• Az EU nem tudja, mitévő legyen Magyarországgal és Lengyelországgal
• Seehofer állítólag azt mondta Orbánnak tavaly, hogy most már nem kéne forszírozni az illiberális demokráciát.
• Közép-Európában jók a gazdasági kilátások, de a munkaerőhiány gyenge láncszem és derékbe lőheti a fejlődést
Spiegel
Az egyik legtekintélyesebb német történész úgy gondolja, hogy a Nyugatnak meg kell maradnia értékközösségként, ám az EU-nak éppen ezen a területen valószínűleg még a Brexitnél is nagyobb károkat okozott, hogy a két illiberális demokrácia, Magyarország és Lengyelország megkérdőjelezte a jogállamiság alapjait. Heinrich August Winkler, akinek mostanában jelent meg könyve arról, szétesik-a Nyugat, kiemeli, hogy az unió igazából még most sem tudja, miként reagáljon a magyar és a lengyel fejleményekre. Hogy a szavazati jog megvonásával fenyegeti Varsót az igazságszolgáltatás bedarálása miatt, az életlen fegyver, mivel az egyhangú döntést eleve megtorpedózza az Orbán Viktor által kilátásba helyezett vétó. Az pedig majd kiderül, hogy képes-e jobb belátásra bírni a két renitens kormányt, ha netán megvonják tőlük a szerkezeti alapokból érkező támogatásokat. Trump, Orbán és Kaczynski a populizmus más és más válfaját képviselik, de győzelmüket nagyban segítette ellenfeleik gyengesége. Hogy figyelmen kívül hagyták, félretolták, vagy éppen megszépítették az emberek által felvetett súlyos gondokat.
A populisták sikere egy sor tanulsággal szolgál a liberális demokráciák számára. Először is szembe kell szállniuk a végrehajtó hatalom önállósodásával, mind hazai, mind nemzetek feletti keretekben. Azután erősíteniük kell az államok közti együttműködést, hogy korlátok közé tudják szorítani az illiberális demokráciákat. A szerző azonban a menekültválság fontos leckéjének tartja, hogy Németországnak nem szabad a maga szakállára eljárnia összeurópai kérdésekben. Egyeztetnie kell Franciaországgal, mert csak ily módon lehetnek a kapcsolatok a lehető legszorosabbak Nagy-Britanniával a kiválás után. És kizárólag ez esetben ellensúlyozhatja az EU Trump tévelygéseit, hogy fennmaradjon a transz-atlanti összefogás.
Ironizál a lap, mert a bajor Keresztényszociális Unió úgy mutatta be egyik politikusát, mint a Bundestag jövendő képviselőjét, miközben a választások csak 3 hét múlva lesznek. Az elemzés ennek kapcsán hangsúlyozza, hogy a demokrácia ügye nem áll jól a világban, lásd Magyarországot, Lengyelországot, Törökországot, sőt az Egyesült Államokat. És most a jelek szerint már a CSU is kikezdi a demokratikus alapokat, miközben az ellenfeleken nem győzi számon kérni a jogállami elvek betartását. Mi több, az újság úgy tudja, hogy Seehofer pártelnök tavaly Orbán Viktor fülébe súgta, amikor Münchenben fogadta a kormányfőt, hogy most már elég volt az illiberális demokráciából, de a vendég nem igazán figyelt oda. Ám a mostani melléfogásban csak a rosszmájúak látják a népfelség elvének lebecsülését. Ez most így sikeredett, viszont az is igaz, hogy a CSU általában meg szokta nyerni a választásokat. Ily módon pedig hívei szemében megmenekül a demokrácia, legalábbis Bajorországban.
A lengyel kormány továbbra is élezi az ellentéteket az unióval és ezzel csak még jobban megosztja saját lakosságát. Így értékeli a helyzetet a kommentár a hagyományos krynicai gazdasági fórum előtt, amelyen Kelet-Európa jövőjét vitatják meg a térség államainak vezetői. Kaczynski az igazságügyi reformmal mind inkább elszigeteli országát, és ennek kapcsán az sem izgatja, hogy megvonhatják Varsó szavazati jogát az EU-ban. De frontok húzódnak más területeken is, egyedül a menekültkérdésben sikerült a magyarokkal, szlovákokkal és csehekkel közösen ellenállást kialakítani a kvótákkal szemben. Hogy Lengyelország közben nincs híján az önbizalomnak, az kiderül abból, miként viselkedik a németekkel és a franciákkal szemben. A PiS azt hiszi, hogy izmozhat mindkettővel. A párt sikere azonban nagy függ attól, miként alakul a gazdaság. Egyfolytában jönnek a német beruházók, úgy néz ki, mintha az üzleti szféra levált volna a politikáról. Ám ha Varsó továbbra is ilyen ellenséges marad az unióval szemben, az előbb-utóbb elgondolkodtatja a befektetőket is. Alighanem a különadó miatt a Deutsche Bank már vette a kalapját. Vagyis az rendben van, hogy Lengyelország a nemzeti érdeket erőlteti, ám meg kellene vizsgálnia, hogy valóban ez a legjobb recept-e Európa számára.
Közép-Európa dinamikus növekedéssel újul meg: a munkanélküliség történelmi mélypontot ért el, a bér és a fogyasztás egyre magasabb, csakhogy a munkaerőhiány megakaszthatja a fejlődést. A számok olyanok, hogy azokba Párizsban vagy Rómában belesápadnak. Magyarországon pl. a múlt hónap végén a hivatalos adatok szerint 4,2 %-ra esett vissza az állástalanok száma, amire a rendszerváltás óta nem volt példa. Az euróövezetben ennek éppen a duplája. És a GDP alakulása már 9 hónapja egyfolytában felülmúlja a várakozásokat. Az előrejelzések egész évre 3,4 %-os átlagot jósolnak a tavalyi 2,9 % után. Forrása részben a világkereskedelem megélénkülése, részben pedig az eurózóna kedvező állapota. A német autóipar megrendelései húzzák magukkal a kelet-európai beszállítókat. Az alacsony munkanélküliség nyomja fel a kereseteket. Magyarországon és Lengyelországban 2010 óta a fizetési borítékok 20 %-kal lettek vastagabbak. Persze hogy ez így alakult, abban közrejátszott a nagy arányú kivándorlás, valamint a születések csekély száma.
Súlyos gond viszont a képzett szakemberek hiánya jó pár ágazatban. Így az fenyeget, hogy meglódul az infláció. A cseh jegybank épp ezért jó idő óta először, 0,2 %-kal emelte az alapkamatot. És ez még nem minden. Ha túl gyorsan mennek fel az árak és azokkal nem tart lépést a termelékenység, akkor az kihathat a vállalatok versenyképességére. Emiatt azután a cseh, a lengyel és a szlovák kormány azon van, hogy több legyen az innováció, illetve a hozzáadott érték. Varsó, Prága, de még Budapest számára is fontos feladat, hogy a kutatás és a képzés fokozott támogatásán túlmenően több nőt és nyugdíjast vonjanak be a munkába. Mégpedig abban a reményben, hogy ezáltal meg tudják állítani az aktív dolgozók számának csökkenését.
