- Az Orbán-féle autokraták számára leküzdendő korlátot jelentenek a fékek és ellensúlyok.
- Trump pont akkora veszélyt jelent a demokrácia számára, mint Orbán és Kaczynski.
- A választások közeledtével a magyar kormány megpróbálja még jobban kiterjeszteni befolyását a sajtóban.
Az Európai Tanács elnöke azt mondta, hogy immár bizonytalan Lengyelország jövője az unióban, mivel a varsói kormány egyre inkább kezébe kaparintja az igazságszolgáltatást, a közmédiát, valamint a környezetvédelmet. Tusk azután beszélt, hogy szülőhazájában órákon át kihallgatták a hatóságok a 7 évvel ezelőtti szmolenszki repülőgép baleset miatt, amelyben életét vesztette Lech Kaczynski akkor államfő, illetve 95 magas rangú vezető. Megjegyezte, nagyon is megérti azokat a lengyeleket, akik aggódnak a bíróságok, illetve amiatt, hogy az ország az EU tagja maradhat-e. Azt is kifejtette, hogy van egy csomó terület, ahol nagyon is ellentmondásosak a mostani lengyel vezetés lépései az egész unió számára, beleértve Magyarországot is. A jelentés itt emlékeztet arra, hogy Orbán Viktor ugyan Kaczynski szövetségese, tavasszal a PiS nagy sajnálatára mégis Tusk újraválasztására voksolt. A tudósítás arra is kitért, hogy az Európai Bíróság a múlt héten azonnali hatállyal megtiltotta egy középkori lengyel erdő kivágását. Az indoklás szerint azonban Varsó továbbra is elutasító magatartást tanúsít, és ez arra utal,, hogy közeleg a bejelentés, mármint hogy Lengyelországnak nincs szüksége az EU-ra, és az uniónak nincs szüksége a lengyelekre.
Világszerte visszaszorulóban van a demokrácia, sőt haldoklik, mint a személyes szabadságjogok fő biztosítéka. Az erősen konzervatív lap idézi a Freedom House-t, amely úgy látja, hogy a demokrácia 11 éve egyfolytában hanyatlik, a kérdés ezek után az, hogy miként lehet megmenteni. Ehhez persze tudni kell, hogy a demokratikus rendszerek erejét a jogállam adja, azon belül is a független igazságszolgáltatás, a szólás és a sajtó szabadsága, az erős civil társadalom, a biztonsági szolgálatok és a hadsereg fölött gyakorolt határozott civil ellenőrzés, illetve ami a legfontosabb: a fékek és ellensúlyok hatékony rendszere a kormány munkájának felügyeletére. A gond ott van, hogy mindezt apránként el lehet venni, úgy hogy amikor a végső csapás jön, már teljesen természetesnek tűnik. Az utóbbi évek példái tanúsítják, hogy először mindenütt a médiát, a bíróságokat és a civil szervezeteket kapcsolják ki, nehogy az emberek vissza tudjanak vágni.
A magyar és a lengyel helyzetet különösen az teszi aggasztóvá, hogy demokratikusan megválasztott vezetők indítanak folyamatos támadást a demokrácia ellen. Orbán Viktor az illiberális demokrácia nagy híveként úgy gondolja, hogy a liberális demokráciák képtelenek meghozni a versenyképesség megőrzéséhez szükséges döntéseket, mert kormányzati rendszerük túlhaladott. Más szóval, a fékek és ellensúlyok útban vannak az olyan tekintélyelvű politikusok számára, mint amilyen ő is. És pont ez a lényeg, mert éppen a fékeket és ellensúlyokat találták ki annak megakadályozására, hogy belülről lehessen szétrombolni a demokratikus rendszereket. A magyaroknál, lengyeleknél, törököknél még tartanak szabad választásokat, ám az kapcsolja össze őket Venezuelával és Oroszországgal, hogy vezetőik a populizmus és a többségi elv durva túlhangsúlyozásával lépésről lépésre bontják le a demokráciát. Viszont az Egyesült Államokban igencsak működnek a demokratikus biztosítékok, pedig ott éppen a döntéshozatalnak arról az anakronisztikus módjáról van szó, amit Orbán annyira megvet.
Ellenben az EU önkényes és demokráciaellenes megközelítése erősíti az ostromlott vár érzetét az illiberalizmus magyar és lengyel támogatóinak körében. Hogy utóbbiakat le lehessen gyűrni, ahhoz éppen az ellenkezőjét kell tenni, mint idáig: több demokráciát kell adni, még jobban szét kell osztani a jogköröket, ez az autokraták legjobb ellenszere. A megyék és régiók ugyanis féltékenyen őrzik szerzett jogaikat a túlterjeszkedő központtal szemben.
Donald Trump ösztönvezérelt autokrata, illetve egyben szerencsétlen flótás, aki azt sem tudja, hogy mit csinál, de Amerikában egyelőre hatékonyak a fékek és ellensúlyok – egyelőre – írja vendégkommentárjában a Harvard egyetem egyik neves politológia professzora. Yascha Mounk zsarnoknak tekinti az elnököt, akit azonban szerinte nem ideológiai megfontolások irányítanak. Az nyilvánvaló, hogy nem tűri a korlátokat, kész meggyengíteni, illetve felszámolni a független intézményeket, ha azok útjában állnak. Legújabban már megpróbálta eltakarítani a különleges ügyészt is, aki az orosz ügyben nyomoz. Hajlandó még hatalmas botrányt is kiváltani, csak hogy megakadályozza a vizsgálatot. Hírek szerint hadikabinetet hozott létre, hogy legyűrje azokat, akik gátolják terveiben. És mivel a kiválasztás alapja a feltétlen hűség volt, ezek a stáb tagjai készek sok mindenre mesterük érdekében. Ők sem becsülik sokra a végrehajtó hatalom megszokott korlátait.
Putyin, Erdogan, Orbán, mind-mind azzal indítottak, hogy erősíteni kívánják a demokráciát. Ám az ellenzék még akkor is későbbi ütközetekre tartogatta az erejét, amikor pedig már nyilvánvalóvá vált, hogy a saját uralmukat igyekeznek bebetonozni. Aztán egyszer csak hiábavalóvá volt minden védekezés, a folyamatot nem lehetett visszafordítani. A demokráciát lopakodva döntötték be. Orbánt és Kaczynskit az ideológia mozgatja, autokrataként pontosan látják a célt. Célzatosabban képesek felszámolni a nekik nem tetsző intézményeket. Trumpnak viszont időre van szüksége, amíg megtalálja a megfelelő utat, hiszen ő az ösztöneire hallgat. Ezért hibákat követ el és fontos alkalmakat mulaszt el. Viszont ugyanabba az irányba tart, mint a magyar és a lengyel vezető. Nincs ok feltételezni, hogy kisebb veszélyt jelentene a demokrácia számára, mint a másik kettő.
Orbán kivétel nélkül az összes megyei lapot ellenőrzése alá kívánja vonni. Ehhez hírek szerint azt az osztrák üzletembert használja, aki bezárta a Népszabadságot, ami azután a független média meggyengítésének jelképe lett. A hatalom viszont moshatta kezeit. Egyébként Pecina mindezek után tucatnyi regionális újságot átjátszott Mészáros Lőrincnek. Ez volt az igazán nagy húzás, hiszen ezek a lapok ily módon egycsapásra kormányközeliek lettek. A vállalkozó most ismét munkához látott, a három maradék független lapot akarja megszerezni. A példányszám 100 ezer fölött van, mind a három nyereséges. Ebből persze még nem következik, hogy a végső vevő a miniszterelnök valamelyik szövetségese lesz, ám jól látni a stratégiát, tehát hogy a kormány próbálja rátenni a kezét az összes fontos regionális orgánumra a választás előtt. Hiszen fontos véleményformáló eszközök ezek. A nyomtatott sajtó sokszínűsége már eddig is igencsak odalett, és az is egyértelmű, hogy a Fidesz a nagy hírportálokat szintén szeretné bekebelezni. Az Origo már a jegybankelnök fiáé.
