A Fidesz mostanra messze szélsőségesebb a Jobbiknál, közben a korrupció szálai már elérték magát Orbánt. Vajon meddig megy még a rendszer?
Hiába ülnek még mindig echte neonácik a Jobbik soraiban, a Fidesz totális őrület-háborúja a valóság és a különböző nem létező háttérhatalmak ellen azt mutatja: a valaha szebb napokat látott liberális párt és vezetője végleg befordult egy olyan útra, ahonnan
nehéz - lehetetlen - visszahozni a pártot a demokratikus, európai pártok közé. Ugyancsak az országot a demokratikus, európai országok közé
– valószínűleg ezt már nem a Fidesz fogja megtenni, hanem azok, akik békésen, a választásokon, vagy erőszakkal eltávolítják a hatalomból.
Mert innen nincs visszaút. A sorosozás, a cigányozás, a migráncsozás elérte azt a pontot, ahol az ellenfél halálát kívánják a Németh Szilárd által felhergelt fideszes nyugdíjasok, hörögve és vicsorítva. Nem a vereségét, börtönbe juttatását, hanem a halálát. Csupán azért, mert nem Orbánnak szurkolnak.
Eljutottunk az elmúlt nyolc év folyamatos agymosós kampányában, hogy az észérvek és a racionalitás, a külvilág rég nem számítanak. A fideszes propaganda olyannak rajzolja le Magyarországot, mint az Ember gyermeke című filmben Angliát: az egyetlen hely, ami valamennyire még civilizált. Mindenhol veszélyek leselkednek. Európa összeomlott. Bécs elesett.
Csak egy összeesküvés-elmélet maradt, hogy a magyarság ellen mindenki összefogott és a magyarságot csak a Szeretett Vezető és az ő
- szögesdrótja,
- plakátjai,
- rezsicsökkentése,
- Erzsébet-utalványai
védhetik meg a gonosz zombimigráncs hordátoktól, a mögöttük álló háttérhatalmaktól.
Bécs és Európa mellett a tények is elestek.
Sokkoló, hogy azokat, akik a nyomorban, sötétségben élnek, sose nyitottak ki egy külföldi újságot, sose jártak külföldön, nem beszélnek nyelveket, teljesen sikerült izolálni a külvilágtól. Mindent elhisznek ennek a propagandának, gondolkodás nélkül és pontosan azt csinálják, amit a Fidesz vár tőlük. Behúzzák az ikszet és kussolnak. Bólogatnak. Hisznek.
Ne számít már, ki mennyit lop, hisz’ azok is loptak. Az utca embere képtelen különbséget tenni az a maffiaszerűen, rendszerben ellopott milliárdok és az itt-ott megjelenő korrupciós botrányok között. Ez is lopott, az is lop. Egykutya. Az összegek és az elkövetés módja is mindegy.
Az se számít, hogy Európa másik felében az emberek maximum a stresszes állásuk miatt aggódnak. Nem kell aggódniuk, hogy ha betegek lesznek, ellátja-e őket valaki. Lesz-e, aki megtanítja a gyereküket idegen nyelven, vagy csak a vallásos lelkiismeret-furdalást plántálja bele valaki. Odaát, a határ nyugati felén is probléma a bevándorlás, de nem demonizálja senki, hanem megoldani igyekeznek. Odaát egészen más a hangsúly. Friss és szabad a levegő. Nincsenek uszító plakátok az utcákon. Nincs egy kézben tartott propaganda. Nincs gyűlöletkampány, ami 8 éve tart.
Ehhez képest a valóság Magyarországon már rég feladta és elkezdett könyörögni egy pofa sörért.
Ennek az útnak, amelyen Orbánék elindultak, csak egy vége lehet:
a totális diktatúra, majd a totális összeomlás.
Hitler találta magát ezen a ponton, amikor a szövetségesek és az oroszok ostromgyűrűbe fogták Berlint: önkéntes halál valami óvóhely mélyén. Esetleg erőszakos halál, mint Romániában, ahol Caucescu mérte fel rosszul az esélyeit.
Orbánt a saját hatalmi mámora, erőszakos attitűdje fogja belekergetni ebbe a csapdába; hogy képtelen kiadni a kezéből a hatalmat. Hogy képtelen bármilyen kompromisszumra. A saját gőgje ássa meg neki és rendszerének a sírt.
A rendszer ugyanis kiszámítható. Egyre nyilvánvalóbb mindenki számára, hogy az egész a korrupcióra és a manipulációra, hazugságokra épül. Lassan, de biztosan oldalaz a totális diktatúra felé. Lehet, hogy most, április 8-án csak megszorongatják, de a szellemet nem lehet visszanyomni a palackba. Mindenki tudja, hogy Orbánék nagyüzemben lopnak. Mindenki tudja, hogy manipulálni próbálják az embereket. Mindenki ismeri a görcsös ragaszkodásukat a hatalomhoz.
Már most látszik, hogy Orbánt nem úgy fogják jegyezni a történelemkönyvek, mint víziókkal teli, nemzetépítő politikust, hanem azt, aki leépítette a demokráciát és ellopta a nemzeti vagyont. Aki Svájcba menekítette a pénzét, aki a rokonait és barátait tőkésítette fel, teljesen nyíltan. Aki leépítette az egészségügyet (a sürgősségi osztályokon történt halálozási botrányok száma ezen a héten: 1. Egyelőre.), aki lebutította az iskolarendszert. Aki kivándorlásra késztette a nyelvet beszélőket és a reménytelen helyzetben lévőket. Aki uszított, félelmet és gyűlöletet keltett minden megszólalásával és még ebből is lopott.
A magyar társadalom – azok, akiket még nem ölt meg a rendszer egészségügye, nem hülyített el a propagandája és oktatási rendszere – riadt elszörnyedéssel kérdezi magától, hogy kire szavazzon, hogy vége legyen ennek a rémálomnak.
A rémálomnak azonban egyelőre senki sem jósol rövid életet. Az elemzők szerint a manipulált választási rendszerben nem lesz elég nagy a részvétel a Fidesz kisebbségbe szorításához és felelősségre vonásához. Vagyis: folytatódik minden ugyanúgy, csak még jobban. Nem az ellenzék vonja felelősségre Orbánt és bűnbandáját, hanem a Fidesz számol le a maradék ellenzékkel és a demokrácia felett őrködőkkel.
Jön a teljes diktatúra. A maradék független újságírók bebörtönzése, megfélemlítése, az ellenzéki pártok bezárása, a rendőrség és a hatóságok egyre nyíltabb fellépése mindenki ellen, aki nem ért egyet.
Most még csak 50 ezres csekket dobnak ki a diákokra, tüntetőkre, újságírókra. Holnap jön a gumibot. Már csak az maradt.
Mindezt azonban sem a nagyhatalmak, sem a magyarok nem hagyják majd sokáig. Ha nem most váltják le Orbánt, a rendszer előbb-utóbb saját magát omlasztja be. A kérdés csak az, hogy mi, akik végigszenvedtük a szocializmus összeomlását, a demokrácia felépülését, majd lerombolását, az orbáni rendszert, milyen kilátásokkal szállunk ki ebből a játszmából.
