Szombat reggel került nyilvánosságra, hogy – ha lesz – a következő Orbán-kormányban már nem kap bársonyszéket Fazekas miniszter. Erre az agrárfi azonnal, teli tüdőből kezdte tolni a propaganda-marhaságot már délután - hátha így megszolgálja a stallumot.
Mi már azt sem értettük, hogy ezt a messziről is alkalmatlan figurát hogy lehetett egyáltalán kinevezni miniszternek. Az pedig már ténylegesen rejtélyszámba ment: miért tarthatta meg két cikluson keresztül az agrártárcát Fazekas. Aki csak egyszer is beszélt vele két értelmesnek tűnő mondatnál többet – és ezt a bravúrt képes volt úgy végrehajtani, hogy közben nem aludt el –, az pontosan tudja: a szakértelem hiányánál csak vezető képességeinek hiánya a nagyobb.
És már el is jutottunk a megoldásig: az agárártárca csupa olyan területet felügyel, amit jópáran a magukénak éreznek a kormány környékén - ezért inkább sok szürke eminenciás kell oda, mint egy jó vezető. A tárca felügyelte vadászati témákban még egy őzbak sem szellenthet Semjén Zsolt jóváhagyása nélkül. Az agráradminisztrációt Lázár János lassan, de állhatatosan kiszervezte Fazekas alól – ezzel mondjuk nem volna baj, hisz a legtöbb közszolgát épp a vidékfejlesztési hivatalokból vittek el bilincsben. Bár abban nem reménykednénk, hogy Lázár annyival tisztességesebben szeretné irányítani az agrárhivatalokat.
A termőfölddel kapcsolatos ügyekbe pedig kb. pont annyi beleszólása volt Fazekasnak, mint az ellenzéknek. Mészáros és oligarcha társai vitték a prímet - pontosabban a földet. Ki mennyit akart, éppen annyit.
A földek gazdára leltek, a játszmákat lejátszották, Fazekas látszatminiszteri szerepe letelt. Nem véletlenül jelent meg a szombati Magyar Nemzetben, hogy aligha újrázhat, ha a főnöknek sikerül. Márpedig akinek a politikai halálhírét keltik a narancsos körökön belül – ahonnan a lap információja származik –, az nem, hogy hosszú életű nem lesz, de lényegében már zombi.
Szemmel láthatóan ez egyszer Fazekasnak is lesett a tantusz, bele is húzott keményen. Megmutatta: ő is tudja olyan pompásan okádnia a kormányzati fekáliát szép száján át, mint bárki a kormányban. Sőt! Szebben is, zamatosabban is, illatosabban is, foga kerítésén át okosan megszűrve ám.
Kereken épp most lett 39 éve város Lenti. Olyan évforduló ez, amelyet magára valamit is adó miniszter bizonyosan nem hagyhat ki. Hát ezt az alkalmat ragadta meg Fazekas, hogy alkalmasságát – már a fekália szájon át történő ömlesztésére – bizonygassa. Ilyeneket talált mondani a településük rangemelkedését ünneplőknek: "jogszabályok alkotásával, különböző kötelezettségszegési eljárásokkal, nyíltan vagy kevésbé nyíltan megpróbálnak bekényszeríteni bennünket egy olyan államszövetségbe vagy szervezetbe, amelyben a magyarság csak alárendelt szerepet játszhat."
Ha nem kellene minden nap az állampárt e szellemi toprongy-mondatait hallgatnunk, Isten a tanúnk, nem is értenénk, miről gagyog a (még) miniszter. Ugyanis, kedves Fazekas agrárminiszter úr, Magyarország az Európai Unió teljes jogú tagja. Önként lett taggá, és épp annyi beleszólása van az EU dolgaiba, mint a többi tagállamnak. Tudja, miniszter úr, ez az a szervezet, amelyik számolatlanul önti ide hektáronként az agrártámogatás eurószázmillióit. Amelyeknek a felnyalásához Mészárosoknak és Tibprczoknak nem kell semmit tenniük – miután véletlenül olyan sikeresen bevásároltak magyar földből.
De mást is mondott ám a jó miniszterecske: "valakik, valahol, ki tudja milyen tárgyalótermekben, eldöntötték, hogy ez a mostani Európa nem is annyira korszerű, inkább legyen valamilyen ködös Európai Egyesült Államok. De ez a modernkori gyarmatosításnak is nevezhető szándék elfogadhatatlan."
Természetesen el lehetne magyarázni, ennek a levitézlett tárcafőnek, hogy kik is döntenek "Európáról", hol van az a "ki tudja milyen tárgyalóterem", ahol ott ülnek a választott magyar képviselők, vagy épp egyenes a miniszterelnök, hogy ki gondolja az Unióról, hogy jelenlegi állapotában alkalmatlan jó válaszok megtalálására a világ mai kihívásaival kapcsolatban (Orbántól Merkelen át Macronig igen sokan).
Sajnos azonban nincs gyógypedagógiai végzettségünk, hogy szellemi tunyáknak fényt gyújtsunk a koponyájában, és legyen elég türelmünk és megértésünk.
Mert a türelmünk már igazán, de tényleg nagyon fogytán van.
