• A magyar választáson hatalmas a tét az EU és a NATO számára is, miközben Orbán nyíltan rasszista nézeteket hirdet
• A nemzetközi üzleti élet a stabilitás miatt a Fidesz egyszerű többségének szurkol, ám a magyar gazdaság kilátásai halovány szürkék
• A Balkán felől csupán a magyar kormány propagandájában létezik veszély: Szerbia visszavonta a katonákat a bolgár és a macedón határról
A konzervatív lap vezércikke „Magyarország és az erősember” címmel arra figyelmeztet, hogy a magyaroknak kell megvédelmezniük a demokráciát, mert Brüsszel nem képes rá. Mindazonáltal az írás már azt is kellemes meglepetésnek nevezi, hogy a vasárnapi választás kimenetele nem egyértelmű. Orbán ugyanis továbbra is favoritnak számít, de a szavazópolgárok csapást mérhetnek rá a demokrácia nevében, ha megtagadják tőle az áhított kétharmadot. A kormányfő azt szeretné, ha kénye-kedve szerint alakíthatná az alaptörvényt, de úgy tűnik, hogy a minősített többség kicsúszik a kezéből. Ha az előrejelzéseknek megfelelően hiányzik hozzá vagy tucatnyi mandátum, az rendreutasítással érne fel a választók részéről. Hódmezővásárhely már arra figyelmeztetett, hogy az embereknek mind inkább elegük van a politikus uralmából. A jelek szerint sok embert elfordít a Fidesztől a retorika a Soros vezette összeesküvésről. Kihatnak a párt támogatottságára a korrupciós vádak is.
Ha a szavazók kiosztanak egy kokit a Fidesznek, ahhoz nem kapnak sok támogatást az ellenzéktől. Sok párt azért nem hajlandó visszavonni a jelöltjét, mert attól fél, hogy nem jut be az Országgyűlésbe. Ezért a polgároknak kell eldönteniük, hogy kire voksolnak az egyéni körzetekben. A tét nagy, mind a magyarok, mind az EU- és Nato-szövetségesek számára. Orbán szétrombolta a sajtószabadságot. Egyébiránt Putyin nagy barátja a transzatlanti integráción belül. Ha kétharmadot szerez, az lehetővé tenné, hogy még jobban kiépítse hatalmát. Zavaró tényező ugyanakkor, hogy az unió nem tudta hatékonyabban meggátolni a politikus tekintélyelvű lépéseit. A miniszterelnök ravasz módon mindig képes volt megbékíteni Brüsszelt, amelynek nincs sok eszköze, hogy megbüntesse azokat az országokat, amelyek el akarnak távolodni a demokráciától. Így a magyarokra marad, hogy megvédjék a jogállamot, amíg megtehetik.
New York Times/Washington Post/AP
Közép-Európában szélsőjobbos, sőt rasszista nézetek válnak teljesen elfogadottá, a magyar miniszterelnök pl. arról beszélt a minap, hogy nem keveredhet az európaiak, illetve az afrikaiak vagy az arabok színe. A 2. világháború óta az ilyesfajta felfogás tabunak számított a földrészen és csakis a szélsőjobbos peremre korlátozódott. Ma viszont a kontinens középső részén vezető politikusok – a globalizáció és a tömeges bevándorlás okozta populista hullám részeként - nyíltan terjesztik. Bizonyos országokban a jobbratolódás együtt járt náci kollaboránsok rehabilitálásával. Magyarországon és Lengyelországban a kormány lebontja a bíróságok és a sajtó függetlenségét, úgy hogy emberi jogi csoportok immár arra figyelmeztetnek: veszélyben a demokrácia.
A magyaroknál is azt látni, hogy a radikális csoportok felbukkanása, a szavazatok megtartása érdekében, jobb felé terelte a mérsékeltebb kormánypártot. Orbán Viktor mind inkább migránsellenes kampánnyal igyekszik támogatást szerezni a választás előtt. A politikus azt a szerepet osztotta önmagára, hogy ő menti meg a fehér Európát a muzulmánok és afrikaiak inváziójától. Ragaszkodik ahhoz, hogy a magyarok nem szeretnék, ha saját színük, hagyományaik és kultúrájuk másokéval vegyülne. A miniszterelnök a világ végét jósló víziókat népszerűsít, mondván, hogy a Nyugat faji és civilizációs öngyilkosságot követ el, ha folytatódik a bevándorlás. Emellett megszállottan ördögnek állítja be Soros Györgyöt, akiről tévesen azt hangoztatja, hogy az ellenőrizetlen migráció híve. Tavaly a kormány csaknem 50 millió dollárt költött az üzletember elleni reklámra, amelyről a bírálók úgy tartják, hogy állami pénzen fenntartott összeesküvés elmélet. A közelmúltban elmondott beszédében Orbán olyan antiszemita kliséket hangoztatott, amelyek a 20. századot idézték. Pl. amikor kijelentette, hogy „az ország ellenségei nem hisznek a munkában, pénzspekulánsok, nincs hazájuk, de úgy érzik, hogy az egész világ az övék”.
Romák, muzulmánok, zsidók és más kisebbségek az egész térségben nyugtalanságukat fejezték ki a jövő miatt. A nacionalisták azonban ragaszkodnak ahhoz, hogy nem terjesztenek gyűlöletet. Arra hivatkoznak, hogy a nemzeti szuverenitást és a keresztény életmódot védik a globalizációval és az asszimilációra nem hajlandó migránsokkal szemben. Krekó Péter úgy látja, hogy az olyan fiatalabb, törékenyebb demokráciákban, mint amilyen a magyar és a lengyel, a jobboldali populizmus veszélyesebb, mint a nyugati változat, mivel meggyengítheti, sőt le is rombolhatja a demokratikus intézményeket.
Befektetők annak szurkolnak, hogy Orbán Viktor csekély győzelmet arasson a választáson, mert szerintük az lenne a legjobb a gazdaság számára. A hírügynökség négy alapkezelőt kérdezett meg, hogy melyik forgatókönyvek tartanák a legjobbnak, így derült ki, hogy a pénzügyi szakma az egyszerű többséget részesítené előnyben. A kevésbé valószínűnek minősített kétharmad ugyanis lehetővé tenné Orbán számára, hogy ráerősítsen az illiberális politikára. A stabilitás igényéből következik azután, hogy a piaci reakció várhatóan visszafogott lesz, ha a Fidesz nyer. Egyébiránt a négy szakértő azt tartja a legvalószínűbbnek, hogy a kormánypárt túljut az 50 %-on, ez esetben pedig folytathatja lépéseit a költségvetés egyensúlyban tartására, a növekedés serkentésére, de az oligarchák támogatására is. Azt ugyanakkor már nem üdvözölnék ilyen egyértelműen a megkérdezettek, ha ismét a kétharmad állna elő, mert azzal Orbán kitöltetlen csekket kapna, hogy még inkább fellépjen a demokratikus intézmények ellen. Viszont ha az ellenzék felül tudna kerekedni a belső civakodáson és sokkszerű vereséget mérne a politikusra, nos, az szintén felfordulást váltana ki a piacon, legalábbis rövidtávon.
A Fidesz ugyan fölényesen vezet a közvélemény kutatásokban, ám Hódmezővásárhely reményt önt a kihívókba. Olyannyira, hogy Karácsony Gergely már csak hivatalból is – változatlanul bízik a választási sikerben. Azt mondja, hogy magas részvétel, illetve jó ellenzéki jelölt esetén vereséget lehet mérni a Fideszre. Kijelentését lehetne akár eltúlzottnak, sőt komolytalannak minősíteni, éppen a már említett felmérések miatt. Még a Jobbik is csak fele annyira népszerű, mint a Fidesz, és ha a bizonytalanok nagy része távol marad, azaz csupán 60-egynéhány % adja le voksát, akkor marad a jelenlegi hatalmi felállás. Minden más eredmény nagy-nagy meglepetés volna. Utóbbihoz széles körű ellenzéki összefogás szükségeltetne, de az éppen Hódmezővásárhely miatt már nem tűnik lehetetlennek. Karácsony szerint Márki-Zay Péter sikere nem a valóságot, hanem annak észlelését változtatta meg. Az ellenzék egy csapásra elkezdett bízni abban, hogy fideszes körzeteket is el lehet hódítani. Vagyis, hogy együttes erővel a hatalom ellen lehet fordítani az általa kialakított választási rendszert.
Persze a Jobbik hívei nem szívesen támogatják baloldalt és viszont. Emellett az is tény, hogy Vona még nem tudta teljesen feledtetni a párt rasszista múltját. Karácsony nem gondolja, hogy a párt egyszeriben megjavult volna. Azon kívül attól is tart, hogy ha netán létrejön a megállapodás a jelöltek kölcsönös visszaléptetéséről, abból nem biztos, hogy a Jobbik profitál, mert a táborából sokan inkább a Fideszre szavaznának. Ezért a zuglói polgármester inkább abban reménykedik, hogy az emberek tudni fogják, ki a legesélyesebb ellenzéki jelölt az adott kerületben. Egyébiránt pedig átmeneti, politikamentes szakértői kormányt képzel el, ha nem alakul ki működőképes többség. Ám hogy ehhez a baloldali szövetség képes-e megelőzni a Jobbikot, az más lapra tartozik.
A provokatív orbáni politika meglehetősen vitatott, viszont úgy tűnik, hogy a magyar gazdaság meglehetősen stabilan fejlődik, ám nem árt a számok mögé nézni. A növekedés ugyan erőteljes, a munkanélküliség 4 %-ra ment vissza, a költségvetés jól áll, elillantak a hitelezők aggályai, de először is: az állam 8 évvel ezelőtt egyáltalán nem volt olyan katasztrofális állapotban, mint a többi válság sújtotta ország. Az államadósság dolgában pl. jobb adatokat tudott felmutatni, mint Ausztria. Azóta a hiány évek óta a maastrichti kereteken belül marad. Lassan csökken a tartozás, a kölcsönöket az ország visszafizeti. Nem volt óriási feladat, de mindenképpen Orbán érdeme. Igaz, a számla kiegyenlítésébe külföldi vállalatoknak, bankoknak is be kellett szállniuk. Nem ment kockázat nélkül, hogy a kormány az oroszlán bajszát cibálta, mivel Magyarország igencsak függ a külföldi befektetésektől. Ám Orbán csak a szolgáltatóknak ment neki, akik a végén fogcsikorgatva ugyan, de megállapodtak vele.
A termelő szektort ugyanakkor nem érintették a megtorló intézkedések. Itt nagyon is eltért egymástól a retorika és a valóság. Sebek azért így is maradtak, mert mint Richter Sándor, a Bécsi Nemzetközi Gazdasági Összehasonlító Intézettől mondja, Orbán többször is megszegte az ígéretét, miszerint az ortodox lépések csak ideig-óráig maradnak érvényben. Ez rengeteget ártott a szavahihetőségének. Sokatmondó ez ügyben, hogy a másik három visegrádi kormánynak sokkal gyorsabban sikerül lefaragni a lemaradást a nyugati életszínvonalhoz képest. Tavaly a magyar kormány mindent megtett, hogy a növekedés ütemét 4 %-ra kurblizza fel. Majdnem 60 %-kal többet ruházott be, amiben a legnagyobb része az oly szívesen elátkozott Brüsszelnek volt. Igaz, az idáig idő előtt lehívott pénzek előreláthatólag nagyon fognak hiányozni 2019-től, így ez nagy valószínűséggel erősen lefékezi majd a fejlődést.
Az iparban az Európában példátlanul alacsony, 9 %-os nyereségadó sem igen csábított új cégeket Magyarországra. Az itt lévő vállalkozások ugyanakkor munkaerőhiányra panaszkodnak. A csehek és a lengyelek ezt úgy hidalják át, hogy buszokkal szállítanak tömegesen ukrán vendégmunkásokat át a határon. Ezt azonban Orbán nem teheti meg, mert ő kirohan mindenki ellen, aki nem magyarként tartózkodik az országban. Richter szerint a politikust ezen a ponton a saját retorikája ejti csapdába. A szakértő arról is beszél, hogy a miniszterelnök kiterjesztette befolyását a Nemzeti Bankra is, mégpedig feltehetőleg azért, hogy be tudja rakni oda a vazallusait, ez a titkos csodafegyvere. Ugyanakkor a kliensrendszer azt üzeni, hogy a vállalkozói kezdeményezés nem fizetődik ki annyira, mint a hatalom iránti hűség. Ám éppen emiatt az orbáni gazdaságpolitika kilátásai hosszabb távon a rózsásból halványszürkébe fordulnak át.
Visszavonták a szerb katonaságot a bolgár és a macedón határról, mert a lezárt Balkánon át alig-alig szivárognak át menekültek, mert hat az unió megállapodása Törökországgal. Úgy hogy mindkét térségben már csak rendőrök felügyelnek a határtérségben. A migránsok napjainkban a veszélyesebb Földközi-tengeren keresztül próbálnak meg eljutni Európába.
Ismét felbukkan a turánizmus: jobboldali, magyar értelmiségiek összetrombitálják a török nemzetek Internacionáléját. A magyarok eredetéről már a 19. század vége óta zajlik a vita, idővel felülkerekedtek a finnugor származás hívei, így a másik oldal visszaszorult. A szocializmus idején pedig szinte teljesen feledésbe is merült a tantétel. A rendszerváltás óta azonban ismét egyre több követője akad. Ilyen pl. a történész és régész Bakay László, aki elfogult régészeti kutatásokkal szerzett magának nevet jobboldali körökben. 5 éve megkapta a legmagasabb állami kitüntetést. Az MTA tagjai rendszeresen elítélik a turáni elméleteket, ám azok – talán éppen ezért – egyre népszerűbbnek tűnnek jobboldali-nacionalista körökben. A támogatók két évenként összegyűlnek Bugacon a Kurultájon, vagyis a török eredetű népek folklórfesztiválján. Nagyon sokan más országokból, az állítólag egymással rokonságban álló sztyeppei nemzetek képviselőiként érkeznek. A turáni gondolatot felhasználta a Jobbik, hogy a nyugati kapcsolat ellen agitáljon, ám amióta mérsékelt vonalra állt rá, azóta sajtóhírek szerint már nem támogatja anyagilag a Magyar Turáni Alapítványt.
