- A francia elnök szerint a tekintélyelvűség nyomulását a demokrácia hatalmával lehet megállítani.
- FT, The Times: éppen ideje volt, hogy Macron Orbán orrára koppintson.
- A magyar választásokon nem volt tömeges csalás, de azért joggal merülnek fel bizonyos kérdések.
A tudósítás azt emeli ki a francia elnök strasbourgi beszédéből, hogy Európát egyre inkább elkápráztatja az illiberalizmus, és az uniós értékek ügyében mutatkozó megosztottság olyan, mint egy polgárháború. Macron úgy fogalmazott az Európai Parlamentben Orbán Viktor újjáválasztása után, hogy a földrészen csata folyik a liberális demokrácia, illetve a populista tekintélyelvűség között. Utóbbi félresöpri az eltérő véleményeket és nem sokat törődik a jogállammal. A politikus hangsúlyozta, hogy a kontinensnek el kell fordulnia az önző nacionalizmustól. A lap hozzáteszi, hogy napjainkban az államok több szuverenitás akarnak, a populista erők pedig annyira feljöttek, hogy meggyengítették még Merkelt is. Ugyanakkor a francia vezető egyértelműen Magyarországra és Lengyelországra utalt, amikor kifejtette, hogy az autokráciára nem a tekintélyelvű demokrácia a válasz, hanem a demokrácia hatalma. A beszámoló magyarázatként megjegyzi, hogy mind Budapest, mind Varsó úgy igyekszik megszilárdítani a kormánypárt befolyását, hogy szigorítja az ellenőrzést a közmédia és a bíróságok fölött, illetve kölcsönösen védelmet ígért egymásnak, ha az EU szankciót rendelne el ellenük.
Míg más államok meghátráltak, hogy szembeszálljanak Magyarországgal és Lengyelországgal, a francia államfő a liberális Európa védelmezőjeként állt ki a nacionalizmussal és a populizmussal szemben. Macron arra figyelmeztetett, hogy mindkettő szakadékba taszítja a földrészt, miközben a magyar és a lengyel kormány elfordul a liberális demokráciától. Felhívta az európaiakat, hogy ne lépjenek át alvajáróként a tekintélyelvűségbe. Az újság rámutat, hogy az EU-ban küzdelem zajlik a kontinens jövőjéről a Brexit, illetve a magyar és a lengyel kihívás miatt. A francia elnök közben pedig Merkel helyére lépett és a legerősebb vezető lett Európában. A kancellárt egyébként bírálják, amiért nem áll ki a liberális értékekért.
Orbán Viktor azt ígéri, hogy kulturális ellenforradalmat vív a liberalizmussal és az unióval szemben, Lengyelországgal az oldalán. Macron ellenfelei ezzel szemben azzal vádolják a francia politikust, hogy a kétsebességes Európa gondolatával megpróbálja kettészakítani az EU-t. Az államfő egyébként ma Berlinbe utazik, és a lap szerint ott mindjárt beleütközik tervei első akadályába, Merkelbe, mivel az a francia reform útjában áll. A miniszterelnök éppen tegnap terjesztett elő alternatív programot a közös menedékrendszer, illetve védelem ügyében. Afelől sem hagyott kétséget, hogy a CDU nem szeretné, ha időt és német közpénzt pazarolnának Macron elképzeléseire.
A vezércikk úgy értékeli, hogy Macron az EU reformjára szólított fel Strasbourgban, egyben pedig védőbeszédet tartott a demokrácia mellett és különösen az utóbbira szükség is van. Az unió keleti perifériáján veszélybe kerültek az európai terv alapelvei. Orbán Viktor nyomás alá helyezte az igazságszolgáltatást, a szabad sajtót és a civil szervezeteket. A lengyel kormány a bíróságok függetlensége miatt keveredett vitába Brüsszellel. Marcron jól teszi, hogy komolyan veszi a fenyegetést. Budapest és Varsó máris meg tudja egymást védeni az Európai Tanács erőfeszítéseivel szemben. Ha más államok is feltávolodnak a liberalizmustól, akkor az antiliberálisok még inkább megúsznák büntetlenül.
Ráadásul a kérdés összekapcsolódik egy másik létfontosságú területtel, az euroövezet átalakításával. Félő, hogy utóbbi kapcsán nehéz lesz lenyomni a német kormány torkán a bankreformok alapját képező közös betétbiztosítást. De meg kell változtatni a bankrendszert, mert bizonyosan eljön a következő válság. Az pedig nyomást fog gyakorolni a leggyengébb gazdaságokra és bankokra. Ha Európa nem készül fel rá megfelelő infrastruktúrával, akkor a politikai feszültségek igencsak súlyosbíthatják a liberális értékekre nehezedő nyomást. Ily módon elválaszthatatlan egymástól Macron két témakörének sikere. Az ő elképzelése és a német gyakorlatiasság előre viheti mind a kettőt.
“Európa ideológiai polgárháborúja” címmel a vezércikk arra figyelmeztet, hogy Macronnak vissza kell szorítania a benne rejlő Napoleont és el kell fogadnia, hogy napjainkban kevesebb és nem több Brüsszelre van szükség. Az elnök Strasbourgban a liberalizmust sürgette a tekintélyelvűséggel szemben, az egységet szorgalmazta a széteséssel szemben. Merthogy az európai demokrácia immár nem élvezi sem az USA, sem a keleti tagok feltétel nélküli támogatását, amiben igaza is volt, meg nem is. Tekintve a makacsul nacionalista álláspontot képviselő Orbán Viktor nagyarányú győzelmét, Macron kiállása fölöttébb időszerű volt. Joggal emlékeztette a földrészt arra, hogy annak nem szabad megfeledkeznie saját, rettenetes múltjáról. De az azért túlzás, hogy a szakadék fenyegetne. Jelenlegi formájában Európa az eszmék harcában marad alul. A magyar választás tanulsága az, hogy a túl sok Európa csak még nagyobb hatalomhoz juttatja a kemény jobboldalt.
A német választásokból azt a következtetést lehet levonni, hogy lázadást vált ki a szavazófülkékben, ha a tömeges migrációt rákényszerítik a választókra, legyenek azok akármennyire is nyíltak és liberálisak. Ez a közös szál a Brexitben, a populista és elitellenes olasz pártok előretörésében, valamint a magyar és a lengyel nacionalisták erejében. A Bizottság rögtön büntetést követelt a kvóták elutasítása miatt, ám az igazi hiba az volt, hogy egyoldalúan rendelték el a menedékkérők átvételét. Macron beszédét leginkább a konzervatívok frakcióvezetője kifogásolta, aki egy pártcsaládban ül a Fidesszel. A francia államfőnek érdemes megfogadnia Weber szavait, mármint hogy nem szabad jó és rossz európaiakra osztani az EU-t, tisztelni kell a választók akaratát, még ha nem is tetszik az eredmény. Viszont nagyon is kézenfekvő vízió Párizs részéről a kétsebességes kontinens. Csak a megvalósítás során nem szabad basáskodni és akkor Franciaország valószínűleg számíthat a német koalícióra is a megvalósítás során.
A konzervatív újság úgy ítéli meg, hogy nem lesz semmi Marcon nagy ívű európai reformelképzeléséből, mert a szép szavak nem elegendőek, amikor egymással ellentétes nemzeti érdekeket kellene összhangba hozni. Az világos, hogy az elnök a magyar és a lengyel kormány címére intézett oldalvágást, miután azok egyre makacsabbul képviselik az illiberális demokráciát. De az is egyértelmű, hogy nem hajlandóak engedni sem a Bizottság parancsának, sem a francia vezető változtatási buzgalmának. Orbán Viktor, aki igen sikeres antiszemita és migránsellenes kampányon van túl, most már magyar modellről beszél, noha az szembemegy a szabadsággal, demokráciával, egyenlőséggel és jogállammal. A lengyelek, akárcsak a magyarok nem kívánnak menekülteket átvenni. Macron téved, amikor ilyen helyzetben polgárháborús légkört emleget.
Az európai nemzetek részéről láthatólag korlátozott az igyekezet, hogy félretegyék ellentéteiket az értékek védelmében. A politikai aritmetikából következik, hogy az Európai Néppárt kiáll Strasbourgban Orbán mellett, a németek gazdasági érdekei pedig azt kívánják meg, hogy szépen elhaljon a lengyelek ellen indított uniós eljárás. Ugyanilyen okokból feneklik majd meg a franciák törekvése, hogy a strukturális támogatások kifizetését kössék a keleti tagok „jó magaviseletéhez”. A helyzet az, hogy a német adófizetőkben sem buzog nagyobb vágy a szegényebb eurózóna-tagok megsegítésére, mint a magyar és a lengyel polgárokban a menedékkérők átvételére.
FAZ
Orbán Viktor Magyarországon egyesek szemében karizmatikus, másik viszont úgy reagálnak rá: Isten őrizz tőle! Ezt tapasztalta Budapesten a tudósító, hozzátéve, hogy a politikus nagyot lendített a magyarok önértékelésén. Mármint hogy az az érzésük, hogy valamennyire ismét képesek beleszólni Európa dolgába. Nagy hazafias esemény lesz jó két hónap múlva, amikor a Hősök terén, bombasztikus változatban színre viszik a Trianon c. rockoperát. Az Orbán által feltüzelt hazafiság bizonyosan az egyik oka a politikus tartós népszerűségének. Ám a magyarok csak a fejüket csóválják a menekültkérdés kapcsán és pontosan tudják, hogy az EU-ban nincs egységes menedékjog. Olyannyira nincs, hogy a németek hozzáállása még tartományonként is különbözik.
Ugyanakkor sokan értékelik Magyarországon, hogy a migránsügyben a kormányfőjük érthető álláspontot foglal el. Arra a kérdésre ugyanis még senki sem válaszolt a politikusnak Brüsszelben, hogy miként védje meg a külső határokat – kerítés nélkül. Az viszont külön tanulmányt érdemelne, Orbán milyen erőteljes nyelvezetet használ, vagyis hogy néven nevezi a dolgokat, bár gyakran nem éppen diplomatikusan. A politikust vadul ostorozzák, amiért hallani sem akar a menedékkérőkről, de közben jó pár nyugati ország is kéreti magát, csak nem annyira hangosan, mint a magyar vezető. Miközben a miniszterelnök alapvetően Európa-párti. A magyarok csupán azt szeretnék, hogy mindenki élhessen a maga módján.
Kérdéseket vet fel a választás, a hét végén tízezrek követelték az újraszámlálást, de felháborodást váltott ki a Figyelő listája is az állítólagos Soros-zsoldosokról. A kormány közben kitart amellett, hogy Soros György áll minden bírálat mögött. Eszerint ő a felelős, amiért csak Budapesten 100 ezren vonultak utcára. A megmozdulások jelszava, “Mi vagyunk többségben” arra utal, hogy az ellenzék valamivel több voksot kapott, mint a Fidesz. Az eredményt különben több helyről is megkérdőjelezik. Többezer szavazócédula eltűnt, nem tudni, miért módosították a végén lefelé a részvevők létszámát. Az is gyanús az ellenzék számára, hogy miért omlott össze a Választási Iroda számítástechnikai rendszere. Továbbá nehéz megmagyarázni, miért térnek el egyes körzetekben nagy mértékben az egyéni jelöltekre, illetve a listára leadott voksok. Ezzel együtt még a kormányellenes körök is kizárják, hogy szervezett csalás történt volna. Az eredmény sokkal inkább azt tanúsítja, hogy hatott a hivatalos propaganda.
FAZ
Az osztrák külügyminiszter asszony a magyar állásponttal ért egyet a menekültkérdésben. Kneissl azt mondta, hogy az olyan államok, mint Magyarország és Szlovákia igencsak kiveszik részüket az EU külső határainak védelméből, de nagyban hozzájárulnak az afrikai szegénység csökkentését célzó alaphoz is. Márpedig ezt is figyelembe kell venni, nemcsak azt, hogy ki hány menedékkérőt fogad be. Azt is elmondta, hogy napjainkban nem a nemzetekfelettiség járja az EU-ban, sokkal lényegesebb a tagállamok együttműködése. Ám ügyelni kell arra, hogy a döntések lehetőleg konszenzussal szülessenek meg, a külpolitikában pl. ez nem is megy másként, de nagyon óvatosan kell egyensúlyozni a nemzeti érdekek között a többi közt a verseny és a mezőgazdaság ügyében is. Ugyanakkor a miniszter nem kívánta kommentálni a magyar választás eredményét, mondván, hogy itt belügyről van szó.
