• A Putyin-, Trump- és Orbán-féle populisták elleni kiállás ott kezdődik, hogy követelni kell az egyetemes emberi jogokat;
• Fiatal magyar ellenzékiek szerint idehaza egyszerűen nincs demokratikus jövőkép;
• Már csak idő kérdése, mikor kerül kormánykézre idehaza az utolsó három független megyei újság.
A kommentár úgy véli, hogy haldoklik a demokrácia, ám meglepő, milyen kevesen aggódnak emiatt. Pedig az olyanok, mint Putyin, Erdogan, Trump és a többiek összehangolt erőfeszítéseket tesznek a demokrácia kiüresítésére. Hogy megállítsuk őket, ahhoz új módon kell látni a világot. Hogy miről van szó, azt jól illusztrálja a magyar plakátkampány, amely a zsidó Soros György bábjaként ábrázolja az ellenzéki pártokat, illetve a civil szervezeteket. De idetartozik az is, hogy az amerikai elnök meg akart szabadulni az orosz kapcsolatokat vizsgáló különleges ügyésztől. A gond ott van, hogy ezek a módszerek új magatartási normákat hoznak létre. Nem véletlen, hogy mémek terjednek el a „nép ellenségeiről”, Orbán pl. Soros ellen használja ezeket, a Trump pedig a liberális sajtóval szemben.
Természetesen az önkényuralom eszköztárában nincs semmi korszakos, az újdonság az, hogy a hatalom megválasztott gazdái egyidejűleg vetik be ezeket a demokrácia aláásására. Napjaink tragédiája ott van, hogy nincs olyan kormány, amely hajlandó volna kiállni az egyetemes jogokért, amiket sértenek az említett akciók. A harcnak az egyes embernél kell kezdődnie. Ki kell nyilvánítani, hogy érvényes az 1948-ban megfogalmazott tétel, miszerint az emberi jogok egyenlőek és elidegeníthetetlenek. Ez azt jelenti, hogy ha bármely kleptokrata megfosztja tőlük a népét, az olyan, mintha tőlünk vette volna el. A demokrácia mindig akkor lépett előre, amikor az emberek rájöttek, hogy nem adják meg nekik, vagy éppen elvonták tőlük a szóban forgó jogokat.
Orbán Viktor az idén Tusnádfürdőn nem Magyarország, hanem az egész unió számára fejtette ki programadó beszédét, így azt, hogy a közép-európaiak immár az EU jövőjét jelentik. Igencsak sötét képet festett a földrész helyzetéről. Eszerint a globális elitek, a brüsszeli eurokraták és Soros György összeesküdtek, hogy a kontinenst átalakítsák és iszlamizálják. Az ő szemében teljesen egyértelmű, hogy a menekültválságért és a népvándorlásért a Soros-birodalom a fő felelős. Abban is biztos, hogy csak azok a társadalmak élhetik túl, amelyek gondoskodnak a biológiai fennmaradásukról, éspedig kizárólag természetes szaporodással. Ugyanakkor hallani sem akar a háborús menekültekkel szembeni emberbaráti kötelezettségről. Azzal érvel, hogy a szolidaritás nem öncél, alá van rendelve a nemzet megmaradásának. Ezért nem szabad segíteni olyan embereknek, akik meg akarják változtatni az európai kultúrát. Orbán különben olyanról még nem hallott, hogy bármely jövevény sikeresen beilleszkedett volna új hazájában.
„Orbán alatt nincs jövőnk”. Ezzel a címmel mutatja be a lap a magyar ifjúság helyzetét. Mert igaz, hogy a fiatalok körében manapság divat jobboldalinak lenni, 50 %-uk vagy a Fideszre, vagy a Jobbikra voksol. Ám már formálódik az ellenzék az új nemzedékben, csakhogy félve. A fiatal, képzett emberek főként Budapesten élnek és úgy érzik, hogy szabadságukat korlátozza az autoriter kormány. A CEU bezárását célzó törvény elfogadása után tízezrek vonultak az utcára, a többségük egyetemista. Egyikük, egy leendő tanárnő, elmondta, hogy a rendszer igen jól zár, ezért aggódik a jövőjéért és nem mer igazán kiállni nyilvánosan. Hiszen látja, miként bánik a hatalom a magasabb posztokon lévő ellenzékiekkel.
Egy másik, egy matematika szakos fiú azt meséli, hogy családi ráhatásra ő is fideszesként indult, csak azután elkezdte olvasni az újságokat. Most pedig már ott tart, hogy idehaza nincs perspektíva, még akkor sem, ha az ország valószínűleg nem hal éhen. Az Orbán-féle gazdasági recept csak rövidtávon hat, arra viszont nincs tekintettel, hogy mi lesz 10-20 év múlva. Aki nem tud elhelyezkedni valamelyik multinál, vagy nem megy külföldre, az nem viszi sokra. Közben a kormány folyton az EU-t szapulja, viszont a Fidesz ténykedését senki sem kérdőjelezheti meg. Igazából nincs alternatíva, miközben az ország kettészakadt. A vidék – Budapesttel ellentétben – többnyire a kormányt támogatja. A szegény tájakon boldogok az emberek, ha van állásuk és mit enniük. Csak éppen az egyenlőtlenségek nehezen mutatkoznak meg.
A 3. interjúalany, egy jövendő politológus arra hívja fel a figyelmet, hogy ellenzékiként folyton azzal vádolják őket: vagy valamelyik párt, vagy Soros fizetett ügynökei. Ám ez badarság. Sok oka van annak, hogy ő maga a kormány ellen tüntet, leginkább az, hogy szeretne valami kibontakozási lehetőséget látni a maga számára. Ám nem látszik a demokratikus jövőkép. A fiatalok mind elmennek külföldre. Ő azonban erős Magyarországon és erős Európában szeretne élni, nem pedig egy ilyen populista vezetés alatt. Nagyon zavarja a korrupció és a választási rendszer.
Lengyelország beavatkozásnak tekinti az igazságszolgáltatás reformja ügyében érkező bírálatokat, a német kormány egyelőre visszafogott az ügyben, de lehet, hogy Merkel kénytelen lesz hamarosan nyíltan állást foglalni. A kabinet jelenleg ingadozik aközött, hogy mégiscsak minden jóra fordul a szomszédos országban, illetve hogy a lengyelek autoriter uralom alá kerülnek. Ezért azután Berlin jobbnak látja hallgatni, bár a kormányfői hivatal dühöng, hogy a Szydlo-kabinet lebontja a jogállamot és fütyül a hatalmi ágak megosztására. Másfelől Merkel pontosan tudja, hogy a lengyel vezetés roppant érzékenyen reagál a német kritikára, illetve tanácsokra. Kaczynski csak arra vár, hogy elégedetlenséget szíthasson – mondja Elmar Brok. Szerinte inkább az EU-nak kell cselekednie. Ugyanakkor a Német-Lengyel Társaság elnöke fontosnak tartja, hogy a kancellár a színfalak mögött igenis fejtse ki kerek-perec a véleményét Kaczynskinak. Merthogy a britek távozása után Németország maradt a lengyelek egyetlen igazi szószólója az EU-ban. Ha viszont eljutnak a dolgok Varsó szavazati jogának megvonásáig, akkor Berlinnek színt kell vallania. Ám jelenleg láthatóan egyetért Brüsszellel abban, hogy el kell kerülni mindent, ami a tagokat, és főként a németeket formálisan szembefordíthatja Lengyelországgal.
Eddigi osztrák tulajdonosa annak a szintén osztrák cégcsoportnak adta el az utolsó független megyei lapokat Magyarországon, amely tavaly leállította a Népszabadságot, és az Orbán-közeli Opimusnak adta át a birtokában lévő tucatnyi regionális újságot. A tudósítás emlékeztet arra, hogy, hogy a Heinrich Pecina-féle Vienna Capital Partners kizárta a szerkesztőség épületéből az újságírókat, így vége lett az ellenzék lapnak. A mostani adásvétel kapcsán az eddigi gazda, a Russmedia ugyanakkor azzal indolja az Észak-Magyarország, a Hajdú-Bihari Napló és a Kelet-Magyarország értékesítését, hogy a jövőben a digitális üzletágát kívánja fejleszteni.
