• Az Orbán-féle nacionalista-populista jobboldal mind inkább kitúrja helyéből a nyugati kereszténydemokráciát, az unió a támogatások megvonásával akarja észhez téríteni a kormányfőt meg a hasonszőrűeket
• A magyar miniszterelnök minden hájjal megkent, hataloméhes, nacionalista populista, aki Orwell, Ionesco és Beckett tollára volna méltó. Olyan légkört teremtett, hogy az ellenzéknek minden oka megvan az aggodalomra a választás után
• Szellemekkel hadakozik Soros kapcsán a Fidesz, miközben az ország jobboldali, korrupt és megosztott
A magyar választási hadjárat annyira intenzív, hogy az már háborúval ér fel. Ha valaki Orbán Viktor megnyilatkozásait hallja, azt hiheti, hogy itt a 3. világháború – mutat rá a kommentár. A szerző, Sylvie Kauffmann, az újság volt főszerkesztője szerint a hangvétel szándékosan harcias, mármint hogy a behatolók már Európa kapujánál állnak, sőt, Brüsszelbe már be is szivárgott az álcázott ellenség. Ha ezeket a szavakat nem kísérnék antiszemita utalások, szinte átsiklana az ember azon, hogy a vezérlő tábornok az ellenséges hadseregen Soros Györgyöt érti, aki a világon sokfelé támogatja a demokráciát és a civil szférát. Hogy a kormányfő képes volt az üzletembert megtenni a ’titkos terv’ főkolomposának, jelzi, milyen messzire került eredeti irányvonalától a 89-es nagy forradalom.
Orbán Viktor napjainkban vallási, etnikai és kulturális értelemben beszél Európáról, nem politikai fogalomként használja azt. A kérdés ezek után, miként lehetséges, hogy Magyarország csaknem 30 évvel a berlini fal lebontása után az idegengyűlölő, nacionalista felfogás élharcosa? Hogyan van az, hogy Lengyelország, a korábbi mintadiák szembemegy Brüsszel, Párizzsal és Berlinnel a jogállam ügyében? Mi magyarázza, hogy az értékekben bekövetkezett törés szintén érzékeny téma Prágában és Pozsonyban? Az okok sokrétűek, mindenképpen meg kell említeni a gazdasági, illetve a migrációs válságot, ideértve a tragikus félreértést a sebtében elhatározott kvóták ügyében. Nem vették ugyanis figyelembe, hogy itt olyan társadalmakról van szó, amelyek nem ismerik a bevándorlást Európán kívülről. Hogy ezek az országok úgy érzik, nem lettek egyenjogú tagok az unióban.
De van még egy fontos tényező: az erősödő nacionalizmus, ami gyakran populizmussal párosul a régióban. Az olasz és osztrák választás is utal erre. Most már Manfred Weber, az Európai Néppárt frakcióvezetője is azt mondja, hogy vitázni kell a földrész identitásáról, uralkodó kultúrájáról. Vagyis az indentitárius jobboldal immár benne van a politikai főáramban. Kitúrja a hagyományos jobboldalt, a kereszténydemokráciát – nem csupán a kontinens keleti felén. Ez bizonyosan nem az a konvergencia, amire a rendszerváltás forradalmárai gondoltak, nyugati barátaikkal együtt.
Egyre inkább kirajzolódik, hogy a kelet-európai államok csak akkor juthatnak a jövőben uniós forrásokhoz, ha tarják magukat a szabályokhoz, ám emiatt az EU megosztottsága fenyeget. A jelek szerint a következő költségvetés jelenti a leghatásosabb fegyvert Brüsszel kezében a renitens tagállamokkal szemben, bár a Bizottság még nem mondta ki a végső szót. A testület tagjainak nagy többsége azonban támogatja. A négy visegrádi ország tavaly 150 milliárd eurót kapott, ám a menedékkérők átvételéhez, vagy az Európai Bíróság vonatkozó ítéletének végrehajtásához már nem fűlik a foguk. Lassan azonban Merkel is rájön, hogy ez a fajta magatartás nagy segítség az olyan populista nyugati erőknek, mint az AfD. Michael Roth, az európai ügyek államminisztere arra emlékeztet, hogy az integráció több mint belső piac, értékközösség. Tehát a pénzügyekben is le kell csapódnia, ha valamely kormány figyelmen kívül hagyja a jogállami elveket. A német külügyminiszter megerősíti, hogy országa egyetért a kérdésben Brüsszellel, vagyis hogy a pénzt az elvek betartásától kell függővé tenni.
Magyarország a mostani időszakban, egészen 2020-ig a GDP 2,6 %-ának megfelelő összeget vehet fel az uniós alapokból, csak éppen sokszor jutnak visszaélések nyomaira a revizorok. Az EP Költségvetési Bizottságának német elnökasszonya sokat dühöngött már a tavalyi, budapesti látogatás előtt is, mert a házigazdák nemigen akartak közreműködni az út megszervezésében. Az elkészült jelentés ugyanakkor lesújtó, mert arra a következtetésre jut, hogy nem átláthatóak a közbeszerzések, nagy a korrupció eshetősége. Orbánra újabb nyomást gyakorol a Magyar Nemzet cikke, amely amerikai forrásokra hivatkozva azt közölte, nagyszabású pénzmosó hálózat működött és az érintette a Fidesz legfelső köreit is. Ezek után Gräßle, a már említett bizottság vezetője azt sürgeti, hogy a következő időszakban szigorítsák meg a feltételeket, a többi közt úgy, hogy a demokrácia tiszteletben tartásától függően folyósítják a szubvenciókat. A költségvetésért felelős biztos ezt úgy képzeli el, hogy az EU nem utalná utólag a pénzeket, ha valamely kormány megszegi a normákat.
Minden Orbán Viktornak áll a választások előtt, mégis veszíthet, ha az emberek a legesélyesebb ellenzéki jelöltre szavaznak. A politikus toronymagasan vezeti a közvélemény kutatásokat, az ellenzék egymással marakodik, viszont a hatalom szilárdan kezében tartja a sajtót, így ő uralja a közbeszédet. Mégis van egy halvány esély arra, hogy kikap vasárnap, mivel egyre többen hajlanak arra, hogy túllépjenek az ideológián, a pártszimpátián, és a világhálón terjesztett ajánlásoknak megfelelően a Fidesz ellen voksoljanak az egyéni körzetekben. Vagy mint Tóth Csaba mondja a Republikon Intézettől: az tegyék, amit a demokratikus erők elmulasztottak: mindenütt a legesélyesebb jelölt mögé sorakozzanak fel.
A Fidesz persze minden valószínűség szerint negyedszer is diadalmaskodni fog. Csakhogy a felmérések azt igazolják, hogy a lakosság növekvő arányban kész a taktikai szavazásra. Orbán mérlege vegyes. Egyenesbe hozta a gazdaságot, de visszaszorította a demokratikus szabadságjogokat. A migráció elutasítása jó pontokat hozott neki idehaza, viszont bizalmatlanságot keltett vele szemben az EU-ban. Tóth Csaba szerint ezzel együtt a kormánypárt marad a legjelentősebb belpolitikai erő, de lehet, hogy kisebbségbe szorul.
Dúl a választási hadjárat Orbanisztánban, a tekintélyuralmi vezető összeesküvési elméletektől sem riad vissza, hogy bebiztosítsa hatalmát – írja vendégkommentárjában Paul Lendvai. Mint rámutat, a kampány sokban emlékeztet Orwell 1984-ére, illetve Ionesco vagy Beckett abszurd drámáira. A kormányfő szinte korlátlan úr a hazájában, amely még nem olyan diktatúra, mint Putyin Oroszországa, de már rég nem jogállami garanciákkal körbebástyázott liberális demokrácia. A cikk idézi Körösényi Andrást, aki a rendszert úgy jellemzi: autokratikus hatalomgyakorlás – demokratikus keretekben. Illetve hogy a rezsim minden, csak nem polgári, hiába állítják róla azt hívei Münchenben és Bécsben. Ezek után Lendvai szerint nyíltan ki kell mondani: az igen szegény körülmények közül elszármazott Orbán minden hájjal megkent, hatalomvágyó, nacionalista, jobboldali populista, aki érzékeny vereségek után küzdötte fel magát. A cinikus hivatásos politikus számára a politika azt jelenti: barátok és ellenségek közül választunk.
Egykor egyházellenes lázadóként indult, ma az állami költségvetésből nagyvonalúan kistafírozott konzervatív püspökségek kedvence. Pénzzel sikerült megnyernie a Fidesznek a kicsiny, megosztott zsidóság ortodox rabbijait is. Amikor antiszemita felhangokkal vádolták meg a Soros elleni hadjárat miatt, még azt is elérte, hogy látványos, és politikailag rendkívül hasznos módon mellé álljon a hasonlóképpen cinikus izraeli miniszterelnök.
Soros visszavisz Orwellhez, aki elemezte a hazugság hatalmas rendszerét, amelytől a diktátorok függnek. Ő írta azt, hogy lehetséges olyan ország, amelyben az uralkodó kaszt becsapja a híveit, ám maga végig látja az igazságot. Csaknem két év alatt a hivatalos magyar propaganda az életnagyságúnál is nagyobb ellenségképet gyártott Sorosból. Pedig egyszer még Navracsicsi Tibor is képtelenségnek minősítette a befektetőről szóló állításokat. De a kampány most már ott tart, hogy létrejött a külön ige: sorosozni. Azaz mindenért az üzletembert felelőssé tenni. Március 15-i beszédében Orbán sorsdöntővé emelte a választást, Soros-zsoldosaival szemben. A média azután jóformán teljes egészében visszhangozza a vádakat, és felmérések azt igazolják, hogy a Nyugat által abszurdnak tekintett, antiszemita felhangokkal kísért összeesküvés elméletek hatnak a Fidesz-hű magra sőt, még az is lehet, hogy mozgósítják azt.
A Fidesz győzelme röviddel ezelőttig teljesen biztosnak látszott. Ám az egymás követő, a legfelső szintig terjedő korrupciós ügyek miatt hangulatváltozást tapasztalni. A kampány végén elhangzott fenyegetések alighanem abból erednek, hogy a kormányfő ideges. Úgy tűnik, hogy aggódik a győzelem miatt. Dehát ő mondta egykor: a politikában minden lehetséges.
Szellemekkel viaskodnak Budapesten – Orbán Viktor fél, hogy elveszti a többséget, azért meredek nézeteket terjeszt. Ez derült ki a Fidesz egyik választási rendezvényén is, ahol Németh Szilárd 62 percen át beszélt és ebből 55 percig csak a migránsokkal, illetve azzal foglalkozott, hogy Magyarország magyar marad-e. Közben pedig teljesen hamis volt az, amire kiindulási pontként hivatkozott. A propagandaanyagot a Fidesz-központ adja hozzá. Egy bizonyos motívum ismételten visszatér: lyuk a határkerítésen, drótvágóval és Sorossal. A rendezvényen viharos taps fogadja, amikor az alelnök kijelenti, hogy meg kell állítani az üzletembert. Az orbáni vonal ez. Mármint hogy a végén minden szavazókörzetben az az ellenzéki jelölt marad versenyben, akinek a személyében Soros emberei megállapodnak. De a lényeg, hogy az illető sok millió migránst akar az országba hozni. Ez persze pánikkeltés, de megvan rá az ok, mert a Fidesz elvesztheti a még az abszolút többséget is, ha 46 egyéni kerületben az ellenzék képviselője kerekedik felül.
Az előrejelzések nem tartják túl valószínűnek ezt a lehetőséget, ám Orbán köreiből azt hallani, hogy a közvélemény kutatásokban nem lehet megbízni. Inkább érdemes építeni az ellenzék széttagoltságára. A baj akkor van, ha a liberális vagy baloldali szavazók jó pár helyen taktikai szempontokat követnek és pl. a Jobbik esélyes jelöltjének adják a voksukat. A nemzeti ünnepen sokakat rettenettel töltött el, hogy a kormányfő beszéde a sztálini időszak zsidóellenes üldözéseinek hangját idézte. Itt persze felmerül, hogy ha valaki fél Orbántól, akkor a fasisztákra szavazzon? Ám a felvetés immár jogtalan, mert a Jobbik három éve igyekszik a politikai közép felé. A párt felfogta, hogy jobbfelől nem tudja megelőzni a Fideszt.
A korrupció mindennapos, megy kicsiben és nagyban, sokak felháborodására. Lásd az OLAF feljelentését a Helios ügyében, de az elit nagyfokú visszaéléseit támasztja alá a Transparency International legújabb jelentése is. Ha a vádaknak csak egy tört része is igaz, akkor büntető eljárás fenyegeti a mostani vezetést, amennyiben az kibukik a hatalomból. Ezzel függhet össze, hogy radikalizálódott a kormány választási harca. Továbbá hogy Orbán a nép ellenségeinek minősíti az ellenfeleit. De a légkör már olyan, hogy nem csupán a miniszterelnök ideges okkal a választás előtt.
A választás előestéjén az orbáni Magyarország jobboldali, korrupt és megosztott. A jobboldali-populista kormányfő úgy átalakította a maga javára társadalmat, a sajtót és a választási törvényt, hogy úgyszólván senki sem kételkedi a sikerében. Csak éppen az ország folyamatosan zuhan a Transparency International korrupciós listáján. A rezsim nyilvánosan lejáratja és ellenségként bélyegzi meg a vélt ellenfeleket. Soros György évek óta Orbán kedvenc ellenségének számít. A politikus tehetséges szónok. A menekültválság óta játszik az érzelmek nemzeti-populista billentyűzetén. Azt szajkózza: az országot veszély fenyegeti, mert le akarják rohanni a Brüsszel, az ENSZ, Soros és állítólagos segítőik által mozgósított migránsok, ám a terv nem fog sikerülni, mert Magyarország megálljt parancsol. Ezzel szemben Alpár György, egy kistelepülés polgármestere a horvát határon azt mondja, semmi problémát nem jelentenek a bevándorlók. A legnagyobb baj a kivándorlás. Nincs elég munkahely, az oktatás és az egészségügy romokban.
Orbán joggal fél Sorostól, de a magyar civil társadalomnak több külföldi támogatóra van szüksége – mutat rá a lap kommentárja. A hatalom tökéletes ellenséget talált a milliárdosban. Hol azt állítja róla, hogy megvette az ellenzéket, hol pedig azt, hogy ő irányítja a még megmaradt ellenzéki sajtót. De még azzal is megvádolja, hogy ő mozgatta a szálakat a három évvel ezelőtti menekültválság során. Ugyanakkor az tény, hogy Soros beleavatkozik az ország ügyeibe, hiszen a Nyílt Társadalom Alapítányon keresztül egy csomó mindenre ad pénzt. Civilek, újságírók, tudósok továbbképzésére pl. Az igazi gond azonban nem ez, hanem az, hogy a civil társadalom mögött kevés ilyen lelkes segítő áll.
Orbánnak az utóbbi jó 8 évben sikerült nemzeti jelszavakkal elfojtania minden társadalompolitikai vitát. Ez azért ment könnyen, mert Magyarországon a nacionalizmus a történelem során sokáig összefort az idegen elnyomók elleni szabadságharccal. Azaz most könnyű volt felhasználni. Ehhez járult azután a menekültválság, bár alig vannak menedékkérők és vendégmunkások sem igen érkeznek. Miközben az országnak munkaerőutánpótlásra volna szüksége. A Fidesz azonban az állandó félelemkeltéssel képes volt megmérgezni a nyilvános vitát. Az ellenzék ugyanakkor megosztott, ezért kellene kívülről lendületet adni a civileknek, ahogyan azt Soros csinálja. Márpedig ez döntő az ország jövője szempontjából. A megerősödő civil társadalom visszahódíthatja a közbeszédet a Fidesztől. Nagyon kell a kritikus nyilvánosság, mert akármi is lesz a választás végeredménye, a jobboldali konzervatívok befolyása mindenképpen megmarad.
A CEU rektora úgy látja, hogy Orbán Viktornak ellenségképek kellenek. Ignatieff szerint az egyetem azért lett a támadások célpontja, mert szabad és független, magánforrásokból tartja fenn magát. Az ügyében benyújtott javaslat megnehezítette volna, hogy Budapesten maradjanak, az indítványt az intézmény vezetője továbbra is támadásnak minősíti a tanszabadság ellen. Azóta már kompromisszum született a kérdésben, csak éppen a miniszterelnök mindeddig nem írta alá. Azt ugyanakkor cáfolja az interjúalany, hogy Bécsbe akarnának költözni. Maradni kívánnak Magyarországon De ettől még azt tervezik, hogy jövőre campust nyitnak az osztrák fővárosban.
Az igazgató egyértelműnek gondolja, hogy létezik orbáni ideológia, és minél tovább hatalmon marad a jelenlegi rezsim, annál inkább igyekszik a nézetein finomítani. Egyben pedig népszerűsítani a történelemfelfogását, mármint hogy mekkora igazságtalanság történt Trianonban. Meg hogy az ország megpróbált szembeszálni a nácikkal, csak nem tudott. Továbbá, hogy a keresztény hagyományok védelmében csatázik Brüsszellel. Ehhez szükséges a folyamatos ellenségkép, az EU, a liberalizmus, hol ez, hol az.
Hogy mit képvisel a nem túl combos ideológia, az már fogas kérdés, vasárnap majd meglátjuk mennyire hatásos. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy a kormány EU-ellenes álláspontot visz egy olyan országban, amelynek lakossága egész Európában páratlanul uniópárti. A nagyarányú elvándorlás pedig azt bizonyítja, hogy a társadalom nem tudja teljesíteni a legdinamikusabb rétegek igényeit, reményeit. Brüsszelnek el kell viszont gondolkodnia azon, hogy a támogatások nem segítik-e hatalmon maradni Orbánt – hangsúlyozza Ingatieff. Valamint, hogy együtt tud-e működni olyasvalakivel, aki megszegi a közös normákat, ezzel párhuzamosan azonban az integráció pénzét használja a hazai elégedetlenség csillapítására. Ezt aligha engedik meg hosszútávon a német és francia adófizetők. Ha a Fidesz három nap múlva nagy győzelmet arat, a miniszterelnök ráerősít az eddigi irányvonalra. Ha viszont kap egy kokit, az jelezheti, hogy megkezdődött a rezsim lassú szétesésének folyamata.
Mi is a orbáni közgazdaságtan, az orbanomics Magyarország számára: gazdasági csoda vagy csupán délibáb? Ennek járt utána Siklósnagyfaluból keltezett jelentésében a lap, miután a szélsőjobbos Orbán Viktor azzal bűvészkedik az újraválasztást megcélozva, hogy 8 év alatt varázslatot vitt végbe a gazdaságban. A helyszíni tapasztalatok azt mutatják, hogy ez igaz is, meg nem is. A faluban jelenleg minden 7. ember dolgozik közmunkában, így az állástalanok száma a felére csökkent. Csak éppen a baloldal azt kérdezi, hogy végeznek-e érdemi munkát az érintettek? Orbán kérlelhetetlenül átalakította a politikai rendszert, átformálta az intézményeket és a társadalmat, amit elítélnek a demokrácia hívei. Támogatói ezzel szemben azt mondják, hogy valószínűleg a gazdasági eredmények döntik majd el a választás kimenetelét.
Az igaz, hogy a legtöbb adat javult. A szegénység is csaknem a felére esett vissza, de még mindig magas. Varga Mihály azt közölte a lappal, hogy az ország jó vágányon halad. A másik oldal ugyanakkor azt állítja, hogy a dolgok egyáltalán nem olyan rózsásak, ahogyan azt a makrogazdasági intézkedések sugallják. Romlott a lakosság egészségi állapota, gyengébb a diákok teljesítménye, megugrott viszont a korrupció. A Fidesz uralmának első hat évében Orbán öt legközelebbi barátja kapta meg a közbeszerzések durván 5 %-át, ami 2,5 milliárd dollárt jelent. Azon kívül a GDP nagymértékben függ az uniós támogatásoktól. 350 ezren nyugaton dolgoznak. Az országnak jól jött a világgazdasági fellendülés is.
Egyes lépések azonban homlokráncolást váltottak ki, pl. amikor államosították a magán nyugdíjpénztárak vagyonát. Sokan megkérdőjelezik a foglalkoztatás terén mutatkozó sikereket is, amivel pedig Orbán nagyon szeret büszkélkedni. Ám közgazdászok kétségbe vonják a közmunka hasznát. Az egyik szakember 7,3 %-ra teszi a munkanélküliség tényleges szintjét. Ráadásul a rendszer erősíti a feudális függési viszonyokat, de Siklósnagyfalun kétségtelenül lendített az életszínvonalon. A polgármester azt mondja, a program nekik a túlélést jelentette.
Napjainkban igen sok mindenben különbözik a magyarok és az osztrákok mentalitása. Ezt tanúsítja a két országban elvégzett közvélemény kutatás, amelynek magyar részvevője a CEU volt. Eszerint a magyarok fontosabbnak tartják az uniót, mint az osztrákok, ám sokkal jobban hajlanak a tekintélyelvű felfogásra, azaz messze nem tulajdonítanak akkora jelentőséget a demokratikus alapértékeknek, mint az osztrákok. Nálunk az emberek nagy többsége elterelő manővernek tekinti, hogy Orbán Viktor Brüsszelt próbálja bűnbaknak beállítani egy sor társadalmi, illetve gazdasági gondért. 69 % válaszolta azt, hogy ez így van. 84 % elutasítja a kilépést. Ezek után eléggé meglepő, hogy 88 % kifejezetten igényli az „erős embert“ a politikában. Ellenben az osztrákok 83 %-a igen lényegesnek tartja a demokráciát és az emberi jogokat, a magyaroknál 70 % van ezen a véleményen. De az igazságszolgáltatás függetlenségét már csupán 68 % minősítette elengedhetetlennek, a sajtószabadságot, illetve a civil szféra önállóságát pedig mindössze 59 % szorgalmazza.
A felmérés osztrák gazdája, az Európa Társaság főtitkára a magyar eredményt arra vezeti vissza, hogy ha egy hatalom a populizmusra játszik rá a választási kampányban, akkor az meg is látszik a közfelfogáson. Egyébiránt a magyarok 46 %-a úgy látja, hogy szakadék van a nép és a politikai elit nézetei között.