- A világ legnagyobb vagyonkezelőjének 2. számú vezetője már nem tart attól, hogy a populizmus és a nacionalizmus megássa az eurózóna sírját
- Schilling Árpád szeretne végre a színházzal foglalkozni, ahelyett, hogy a hazugság falait döntögesse, amiket az Orbán-rezsim folyamatosan emel a valóság elleplezésére
- Rendeleti úton nem lehet kikiáltani a középosztályt, a nepotizmus viszont tönkreteszi az országot - írja Bod Péter Ákos a Le Monde-ban
- A németek továbbra is szívesen vesznek hétvégi házat a Balatonnál, de már tudnak versenyezni a kínaiakkal és az oroszokkal
A világ legnagyobb vagyonkezelőjének elnökhelyettese szerint az új francia elnök megválasztásával már nem kell attól tartani, hogy a populizmus és a nacionalizmus szétrobbantja az euróövezetet. Philipp Hildebrand, az 5,4 milliárd dolláros alapot mozgató Blackrock 2. embere azért mondja ezt, mert az európai gazdasági modellt jobbnak tartja, mint angolszász változatot. Errefelé ugyanis igazságosabban oszlanak el a jövedelmek és a vagyonok. Sőt, a svájci szakember úgy véli, hogy földrészre most arany évtized vár, de meg kell ragadni a lehetőséget. A gond ott van, hogy Franciaország az elmúlt 10 évben gazdaságilag nagyon lecsúszott és messzire került Németországtól. A tandem csak akkor lehet újra a kontinens motorja, ha Macron ismét összhangot teremt a német és a francia gazdasági modell között. Ehhez főleg a munkaerőpiacot kell megreformálnia. Ugyanakkor a németeknek emelniük kell a béreket, hogy azok növekedése utolérje a termelékenység javulásának ütemét. Azon kívül az államnak többet kellene költenie az infrastruktúra fejlesztésére. De a fő, hogy Európa újraélessze a szolidaritásra épülő gazdasági rendszert.
A rendező úgy ítéli meg, hogy a rezsim ideológiai káoszt teremtett. Ennélfogva az ő nemzedéke leginkább azzal tölti az idejét, hogy lerombolja a kormányfő által emelt falakat és végre tisztán lássa a hivatalos propaganda által elkendőzött gondokat. Így azt, hogy Orbán mindent maga alá gyűr, nem maradhatnak meg független intézmények. A Fidesz tagjai és a miniszterelnökhöz közeli figurák megszállják a kulcspozíciókat, majd letarolják a közmegrendeléseket, amelyeket a hatalom finanszíroz – javarészt az unió pénzéből. Az évek óta folyó migránsellenes kampány miatt csúcsra jár az idegengyűlölet, miközben a lakosság egyharmada a szegénységi küszöb alatt él és a legalább 200 ezer gyerek nem tud normálisan táplálkozni. A CEU-t viszont be akarják zárni, mert Soros György zsidó. Ellenben megszületett a megállapodás Paksról, a szóban forgó mesés összegek együtt járnak azzal, hogy nemzetközivé válik a korrupció.
A három legfőbb közjogi méltóság egykor ugyanabban az egyetemi kollégiumban lakott, de Schilling szerint politikai sikerük láttán a hideg futkos az ember hátán. Ám ha a hatalom ennyi disznóságot csinál, akkor kérdés, hogy a polgárok miért nem lázadnak fel ellene? Nos, azért, válaszolja a szerző, mert a társadalom nagy része elveszettnek érzi magát. A létéért reszket, nincs sem eszköze, sem lehetősége, hogy hallassa a hangját. Az ellenzék képtelen összefogni. A hatalomnak ugyanakkor azzal kellene törődnie, hogy jólétet teremtsen mindenki számára. A falak közé zárva a rendező kénytelen azzal elvesztegetni életének legaktívabb időszakát, hogy harcoljon az ország szellemi hanyatlása, a manipulatív kormány intrikái, a társadalmi viszályok korrupt, tolvaj, irigy és arrogáns bujtogatói ellen. De nem sajnálja, mert másoknak még kevesebb öröm jut az életben. Viszont attól fél, hogy mire lehetősége lenne építeni a falak lerombolása helyett, addigra kifogy a szuszból.
2. Bod Péter Ákos úgy látja, hogy haveri kapitalizmus rohasztja az országot, vagyis hogy Orbán Viktor a saját híveit futtatja, olyannyira, hogy azok közül többen elképesztően gazdagok lettek. Az ország a korrupció észlelt szintjét tekintve a 24-25. helyen van az unión belül, Romániával holtversenyben. A közbeszerzéseket sorozatban nyerik el a hatalom bizalmasai. Egyre több szakember jut arra a következtetésre, hogy az EU-s támogatások a szándékokkal ellentétes hatást váltanak ki, mert csak fokozzák a korrupció kockázatát, és a társadalom számára elfogadhatóvá teszik az égbekiáltó túlszámlázások gyakorlatát. Bizonyosan sokak gondolják úgy, hogy a változások visszalépést hoztak a közügyek átláthatóságában. 2010 után a „hazafias politika” összetűzésbe keveredett pl. a francia, az osztrák és a német kormánnyal, mert e három állam cégei nem győztek panaszkodni, hogy jogtalanul megadóztatták, ugyanakkor kizárták őket a piacról. Az unió által beindított eljárások folytán Orbán Viktor bizonyos rendelkezéseket kénytelen volt visszavonni. Ám továbbra is érvényben vannak a nagy külföldi kereskedőláncokra kivetett büntető adók. Csakhogy a hatalom olyan ágazatokban is közbeavatkozott, ahol nehéz bizonyítani, hogy nemzeti érdekek forognak kockán. Inkább azt tapasztalni, hogy a Fidesz következetesen a saját támogatóinak szekerét tolja.
Orbán megalapozatlannak tartja a bírálatokat és arra hivatkozik, hogy kitűnőek a növekedési adatok. Csakhogy az éves ütem 2010-16 között nem érte el az évi 2 %-ot, miközben igen sokat számítottak az uniós támogatások, valamint a külföldön dolgozó magyarok által hazautalt összegek. A kormánytábor arra hivatkozik, hogy a javak elosztásában nincs semmi erkölcstelen, mivel az a középosztály megerősítését célozza. Ám az átlagember egyfolytában azt észleli, hogy az igazi haszonélvező csupán egy igen-igen szűk kör a miniszterelnök körül. És az európai történelem azt mutatja, hogy rendeletekkel nem lehet megteremteni a középosztályt. Az urambátyám rendszer nem oldja meg a gondokat. Nem a nemzetet szolgálják azok az értelmiségiek, akik az ideológiai érveket szállítják kliensrezsim fenntartásához. Ha megszépítik a korrupciót, az csak súlyosbítja a bajt.
A Balatonnál a németek részéről megszűnt a vásárlási láz, mostanában elsősorban kínaiak és oroszok keresnek házat a tónál. Őket elsősorban a luxusépületek érdeklik, de azért a németek részéről állandónak mondható a kereslet. 2014 óta ismét megugrott a forgalom, és továbbra is vannak kedvező ajánlatok. Sok az eladó ház, az árak nagyjából 40 ezer eurónál kezdődnek és felmennek akár a 150 ezer euróig is. Az előnyök közé tartozik a csodálatos környezet, de az is, hogy bár a magyar nyelv igen bonyolult a németek számára, de a tó mentén a saját anyanyelvükön is boldogulnak. Kiépült az infrastruktúra. Amire viszont panaszkodnak, az a kórházi ellátás. Nem az orvosok hozzáértével van baj, hanem a körülményes bürokráciával. Azon kívül elég sok a betörés.
