- Babis a pénzre megy, az ideológia viszont hidegen hagyja és nincs is többsége, úgy hogy nagy veszélyt nem jelent.
- Az alakuló német kormánykoalíció két kisebbik pártja szerint Orbán gyűlöletbeszédet tartott a nemzeti ünnepen.
- Szász-Anhaltban nem kérnek Orbán Viktor látogatásából, pedig a miniszterelnök magánemberként csupán a Luther-emlékkiállítást akarja megtekinteni.
A vezércikk arra figyelmeztet, hogy az uniónak – Ausztria, majd Csehország után - további illiberális visszalépésre kell felkészülnie Közép-Európában. Vagyis még messze nem ért véget a populisták menetelése. Babis győzelme alapján jogos az aggodalom, hogy újabb állam esik fogságba a térségben, miután a politikus dúsgazdag és médiabirodalma van. A volt szocialista országokban jó pár példa van arra, hogy a gazdag vezetők saját maguk és cimboráik érdekében alakítják a politikát, meggyengítik a demokratikus korlátokat, nehogy egykönnyen meg lehessen buktatni őket. A nagy kérdés, hogy Csehország csatlakozik-e a magyar és lengyel példához és ily módon kibővített illiberális tömböt alkotnak-e. Az biztos, hogy az Ano elnöke osztja Orbán és Kaczynski migráns-ellenes álláspontját, illetve gyűlöletét az EU menedékpolitikájával szemben. De konzervatív szociális felfogásukat már nem vette át és a nacionalizmusukat sem.
Talán még közelebbi a párhuzam Berlusconival és Trumppal. Bár az amerikai elnök jön már rá, hogy egy államot nem lehet úgy irányítani, mint egy nagyvállalatot. Továbbá hogy a fékeket és ellensúlyokat nem lehet akadálynak tekinteni a hatékony kormányzati munka útjában. Babis mindenesetre fel akarja számolni a Szenátust, és ezzel megindul a demokrácia meggyengítésének útján. Ám azt mondja, hogy ő nem Orbán. Meg hogy nem Európa-ellenes. Azon kívül a belpolitikában erősebb korlátokkal kell szembenéznie, mint az illiberális szomszédállamoknak.
Viszont tekintetbe véve a fiatal demokráciák kiszolgáltatottságát a manipulációval szemben, az EU-partnereknek ébereknek kell lenniük Prága ügyében, akárcsak akkor, ha az látják, hogy a magyar és a lengyel vezetés még jobban távolodik a demokráciától. Tragédia volna, ha a 68-as Prágai Tavasz, valamint a 89-es Bársonyos Forradalom országa 180 fokos fordulatot hajtana végre. A Nyugat joggal ítéli el Budapest és Varsó illiberális lépéseit, ám szem előtt kell tartania, hogy ezeknek a kormányoknak a megválasztása azt tükrözi: a lakosság fontos rétegei elégedetlenek az unióval. Arra is oda kell figyelnie, hogy elmélyítsék-e az integrációt, amíg nem orvosolják e berzenkedés okait. Mert különben csak súlyosbítják a kelet-nyugati megosztottságot és meggyengítik az EU-t, magát.
A lap úgy látja, hogy nem kell aggódni, Babis nem vezet semmiféle Európa-ellenes felkelést, bár fenyegeti Csehországot, csak éppen oligarchaként és nem ideológiai megfontolásokból. Azon persze érdemes elgondolkodni, hogy egy populista beütésű milliárdos félresöpörte a régi politikai gárdát. Kurz, az osztrák konzervatívok csodagyereke pedig koalíciós tárgyalásokat kezd a szélsőjobbal, amely soraiban volt neonáciknak ad menedéket. Továbbá az AfD több tucat képviselője bekerült a Bundestagba, pedig az ilyesmit sokan kizártnak tartották, Orbán Viktor ugyanakkor migránsmentes övezetté nyilvánítja Közép-Európát.
A lényeg, hogy az olyanok, mint Orbán és Kaczynski veszélyeztetik az EU-t, mert aláássák annak jogrendjét. Ellenben a szomszéd államok vezetői azon vannak, hogy besöpörjék annak a klubnak a hasznát, amelyhez tartoznak. Babis, Kurz és Fico szívesen megsorozza az uniót, de nem akarja azt felrobbantani. A térségbeli forrongást látva Macron az „oszd meg és uralkodj módszerét” választotta, és ez ki is fizetődött a héten, amikor a csehek és a szlovákok szembefordultak a magyarokkal és a lengyelekkel a kiküldetésben dolgozók ügyében.
A keleti populistákban ugyanakkor nagyon is közös, hogy igencsak törékenyek az őket körülvevő intézmények. Pártok bukkannak fel és tűnnek el. Az államapparátus a politika szeszélyének megfelelően alakítható. A civil társadalom és a sajtó aligha elég erős és független, hogy visszafogja a vezetők túlkapásait. Orbán kihasználta ezeket a gyengeségeket, hogy a Fidesz és a haverok érdekében alakítsa át az intézményrendszert. Közben kirohant Soros és az európai hivatalosságok ellen, akik szerinte úgy táncolnak, ahogyan az üzletember fütyül. A párt vezeti a közvélemény kutatásokat, kiszorítja az ellenfeleket és mérgezi a levegőt, akárcsak a PiS.
Babis azonban másfajta fenyegetést jelent. Nála az a baj, hogy a nem túl acélos intézmények esetleg nem tudnak ellensúlyt képezni oligarchikus vezetésével szemben. Csakhogy nincs parlamenti többsége, ezért sok kárt nem tud okozni. Vagyis Európának nem kell felkészülnie arra, hogy forradalmi populizmus szökőárja csap át Kelet felől. De már az is nagy feladat számára, hogy megbirkózzon a térség politikájának kavargó örvényeivel.
Brüsszel kezd félni attól, hogy tömböt alkotnak a populista keleti tagállamok, és így csak még jobban elmélyítik a szakadékot az unió két fele között, éspedig osztrák támogatással. Csak kérdés, meddig terjed közöttük az egyetértés. A régióban már csupán Szlovákia az egyetlen, amelynek élén nem egy jobboldali-populista áll. A fejlemény igencsak rosszkor jön az EU számára, hiszen a Bizottság elérkezettnek látja az időt a mélyreható reformokra. Egy müncheni szakértő azt mondja, Babis győzelmével nőtt a V4-ek jelentősége és a tagok sok kérdésben keresztbe fekszenek majd. Az pedig kellemetlen lesz. Ugyanakkor a Kelet aggódik, nehogy a lemaradók közé kerüljön a többsebességes Európában.
Súlyos viszály fenyeget pl. az alapértékek tiszteletben tartása ügyében. Ha Magyarország és Lengyelország számára visszatartanák a brüsszeli támogatásokat, az gazdasági katasztrófával érne fel számukra. Konfliktusforrás a migráció is, mert Orbán Viktor az Európai Bíróság ítélete ellenére sem kíván változtatni menekültpolitikáján. Sőt, kijelentette, hogy a régió mentes a migránsoktól. Persze a négyek együtt sincsenek elegen, hogy az Európai Tanácsban megakadályozzák a döntést a menedékkérők elosztásáról.
Orbán, Kaczynski és Babis gyakran már egymás között is csupán két dologban tudnak megegyezni: hallani sem akarnak migránsokról, annál inkább áhítoznak viszont az EU pénzére. Brüsszelt ugyanakkor már messze nem foglalkoztatja annyira az osztrák Szabadságpárt lehetséges kormányzati szerepvállalása, mint 17 évvel ezelőtt.
A kormányra készülő német liberálisok és zöldek tiltakoznak Orbán Viktor hétfői ünnepi beszéde ellen, úgy vélik, hogy abban antiszemita felhangok voltak. A két párt szerint a miniszterelnök gyűlöletbeszédet tartott a nemzeti ünnep alkalmából, ám ilyen hangoknak nem lenne helyük az unióban. A nagy bulvárlap emlékeztet arra, miután a politikus migránsmentes övezetnek nevezte Kelet-Közép-Európát, hogy a szélsőjobbos magyar vezető részéről már eddig is hozzá lehetett szokni a rasszista felütéshez, de ezúttal még ennél is tovább ment. Spekuláns birodalmat emlegetett, amely foglyul ejtette az EU-t. Állításai sok mindenben idézik a forgalomban lévő összeesküvés elméleteket. A zöldek egyik strasbourgi képviselője ezek után úgy nyilatkozott, hogy Németország EP-politikusai ezt nem tűrik el. A demokrácia új keletű jobbos szereplőire áll az, hogy az idegenellenességről ismerszenek meg, ám Orbán úr ehhez szívesen hozzátesz még egy adag zsidóellenességet is.
Nagy indulatokat váltott ki a német Szász-Anhalt tartományban, hogy Orbán Viktor másfél hét múlva, Wittenbergben magánemberként megnézi a Luther-emlékkiállítást. Úgy tudni, hogy a tartományi kormányfő végig akarja kísérni a tárlaton, ám a Balpárt frakcióvezetője szerint ezt nem szabad annyiban hagyni. A házigazdának szóvá kell tennie, hogy a vendég Közép-Európát migránsmentes térséggé nyilvánította, valamint a „zsidó világösszeesküvésre” vonatkozó szavait is. A zöldek elnöke úgy nyilatkozott, hogy mindenki tudja, kicsoda is Orbán Viktor. Jobboldali-populista kijelentésekkel tűnt ki, de most antiszemita megjegyzésekre is vetemedik. Meg kell fontolni, hogy egyáltalán vendégül lássák-e, erről azonban csakis a tartomány kabinet vezetője dönthet.
A CDU helyi vezetője viszont nem talál semmi kivetnivalót a látogatásban. A szélsőjobbos AfD elnöke kifejezette üdvözölte Orbán útját. Szerinte jó volna, ha a tartományi kormány egy s mást átvenne a magyar politikus felfogásából. A német evangélikus egyház kétféleképpen reagált. Egyesek örülnek a párbeszédnek, mert a vendéget demokratikusan választották meg és szélsőséges nézetei ellenére a népet képviseli. Mások viszont azt mondják, hogy a látogatás önmagáért beszél, a kérdés csak az, hogy milyen célok rejlenek mögötte. Azon kívül félő, hogy a migránsokról vallott álláspontja ráerősít a város megosztottságára ebben a kérdésben.
A kontinens keleti részén három Európa-egyetem harcol a túlélésért. A CEU-t valamint a hasonló vilniusi és szentpétervári intézményt liberális elvek alapján hozták létre, de most nagy árat kell fizetniük a politikai autonómiáért. Igencsak elkel a szolidaritás. Közös jellemzőjük, hogy teret adnak az önálló gondolkodásnak, bekapcsolódtak a nemzetköz kutatásokba és magas szinten oktatnak. Megfigyelők egyetértenek abban, hogy az új magyar felsőoktatási törvény a Közép-Európai Egyetem ellen irányul, noha az nem ellenzéki képződmény és nem is civil szervezet. Ám az Orbán-kormányra nem hatottak a külföldi figyelmeztetések, még saját pártcsaládja részéről sem. Nem hajlandó aláírni a New York Állammal kidolgozott szerződést, így a helyzet egyedüli haszonélvezője a miniszterelnök, aki ily módon minden lehetőséget nyitva hagy. A tekintélyelvű gyakorlat nyomulása kétféle értelemben is szükségessé teszi a tudósok összetartását: részben az intézményen belül, részben európai keretekben.
