• Főhet Orbán és Kaczynski feje, mert két év múlva várhatóan elvész a kohéziós támogatások jó része, ha a két ország továbbra is szembemegy az uniós alapértékekkel
• Magyarország egypártrendszert épít, vazallushálózatot alakít ki és eltávolodik a jogállamtól, valamint az emberi jogoktól, miközben már a külföldi újságírókat is listázzák
• Az osztrák szélsőjobb máris utánozni igyekszik Soros ügyében az orbáni antiszemitizmust
A magyar és a lengyel kormány attól tart, hogy elveszti az uniós támogatások egy részét, mivel a szervezet a jövőben az értékek betartásához kívánja kötni a pénzek folyósítását. Eszerint a jövőben sok milliárd euró nem keletre, hanem délre menne, mégpedig elsősorban a pénzügyi válság által súlyosan érintett spanyoloknak és görögöknek. Ez az egyik legvitatottabb rész a következő pénzügyi időszak költségvetési tervezetéből, amelyet a jövő hónapban tesznek közzé. Brüsszel azon van, hogy a 350 milliárdos kohéziós alapot ezután ne kizárólag a tagállamok egy főre jutó GDP-je alapján osszák el, hanem vegyenek figyelembe olyan tényezőket is, mint az állástalanok száma, az oktatás, és a migrációhoz való viszony. De idetartozna a jogállam betartása, és korlátoznák azt is, mire lehet felhasználni ezeket az összegeket. Ez utóbbi pont miatt aggódhat erősen Budapest és Varsó.
Lengyelország már most figyelmeztet, hogy ez így nem lesz jó, bár a részleteket még csak most egyeztetik a színfalak mögött. Magyarország a jelenlegi periódusban 22 milliárd eurót kap, ám 2020-tól a Brexit miatt kisebbre kell venni az egész felzárkóztatási keretet. Az illetékes biztos 5-10 %-os csökkentést emleget. Közben Merkel és Macron egyetért azzal, hogy a költségvetési források elosztásánál vegyék figyelembe, hány menedékkérőt fogadnak be az egyes államok, illetve azokon belül a régiók. Az is a törekvések közé tartozik, hogy a jövőben nőne az önrész aránya, hogy a tagok jobban érezzék: a zsebükre megy, mire költik a közösségi támogatásokat.
A Törökországgal kötött menekültügyi megállapodás szellemi atyja egyáltalán nem lepődött meg, amikor Orbán Viktor csaknem három éve, a terv közzététele után szinte azonnal nekitámadt. Gerald Knaus, az Európai Stratégiai Kezdeményezés nevű kutató intézet vezetője emlékeztet arra, hogy ők már a válság csúcsán Európa legveszélyesebb emberének minősítették a magyar politikust, miután az mindenki másnál jobban felismerte, hogy számára igencsak érdemes összekötni a nyitott határokkal szembeni félelmet, a nyílt rasszizmust, valamint a liberális demokrácia bírálatát. Azt akarta elérni, hogy az egész földrészen túlsúlyba jusson a politikája. Más uniós vezetők tétovasága arról győzte meg, hogy az EU fordulat előtt áll, vagyis hogy az állítólagos tömeges migráció miatt érzett félelem miatt távolodik az egyetemes emberi jogoktól.
A szakember ugyanakkor azt mondja, az afrikai beözönlésnek úgy lehet elejét venni, hogy megteremtik a legális bevándorlás csatornáit, ahelyett, hogy a teljesen értelmetlen és keresztülvihetetlen kvótákra pocsékolnák az időt. Ellenben a kerítéseket nem tartja sokra. Úgy gondolja, hogy aki bejut Görögországra, az onnan már tovább tud menni Közép-Európába. Németországban pl. tavaly több mint 200 ezer menekültkérelmet nyújtottak be. Az érintettek többsége a Balkánon át érkezett, vagyis a határzárak egyáltalán nem képeznek leküzdhetetlen akadályt.
Orbán Viktor eltéríti Magyarországot a jogállamtól és az emberi jogoktól, ám ehhez tömegtámogatást szerzett. Egypártrendszert és haveri kapitalizmust alakít ki. Így mutatja be a hetilap az illiberális rendszert. Hozzáteszi, hogy a Fidesz ellenőrzi még az igazságszolgáltatást is. Kizsigerelte a független sajtót, a média nagy része nyíltan támogatja Orbánt. A politikushoz, illetve a párthoz közelálló vállalkozások, valamint a vazallusok kapják az előnyös szerződéseket. Ez a fajta nyomulás váratlanul érte az ellenzéket, de az EU-t is. Azóta a miniszterelnök már javában navigál az illiberális demokrácia felé. Ehhez kiaknázta a nacionalizmust és a félelmet az idegenekkel szemben. A kampányt közpénzből finanszírozta és az azért jött be, mert a politikusnak sikerült meggyőznie a magyarokat, hogy csak őt tudják megvédeni Európát a muzulmán menekültek dühöngő hordáitól. Ennek érdekében ördögnek állította be Soros Györgyöt.
A déli határokat lezáratta, később áramot vezettetett a kerítésbe. A menekülthullám ugyan leállt, de Orbán még mindig épít a muszlim bűnözők jelentette veszélyre. Annak idején erősen kommunistaellenes volt, jelenleg azonban Oroszország nagy barátja és lelkesen udvarol Putyinnak. Elvileg az unió leállíthatja az anyagi támogatást, ami nagyjából 6 milliárd dollár évente, továbbá felfüggesztheti a szavazati jogot. Brüsszel azonban igazából nem tudja, mitévő legyen a demokratikus normák és értékek teljes körű megsértése láttán. Orbán fenyegetésnek tekinti a jogállam és az emberi jogok támogatását, ezért pécézte ki a zsidó Sorost egy olyan kampány során, amely bővelkedett antiszemita kódokban, illetve közhelyekben.
A kommentár szerint ha az unió nem képes Máltán érvényt szerezni a jogállamnak, akkor az Orbánok és Kaczynskik tudni fogják, hogy nyugodtan folytathatják a demokrácia és az európai szolidaritás szétverését. Az elemzés hozzáteszi, hogy rendben van: az EU-nak be kell osztania az erőit, mert a közös értékek Magyarországon és Lengyelországban is veszélyben vannak. Az új tagállamokban tornyosulnak a gondok, ráadásul a többségük alapvető. Ám Máltán a maffia módszereivel zajlik a politika és Európa csak szemléli a fejleményeket. A szigetországban erősen összefonódik a hatalom és az üzleti érdek. Ezeket a visszaéléseket igyekezett feltárni az az újságírónő, akit azután egy autóbombával megöltek. De hát a korrupció állami szinten folyik, a szervezett bűnözés egyre jobban terjeszkedik. A kormány pénzért mindent ad, még állampolgárságot is. Mellesleg Szlovákiával ellentétben Máltán senki sem mondott le a gyilkosság miatt.
Ilyen körülmények között az uniónak világossá kell tennie, hogy a mostani állapotok nem férnek össze a jogállamisággal. Hogy a rendszerszintű korrupció, az irányított igazságszolgáltatás, a sajtószabadság elleni támadások, a kedvezményesen kiállított útlevelek, valamint a gazdag külföldieknek adott adóelőnyök nem jelentenek belügyet. Ám csak a nemzetközi nyomás segít. Korábban sikerült Svájcot és Liechtensteint is jobb belátásra bírni a pénzmosás és az adócsalás legszélsőségesebb eseteit illetően. Csak éppen jelen esetben az EU-nak hiányzik hozzá az ereje. A jelek szerint a Bizottság és egy-két tagállam nem gondolja, hogy Máltával alapvető gondok vannak.
OrbánViktor gyűlöletet kelt Magyarországon. Így értékeli a helyzetet Keno Verseck, a Spiegel és a Deutsche Welle magyar szakértője, miután a Magyar Idők a múlt héten az ő nevét is feltüntette azoknak a külföldi újságíróknak a sorában, akik ellen a lap szerint a kormánynak fel kellene lépnie. A megtámadott úgy látja, hogy a lista világosan mutatja: még jobban mérgeződik a légkör, annál is inkább, mert a szóban forgó újság a hatalom félhivatalos szócsövének számít. Attól azonban nem tart, hogy még nehezebb lesz a munkája, mert a Fidesz már így is teljes bojkottot léptetett életbe ellene. Senkitől nem kap interjút, még a legkisebb helyi hivatalosságtól sem. Elképzelhetőnek tartja továbbá, hogy a „Stop, Soros” alapján őket se engedjék be az országba, illetve lehetségesnek nevezi a kiutasítás is.
Azt gondolja, hogy a cikk fő célja a megfélemlítés volt. Ez azonban nem befolyásolja, hiszen 35 éve követi a magyar eseményeket. Hozzáteszi, hogy a 80-as évek végén sem volt annyira félelmetes a klíma, mint most. Jellemző, hogy leginkább csak név nélkül lehet szóra bírni az embereket. Ami pedig a jövőt illeti, a szakember arra készül, hogy a kétharmad birtokában Orbán hadjáratot indít a civil társadalom ellen. Még inkább meghúzza a gyeplőt, hogy mutassa: milyen erős is. A gyűlölet azonban nem tesz jót az országnak. Máris látni, hogy előítéletekbe csúszik bele, a miniszterelnök megosztja az embereket. És elhagyják Magyarországot mindazok, akik úgy vélik, hogy nem tudnak semmit sem tenni ellene.
Az újság úgy látja az újabb budapesti tüntetés után, hogy a főváros lázad Orbán ellen és a miniszterelnök számára egyre inkább gondot okozhatnak a megmozdulások. A jobb- és baloldali ellenzék képviseletében ritka egységet tanúsítva vonultak fel tízezrek szombaton. A jelszó az volt: mi vagyunk a többség! A tüntetések másként irányulnak a kormány ellen, mint a korábbiak. Nem egyszerűen többen vesznek rajtuk részt, jól érezhető a türelmetlenség, mármint hogy az emberek nem akarják tudomásul venni a választás eredményét. Azt persze a legtöbben nem tudják, miként irányítaná az országot a teljesen megosztott ellenzék, de ragaszkodnak ahhoz, hogy Orbánnak mennie kell. Mások abban bíznak, hogy a tömegek nyomására a Fideszben rájönnek, hogy a kormányfő immár teher, nem pedig előny és palotaforradalom söpri el a politikust. Egy feljelentés elég volna, hogy korrupció miatt bíróság elé állítsák.
Budapest a választás előtt bízott abban, hogy sikerül meggyengíteni a fennálló hatalmat, ezért most különösen nagy a felháborodás. A főváros szembekerült a vidékkel. Az érzés az, hogy a budapestieknek ezúttal nincs kedvük elfogadni a vidéki többség akaratát. Az egyértelmű, hogy Orbán elvesztette a várost és nem úgy néz ki, hogy vissza tudná szerezni. Ebből pedig hosszabb távon baja lehet. Fekete Győr András azt mondja, a hatalom nem tölti ki az idejét. A tiltakozások a civil társadalomtól indulnak ki, a demonstrációk szervezői máris forradalmat emlegetnek.
1. A tudósítás úgy becsüli, hogy több mint 50 ezren csatlakoztak az újabb budapesti kormányellenes felvonuláshoz. A felszólalók – az első alkalomtól eltérően – ezúttal nem beszéltek választási manipulációról, nem követelték a szavazás megismétlését. Inkább előre vetették tekintetüket, a várható további elnyomó intézkedésekre, miután a Fidesz ismét kétharmadhoz jutott. Márki-Zay Péter kijelentette, hogy az ellenzéki pártok képtelennek bizonyultak az összefogásra, ezért le vannak váltva, az új ellenzéket a tömeg képviseli. A jelentés kitér arra, hogy a hatalom alig két hét múlva át akarja nyomni a „Stop, Sorost”, miután Orbán a milliárdos démonizálására alapozta a választási kampányt, az antiszemita hangokat sem mellőzve. Noha semmiféle bizonyíték nincs arra nézve, hogy a befektető valóban tömegesen akarna muzulmán menekülteket Európába hozni.
2. A kommentár szerint nem egyszerűen az antiszemitizmus a gond azzal, hogy a szélsőséges Osztrák Szabadságpárt frakcióvezetője Orbán mellé állt Soros ellenében. A lap úgy értékeli: az osztrák demokratikus és liberális erőknek meg kell akadályozniuk, hogy náluk is lábra kapjon a magyar miniszterelnök stratégiája. A neves bolgár politológus, Krasztev már pár napja megjósolta, hogy a Fidesz sikere nyomán Európában jobboldali pártok másutt is megpróbálják átvenni a receptet. Gudenus ügye azt igazolja, hogy az elemző nem tévedett, hiszen az FPÖ-politikus szerint megalapozott értesülések támasztják alá, hogy a pénzember kétes szerepet játszik a migráció elősegítésében. Az Orbán-kormány ugyanezzel az érveléssel igyekezett hatni a magyarok legalantasabb érzéseire. Igyekezett politikai célokra kiaknázni a magyar társadalomban még mindig mélyen gyökerező zsidóellenességet.
A frakcióvezető tabut szegett, amikor pontosan ezt az érvrendszert szedte elő. Azt igyekszik kipuhatolni, hogy milyen messze mehet el. Remélhetőleg azonban mind a lakosság, mind a parlament az orrára koppint., miután átlépte a vörös vonalat. Soros üzleti tevékenységét persze bőven lehet és kell is bírálni. De Orbán és Gudenus esetében nem erről van szó. Ők ködös gyanúsításokkal operálnak, és minél kevésbé körvonalazott a vád, annál jobb. Antiszemita kódokat vetnek be és a megcélzott közönség pontosan érti, mire gondolnak. További gond, hogy az FPÖ megnyilatkozása mögött ugyanaz a demokráciaellenes hozzáállás rejlik, mint Orbánnál. A magyar kormány harcol a civil szervezetekkel, ellenzéki mozgalmakkal, a sajtóval, mert azokat nem ő ellenőrzi. Soros ellen pedig azért folytat hadjáratot, hogy más adományozók is értsék: bármikor nekik is bajuk támadhat, ha nemszeretem NGO-k mellé állnak.
Az utolsó 100 komment: