- Fennáll a veszély, hogy az amerikai elnök külső katonai akcióval próbál szabadulni a belső szorításból.
- A magyar lakosság nem kér a szélsőséges ideológiából, de úgy néz ki, hogy a jobboldal dönti el egymás közt a választás kimenetelét.
- Jól jövedelmez a budapesti tőzsde, csak éppen jelentéktelen és veszélyezteti a gazdaságpolitika.
Fájdalmas elismerni, de van abban valami, amit az orosz és az iráni propaganda már évek óta hajtogat, hogy ti. Amerika veszedelmes ország, mármint Trump alatt. Az elnök csak az utóbbi egy hétben nukleáris vagdalkozásba kezdett Észak-Koreával, katonai akcióval fenyegette meg Venezuelát és a fehér felsőbbrendűség híveivel kokettál odahaza. Az Egyesült Államok szövetségesei szilárd, kiszámítható és nyugodt vezetést várnak, ám Washington pont az ellenkezőjét csinálja. Igencsak aggasztó, hogy a kormányzat nyíltan felveti a megelőző csapás lehetőségét Phenjan ellen. A Trump által gerjesztett nemzetközi válságot persze nem lehet elválasztani a hazai gondoktól. Attól, hogy egyre közelebb jut az elnök belső köreihez az orosz választási beavatkozás ügyében zajló vizsgálat. Charlottesville-ben pedig kitört a politikai erőszak, ám Trump csupán óvatoskodó, a lényeget megkerülő nyilatkozatokat ad ki az ügyben.
A veszély az, hogy egybefolynak ezek a válságot és afelé terelik a Fehér Ház sarokba szorított gazdáját, hogy a nemzetközi viszályt meglovagolva törjön ki nehéz otthoni helyzetéből. Gorka Sebestyén pl. a minap azt bizonygatta, hogy a helyzet ugyanolyan, mint a kubai válság idején, vagyis a nemzetnek fel kell sorakoznia az elnök mögött. Márpedig akinek van érzéke a történelemhez, annak itt félre kell vernie a vészharangokat, hiszen az országok már eddig is sokszor kalandorsággal próbálták elterelni a figyelmet a belső nehézségekről. A külső megfigyelők csak abban bízhatnak, hogy a washingtoni adminisztráció „felnőtt” tagjai valahogy a végén a jó irányba terelik Trumpot. Ám akik a politikus távozását sürgetik, azok azt kockáztatják, hogy az elnök csak még radikálisabb lesz. Mindent egybevéve egy olyan országot látunk, amely egyre inkább azzal válaszol a nemzetközi válságokra, hogy csőre tölt.
Egy horvát filozófus úgy látja, hogy Európa a szemünk láttára követ el öngyilkosságot, de ezért nem csupán a rossz politika hibáztatható, valamennyien felelősek vagyunk érte. Srecko Horvat úgy mutatja be a jelenlegi helyzetet, hogy a menekülteket elkergetik, falakat építenek Franciaországtól Magyarországig, megerősítik a határokat, hatályon kívül helyezik Schengent. A terrorakciók miatt szinte minden nagy európai városban kivételes állapotra emlékeztet a rendőri és katonai jelenlét, állítólag az ún. „európai értékek” védelmében. Az orrunk előtt erősödtek meg az önkényuralmi rendszerek, Lengyelországtól Magyarországig. Tétlenül néztük, hogy elmenekül Szíriából jó egymillió ember, a reakció csupán annyi volt, hogy lezártuk a határokat és visszaküldtük Törökországban a menedékkérőket.
Németország az európai terv magja, ám a német elitet leginkább saját meggazdagodása érdekli. A dízelbotrány jól mutatja, milyen fenyegetésnek van kitéve az áhított német modell, egyébként a fejlemény azt eredményezi, hogy az euróövezet többi részén felbomlik a német típusú szociális piacgazdaság. Ez az egyik oka annak, hogy a jövő hónapban a német választáson egész Európai jövőjéről döntenek. És nem tudja megakadályozni a végső pusztulást az a párt, amely nem köti össze az euróválság megoldását a bajban lévő gazdaságok megsegítésével, amely nem adja fel a takarékoskodást és nem kezd el beruházni.
Helycserét hajt végre a Fidesz és a szélsőséges Jobbik, miközben az ország belép az agresszívnak ígérkező választási kampányidőszakba. Hacsak a megosztott baloldali és liberális pártok nem fognak össze, a küzdelem a két nacionalista, bevándorlásellenes és oroszbarát erő között dől el. Közben a kormánypárt olyan retorikát alkalmaz, amely a politikai spektrum szélére volt jellemző, a Jobbik viszont kétségbe esetten igyekszik magához csalogatni a közép híveit, nehogy jelentéktelenségbe süllyedjen. Az etnikai homogenitás, a fehér, keresztény magyarság erősítése mára a Fidesz jelszava lett. A párt egyik illetékese azt mondja, a menekültválság kezdetekor Orbán attól félt, hogy jobbról támadják majd. Ezért épített kerítést és utasítja el a kvótadöntést. A tisztségviselő úgy értékeli, okos döntés volt a migrációval lenyomni a Jobbikot, de szerinte a többi kérdésben nem szélsőjobbos álláspont jellemzi a pártot. Az inkább afféle közép-európai keverék.
Juhász Péter ezzel szemben úgy ítéli meg, hogy nemigen különbözik egymástól a Fidesz és szélsőjobbos vetélytársa. Erre utal, ahogyan viszonyulnak Orbánék a 2. világháború egynémely vitatott figurájához, ahogyan beállítják Soros Györgyöt, és hogy bevezették a Trianoni emléknapot. Vagyis hogy a politika nacionalista, irredenta és antiszemita vonásokat mutat. Jeszenszky Géza úgy értékeli, hogy a kormányfő haszonelvű, azaz aszerint alakítja álláspontját, hogy az mennyire hoz neki tömegtámogatást. Mivel a nyugat-ellenes kijelentésekkel sok hívét veszti el középen, úgy érzi, hogy csakis a radikálisok soraiban juthat utánpótláshoz. A Jobbik ezzel szemben a kiábrándult Fidesz szavazókat igyekszik begyűjteni. Csak éppen sokan nem tartják vonzónak az új programot. Azon kívül – hangsúlyozza Hunyady Bulcsú a Political Capitaltől – nagy viták vannak a párton belül is.
A Fidesz kézben tartja a sajtó jó részét, is így képes befolyásolni a közgondolkodást. Cikkek tucatjai foglalkoznak a migránsok jelentette veszéllyel, Soros rendszeresen szerepel ezekben az orgánumokban. Hunyady azt mondja, Orbán ügyesen aknázza ki a társadalomban régóta meglévő félelmeket, ideértve a külföldiek és a kisebbségek elutasítását. Ám szakértők és hivatalos személyiségek szerint a többség ezzel együtt elveti a szélsőjobbos ideológiát.
FAZ
Gazdaságilag jól áll Magyarország, habár a nemzeti-konzervatív Orbán Viktor alatt az ország kénytelen volt sok nemzetközi bírálatot elkönyvelni. Ám a csaknem 4 %-os növekedés jelentős, kedvezőek a pénzpolitikai, illetve költségvetési feltételek, noha a 75 %-os államadósság magasnak számít a térségen belül. Ezzel együtt a kormány ez évre további 2,5 %-os eladósodást tervez. A Raiffeisen úgy kalkulál, hogy a jegybank 2019 előtt aligha emeli az irányadó kamatlábat. A tőzsde jól alakul, aki 8 éve szállt be, az csaknem megkétszerezte befektetéseinek értékét. Az elemzők idén 11,5 %-os nyereségkulccsal számolnak, ebből a szempontból Prágában és Varsóban valamivel jobbak a kilátások. Ugyanakkor a magyar tőzsde kicsinyke, nemigen jelennek meg a parketten új cégek, viszont többen is távozni akarnak. A forgalom értéke zsugorodik, miután a hatalom 2010-ben elkobozta a nyugdíjalapok vagyonát. A börzét jó két és fél éve a jegybank tartja kézben, hogy feldobja a kereskedést, ám az nyugtalanító, hogy a kormány igazából államosítani akar. Védettséget élveznek az olyan stratégiai ágazatok, mint az energiaipar és az infrastruktúra fejlesztése. A jelentés szerint fontos volna bevezetni a tőzsdén olyan cégeket, mint Posta, a Szerencsejáték Zrt, a MÁV és a BKV, hogy ezek pénzhez jussanak. Arról nem beszélve, hogy utána valószínűleg a tranzakciók szűkös listája is gyarapodna.
Az amerikai elnökhöz közelálló hírügynökség azt jelentette, hogy a Soros György-féle Nyílt Társadalom Politikai Központ az első hat hónap alatt már csaknem többet költött lobbizásra, mint tavaly egész évben, és ez vonatkozik Magyarországra is. Az amerikai törvényhozáshoz benyújtott nyilatkozat szerint a New Yorkban működő nonprofit részleg az első félévben 4,6 millió dollárt fordított külföldi célokra. A megjelölt célok között szerepel, hogy közvetlen támadás érte a magyar civil szervezetek finanszírozását. A Nyílt Társadalom Politikai Központ, amely nem azonos az ösztöndíjak ügyében illetékes Nyílt Társadalom Alapítványokkal, három kijárót foglalkoztat az amerikai Szenátus, a Képviselőház, a Nemzetbiztonsági Tanács, valamint a külügyi és a védelmi tárca befolyásolására.
