• Drasztikus lépés a menekülteket támogató civilek ellen
• A Bizottság a jogállami normák tiszteletben tartásától kívánja függővé tenni az uniós támogatásokat
• Az Elios miatt ellenfénybe került Orbán Viktor, a "tündöklő látomás"
New York Times/Washington Post/AP
Az Amnesty International elutasítja a „Stop, Soros”-csomagot, mert arra hivatkozva a kormány kipécézhet bármely civil szervezetet, amely a bevándorlókkal foglalkozik. A Brüsszelben kiadott közlemény szerint a törvényjavaslat alapján a hatalomnak joga volna felfüggeszteni, feloszlatni és megbírságolni bármelyik érintett csoportot. Ezért az AI úgy értékeli, hogy a tervezet igazságtalan támadás a civil társadalom ellen. A nemzetközi szervezet elnöke hozzátette, hogy az indítványnak semmi köze a nemzetbiztonság vagy a határok megvédéséhez, viszont nagyon is arra irányul, hogy elhallgattassa azokat, akik a bajbajutottak foglalkoznak és merik felemelni a szavukat. A jelentés megjegyzi, hogy a készülő jogszabály része Orbán Viktor migrációellenes hadjáratának. A miniszterelnök azzal vádolja Soros Györgyöt, hogy az sokmillió migránst akar Európába hozni, jóllehet az emberbarát milliárdos menetközben alapvetőn felülvizsgálta pár éve közzétett álláspontját. A politikus ugyanakkor azt is felrója neki, hogy támogat olya egyesületeket, amely bevándorlókkal dolgoznak.
Az Amnesty International bírálatához csatlakozott az a szervezet, amely a nemzetközi civil csoportokat képviseli az Európa Tanácsban, valamint az ET tanácsadó testülete is, mondván, hogy a törvény hatása túlterjedhet a migráción. A célba vett NGO-k ugyanis nem csupán menekültekkel foglalkoznak, hanem más, hátrányos helyzetű emberekkel is, a következmény pedig az lehet, hogy ezek a rétegek az eddiginél kevesebb segítséget kaphatnak. A Helsinki Bizottság úgy minősítette, hogy itt nem egy javaslatról, hanem egy bulldózerről van szó. Mert hogy a kormány önkényesen meg akarja bélyegezni, illetve igyekszik elkülöníteni bizonyos, általa nem szeretett civil csoportokat a társadalomtól, végül pedig tevékenységük beszüntetésére kényszeríteni őket.
A nacionalista kormány olyan javaslatot nyújtott be az Országgyűlésben, amely felhatalmazná a belügyminisztert, hogy az migránsokat támogató szervezeteket tiltson be, ha úgy ítéli meg, hogy tevékenységük nemzetbiztonsági kockázatot jelent. A lépés döntő része Orbán Viktor bevándorlás-ellenes kampányának, amelynek célpontja a liberális értékeket és a nyitott határokat támogató Soros György. A hivatalos álláspont szerint a tervezet az illegális migrációt hivatott elrettenteni, mert az a miniszterelnök szerint lerombolja az európai stabilitást. A magyar és a lengyel kormány többször is összecsapott az EU vezetésével, mivel utóbbi úgy ítéli meg, hogy a két ország tekintélyelvű irányban sodródik, eltér az uniós normáktól a demokrácia és a jogállam ügyében. A konzervatív keresztény hitet hirdető, illetve a multikulturalizmust elvető magyar álláspont ellenben bejön a magyar választóknak.
A magyar kormány drasztikus törvényt készít elő a menekültek segítői ellen. Magyarországon nem látják szívesen a migránsokat, de azokat sem, akik támogatják őket. Ezt Orbán Viktor egyértelművé tette a választási kampányban A hatalom a lehető legkeményebben lép fel az olyan civil szervezetek ellen, amelyek menekülteket, illetve menedékkérőket gyámolítanak. Szakértők azonban kétlik, hogy a beterjesztett indítvány összehangban áll az alaptörvénnyel, illetve az európai joggal. Magyarország azzal gyanúsítja Soros Györgyöt, hogy az tudatosan szervezi a muzulmánok betelepítését Európába. Bizonyítékot azonban ez idáig nem prezentált az Orbán-kabinet. Ugyanakkor az egyik mostani tervezet elfogadásához kétharmados többség kellene, ami nincs meg a Fidesznek. A másik két javaslatról még a választások előtt, egyszerű többséggel dönthetnek. Ám ezek is azzal fenyegetnek, hogy lényegesen korlátozzák az emberi jogokra, illetve a menekültekre szakosodott civilek munkáját.
Kemény tárgyalásokat vetít előre a következő költségvetés ügyében a Bizottság elnökének kijelentése, miszerint a tagállamoknak a vállalati adók egy részét át kellene engedniük az EU-nak, hogy betömjék a brit kiválás miatt keletkező lyukat. Ebből következik, hogy a vita alighanem még mérgezettebb lesz, mint idáig bármikor volt. A nettó befizető államok, mint Ausztria és Hollandia nem szeretnének többet adni. A Bizottság most közzétett helyzetelemzése tartalmazza ugyanakkor, hogy akár 30 %-kal is visszafoghatják az agrár-,illetve regionális támogatásokat. Az egyeztetéseket azonban bonyolítja, hogy Németországgal az élen a közös büdzsé legfőbb bevételi forrását jelentő államok keményebb feltételeket kívánnak előirányozni a keleti tagállamok számára. Ily módon szeretnék rávenni az olyanokat, mint a magyar és a lengyel kormány, hogy igazodjanak az unió politikájához a jogállam és a menedék ügyében. Brüsszel kritériumlistát készít annak megítéléséhez, hogy egy tagország igazságszolgáltatása mennyire működik és független. Ám igyekszik elkerülni azt a benyomást, hogy kipécézi az eurószkeptikus közép-, illetve kelet-európai tagokat.
Az unió azon van, hogy a jövőben szorosabb legyen a kapcsolat a támogatások és a szabályok betartása között. A Bizottság közleménye azt tartalmazza, hogy a tagállamok részére kifizetett pénzeket attól kell függővé tenni, azok tisztelik-e a demokratikus értékeket, ám nem derült ki, hogy Brüsszel miként igyekszik megoldani ez a kényes kérdést. Az EU-t aggasztja, hogy egyes államok lebontják a fékeket és ellensúlyokat, különösen az igazságszolgáltatás és a sajtó területén, ahogy az Lengyelországban és Magyarországon is történt. A költségvetésért felelős biztons annyit árult el a tervekről, hogy tárgyalásban vannak bizonyos kormányokkal, és hogy a részletes javaslatot az eredeti elképzeléseknek megfelelően májusban hozzák nyilvánosságra. A keleti tagok óvnak a szigorítástól, éspedig arra hivatkozva, hogy országukban ez esetben megcsappanna a szervezet népszerűsége. A Bizottság azonban azt is hangsúlyozza, hogy fel kell mérni, az esetleges jogsértések milyen hatással vannak az uniós támogatásokat élvező polgárokra, akik nem tehetnek a törvénytelenségekről.
A visegrádi államokat történelmileg sokkal kevesebb szál köti össze, mint ahogy azt feltételezni lehetne. Így látja ezt a német liberálisok prágai programirodájának igazgatója. Detmar Doering azzal támasztja alá álláspontját, hogy a a lengyelek nemzeti-katolikusok, a csehek ellenben világiak. A szlovákok egykor Magyarországgal szemben vívták ki a függetlenségüket, ám Orbán Viktor nacionalizmusa egy ideig az ország ellen irányult. A lengyelek számára Oroszország az első számú geostratégiai fenyegetés, Magyarország ellenben a putyinizmus kedvében jár. Ilyen körülmények között segítette a közép-európai összefogást, hogy a volt szocialista országok másodrangú tagnak érzik magukat az EU-ban. Ez magyarázza azután ellenkezésüket a kétsebességes Európával szemben is. Merthogy abban kísérletet látnak a kirekesztésükre. De azért pl. a lengyelek nem kívánnak csatlakozni az euroövezethez, ami eléggé tudathasadásos politikára utal.
Brüsszel még nem talált megoldást a problémára, pedig a helyzet a kelet-nyugati viszályok elmélyülését és a hosszú távon az EU lepusztulását eredményezheti. Annál is inkább, mivel Varsó és a három balti köztársaság az önálló német-francia lépéseket látva úgy érzi, hogy Brüsszel biztonsági megfontolásai csakis a nyugati érdekeket tartják szem előtt. Miközben a Kelet új öntudatra ébred. Csak kár, hogy az a nacionalizmusban nyilvánul meg. Ahhoz azonban nem fér kétség, hogy a lengyeleknél és a magyaroknál aggasztó mértéket ért el a jogállam leépítése. És hogy az uniónak minden joga megvan kitartani az alapvető normák mellett. A kiúthoz Brüsszelnek, Berlinnek és Párizsnak tekintettel kell lennie a V4-re, amikor a stratégiáról határoz. A visegrádiak joggal tartanak igényt arra, hogy hallathassák hangjukat a döntéshozatalnál. Ideértve azt is persze, hogy a saját dolgaikban csakis ők határozzanak. Példa erre a merev kvótaszabályozás. Vagyis egységes Európát kell teremteni. Ám közben nem szabad a nacionalista-illiberális erőknek engedményt tenni, de egyúttal nem szabad úgy nézni a visegrádiakra, mintha azok fontos kérdésekben távol állnának a többiektől. Az azonban semmiképpen nem segít, ha minden marad a régiben.
Sötét árny vetül Orbán Viktorra, a tündöklő látomásra: vejének a volt cége annak idején feltűnően rengeteg olyan megbizatást kapott, amelyhez uniós támogatás járt .- írja a svájci közszolgálati média. A pályázatokat sokszor úgy írták ki, hogy a feltételeknek csakis az Elios tudott megfelelni. Ennek megfelelően voltak drágák az ajánlatok. Ebben nincs semmi új persze, csak éppen a korábbi vizsgálatok eredmény nélkül zárultak. Ám most színre lépett az OLAF, de így is évekig eltarthat, amíg a magyar ügyészség valamilyen következtetésre jut. A vállalkozás visszautasít minden gyanút, és azt állítja, hogy az ügyet politikai okokból melegítették fel újra. A kormány is meglehetősen szűkszavú, Lázár János pl. azt hangoztatja, hogy kampány van.
Egy ilyen történet hét héttel a választás előtt még egy olyan kabinetet is idegesít, amely annyira szilárdan ül a nyeregben, mint Orbáné. Bár nem tudni, hogy a szavazók miként reagálnak rá. Nagy kérdés továbbá, hogy a Fidesz-hívek miként értesülnek a fejleményekről, hiszen a sajtó jelentős része a párt kezében van. Ily módon alig számolnak be a történtekről, vagy Simicska nyakába próbálják varrni a felelősséget. Hogy üzletemberek és a különböző pártállású politikusok korruptak, az Magyarországon köztudomású. A Fidesz környékén is egy páran megmagyarázhatatlan módon megtollasodtak. De most Tiborcz miatt a miniszterelnök családjának egyik tagja is gyanúba keveredett. A szóban forgó LED-lámpák a nemzet védelmezőjére is árnyékot vetnek. Csorbul a hitele. Nem megy rá a választási győzelme, de lehet, hogy odalesz miatta a kétharmad.
Magyarországon robbanásveszélyes légkörben kezdődik a választási hadjárat, a Jobbik új köntösben, konzervatív és korszerű erőként száll ringbe, de persze sokan még nem hisznek az átváltozásában. Túlságosan eleven még a régi dolgok emléke, túl sok a nyitott kérdés. Ám a néppártosodást kísérő zűrzavar mintaszerűen illusztrálja, milyen elaknásított terepen zajlik manapság Magyarországon a politika. Onnan indul, hogy Orbán Viktor nagyon is komolyan veszi a Jobbi színeváltását, ezért fenyegetésnek tekinti azt. Vona erről azt mondja, hogy a miniszterelnök a nehéztüzérséget veti be, de nem politikai eszközökkel harcol, hanem meg akarja semmisíteni az ellenfelet. A párt létét azonban leginkább a Számvevőszék által kirótt büntetés veszélyezteti. A háttérben egy olyan áskálódás húzódik meg, amely nagyon is jellemző a mai magyar állapotokra.
A Jobbik vezetője úgy tudja, hogy a hatalmas pénzbírságra maga a kormányfő adott utasítást, mert tudja, hogy a választás után vagy ő, vagy Vona börtönbe kerül. A jobbikos politikusnak már csak azért is harcolnia kell, mert pártja helyét a Fidesz foglalta el a szélsőjobbon. Az ellenségképet ugyan most a menekültek jelentik, és nem a romák vagy a zsidók, de a módszer ugyanaz és a jelszavak nagyon hasonlóak. A kormánypártot a rászabott választási törvény miatt csak teljes ellenzéki összefogással lehet leváltani. A népszerűségi listákból az tűnik ki, hogy a Jobbik számára még nem fizetődött ki az irányváltás. De bármi is lesz az eredmény, Vona tovább próbálkozik majd.