Ha az ellenzéki pártok az okos együttműködés helyett egymás ócsárlásával próbálják saját erejüket, fontosságukat demonstrálni, akkor csúfos kudarcot vallanak a következő választásokon is – nyilatkozza a B1 blognak Kuncze Gábor. A liberális párt egykori elnöke szerint hosszabb távon a Momentum a legígéretesebb politikai szerveződés, különösen azért, mert velük együtt az elégedetlen fiatalok tömegei is megjelentek az Orbán kormány politikája elleni tüntetéseken. Kuncze egyébként úgy gondolja, hogy az ellenzéknek még a választások előtt közös miniszterelnök-jelöltet kéne választani, akiről emberek elhiszik, hogy le tudja győzni Orbán Viktort. Kardos Ernő interjúja.
Bár már jó ideje visszavonult a politikától úgy tűnik, a választások közeledtével egyre többször hívják politikai elemzőként. Nincs olyan érzése, hogy közszereplőként is szívesen látnák?
Extra érdeklődést abszolút nem érzek a média részéről. Ahová viszont hívnak, részben azért is teszik, mert a szerkesztők szerint „hozom a nézettséget”. Vagyis a közönséget még érdekli, amit mondok. Igaz, a fiatalabb generáció számára szinte teljesen ismeretlen vagyok. A múltkor például bementem egy zsúfolt irodaházba, ahol egy fiatal recepciós kedvesen érdeklődött, hová igyekszem. Megmondtam. Ezek után a nevemet is tudakolta. Mosolyogva világosítottam fel, hogy Kövér Lászlónak hívnak, és Orbán Viktorhoz igyekszem. A kislány nem vette észre, hogy csak tréfálok mindent alaposan felírt, fogalma sem volt arról, hogy valójában ki lehetek. Miközben szerénytelenség nélkül állíthatom, korábban az egész ország ismert. Igaz, sem a miniszterelnök, sem a házelnök neve nem mondott számára semmit. Mindez némileg megnyugtatott.
Ha ugyanúgy nem ismerik, mint Orbán Viktort, akkor még el is indulhat a jövő évi választásokon. Döntött már?
A politika továbbra is érdekel, de jövő évi választáson biztosan nem indulok, végleg kiszállok a játékból.
Még Szigetszentmiklóson sem próbálkozik revánsot venni a Fidesz ellenében, ahol öt győzelem után legutóbb vereséget szenvedett?
Semmiképp nem jelöltetem magam. Négy éve is csak azért indultam, mert szembe kerültem saját magammal, mondhatnám: az agyam túljárt az eszemen. Ugyanis már egy évvel a választások előtt széles körben hirdettem, hogy 2010 után a Fidesz érdekeinek megfelelően átalakított választási törvény a voksolás előtti együttműködésre kényszerít mindenkit, aki le akarta váltani az Orbán kormányt. Saját véleményemmel kerültem volna szembe, ha ezek után kihúzom magam a felemásra sikeredett együttműködésből, amit a választók végül nem tudtak elég komolyan venni. Persze most is az összefogás híve vagyok, de abban már a ma is aktív ellenzéki erőknek kell részt venni.
Gondolja, hogy az ellenzéki összefogás most eredményesebb lehet, mint négy éve?
Leginkább a Demokrata Koalíció programját látom kidolgozottnak, hosszú távon viszont a Momentum nevű szerveződésnek lehet esélye. De láttunk már olyat, hogy okos, értelmes, dinamikus nyelveket beszélő, többdiplomás fiatalok valami friss dologgal előjöttek, aztán elég csúnyán öregedtek meg. A Momentumnak egyelőre nincs komolyan vehető programja, mert az aligha tekinthető kiforrott stratégáinak, hogy a rendszerváltás óta mindenki hülye. Meg kell majd találniuk a hangot az idősebb generációval is, ha már a szavazatukra igényt tartanak. Erre biztosan rákényszerülnek majd, mert egyébként kevesen maradnak. Azt viszont örvendetesnek tartom, hogy amióta a Momentum színre lépett egyre több fiatalt lehet látni a kormányellenes tüntetéseken, ami minőségi változás a korábbi demonstrációkhoz képest.
Lát esélyt arra, hogy a szocialistáknak a sok kispárttal együtt sikerül felmutatni a kormányzóképességet, vagy csak a választás előtti szerencsétlenkedés ismétlődik, ahogy négy éve?
Úgy nehéz lesz kormányzóképességet felmutatni, ha Botka László működő politikai alternatíva felmutatása helyett azzal próbál egymillió szavazót megszerezni a kormánypárt táborából, hogy rájátszik a Gyurcsány-fóbiára. Ezzel ugyanis a szocialista pártelnök ahelyett, hogy egyesítené a szavazatokat, szétforgácsolja azokat. Szerintem ugyanis nem az egykori kormányfő Gyurcsány Ferenc személye az érdekes, hanem a háromszázezer, vagy ennél is több nagyon elkötelezett támogatójának a szavazata, amely az ellenzéket erősítené.
Ha jól értem, Botka úgy gondolja, hogy Gyurcsány tényleg több százezer szavazót hoz, de még többet visz is. Ön ezt nem így látja?
Könyörgöm, józan ésszel Gyurcsány mégsem állhat ki a hívei elé azzal, hogy Botka melegebb éghajlatra küldött, akkor eltűnik a balfenéken. Botka megragadhatta volna Gyurcsány Ferenc kijelentését, mely szerint nincsenek kormányfői ambíciói, s az ellenzék többi pártjából próbálhatna koalíciót létrehozni.
Ez lenne a feladata, de úgy látom, kooperáció helyett az ellenzéki pártok úgy próbálják saját jelentőségüket demonstrálni, hogy a versengés közben a velük összefogni akaró partnereket lehülyézik. Tételezzük fel, hogy ezt a szavazók elhiszik, de ha majd eljön a választás ideje, akkor már hiába mondják a támogatóknak, hogy azzal a sok hülyével mégis együtt kívánnak működni. A választó ugyanis beint majd, és otthon marad, mert a sok hülyére azért mégsem akar szavazni. Ezt nevezik harakirinek.
Nem lehet, hogy azért nem indul a választásokon, mert a választójogi törvény valójában csak a kudarcot garantálja az ellenzék számára? Már olyan hangok is vannak, hogy csak egy forradalom hozhat új rendszerváltást. Erről mit gondol?
Azt, hogy az borzasztó lenne. A koordinált indulás ennél azért békésebbnek látszik, akkor, ha külön listán indulnak a pártok, az egyéni körzetekben viszont megegyeznek. Ez sem könnyű, de legalább adhat némi esélyt. Legalább nem kényszerít arra egy Momentumos szavazót, hogy ha Orbánt le akarja váltani, akkor a szocikra kellene szavaznia. Ez is valami, de a tökéletes megoldást nehéz megtalálni.
Erre mondta nemes egyszerűséggel Farkasházy, hogy „ha mégsem tudjátok megoldani, akkor tűnjetek el”.
Ugyanakkor nem elég a pártok együttműködési szándékát követelni. A helyzetet ugyanis mindig a választó elvi rugalmassága, mozgástere, szavazási hajlandósága határozza meg. Egy szocialista szavazó nem biztos, hogy akar egy többdiplomás, sok nyelvet beszélő, világlátott Momentumos képviselőjelöltre szavazni. Ezért ördögi a választójogi törvény. Ugyanis ha az ellenzéki kispártok nem jutnak be, a rájuk adott szavazatok elvesznek, ami gyengíti majd az esélyesebbek támogatottságát. Összefogásra tehát szükség lenne. De a kormányzóképességhez mindenek előtt kellene egy hiteles, felkészült, kemény, de szimpatikus, és határozott személy, akit fel lehetne mutatni a választónak, mondván „ha támogatsz bennünket, akkor ő lesz a miniszterelnök”. Ezt megértenék a választók, de úgy látom, ezt a személyt eddig nem találta meg az ellenzék.
És ha erre a szerepre megtalálnák önt, akkor sem akarna tovább politizálni?
Ilyenekről szoktak suttogni. De ez a dolog eldőlt, hisz egyrészt ilyen szerepre eddig nem kértek fel, továbbá elég egyértelműek a politikai ambícióm. Valószínű lejárt lemez vagyok, képviseltem egy pártot, amely ma ősbűnösnek van kikiáltva. Ráadásul továbbra is liberálisnak tartom magam, amire továbbra büszke is vagyok.
A napokban jelent meg a Hegymenet című kötet, amely újból leszögezi, hogy a magyar társadalom szerint a rendszerváltás kudarcáért az elit a felelős. Évekig benne volt a politizáló elitben, elfogadja ez azt állítást?
Egyetértek! Az a magyar elit felelőssége, hogy a hatalmon lévők átmenetileg sem mernek felvállalni népszerűtlen intézkedéseket a nemzet hosszú távú boldogulása érdekében. Ha valaki mégis vállalkozna erre, akkor azt a parlamenti ellenzéke kinyírja. Pedig ha annak idején néhány fájdalmas döntést időben meghozunk, akkor ma a rendszerváltást nem kudarcként, hanem sikerként élné meg a magyar társadalom. Sajnos azonban a választásokon nyertes politikai elitet mindig csak az érdekelte, hogy a következő választásokig mivel vezeti félre a szavazóit. A nemzet jövője így lesz áldozata a politikai elit hatalmi kapzsiságának és hazudozásainak, s persze a választók vágyálmainak. Ezt a folyamatot kéne már megszakítani.
A liberális SZDSZ programjának egyik sarokköve a besúgóhálózat névsorának nyilvánossá tétele volt. Ha ezt az ígéretüket teljesítik, akkor most nem találgatnánk, hogy Orbán tényleg jelentett-e Simicskáról, s hogy miért nem vett részt nemzetbiztonsági átvilágításon. Nincs lelkiismeret furdalása?
Anno elkészítettem az ügynökakták nyilvánosságáról szóló törvényi előterjesztés. Belügyminiszterként be is nyújtottam a kormánynak. Erre a hírre az érintettek körében lett is nagy futkosás. Jó néhány politikus, közöttük Boros Péter, meg talán néhány Fidesz vezető azonnal megkereste Horn Gyula miniszterelnököt. Azért kilincseltek a kormányfőnél, hogy megakadályozzák az ügynökakták nyilvánosságra hozatalát. Ezek után Horn megtiltotta, hogy az ügyben továbblépjünk. Készült ugyan ügynöktörvény, amit persze módosító indítványokkal kiheréltek. Mindössze ennyit sikerült elérni, hogy létrehoztuk a Történeti Hivatalt, hogy az ügynökakták ne legyenek kiszolgáltatva a mindenkori belügyminiszter kénye-kedvének. De azt is megakadályozták, hogy az akták kutatását, nyilvánosságát szorgalmazó vezetője legyen az intézménynek. Szóval nagykoalíció alakult, amely mai napig képes akadályozni az ügynökakták nyilvánosságát. Ezért nem tudhatja meg a nagyközönség, hogy Simicska igazat mondott-e Orbánról, vagy hazudott. Mindenesetre a kormányfő biztonsági átvilágítása a mai napig nem történt meg. A politikai elit ez ügyben is becsapja a választóit.
Van elképzelése arról, hogy a magyar választó miért veszi szótlanul tudomásul Mészáros százmilliárdos harácsolását, Orbán apuka milliárdos gazdagodását, egyáltalán miért lesik bambán, hogy a Fidesz bűnözőnek is nevezhető politikusai ellopják az országot?
Jómagam sajnos, már a hét közepén nem emlékszem, mit loptak el a hét elején. Így lehet ezzel az egész ország. A visszaélések mértéke már követhetetlen, tenni ellene szinte reménytelen. Emiatt kezd terjedni az a kádári mentalitás, hogy ha „meghúzom magam”, akkor legalább „engem” békén hagynak. A Fidesz ráadásul szemmel tartja az embereket, nem egy ellenzéki fórumon jelentek meg udvari fotósok, akik nem az előadót, hanem a közönséget fényképezték. Politikai megbízásból készült róluk tabló, életben tartva a félelmet, hogy a másként gondolkodókat számon tartják, utánuk nyúlnak, kirúgják őket.
Persze bárkinek jogában van elítélni a rendszerváltás óta eltelt 27 évet, de azt lássuk be, hogy soha nem volt olyan miniszterelnöke az országnak, aki mellett működhetett egy százmilliárdokat felhalmozó Mészáros Lőrinc nevű alak, vagy akinek az édesapja milliárdos osztalékot vesz fel, mint Orbán Győző. De ugyanennek a miniszterelnöknek, a veje szintén százmilliókat vág zsebre, a haverjai pedig megnyerik a közbeszerzéseket pusztán azért, mert a közvagyon lerablása a Fidesz politika lényege, ahogy az ideológustól tudjuk.
Gondolja, hogy emiatt kizárhatják az országot az unióból?
Ennél rosszabb a helyzet. Úgy látom, hogy Orbán Viktor politikája miatt a hivatalos Magyarország lélekben már nem is tagja az Európai Uniónak.
