Az MSZP-ben már ott tartanak, hogy Gyurcsány nem is volt felelős 2010-ért.
A szocialistáknál kitört a polgárháború. A helyzet megértéséhez tudnunk kell, hogy két választási stratégia áll egymással szemben.
- Az egyik a mindent vagy semmit.
- A másik a biztos vereség, de helyi túlélés.
Az előbbinek a miniszterelnök-jelölt Botka a vezéralakja. A másikat Molnár Zsolt, a parlament nemzetbiztonsági bizottságának elnöke, a fővárosi erős ember képviseli.
A Botka-stratégia kétséges, de az egyedüli esélyt jelenti az Orbán-rezsim leváltására. Összefogni mindazokat, akik ebben érdekeltek, és megszabadulni mindazoktól, akik ebben akadályt jelentenek.
Az érdekeltek a kispártokat (Együtt, Párbeszéd, liberálisok, Momentum) és a Jobbiknak legalábbis a szavazóit, továbbá a bizonytalanokat jelentik, az akadályt pedig egyértelműen Gyurcsány Ferenc, akinek élvonalbeli szerepvállalása teljesen kizárja, hogy bővüljön a szavazótábor.
Ezt a stratégiát az MSZP-ben főként azok támogatják, akiknek a körzetében, megyéjében erős a Fidesz, az MSZP még a DK-val sem tudna ellene választást nyerni. Minden kormányváltást akaró, ellenzéki+bizonytalan szavazó összefogásával viszont már igen.
A másik, Molnár Zsolt által képviselt választási stratégia a túlélésé. Vagy mondhatjuk azt is, hogy
az előre elkönyvelt biztos vereségé.
Eszerint a szocialistáknak az egyéni körzetekben össze kell állniuk a Gyurcsány-párttal, és Budapesten megnyerni azokat a helyeket, amiket meg lehet. Az ország többi része számít, az ellenzék maradéka és annak szavazói, továbbá a bizonytalanok meg mehetnek a levesbe.
Ezt az MSZP-ben Molnár Zsolt képviseli, mögötte azok a fővárosi szocialisták állnak, akik egyébként veszélyeztetve éreznék országgyűlési, önkormányzati képviselői helyeiket. Mert
Gyurcsány használni nem tud, de ártani igen:
ha minden a baloldal számára esélye körzetben elindítja a saját jelöltjét, akkor azokat könnyen behúzza a Fidesz az MSZP előtt.
Ennek ellenére a Fidesznek nem ez az eshetőség volna a legkedvesebb, mert ez esetleg lehetővé tenné, hogy a szocialisták minden más ellenzéki párttal összeálljanak, és a paletta egy szélén ott maradna Orbán, a másikon meg Gyurcsány. Megmaradna a centrális erőtér, de alapvetően megváltozna: az MSZP kerülne a centrumba a Fidesz helyett.
A Fidesznek az a célja, amit Molnáréké: MSZP-DK összefogás, amivel Budapestet megnyeri a baloldal, esetleg még néhány vidéki nagyvárost is, de a vidék túlnyomó többsége, kb. 70 százaléka megmarad a Fidesznek.
És mivel a választás döntően az egyéni körzeteken múlik, ez sima Fidesz-győzelmet eredményez. Minden bizonnyal
újabb kétharmadot.
Nem az a kérdés tehát, hogy kit fizet a Fidesz, meg kit nem, ki kollaborál Orbánékkal, és ki nem, hanem hogy kinek az érdekei érnek össze a kormányhatalommal. És a fővárosi MSZP (amelynek a gyakorlatban ma is Molnár Zsolt a vezetője), valamint a DK kétségtelenül ilyen.
A fővárosi szocik a fentebb vázolt okokból állnak Gyurcsány, és ezzel a 18-as Fidesz-győzelem mellett, Gyurcsány meg azért, mert felmérte, hogy neki rövid távon babér nem terem. Egy olyan együttműködésért ő nem akarná beáldozni magát, amellyel másvalaki tudja leváltani Orbánt, és nem ő.
Ezt már tavaly eldöntötte, ez ellen lázadt fel a DK elnökségi tagja, Kerék-Bárczy Szabolcs, akinek aztán a pártból is mennie kellett, mert nem támogatta a biztos vereség stratégiáját.
A 2 Molnár, a szocialista Zsolt és a DK-alelnök, EP-képviselő Csaba már tavaly megállapodott az budapesti egyéni körzetek elosztásáról, erről a B1 blogon is írtunk.
Magyarország messze legnépszerűtlenebb politikusa tehát nyugodtan alhat:
- pártja esetleg akkor is megugorja az 5 százalékot, ha külön indul (bár akkor egyéni képviselője nem lesz),
- továbbá bízhat abban, hogy a vele közös érdekű MSZP-sek (élükön Molnár Zsolttal) megpróbálják meghátrálásra bírni Botkát, vagy ha nem megy, akkor leváltani.
Ez történik jelenleg.
A tavaly ősszel körvonalazódó MSZP-DK alkuba, a biztos vereségre játszásba (pl. Lattmann Tamás indításával miniszterelnök-jelöltként) rondított bele Botka, aki decemberben jelentette be, hogy az MSZP élére állna.
A Botka-paradoxon
pillanatnyilag az, hogy az MSZP miniszterelnökjelöltje akkor látszana erősnek, ha a bizonytalanok és más pártok (esetleg más pártok szavazói) csatlakoztak volna hozzá, akik viszont addig nem csatlakoznak, ameddig nem látszik erősnek.
Ahogy 2013-ban Mesterházy és Schiffer vállvetve küzdött Bajnai ellen, most Gyurcsány áll ellen annak (egyelőre sikeresen), hogy Botka az MSZP mellett máris a DK kormányfő-jelöltje is legyen, mert ebből az összefogásból őt kihagynák. Gyurcsány vétója emberileg érthető. Kormányváltást akaró szavazóként nem annyira.
Botka választási stratégiája tehát nem áll jól, főként azért, mert az MSZP-n belül is vannak ellenfelei, de más kérdés, hogy a helyzet az: a szocialisták kongresszuson döntöttek arról, hogy ezt követik.
Májusban kongresszusi határozatot fogadtak el arról, hogy
a 2010-es kudarc főszereplőinek, a Fideszt kétharmados győzelemhez juttató politika megtestesítőinek háttérbe kell vonulniuk. Ezek a politikusok nem szerepelhetnek az MSZP 2018-as országos választási listáján.
Sokan találgattak akkor arról, hogy ez mit és kit vagy kiket jelent. Mesterházyt, az akkori listavezetőt? Lendvai Ildikót, az akkori pártelnököt? Szekeres Imrét? De ha valakire illik az a leírás, hogy felelős volt az MSZP 2010-es kudarcáért, akkor
Gyurcsányra biztosan.
Molnár Zsolt viszont a Hír TV-ben azzal mentegette, hogy rá ez nem illik, mert akkor már egy éve nem volt miniszterelnök.
Ami igaz, Gyurcsány egy évvel a választások előtt olyan költségvetési helyzetbe hozta a baloldali kormányoldalt, amiből csak egy újabb megszorító csomaggal lehetett kitörni, ő maga viszont nem vállalta ezért a felelősséget, a politikai túlélése érdekében lemondott a kormányfőségről.
És ő járt vele jól: a lemondás után 8 évvel is olyan helyzetben van, hogy meg tudja akadályozni az MSZP kormányváltó erővé való felnövését.
Ha valami kell Orbánnak, hát ez úgy, mint egy falat kenyér.
Se Gyurcsány, se Molnár Zsolték nem számolnak azzal, hogy mi lesz itt 2018-ban, ha ismét nyer, sőt, kétharmadot szerez a Fidesz. Nekik meglesz a tuti helyük a parlamentben, az ország maradéka meg nem számít.
