Az orosz autokrata kicsikart egy konkrét időpontot a magyar kollégából. Orbán nyert néhány hónap haladékot, de nem tudta a választás utánra tolni Paks II építését. Ez a választási esélyeit is tönkreteheti. Vagy kockáztatja Putyin bosszúját.

Amit biztosan tudunk:

• Putyint nem érdekelte a judo vébé. Lekéste a megnyitót, a meccsekből gyakorlatilag semmit nem látott..
• A tárgyalás Orbánnal tehát fontosabb volt, ami rámutat arra, hogy nem a vébé miatt jött, az csak ürügy volt, hanem Orbántól akart valamit. (Hogy miért jön, mit akar és miért rejtegetik, arról itt írtunk.)
• Amit akart, annak Orbán láthatóan nem örült. Ezért nem volt sajtótájékoztató, közös nyilatkozat, ezért nem fogadták állami protokollal Putyint.
• Az oroszok ellenben nem akartak elrejtőzni. Az orosz állami média forgatott, az orosz tévének nyilatkoztak, magyar újságírókat nem engedtek a helyszínre. Még a kormánypropagandát sem, amelyik alig vett tudomást arról, hogy itt járt Putyin.
• Szijjártó szerint új döntéseket nem hoztak, folyamatban lévő ügyeket tekintettek át. 

Ez utóbbi vagy igaz, vagy nem.

Ha nem igaz, akkor Putyin olyan dolgot akart, amit Orbánt elutasított, és még azt is letagadtatja, hogy lett volna ilyen. Ha igaz, akkor viszont arra utal, hogy

az orosz cár elégedetlen volt a dolgok állásával,

és azért jött, hogy meggyorsítsa az ügymenetet. 

Hiszen mi szükség volna folyamatban lévő ügyeket áttekinteni, ha azok amúgy sínem vannak? Ez osztályvezetői szint, nem két magasrangú vezető kell hozzá, hanem egy nagykövetségi beosztott. Amiből következik, hogy a dolgok nincsenek sínen. 

Putyin annyira jönni akart, hogy még azt is eltűrte, hogy a hátsó ajtón csempésszék be, ne a rangjának megfelelően fogadják, ne a Parlamentben tárgyaljanak vele.

Nagyon akart valamit.

Hogy mit, az ki is derült. A tárgyalások egyetlen kézzelfogható eredménye egy ígéret: Szijjártó szerint most már semmi nem állhat Paks II útjába, jövő januártól elkezdik az építkezést.

A probléma ezzel csak az, hogy már most sem áll semmi - már a józan észen és a gazdasági kalkuláción túl - Paks II útjába.

• Az építkezést akár már ma is elkezdhetnék.
• Vagy a jövő hétfőn.
• Vagy elkezdhették volna februárban, amikor az utolsó uniós jogi akadály is elhárult.
• De elkezdhették volna már 2014-ben, ha - mint hangoztatta a Fidesz - olyannyira biztosak voltak abban, hogy nem mond ellent az uniós jognak.

És ebben amúgy igazuk lett. Mégse kezdték el. Három és fél éve aláírták a szerződést, de egy kapavágás se történt. Amennyire sürgős volt akkor, annyira alszik azóta az egész ügy. Ami arra enged következtetni, hogy

egyáltalán nem is akarták megépíteni.

(Erről korábban is írtunk.) Putyin 2012-ig Gyurcsányt, után Vonáékat támogatta, minden bizonnyal mögülük akarta kivonni Orbán a finanszírozót  egy nagy üzlet ígéretével. Hasonlóan, mint ahogy a norvég pénzektől a civileket akarta megfosztani.

Ami egyfelől jó hír, hiszen akkor mégsem áll teljes idiótákból a magyar kormány. Látják a számokat, és értik, hogy Paks II súlyosan ráfizetéses lenne, hacsak nem nem várható katasztrofális energiapiaci összeomlás. És nem várható.

Másfelől viszont mégiscsak bejelentette Szijjártó, hogy januárban nekilátnak. Azaz Orbán megígérte Putyinnak, hogy elkezdik. És ehhez Putyinnak személyesen kellett idejönnie. Voltaképpen minden bizonnyal azért jött ide, hogy egy konkrét időpontot csikarjon ki Orbánból.

Ami meg is történt. Ezután nyilatkozta, hogy rendkívül elégedett a kétoldalú kapcsolatokkal.

De ez még mindig csak üres szó. Amit Orbán tett: valójában újabb néhány hónapos haladékot nyert. Illetve attól függ, honnan nézzük. Ha igazak azok a híresztelések, hogy februárban és májusban az ígérte, a választás után kezdik el az építkezést, akkor néhány hónapot veszített:

Putyin előrehozatta a startot.

Az eddigiekből világos, hogy Orbán nem akarja megépíteni az az atomerőművet, jó tudja, hogy puszta pénzégetés. És most nem tudja, hogy táncoljon ki a Putyinnal kötött üzletből. Két választása van.

• Ha nem építi meg, ő jár rosszul. Az oroszok nem fogadják jól, ha átverik őket.
• Ha eredeti szándéka ellenére mégis megépíti, akkor meg Magyarország.

Orbán most várja, hogy legyen valami kis zavar a tőzsdén, háború Kelet-Ázsiában, járvány, az eurozóna összeomlása, menekültválság, árvíz, belvíz, hóesés, vagy akármi, ami felhasználható kifogásnak, és újabb néhány hónap vagy év haladékot lehet vele nyerni - amit Putyinnak is be lehet adni.

Abban biztos lehet, hogy az oroszok maguktól nem fognak lemondani a zsíros üzletről.

Mert remek ötlet volt, hogy egy vidéki egyetem díszdoktori címével próbálják kiszúrni Putyin szemét, hátha örömében elfelejti, hogy egy atomerőműért jött, de ezt csak egyszer lehetett elsütni. Mondjuk az is sokatmondó, hogy a debreceni egyetemet lehetett rávenni arra, hogy kitüntesse az orosz elnököt.

A budapesti egyetemek közül egy sem kért a lehetőségből: még a Fidesz-kinevezett, kormányelkötelezett, orbánista pártkatona rektorok is fel tudták mérni, hogy Putyin díszdoktori címe úgyse menne át a szenátuson, a szenátusok tagjai

még Orbán utasítására se akarták magukra gyújtani az egyetemet.

A paksi építkezés választás előtti elkezdése a kampány legfontosabb témájává tenné (vagy tesz) az erőművet, és Orbánéknak nincsenek jó érveik. Ráadásul ez nem is hazai pálya nekik: nem lehet kétmondatos óriásplakát-szlogenekkel elmagyarázni a lebutított szavazótáboruknak, hogy

• miért kell az oroszok zsebét 3600 milliárd forinttal kitömni, 
• csak azért, hogy utána magyar adófizetők viselhessék a működő atomerőmű veszteségeit.

Putyin ravasz - vagy inkább gonosz - trükkje, az építkezés kezdetének előrehozatala nem tette boldoggá Orbánt. De emlékezhetünk, ugyanez történt már három és fél éve is: akkor a választási kampány kezdetén rendelte Moszkvába aláírni a szerződést. 

Már-már úgy tűnik, mintha Putyin készakarva akarna ártani Orbánnak. Egészen olyan, mintha a bukására játszana.

De lehet, hogy ő nem úgy gondolja. Csak kényszerhelyzetbe akarja hozni: ha ezúttal is megszegi az ígéretét, biztos van olyan dokumentum, papír, fotó, számlaszám, hangfelvétel a KGB valamely utódszervénél, ami többet tud ártani Orbánnak a kampányban, mint a Putyin-barátság és az oroszoknak átadott közvagyon.

A cár vélhetően azzal számol, Orbánnak nem lesz más választása, mint belevágni a magyar szempontból az évszázad legrosszabb üzletébe.

Elbukott a pávatánc: a nagy pávatáncost alighanem kijátszotta egy cselgáncsozó. Innen nézve némileg ironikus, hogy Putyin azt ígérte Orbánnak, egyszer majd megtanítja dzsúdózni.