- Merkel és Oettinger is üzent az Orbán-Kaczynski-tandemnek, hogy hátrább az agarakkal, de Varsó nem akarja érteni;
- Az illiberális demokrácia fogalmának megalkotója a magyar sajtószabadság elfojtásának példáján vezeti le, hogyan szorul vissza a demokrácia az egész világon;
- Az év végén becsukhatják a boltot a menekülteket pártoló magyar civil szervezetek.
Magyarország, ahonnan egykor százezrek menekültek el, afelé tart, hogy lehetetlenné tegye a migránsok nyújtott segítséget. A Magyar Helsinki Bizottság társelnöke azt mondja, hogy három éve támadja őket a kormány. Az a vád ellenük, hogy segédkezet nyújtanak az illegális bevándorláshoz. Pardavi Márta felhívja a figyelmet, hogy ha az Országgyűlés jóváhagyja a „Stop, Sorost“, akkor lehúzhatják a rolót. Ez a kérdéskör a választási kampány fő témája. Az előjelek a Fidesz nagy győzelmére utalnak. Pardavi szerint azonban az okozott kár már így is igen nagy, hiszen a civilek számára a hatalom üzenete az: csak addig ugrálhattok szabadon, amíg azt a kormány megengedi. A Parlament már a múlt nyáron olyan törvényt fogadott el az NGO-król, amely Putyin nyomán készült. Ám Orbán most még tovább akar menni. Brüsszel ugyan valószínűleg eljárást indít, ám az ilyen ügyek évekig is elhúzódhatnak, a civil szervezetek számára viszont ketyeg az óra. Pardavi úgy gondolja, hogy jelen állás szerint az év végéig be kell szüntetniük a tevékenységüket. A hadjárat egyik célpontja különben Soros György. Weinenhozer, osztrák szociáldemokrata EP-képviselő úgy fogalmaz, hogy Magyarország a rendszerváltáskor élen járt a demokrácia felé vezető úton, most meg az illiberalizmus zászlóvivője, ami teljesen abszurd.
A mai EU-csúcstalálkozó előtt a jelek szerint a kelet-európai partnereknek üzent a német kancellár, amikor arról beszélt Bundestagban, hogy minden tagállamnak ki kell vennie részét a menekültválság megoldásából és a határok védelméből. Merkel megismételte, hogy a szolidaritás nem lehet egyirányú utca, és ez minden bizonnyal arra vonatkozott, hogy Magyarország, Lengyelország és Csehország nagy hasznot húzott az uniós támogatásokból, ám nem hajlandó menedékkérőket befogadni. Mind mondta, a kormányok felelőssége, hogy ne veszítsék szem elől a felelősségüket, beleértve a szervezet alapértékeinek megőrzését is. Hozzáfűzte, hogy megállapodásra kell jutni a tisztességes kvótarendszerről, mert tartani kell a júniusi határidőt. Jelezte, hogy Németország fokozni kívánja szerepvállalását az európai ügyekben, mivel a németeknek csak akkor mehet jól a dolguk, ha Európa is rendben van. Kiemelte, hogy a jövőben az eddiginél több esetben kell közös választ adni a kor legsürgetőbb kérdéseire.
A német miniszterelnök riasztó lövést adott le azokra az uniós országra, amelyek nem kívánnak menedéket nyújtani a menekülteknek és megkérdőjelezik az olyan demokratikus normákat, mint a jogállam. Merkel a következő EU-költségvetéssel foglalkozó csúcs előtt egy nappal kijelentette, hogy Brexitnek köszönhetően újraértékelhetik, hogy miként használják fel a közösségi támogatásokat. Rámutatott, hogy a pénzt azoknak a tagoknak kell kapniuk, amelyek hajlandóak migránsokat átvenni. Az amerikai hírügynökség is úgy gondolja, hogy szavai Magyarországnak és Lengyelországnak szóltak, miután Berlin megpróbálja a közös álláspont elfogadására rábírni a makacskodó kormányokat. Márpedig a brit kiválás után a németek fontossága nő a szervezeten belül. A kancellár szövetségre lépett a francia államfővel, aki azt szorgalmazza, hogy a szubvenciókat kössék össze a demokratikus elvek betartásával. Budapest és Varsó ellen vizsgálat zajlik az igazságszolgáltatás és a sajtó függetlenségének korlátozása miatt.
A mai uniós csúcs előtt kiéleződött a vita Lengyelország és Németország között, miután a lengyel Európa-miniszter igazi politikai válsággal fenyegetett arra az esetre, ha a menekültek átvételétől tennék függővé a jövőben az uniós pénzek kifizetését. Szymanski visszautasította Merkel állásfoglalását, mondván, hogy hatalmas hiba volna egy ilyen politikai manővert eltervezni. Megerősítette, hogy országa semmiképpen sem hajlandó belemenni a menedékkérők elosztásába. Tovább nem engedi meg, hogy bárki beleszóljon a nemzeti jogkörbe a határok védelme és a migráció kapcsán. Ezért óvott attól, hogy az EU többséggel határozzon a kérdésben, mert a következmények súlyosak volnának. A lap szerint elképzelhető, hogy Brüsszel megpróbálja álláspontja feladására rávenni Varsót, mégpedig oly módon, hogy megcsillantja előtte a több pénz lehetőségét, ha a PiS hajlandó visszaállítani a közös értékrendet, illetve a jogállamot.
Süddeutsche Zeitung
1. A költségvetésért felelős biztos csatlakozott a német kancellárhoz és szintén óva intette Magyarországot és Lengyelországot attól, hogy megszegjék az európai alapértékeket. Oettinger szerint ellenkező esetben mindkét kormánynak fel kell készülnie arra, hogy kevesebb pénz érkezik majd Brüsszelből beruházási célokra. Emlékeztetett arra, hogy több tagállam is indítványozta: kapcsolják össze a következő költségvetést és a jogállami elvek tiszteletben tartását. Szerinte itt lehetséges jogi, de politikai megoldás is. Ugyanakkor a szélsőséges AfD, amelynek menekültpolitikája sok mindenben átfedést mutat a magyar és a lengyel erőfeszítésekkel, úgy értékelte: Merkel megpróbálja zsarolni kvótaügyben az ellenkező tagokat.
2. Aki pénzt akar Európától, annak el kell fogadnia közös értékeket. Így foglal állást a kommentár, amely szerint az EU nem kerül sokba, ám el kell dönteni, hogy mire és kinek adjanak pénzt. Így csak azoknak kellene segíteni, aki betartják a szervezet alapelveit. A mai legfelső szintű brüsszeli tanácskozáson alapvető kérdésekről lesz szó, és a pénz megmutatja, hogy Európa mennyit is ér a tagjainak. A megegyezés útjában az egyik fő akadály a dilemma, hogy az unió visszafogja-e a támogatásokat olyan kormányok esetében, amelyek nem szolidárisak és szétrombolják a közös normákat. Németország vegyes jelzéseket küld. Merkel ugyan inkább az északi államok oldalára állt, amelyek takarékossággal igyekeznek áthidalni a kieső brit befizetéseket, ugyanakkor több pénzt ígért a külső határok védelmére. Csakhogy a földrész úgy nem tud virágozni, hogy az egyik oldal sokat ad, a másik fél viszont főleg csak kasszíroz.
A menekültkérdésben a németek igen jelentőset nyújtottak, viszont némely országok agresszívan elzárkóznak attól, hogy segítsenek az üldözötteknek. Lehet, hogy a bezártság évtizedei után sok magyar és lengyel még mindig fél az idegenektől. Ezért arról lehet vitázni, hogy az EU kényszerítse-e őket kvótákra. Anyagilag azonban ki kell venniük részüket a menekültek megsegítéséből. Brüsszelnek a továbbiakban nem szabad ennyire nagyvonalúan viszonyulnia az olyan tagokhoz, mint Budapest és Varsó, amelyek tesznek az alapértékekre. A demokrácia, a jogállam, a pluralizmus és a sajtószabadság nem vita tárgya. Aki átlép ezeken a normákon, az elárulja az uniót és belülről rombolja le. És ezt nem lehet igazolni ilyen-olyan „népakarattal”. Az ilyen országoknak ki kell lépniük az integrációból. Ezt persze a nacionalista magyar és lengyel hatalom nem akarja, Európa túl sokat hoz nekik a konyhára. Ily módon Brüsszelnek ott kell lépnie, ahol az fáj: a pénznél. Azaz korlátoznia kell a szubvenciót. Ez nem szép dolog, de láthatólag nem megy másként.
Ausztria két tűz közé kerül a következő uniós költségvetés ügyében. Merkel tegnapi nyilatozata burkolt fenyegetés a V4-eknek, amiért azok megtagadják a migránsok befogadását. Egyben tükrözi, hogy Berlinnek mind inkább elege van főként a magyar és a lengyel kormányból, miután azok macska-egér-játékot folytatnak az uniós intézményekkel, noha elnyomják a szabad sajtót és teljes behódolásra kényszerítik az állami intézményeket. Az ellenállás odáig terjed, hogy semmibe veszik az Európai Bíróság ítéleteit. A hétfői előkészítő értekezleten több tagállam megbízottai is támogatták, hogy pénzt csak akkor lehessen kapni, ha a kedvezményezetteknek nincs semmi a számláján a jogállam és a migránsok átvétele ügyében. Pontosan ezért van kutyaszorítóban az új osztrák kabinet. Kurz ugyanis jelezte, hogy nem ért egyet a menedékkérők elosztásával, ám miniszterei közül többen is sürgetik főként a keletieknek adott agrártámogatások csökkentését.
Az illiberális demokrácia fogalmának megalkotója arra figyelmeztet, hogy világszerte bajban van a demokrácia és ez alól Amerika sem kivétel. Fareed Zakaria emlékeztet arra, hogy az Economist idei demokrácia-listáján az országok fele rosszabb besorolást kapott, mint egy évvel ezelőtt. Ezt a visszaesést talán a legjobban a szabad sajtó állapotán lehet bemutatni, és ezt nem csak a fejlődő világban, valamint pl. a Törökországban tapasztalható példákkal lehet alátámasztani, de a szerző külön is felhívja a figyelmet arra, ami az elvileg demokratikus Magyarországon, illetve Lengyelországban történik.
Orbán Viktor kormánya egy sor ravasz intézkedést alkalmazott, hogy elhallgattassa a független médiát. A hatalom rátenyerelt a köztévére, illetve – rádióra, nyomást gyakorolt a szerkesztőségekre és saját vazallusait állította a kulcspozíciókba. A baráti sajtót elárasztotta hirdetésekkel, a kritikus orgánumoktól viszont megvonta az állami reklámokat. Miután Orbán kiéhezteti, zaklatja és megfélemlíti a független, bíráló szerkesztőségeket, felbukkannak a színen baráti oligarchák, hogy felvásárolják a társaságokat. Így érik el, hogy azok kedvező hangon tájékoztassanak a hatalomról. A módszert most Varsó is alkalmazza.
Zakaria emlékeztet arra, hogy jó 20 éve írt először írt illiberális demokrácia veszélyéről, tehát hogy megválasztott kormányok módszeresek visszaélnek a befolyásukkal és korlátozzák a szabadságjogokat. Magyarországon és Lengyelországban pontosan ez megy végbe a sajtó területén, noha a két államban erősek a demokratikus intézmények és mindkettő az EU tagja, amely szavatolja a szabad sajtó védelmét. Vagyis innentől kezdve immár Amerika esetében sem biztos, hogy a demokrácia képes garantálni a média függetlenségét. Pontosan azt látni, amit egykor Ralph Waldo Emerson írt, hogy ti. ha a vezetők támadják és nemtelen célokra használják az intézményeket, akkor az gyengíti a demokráciát, amely az Egyesült Államokban ugyan erősebb, mint a legtöbb helyen, de rá is érvényes a demokrácia pusztulása.
Az Európa közepén jelentkező nacionalizmus nyugtalanítja az uniót. Az összefoglaló azzal indít, hogy Magyarország rémisztő kerítést emelt a migránsok távoltartására. Csak kevesen próbálkoznak azzal, hogy átjussanak rajta. Mégis járőrök cirkálnak a szögesdrót mentén, inkább persze csak elrettentésül. Ami egyesek számára a belbiztonságot jelenti, az egyúttal jelzi, hogy az ország a nemzeti érdekeket részesíti előnyben, nem pedig az unió szándékait. A kihívást jelképezi, egyben szavazatokat hoz. A Fidesz népszerűsége 2014 végére drámaian zuhant és a párt minden követ megmozgatott, hogy visszaszerezze támogatóit – mondja Kékesi Márk, emberi jogi aktivista. A menekülthullám azután isteni ajándékként érkezett Orbán és több más politikus számára a térségben. Eltúlozhatták a veszélyt és megmentőként léphettek fel. A V4-ek ellenállása a kvótákkal szemben rávilágított, hogy az EU milyen mélyen és veszedelmes módon megosztott. A magyar és a lengyel kormány gyanakodva és ellenkezve figyeli az integráció elmélyítését célzó törekvéseket. Vannak hangok az unión belül, hogy a támogatások csökkentésével kellene a két ország orrára koppintani. Merkel pontosan erre figyelmeztetett a héten.
A korrupció ügyében zajló romániai harc mutatja, milyen korlátai vannak az uniónak, hiszen az EU - Budapesthez és Varsóhoz hasonlóan - Bukarestben is a jogállamnak igyekszik érvényt szerezni. A térség államai közül több is, felbátorodott, Magyarországgal és Lengyelországgal az élen, és összecsap Brüsszellel a demokrácia ügyében. Az egyik új román román középjobb párt alelnöke úgy fogalmaz, hogy a Bizottság nem képes jobb belátásra téríteni az olyan fickókat, mint Orbán és Kaczynski. A romániai hadszíntéren még komolyabbra fordultak a dolgok, miután az igazságügyi miniszter a korrupció-ellenes ügyészség vezetőjének elmozdítására szólított fel, amikor közzétette jelentését a hivatal tevékenységéről. Az érintett, Cordula Kövesi kijelentette, hogy befolyásos politikusok, üzletemberek ily módon próbálnak bosszút állni, amiért vesztegetési ügyekben bíróság elé kerültek.
A döntés joga most Johannis államfő kezében van, de a kormány tesz más lépéseket is, hogy ellehetetlenítse a korrupció felszámolását. Az ügy kulcsfigurája Liviu Dragnea, a hatalmon lévő szociáldemokraták vezére, akit választási csalás miatt elítéltek, és aki ellen vizsgálat van folyamatban uniók pénzek elsikkasztásának gyanújával. A fejlemények azért megdöbbentőek, mert az ország – Bulgáriával egyetemben – uniós megfigyelés alatt áll, éppen azért, mert Brüsszel szeretné látni, mennyire jutnak a románok a közélet megtisztításában. Csak éppen a hiányosságokat nem tudja büntetni az EU. Ugyanakkor a román kormánypárt azzal vádolja az uniót, hogy az parancsolgat a megválasztott hatalomnak, ami szerinte fenyegetést jelent a parlament, így végső soron a nép számára. Az érvelés nagyon emlékeztet arra, amit Orbán és Kaczynski szokott hangoztatni, bár a román szociáldemokraták nem annyira eltökélten nacionalisták.
A folyamatos orosz dezinformáció eltorzítja az amerikai és az európai demokráciát, ám a Nyugat válasza nem megfelelő. Mindenesetre az orosz beavatkozás ügyében eljáró amerikai ügyész vizsgálata már eddig is feltárta, hogy Putyin milyen burkolt propaganda és más eszközökkel folytat hadjáratot a demokrácia ellen, szerte az egész világon. A hosszú távú cél az, hogy meggyengítse az intézményeket és egymás ellen fordítsa az embereket. Amúgy a KGB már a 60-as évek óta alkalmazza ezeket a módszereket. De most már ott tart, hogy nyíltan együttműködik szélsőséges nyugati pártokkal. Vagy vendégül látta Moszkvában pl. a jobbikos Gyöngyösi Mártont. Azon kívül álhíreket terjesztenek a Kreml céljainak szolgálatában az olyan orgánumok, mint a Russia Today vagy a Szputnyik. Bevett eszköz továbbá bizonyítékok, dokumentumok hamisítása. Automatizált rendszerek bombázzák az ilyen információkkal a célközönséget. Egy elemzés feltárta, hogy a közösségi hálón a Nato-val, illetve a balti köztársaságokkal foglalkozó orosz nyelvű hírek 70 %-a ilyen forrásokból eredt.
A kormányok fellépnének ellene, csak éppen itt belépnek a képbe az aggályok a szólásszabadság ügyében, miután nehéz kiszűrni, hogy melyik az a hír, amelyet gépek generálnak, és melyiket élő emberek. És a közösségi portálok túl sok tartalmat tiltanak le, mert aggályosnak tartják azokat. Érdekes ugyanakkor, hogy Amerika milyen keveset tesz az orosz nyomulás ellen. Úgy tűnik, Trump a személye elleni támadásnak tekinti a Moszkva beavatkozásáról szóló állításokat, nem pedig nemzetbiztonsági fenyegetésnek. De bármit is talál Mueller a választások kapcsán, az elnök sorsát a politika, a Kongresszus határozza meg, vagyis végső soron a szavazópolgárok, nem pedig a jog. De ettől a Kreml várhatóan tovább próbálkozik, pl. azzal, hogy ősszel a republikánusok oldalára hangolja az amerikaiakat az időközi törvényhozási választásokon. És mivel Trump nem tesz semmit sem, az USA termékeny talaj a további dezinformációs hadjáratok számára.
Ausztria valóra váltotta ígéretét és ma az Európai Bírósághoz fordul a Bizottság döntése ellen, amely engedélyezte a paksi bővítést. Az osztrák kormány már korábban jelezte, hogy tartja magát az ország atomenergia-ellenes álláspontjához, amit annak idején népszavazás erősített meg. Az illetékes miniszter most úgy nyilatkozott, hogy Dávidként felveszik a küzdelmet Góliáttal, mert a tét a természet, a környezet és a különleges osztrák táj. Megerősítette, hogy kormánya szerint a nukleáris erőműveknek semmi keresnivalójuk sincs a földrészen. Brüsszel ugyanakkor úgy reagált, hogy meg fogják védeni a határozatot a luxemburgi ítélőszék előtt. A hírügynökség emlékeztet arra, hogy a hasonlóan bonyolult ügyekben a nemzetközi testület mindig az EU javára döntött.
Az érintett osztrák miniszterasszony úgy gondolja, kedvezőek a jogi lehetőség, hogy Ausztria megakadályozza Paks-2-őt. Bécs azt szeretné elérni, hogy Magyarország ne kaphasson uniós pénzeket az építkezéshez. Mégpedig azért ne, mert úgy véli, hogy a pályázat nem volt kellőképpen átlátható, azon kívül rosszul kalkuláltak a járulékos költségek kiszámításánál. Állami segítség nélkül ugyanis a beruházás nem fizetődne ki. És mint Köstinger megjegyezte: Ausztriának meggyőződése, hogy korlátozni kell az atomenergiából nyert áram mennyiségét Európában.
Ausztriával ellentétben a német kormány elfogadja a vitatott magyar tervet a két új paksi reaktor megépítésére. Pedig Németország búcsút int a nukleáris energiának. Viszont ha valahol a szomszédságban egy új erőmű létesül, a berlini kormány becsukja mindkét szemét és ez vonatkozik Paksra is. Az újság úgy tudja, hogy az ügyvezető koalíció úgy határozott: nem csinál semmit, amivel megtorpedózná a munkálatokat. Pedig a Duna-menti település mindössze 440 kilométerre van a német határtól. Egy esetleges baleset következményeit egész Közép-Európa megérezné. Viszont a beruházás presztizskérdést jelent a tekintélyelvű Orbán Viktornak. Németország szombatig csatlakozhatna az Európai Bíróságnál az osztrákok keresetéhez. A magyar fejlesztés két okból is kényes: egyrészt környezetvédelmi szempontból, másrészt pedig mert elképzelhető, hogy az atomenergia javára torzítja el a piacot. A számítások ugyanis azt igazolják, hogy egy esetleges áramimport Paks-2-ből megawattonkóránként 70 centtel lenyomná a német árat. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy az oroszok versenytárgyalás nélkül nyerték el a megbízást.
