik hasznot húzni a Brexitből, miután csupán a németek és a franciák maradnak nehézsúlyúként a porondon. A jelentős választási eredmény birtokában várhatóan Orbán lesz Macron fő ellenlábasa az EU-ban. Bevándorlás-ellenes retorikája valószínűleg támogatást hoz neki jövőre az EP-választáson.
Budapesti kormányforrások szerint a miniszterelnök nagyobb euroszkeptikus tömörülést próbál létrehozni, magyar és lengyel irányítással. Ez venné át a britek szerepét, hogy ellensúlyozza a francia-német tervet az integráció elmélyítésére. Orbán eszközül használja majd fel a Visegrádi Csoportot, és fontos szövetségese Bajorország. Ugyanakkor ravasz politikát folytat, mert a felszínen ugyan provokálja Brüsszelt, ám a zárt ajtók mögött már sokkal inkább kész az együttműködésre. Eddig azonban nem sok lehetősége nyílt szövetség létrehozására. A V4-ek eléggé megosztottak, ennélfogva a magyar vezető másutt keresi hasonlóan euroszkeptikus és migránsellenes erők támogatását. Így az olasz populista pártoknál és az osztrák kormánynál.
Egyszerre akar kevesebb és több Európát. Vagyis meggyengítené az EU-t, az a bel- és igazságügy dolgaiban nem szólhatna bele a nemzeti politikákba. Ugyanakkor pártolja az egységes piacot, a külső határok megerősítését, a közös védelmi politikát és a további bővítést. Ám lehet, hogy túlbecsüli a saját fontosságát. Magyarország kicsi, és bizonyos fokig a partvonalra szorult az unióban. Ám Orbán romboló típus és nem rejtette véka alá a mélyen ülő magyar sérelmeket. Lásd Bibót a kis, kelet-európai nemzetek nyomorúságáról. Trianon közelgő évfordulója jelképes lehetőséghez juttatja a kormányfőt. Senki se vonja kétségbe a nemzeti kérdés jelentőségét a régióban. Budapest még több kárt tud okozni Európának, ha gerjeszti a feszültséget a nemzeti kisebbségek ügyében, és felújítja a területi vitát. Azt reméli, hogy közben a Fidesz az Európai Néppárt tagja maradhat. Vagyis a Brexit és Orbán törekvései egészen kiszámíthatatlan geopolitikai kihatással lehetnek.
Ivan Krasztev szerint szinte természetes, hogy a pápa szembekerült a közép-európai populista vezérekkel. Példaként a neves elemző azt hozza fel: Ferenc éppen egy nappal azelőtt hozta nyilvánosságra apostoli üzenetét a menekültek ellátásának fontosságáról, hogy Orbán Viktor a kereszténység önjelölt védelmezőjeként a hatalmas választási győzelmet aratott a migránsok teljes elutasításának programjával. Mindenesetre a térség hagyományosan katolikus államaiban, így a magyaroknál és a lengyeleknél a rendszerváltás óta csökkent a hívők száma, viszont ezekben az államokban mind inkább nemzeti intézménynek tekintik az egyházat. Épp ezért nem meglepő az ellentét a Vatikán és a régió katolikus közösségei között. Azzal függ össze, hogy Európa új szerepet tölt be az egyetemes egyházban. A pápával szemben különösen erős az elutasítás a földrész középső részén. Sok magyar és lengyel úgy tekint rá, mint annak idején jó pár keményvonalas orosz ortodox kommunista Gorbacsovra: veszélyes revizionista, aki képes tönkretenni a hit integritását és erejét.
A populisták szemében a kereszténység nem annyira az ember és az Isten közti kapcsolat, hanem az egyik közösség viszonya egy másikkal. A populizmus felemelkedése igen jól megmagyarázható azzal, hogy a közvélemény fél az iszlám terjedésétől. A jó kereszténytől, akárcsak a populista szavazótól elvárják, hogy állandó félelemben éljen, csak nem attól, hogy valami rosszat tesz, hanem hogy mások ármánykodnak ellene. Vagyis az állam pontosan az ellenkezőjét prédikálja annak, mint amit az egyház.
Felmérések kimutatták, hogy a magyar és a lengyel hívők mindenki másnál hajlamosabbak jobboldali-populista pártokra voksolni. Közben a két kormány nem győzi hirdetni, mennyire elkötelezett az egyház iránt. Csak éppen sok papnak ez már sok a jóból, mert az állam és egyház közötti románc lelki káoszhoz vezethet. Az anyaszentegyház számára a kérdés az, megengedje-e, hogy a populista vezetők nem csupán a nép, hanem isten nevében is beszéljenek. Mindenesetre a populizmusnak sikerülhet az, ami a kommunistáknak sohasem: elválasztani egymástól az egyházat és a társadalmat.
Soros György az alapítványával a társadalmi változást próbálja előmozdítani Kelet-Európában, de ez nem tetszik a magyar kormánynak. A nagylelkű adományozó sok magyar szemében ellenségnek számít: liberális, a nemzetközi együttműködés híve, továbbá – erre mindig utalnak a bírálói – zsidó tőzsdei spekuláns. Pedig egykor más kép élt róla. Csakhát a nyílt társadalom túl nyílt lett a Fidesz számára. Orbán úgy tekint a befektetőre, hogy az alá akarja ásni a kormány uralmát, igyekszik megrendíteni a menekültellenes politikát. Ugyan bizonyíték nincs a Soros-terv létezésére, a hatalom régi újságcikkekre hivatkozik. De van amire még idézet sincs. A választások után ellenzékiek most attól tartanak, hogy az ügy ezúttal már nem áll meg szavaknál és kampányoknál. Napirenden van már a Stop, Soros-törvényjavaslat. Nagy nyomás nehezedik a CEU-ra is. Valamint a Nyílt Társadalom Alapítvány azt mérlegeli, hogy Berlinbe költözik. A dolog már odáig jutott, hogy a magyar nyelvben létrejött a „sorosozni” ige, amely azt jelenti, hogy mindenért az üzletembert felelőssé tenni.
