Nem hogy tárca nélküli minisztériumot, de egy zabszemet sem bíznánk Kósa Lajosra, ha igaz, amit állít. Viszont ha nem, akkor megnyerte minden idők legnagyobb magyar korrupciós ügyét.
A történet röviden: a Magyar Nemzet keddi számában hozta a hírt, hogy egy, Tóth Ádám közjegyzői irodájában készült dokumentumból az derül ki, Kósa Lajos 2013. január 28-án kötött szerződést a megbízójával, amelynek részleteit közjegyzői okiratba is foglalták. Ebben az áll, hogy több mint ezerháromszázmilliárd forintnyi összeget az FHB Kereskedelmi Bank Zrt.-nél helyeznek el, és a megbízó felruházza Kósa Lajost, hogy a „megbízó helyett és annak képviseletében a jelzett összegből magyar államkötvényeket vásároljon”, és azokat a „megbízó nevén vezetett befektetési számlán elhelyezze”. A 2015. február 2-án kelt, többször módosított okiratban az áll: az értékpapír-vásárlást szakaszosan és folyamatosan kell „eszközölni”, és annak 2015. április 30-ig meg kell kezdődnie. A dokumentumban a felek a „megbízás tartalmát nem kívánták pontosabban meghatározni”.
A cikk megjelenése után Kósa először azt nyilatkozta: "egy barátja ajánlott neki egy német nőt, azzal, hogy nagyobb összeget örökölt, és befektetné." Erről az állításról viszonylat gyorsan kiderült, hogy ordas kamu. A HVG pillanatok alatt kiderítette, hogy 2012-ben mindössze 21 embernek volt nagyobb vagyona 4,35 milliárd eurónál Németországban, és egyikük sem halt meg a kérdéses szerződési dátum előtt.
Ezután Kósa egy három perces videóvallomásban már mást állított. Délutánra a történet Kósa fejében úgy állt össze, hogy 2012 őszén kereste fel egy ügyvéddel egy hölgy, aki Csengerben háztartásbeli, és azt állította, hogy nagy örökségnek lett tulajdonosa, és segítséget kért, hogy hogyan használja fel jól a pénzt. Olyan adatokat és iratokat mutatott be, amelyek ezt valószínűsítették, alátámasztották.
Kósa állítása szerint azt mondta neki, hogy a legjobb módszer, ha magyar állampapírba fektet, és munkahelyteremtő beruházásokat eszközöl Kelet-Magyarországon. Aztán telt az idő, számtalanszor át kellett írni a megállapodásokat, magyarázza a politikus.
Egy idő után, 2016 végén, 2017 elején Kósa úgy látta, ebből az égvilágon nem lesz semmi, más információk alapján is rájött, hogy a hölgy őt megtévesztette, a történet humbug. Ekkor beszüntette vele a kapcsolatot. "Soha egy fillérhez nem nyúltam hozzá, soha semmilyen bankszámla feletti rendelkezést nem adott át a hölgy, azt a bank nem fogadta el, soha egy fillért nem fogadtam el, úgyhogy a lelkiismeretem tiszta."
Kósa délutánra már azt is hozzákanyarította a vallomásához, hogy "a hölgy a szocialistákkal ápolt szoros kapcsolatot 2010 előtt."
Értjük, mindenről az "elmúltnyolcév" tehet, meg Simicska, meg a migránsok, meg az ENSZ, meg Brüsszel és persze Soros.
Azért lenne egynéhány kérdésünk:
– Vajon kinek jut épp eszébe pont Kósa Lajost megkeresni, ha 4,3 milliárd eurót örököl?
– Kósának valóban négy év kellett ahhoz, hogy átverésre kezdjen gyanakodni?
– Az, ami a sajtónak nagyjából tíz perces munka volt, azt sem Kósa, sem senki a környezetében nem végezte el?
– Kósa miért gondolta, hogy alkalmas arra, hogy egy ekkora összeget kezeljen?
– Miért érte volna meg Kósa Lajosnak ezzel az 1300 milliárd forintos vagyonnal foglalkozni?
– Ha semmi nem történt az ügyben, nem volt pénzmozgás, sőt, Kósa szerint pénz sem volt, akkor miért áll az a közjegyzői okiratban, hogy a bankszámla, amelyen ez az elképesztő összeg parkol, létezik, és Kósa kezelheti azt?
Ha Kósa ezekre a kérdésekre is választ adna, akkor kiderülhetne: újabb hazugsággal igyekszik menekülni minden idők legnagyobb korrupciós ügyéből, vagy pedig tényleg és pontosan annyira idióta, mint az ebből a történetből is – ha átverés – kiderül.
