- Merkel külön-külön akar leülni a vonakodó visegrádi államokkal, ám azt előre megmondja, hogy senki sem tagadhatja meg a szolidaritást;
- Az EU látszólag nem sokat tud tenni, de sokba fog fájni, ha Magyarország keménykedik a menedékkérők átvétele ügyében;
- A magyar kormányfő elvadítja magától még azt a pár szövetségest is, ám ő a zsákutcát szereti.
FAZ
1. A német kancellár árnyalatnyi különbséget lát a Visegrádi Csoport tagjainak álláspontja között az Európai Bíróság verdiktje után, ezért úgy gondolja, hogy az egyes kormányokkal külön-külön kell tárgyalni. Mert pl. a szlovákok és a csehek rugalmasabbak. Merkel igen örvendetesnek tartja, hogy a luxemburgi testület elutasította a magyar és a szlovák panaszt, hiszen tagállamok többsége nem fordult a menekültek elosztása ellen és nem gondolja, hogy egyetlen menedékkérőt sem fogad be. Ezért a német vezető szerint van esély, hogy a nem túl távoli jövőben szolidáris alapokon sikerül megszervezni a migránsok áttelepítését. A politikus valószínűnek nevezte, hogy a mechanizmust könnyebb lesz kialakítani, ha előbb felszámolják az emberáradat kiváltó okait, hatékonyan megvédik a külső határokat, fejlesztési megállapodást kötnek Afrikával és megfékezik az embercsempészeket. Ez esetben ugyanis megszűnnek a fenntartások a rendezett legális bevándorlással szemben is.
Legkésőbb addigra helyre kell azonban állítani a feltétlen szolidaritást az EU-n belül. Mert ha az államok a migráció ügyében nem tartanak össze, akkor ugyanez lesz a helyzet más területeken is, az pedig igencsak keserű volna az európai összefogás szemszögéből. Tudomásul kell venni, hogy időnként leszavazhatnak bennünket, és nem szabad azt hinni, hogy csak az a jó döntés, amely nekünk kedvez. Rá kell jönni, hogy mely kérdések megoldásához alkalmasabbak a feltételek összeurópai szinten.
2. Magyarország és Lengyelország ugyan továbbra is akadályozza a kvóta végrehajtását 120 ezer menedékkérő ügyében, ám közben az EU már egy éve dolgozik egy új, rugalmasabb rendszeren, és úgy tűnik, hogy most közelebb került a megoldáshoz. A körvonalazódó kompromisszum lényege, hogy aki nem vesz át menekülteket, annak fizetnie kell. A jelek szerint a belügyi tárcák, illetve a brüsszeli állandó képviselők által tető alá hozott tervezet megfelel a V4-eknek is. Eszerint a Dublini rendszer szükség esetén kiegészítik azzal, hogy maximum 200 ezer ember szolidáris módon szétosztanak a tagok között. Értük fejenként 60 ezer eurót kap minden érintett kormány, e célra 12 milliárd eurót különítenek el. Ha egy állam a számára kijelölt kvótának kevesebb, mint a felét nem használja fel, akkor koponyánként 60 ezer eurót levonnak tőle. Emellett lehetséges lesz, hogy határőröket, menedékügyi szakembereket bocsássanak rendelkezésre, ha azokból másutt nincs elég, viszont ennek arányában kevesebb menekültet fogadjanak be.
Spiegel
A lap azt állapítja meg az Európai Bíróság menekültügyben hozott ítélete kapcsán, hogy az unió tehetetlen Magyarországgal szemben. A magyaroknak ugyan nevetségesen kevés menedékkérőt kellene befogadniuk, Orbán Viktor azonban a jelek szerint szembeszegül a döntéssel. Sok mindentől persze nem kell tartania. Brüsszel senkit sem transzportírozhat erővel magyar földre. Indíthat kötelezettségszegési eljárást, az végződhet a magyar szavazati jog elvesztésével. Vagy nem. A vita tanúsítja, hogy az uniós jog a levegőben lóg. Aki túl akar tenni magát rajta, annak nem kell igazán félnie bármiféle büntetéstől. Az Orbán-kormány ellen három ügyben is eljárás van folyamatban, a rendszer mégis tovább kapja a milliárdos támogatásokat Brüsszeltől. Az EU-nak egyszerűen nincsenek megfelelő eszközei. Budapest és Varsó pedig közben úgy alakította, hogy kölcsönösen megvétózza a másik elleni szankciókat az Európai Tanácsban.
Teljesen büntetlenül azonban nem ússzák meg azok az államok, amelyek kiválnak a szolidaritás közösségéből. Az ilyen kormányok vesztenek a politikai súlyukból. Pl. a költségvetési tárgyalásoknál. Ezek a megtorló intézkedések fájdalmasak, miközben tovább rontják Keleten az unióról alkotott képet. A szervezet ugyanis azt ígérte, hogy átlátható módon szabályozza a nemzetek együttélését. A földrész keleti felén azonban sosem tudott megszabadulni attól a stichtől, hogy csupán a nyugati hegemóniatörekvéseket leplezi.
Orbán Viktor nem egyenlő Magyarországgal – írja az újság főszerkesztője. A vezércikk több szempontból is provokációnak nevezte, hogy az Európai Bíróság döntése után Szíjjártó Péter kijelentette: most kezdődik csak az igazi harc. Először a magyarok jelentős mértékben profitálnak az uniós tagságból, azután pedig fel kell idézni, hogy a magyar kormány két éve tízezrével szállította a menekülteket az osztrák határra, és ezzel a maga szempontjából el is intézte a kérdést. Azaz a válság tetőpontján nem sok szolidaritást tanúsított. Ám az végképp méltatlan egy jogállamhoz, hogy annak jobboldali-populista vezetése vonakodik végrehajtani a bíróság döntését, noha arra az ország az EU-belépéskor kötelezte magát. A harcias hangok csupán arra szolgálnak, hogy Orbán megerősítse magáról az otthoni képet, mármint hogy ő aztán kemény. Csakhogy ez a politika senkinek sem jó, és csupán félelmet kelt. Az uniónak világosan és határozottan kell reagálnia rá. De egyben közvetlenül is a magyar, a szlovák és a cseh lakossághoz kell fordulnia, és ez nem külső beavatkozás, hiszen valamennyien az EU vagyunk. A brit népszavazás után zűrzavar megmutatta, milyen hasznos is ez a felfogás.
Magyarország politikai zsákutcába manőverezte magát, mert csak még jobban elszigetelte magát, amikor 440 millió eurót követelt a Bizottságtól a kerítésért. Orbán Európa megmentőjének tekinti magát, ám az igénnyel falba ütközött. Mert az nem illik össze, hogy egy ország egyfelől megtagadja a menedékkérők befogadását, másfelől viszont pénzt követel a határvédelemért. A magyar esélyek ez ügyben a nulla felé tendálnak egy mind inkább jobbra sodródó ország részéről. De ugyanilyen provokációnak számít az is, hogy nem hajlandó átvenni menedékkérőket. Anton Pelinka, a CEU professzora úgy értékeli, a miniszterelnök elszigeteli a magyarokat, hogy az áldozat szerepét játszhassa, éspedig azzal a jelszóval: az egész világ Magyarország ellen van. De mostanában már az olyan politikai barátai is elfordulnak tőle, mint Seehofer bajor kormányfő.
