Úgy hívják: Budapest.
Arra nyilván senki se számított - talán némely kampányoptimizmustól fűtött politikust -, hogy ezt a választást az ellenzék megnyerheti. Ezt gyakorlatilag kizárta az egyéni koordináció hiánya, hogy egyetlen választó kerület sem volt, ahol egyetlen ellenzéki jelölt szállt volna szembe a kormánypártival.
De abban azért lehetett bízni, hogy ha az ellenzék ki is kap, Orbán meg is őrzi a kormánytöbbséget, a legitimációját elveszíti, mert a különböző jelöltek és listák között megoszló ellenzéki szavazatok összesen jelentős többségben lesznek. Hajszálnyival mondjuk így is több volt az ellenzéki választó, mint a kormánypárti, de azért ez mégiscsak komoly győzelem a Fidesznek. Harmadszor is kétharmados felhatalmazás szereztek, Orbáné az ország legnagyobb pártja, csaknem minden második szavazó az övé, egy csomó választókerületben többen is voltak, mint 50 százalék.
Úgy tűnik, működött a mozgósítás, hatott az uszítás, az információs monopólium felkeltette a félelmet, és nem jött rosszul se a nyugdíj-kiegészítés, se az Erzsébet-utalvány vagy a 12 ezer forintos gázszámla-jóváírás. Egyetlen helyet kivéve:
a Fidesz elveszítette Budapestet.
Miközben a fővároson kívüli Magyarország 88 egyéni választókerületéből 85-öt nyertek a kormánypártok (Szegeden az MSZP, Dunaújvárosban a Jobbik, Pécsen szocialista támogatással induló független Mellár Tamás győzött), Budapesten egészen más a helyzet.
A 18 fővárosi választókerületből 12-t az ellenzék nyert (7-et az MSZP-P, 3-at a DK, egyet-egyet az LMP és az Együtt), és csak hatot a Fidesz-KDNP.
Ebből úgy is tűnhetne, mintha Budapesten az ellenzéknek kétharmada volna, de valójában a kormánypártok számára ennél is rosszabb a helyzet. 5 választókerületben ugyanis a baloldali ("demokratikus ellenzéki") jelölt nyerni tudott volna, ha az LMP hajlandó koordinálni.
- A XII. kerületben Gulyás Gergely kikapott volna Bauer Tamástól, ha az LMP visszalépteti Hajdu Máriát.
- A XI. kerületben Gy. Németh Erzsébet megverte volna Simicskó Istvánt, ha az LMP-s Kreitler-Sas Máté nem indul.
- A II. kerületben Varga Mihály elvérzett volna Niedermüller Péterrel szemben, ha az LMP nem jelöli Schmidt Mária fiát, Ungár Pétert.
- A XVI. kerületben Vajda Zoltán az LMP-s Mizsei László visszalépése esetén megverhette volna Szathmáry Kristófot.
- A XVII. kerületben Lukoczki Károly szűken legyőzte volna a fideszes Dunai Mónikát, ha az LMP-s Schmuck Erzsébet hajlandó koordinálni.
Voltaképpen egyetlen olyan Fidesz-jelölt akadt, akit akkor sem lehetett volna legyőzni, ha az LMP feladja a Nirvána-politikát, és a közös célért hajlandó koordinálni: Kocsis Máté a József-és Ferencvárosban. De ő is kikapott volna, ha a Momentum, az Együtt vagy a Kétfarkú is beszáll a koordinációba (mint ahogy az a Belvárosban vagy Csepelen történt).
Ebből két dolog látszik.
1. Egyfelől az, hogy az LMP egyáltalán nem segítette a Fidesz-kétharmad megakadályozását. Tulajdonképpen aki rájuk szavazott, az Orbán korlátlan hatalmát támogatta.
2. Másfelől viszont az, hogy a Fidesz a fővárosban annyira kisebbségbe szorult, hogy még a tradicionális jobboldali, úri-polgári körzetekben is többen voltak, akik ellenezték, mint akik támogatták a kormány politikáját.
A Fidesz nemcsak Pestet, hanem valójában még a
budai hegyek polgári szavazóit is elveszítette.
A Rózsadombot, a Gellért. és a Szabadság-helyet, meg a Belváros-Várnegyedet is, hiába indultak ott olyan prominensek, mint a pénzügyminiszter vagy a parlamenti frakcióvezető.
Ez talán még a kormánypártok elsöprő vidéki sikerénél is meglepőbb. Ennél kevés váratlanabb dolog történt vasárnap, erre senki nem számított, nem véletlen, hogy az MSZP átengedte a villanegyedeket a DK-nek, és Gyurcsány olyan jelölteket indított, mint Bauer Tamás, aki - minden tiszteletünk mellett - már rég nem számít élvonalbeli politikusnak (és egyszer már a DK-t is otthagyta).
A 2015-ös Brexit vagy a 2016-os amerikai elnökválasztás már rámutatott, hogy csaknem teljes a szembenállás a nagyvárosok és a vidék között, de Magyarország ebben is az élen jár: a budapesti eredmények kimaxolták az urban-rural konfliktust.
Magyarország két, egymástól teljesen különböző részre szakadt. Két külön világ, két eltérő valóság. Párhuzamos univerzumok.
Orbán a nagy győzelem után egy olyan városban folytatja a kormányzást, ahol az országban (szinte) egyedül volt kormányváltó hangulat. A büntetés nyilvánvalóan nem fog elmaradni.
