A kormányfő hiába ígérte meg, hogy visszafogja az unióellenes hangot, pedig érdemes volna lejjebb venni, mert a Fitch éppen most figyelmeztette, hogy az ország fizethet rá, ha megromilik a viszony Brüsszellel. Meg azután dugába dőlni látszanak a tervek, hogy Európa a populizmus mellé áll, mégha az ÖVP új elnöke sok mindenben ugyanazt gondolja is a világról, mint Orbán Viktor. Utóbbi paradicsomi állapotokat teremt az itt állomásozó hazai és külföldi szélsőjobbosoknak, miközben bűnbaknak teszi meg Soros Györgyöt. A Washington Post szerint az üzletember elleni hadjáratnak igenis van antiszemita stichje.
Orbán Viktor arra bátorítja a magyarokat, hogy mondjanak nemet Brüsszelnek, noha az ország nagyban függ az uniós támogatásoktól. Erre szolgálnak a közpénzekből finanszírozott óriásplakátok és a 8 millió példányban szétküldött kérdőívek, amelyek szerint méltatlan szövetség alakult az EU-bürokraták, az emberi jogi szervezetek és Soros György között. Az összefogás célja az – állítja a hivatalos propaganda -, hogy állások szűnjenek meg, emelkedjenek az adók, és hogy migránsok árasszák el az országot. Németh Szilárd pl. azt hangoztatta egy csepeli gyűlésen, hogy az ellenoldal határok nélküli világról álmodik. A mindinkább populista kormányfő ugyan a múlt hónapban azt ígérte, hogy véget vet a Brüsszel elleni szüntelen támadásoknak, ám ehelyett csak fokozta a kampányt. Az eddiginél konzervatívabb uniót szeretne, kilépni azonban nem akar, utóbbit egyébként a magyarok többsége ellenzi is.
Elemzők úgy látják, Orbán mindezzel a saját népszerűségének csökkenését próbálja feltartóztatni. Egyben igyekszik visszaszorítani a Jobbikot. Ebben a helyzetben a kezére játszik, ha az EU bírálja, hiszen az pont azt erősíti meg, amit a politikus hirdet a nacionalista szavazóknak. Orbán nem ért egyet azzal, hogy a bőségesen ömlő brüsszeli támogatásokért cserében ki kellene állnia a közös döntések mellett. A másik oldal szerint viszont éppen ez teszi még pofátlanabbá a kirohanásokat, illetve az illiberális reformokat. Az EP hírek szerint a 7-es paragrafus beizzítására készül, ám ettől egyelőre óv Timmermans alelnök. Szerinte arra kellene építeni, hogy a lakosság viszonylag nagy része támogatja az uniót.
Az egyik nagy hitelminősítő arra figyelmeztet, hogy közép- és hosszútávon kedvezőtlenül hatna ki a visegrádi államok besorolására, ha romlana viszonyuk az unióval. Ez az adott pillanatban olyan tényezőktől függ, mint a gazdasági kilátások, az intézményekre gyakorolt hatás, valamint az adott gazdaságpolitikai keret. A Fitch jelentése kiemeli ugyanakkor, hogy a négyek megítélését jelenleg kedvezően befolyásolja a tagság. A négy ország közül jelenleg messze a magyarok osztályzata a legrosszabb. Emlékezetes, hogy mi csak nemrégiben kerültünk ki a bóvli kategóriából. Mindenesetre a Fitch úgy látja, a gazdasági stabilitást és a szerkezeti reformokat igencsak elősegítette, hogy az EU figyelemmel követi a tagok gazdaság-, illetve költségvetési politikáját. A magyarok és a lengyelek azonban az utóbbi pár évben mind többször összecsaptak Brüsszellel, nem beszélve a V4-ek közös ellenállásáról a menekültek ügyében. Így fennáll a kockázata, hogy hátrányosan változnak a kapcsolatok az unióval, amit csak tetéz, ha létrejön a többsebességes Európa. Akkor ugyanis a partvonalra kerülhet egynémely közép-európai állam és ez befolyásolná a minősítésüket.
Európában sok populista párt azt hitte, most aztán meg sem áll a győzelemig, ám a legutóbbi választások azt támasztják alá, hogy elhervadtak a remények, mert Trump és a Brexit inkább elriasztja az embereket. Mostanság igencsak elhalkultak az euroszkeptikus hangok. Számottevő erő sehol sem követeli a kilépést. Ráadásul amióta látni lehet, hogy az Egyesült Államok kiszámíthatatlan, önimádó, populista elnöke mit ad elő a Fehér Házban, azóta azok is elbizonytalanodtak, akik egyébként nemigen szeretik az európai politikai elitet. A választók többsége nem kér a nacionalista kísérletből. Ezt bizonyította Ausztria, Hollandia és Franciaország is, bár azért nagy merészség volna kapcsolatot kimutatni az amerikai és az európai választások eredménye között. Ugyanakkor hiba volna hátradőlni a populizmus ügyében, hiszen a közvélemény továbbra is igen bizalmatlan a politikával szemben. De nem is annyira ellenállhatatlanok a populista üzenetek, és azok, akik ezeket a nézeteket képviselik. Egyre kisebb a zsömle.
A kommentár óv attól, hogy bármely állam túl sokat várjon attól, ha átértékeli kapcsolatait Oroszországgal. Merthogy a jelenlegi orosz rendszer intoleráns, korrupt és elnyomó, a tekintélyelvű nacionalistákat pártolja szerte a világban. Ilyen országok persze vannak az unió keleti tagjai között is. Főleg azok vannak ezek a véleményen, akik erős államot akarnak és maguk is tekintélyelvűek. Orbán Viktor és a cseh elnök úgy gondolja, hogy újfajta együttműködést kell kialakítani a Kremllel. Ők sem szeretik a liberálisokat, illetve a nyugati hajcihőt az emberi jogok ügyében. Igyekeznek lekoppintani az orosz modellt, hogy megerősítsék az államot. Ám teljesen értelmetlen Moszkvában az utolsó bástyát látni a „túlzó” liberalizmus ellen. Az együttműködés során csak arra kell törekedni, hogy a törékeny világrend számára a minimumra csökkenjen az orosz veszély, és hogy rendkívüli helyzetek esetén legyen csatorna az egyeztetéshez. Ugyanez volt a helyzet a szovjet időkben is, csak most olyasvalaki áll az Egyesült Államok élén, aki a jelek szerint nem érti meg, hogy korlátozni kell a viszont Oroszországgal. Ez azonban csak még inkább súlyosbítja a veszélyt.
A kommentár kiemeli, hogy ugyanazokat az értékeket tartja sokra Orbán Viktor, illetve az osztrák konzervatívok új vezetője, amihez tudni kell, hogy a magyar miniszterelnök keményen autoriter, és azt szeretné, ha az illiberális demokrácia modellül szolgálna az egész unió számára. Ezért azonnal levélben üdvözölte Kurz megválasztását. De a nagyrabecsülés kölcsönös. Az osztrák politikus nemrégiben arról beszélt, hogy Orbán a többi kelet-európai állammal együtt élen jár az EU külső határainak védelmében. Meg hogy már ideje volna búcsút mondani az ideológiai felsőbbrendűségnek, a menekültügyben a németek egyszerűen rossz utat választottak. Az elemzés megjegyzi, hogy a magyar miniszterelnök és a hasonszőrűek kapcsán erkölcsi felsőbbrendűséget emlegetni, nos, az enyhén szólva félreérthető. Így hát fel kell tenni a kérdést, hogy az egyik elsőszámú osztrák vezető kivel akar tartani: Orbánnal, vagy inkább Merkellel és Macronnal? Utóbbi épp most nyerte meg a választásokat, világosan unióbarát irányvonalával és hisztériától mentes migránspolitikájával.
Az elítélt német szélsőséges menekültkérelme, illetve letartóztatása körüli zűrzavar mutatja, hogy az orbáni Magyarország eldorádó lett a keleti és nyugati szélsőjobb számára. A kormányfő február elején még oltalmat kínált a nyugati liberalizmus igazi áldozatai számára. Országértékelő beszédében ostorozta a túlzásba vitt politikai korrektséget, az istentelenséget és a gondolatrendőrséget. Horst Mahler nyilvánvalóan élni akart az ajánlattal, ám ily módon diplomáciai ködösítést indított el. Kovács Zoltán szóvivő először tagadta, hogy a férfi Orbán Viktorhoz fordult, illetve hogy őrizetbe vették volna. Ám a rendőrség nem sokkal később tisztába tette a dolgokat.
Az ügy mutatja, hogy a miniszterelnök magára húzta a problémát, és egykönnyen nem tud attól szabadulni. Magyarországon ugyanis már jó ideje nagyon otthonosan érzik magukat a szélsőjobbosok, a hatalom hiába bizonygatja, hogy keményen fellép ellenük. Az ilyen körök egyre másra tartanak találkozókat és kongresszusokat magyar földön, szívesen választják az országot menedéknek, illetve tartózkodási helynek. A Magyar Idők nemrégiben lehozott egy fotót, amely az Országházban készült egy körözött német szélsőségesről. Nyilvánvalóan a Jobbik vendégeként járt ott, de a magyar hatóságok nem akarnak semmit sem tudni a férfi hollétéről. Ám a szélsőjobb immár szabályos fenyegetést jelent a magyar állam számára, hiszen felfegyverzett csoportok grasszálnak, erőt alkalmaznak a romák és a menekültek ellen, sőt fegyveres harcra szólítanak fel a hatalom ellen. A kormány azonban a mai napig hallgat arról, miért tett semmit a Györkös-féle szervezet ellen. Ezeket a köröket Oroszország masszívan támogatja, ám mint a Political Capital kimutatta, a nemzetbiztonsági szolgálatok tétlenül figyelik a fejleményeket, mert a cselekvéshez hiányzik a politikai elhatározás.
A magyar hatóságok némi csűrés-csavarás után megerősítették, hogy letartóztatták azt a német szélsőjobbost, akit hazájában 10 évre ítéltek a holokauszt tagadásáért. Magyar részről először azt közölték: nem tudnak arról, hogy a 81 éves Horst Mahler politikai menedékjogot kért, miután a férfi megszökött maradék börtönbüntetésének letöltése elől. Az őrizetbe vételt először német források jelentették be, majd ezután érkezett a magyar rendőrség bejelentése. A beszámoló hozzáteszi, hogy a jobboldali magyar kormány ismételten provokálja az uniót, a többi közt azzal, hogy lecsapott a sajtóra, a politikai ellenfelekre, a menekültekre, a bírákra és az egyetemekre.
Régi antiszemita összeesküvéseket idéz, hogy Kelet-Európában ördögnek állítják be Soros Györgyöt. Pedig a legtöbb állam büszke volna, ha ilyen fia lenne, de ez nem vonatkozik a Magyarország és Oroszország közti térségre, valamint az USÁ-ra. Nacionalisták egyre sűrűbben azzal vádolják, hogy a pénzével a liberális értékeket igyekszik ráerőlteni a társadalmakra. Választott kormánypolitikusok, köztük Orbán, igyekeznek lejáratni az üzletember demokratikus terveit. Mind többen azzal vádolják, hogy tönkre akarja tenni az országukat. Szociológusok szerint a retorikában a régi antiszemita elméletek köszönnek vissza, miközben a populisták kirohannak az elitek és az EU ellen. Egy lengyel elemző boszorkányüldözésnek minősíti a jelenséget, amely mögött ott a zsidóellenesség is. És mivel Soros a liberális értéket támogatja, zsidó származású és milliárdos, így tökéletesen alkalmas, hogy a tekintélyelvű, jobboldali populisták a választók kemény magja számára őt tegyék felelőssé a világ bajaiért.
Magyarország 400 millió dollárt kapott a befektetőtől a Nyílt Társadalom Alapítványokon keresztül. Ehhez képest Orbán most arra készül, hogy bezárassa a CEU-t. Az OSI szóvivője azt mondta, hogy a támadásokkal a hatalom a figyelmet kívánja elvonni az ország igazi gondjairól, lásd az egészségügyet és az oktatást.
