B1 blogcsalád



Francia elnökválasztás: újabb pofon az európai nacionalista populistáknak

Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje

2017. április 25. - Szelestey

6rytzokihwljkebcs.jpegAz új törésvonal a nyílt világ, illetve a lezárt határok, a sorompók hívei között húzódik, ám Európa a nyitottságot támogatja. Hagyjanak bennünket békén, nem kérünk a politika intrikáiból, csupán szabadon szeretnénk tanítani és kutatni - mondta a CEU rektora. Sokak szerint a támadás része a Soros elleni vendettának. Már Kaczynski sem szövetséges Orbán Merkel elleni küzdelmében, de azért működik a nacionalista Internacionálé.

New York Times

new_york_times.jpg

A Le Monde volt főszerkesztője szerint a francia választók életben tartották a reményt Európa számára, mert Le Pen 2. helye azt jelenti, hogy továbbra is korlátok közé szorul a nacionalizmus. Pedig Franciaországot sem kerülte el a populista hullám, amely Magyarországgal és Lengyelországgal indult el. Vendégkommentárjában Sylvie Kauffmann rámutat, hogy az eredmény megerősíti azt, amit már Ausztriában és Hollandiában is tapasztalni lehetett, hogy ti. a szárazföldön kitartanak gátak és a populista-ellenes erők olyan jelöltet tudtak állítani, aki innovatív programjával képes volt ellensúlyozni az egyre erősebb dühöt. Azaz a régi Európa rugalmasabbnak látszik, mint az angolszász világ. A franciáknál sem Trump, sem Putin nem tudta érdemben befolyásolni a szavazást. Sem a terror. Azaz Európa számított, mert attól annyi minden függ jelenleg.

Le Pen elutasítja az EU-t, mert az szerinte sérti a nemzeti szuverenitást, a nyitott határokkal elősegíti a tömeges bevándorlást és gátolja, hogy Franciaország kézbe vegye saját gazdasági és pénzpolitikáját. Macron szerint viszont az unió segíthet, hogy az ország fontos tényező legyen, és megvédje magát a globalizált világban. A nyitott határ és a közös valuta pedig lehetőség az emberek számára. Vagyis hogy az európaiak együtt erősebbek. Jövő vasárnap ily módon a nyílt világ hívei csapnak össze azokkal, akik a konzervativizmus nevében zárt határokat és sorompókat akarnak. Ugyanakkor vége a két nagy párt uralmának. Most az a nagy feladat Macron számára, hogy a következő két hétben megnyugtassa mindazokat, akik félnek a globalizáció hatásaitól és veszélyben érzik a nemzeti identitást. Nem engedheti át a hazafiságok a Nemzeti Frontnak. De ha győz, akkor további nehézségek jönnek, hiszen nincs megfelelő pártja és többséget kell kialakítania. Azon kívül meg kell reformálnia a politikai rendszert, mert sokan kirekesztve érzik magukat. Szinte megoldhatatlan feladat, de meg kell csinálnia, ha azt akarja, hogy ne dőljenek le a gátak.

FT

financial_times.jpg

A francia elnökválasztás első fordulója felmutatta a nacionalizmus korlátait. Magyarországon és Lengyelországban ugyan nacionalista pártok kerültek uralomra, de az EU magja ellenáll ennek a hullámnak. Franciaországban a verseny tétje már ezúttal sem az volt, hogy a jobb- vagy a baloldal kerekedik-e felül, hanem hogy a nyitott világ, vagy netán a bezárkózás hívei győznek. A nacionalisták számára az áttörést tavaly, a Brexit és Trump sikere hozta meg, ám a francia eredmény arra utal, hogy az ország és az unió legnagyobb része az internacionalista oldalon marad. Pontosan e törésvonal mellett zajlik majd a küzdelem két hét múlva Le Pen és Macron között. Az előrejelzések azt támasztják alá, hogy Macron, az EU, a nyitott kereskedelem és menekültekkel szembeni liberális bánásmód támogatójaként meggyőző fölénnyel, több mint 60 %-kal diadalmaskodik május 7-én. Persze addig még sok minden történhet, de a két politikus csatája beletartozik a nemzetközi ideológiai összecsapásba. Ha valóban ő lesz a befutó, azt örömmel fogadják Brüsszelben és Berlinben, ellenben csalódás kíséri a Kremlben és a Fehér Házban. Ugyanakkor – Ausztria és Hollandia után – újabb vereséget szenved a nacionalista jobboldal. Németországban közben még valószínűbbnek látszik Merkel újrázása. De azért hiba volna eufóriába esni. Hiszen Macron jó dolgokat mond az EU-ról, ám miniszterként ő sem volt képes enyhíteni a hatalmas francia gazdasági gondokon.

New York Times

new_york_times.jpg

Jeges hideget éreznek Magyarországon a CEU oktatói. Egyikük, egy amerikai történész azt mondja, hogy amikor két éve Moszkvából Magyarországra költözött, úgy gondolta, hogy Európába érkezett, ám az elnyomás utolérte. Számára aggasztóak a párhuzamok a két rendszer között. A felsőoktatási törvény reformjáról nagyon sokan gondolják úgy, hogy az hozzátartozik a Soros elleni vendettához. Az egyetemen azonban nem sokszor kerül elő az emberbarát milliárdos neve. A tanárokat és a diákokat az akasztja ki, hogy a hatalom megpróbálja az intézményt az ellenzék részének beállítani. Ignatieff rektor azt emeli ki, hogy az európai politikában jelen van a felfogás, miszerint ha nem velünk vagy, ellenünk vagy. Ők azonban igyekeznek kivédeni az ármánykodást és biztosítékokat szeretnének, hogy maradhatnak. A CEU mellett konzervatív személyiségek is kiállnak, mert ők szintén veszélyben látják a tanszabadságot. Viszont a folyamatos tiltakozások miatt a diákok nem tudnak megfelelően foglalkozni azzal, ami a dolguk volna, hogy ti. tanuljanak.

Washington Post

washington_post_1.jpg

A lap azt ajánlja, hogy figyeljenek oda az amerikaiak, mert Magyarország be akarja zárni az egyik legjobb egyetemet. A mind inkább tekintélyelvű Orbán-kormány célba vette a CEU-t, de lehet, hogy a lépés visszafelé sült el, tekintve a hatalmas tiltakozásokat, és hogy válaszul az EU a magyar uniós tagság felfüggesztésével fenyeget. A cikk idézi az egyik connecticut-i magánegyetem elnökét, aki úgy ítéli meg, hogy a tengerentúlon is töredezik a támogatás, ha a kutatás és a szólás szabadságáról van szó. Ám sokkal rosszabb a helyzet Budapesten, ahol a tanítás és a tudomány világítótornya került veszélybe. A hatalom óriási nyomást gyakorol az egyetemre, de a támogatók a világon mindenütt a védelmére kelnek és ezt is kell tenniük. A szerző idézi annak a connecticuti szenátornak a levelét, amelyhez azután csaknem tucatnyi társával a republikánus McCain is csatlakozott a CEU oldalán. A cikk végkövetkeztetése az, hogy ha egy tanintézményben veszélybe kerül a kutatás és a vélemény szabadsága, akkor az a társadalom más részeire is át fog terjedni. Hosszú távon azok veszthetik ily módon a legtöbbet, akik a leginkább sérülékenyek.

Der Standard

der_standard.jpg

A CEU rektora azt mondta Brüsszelben, hogy őt nem érdekli Orbán Viktor politikai programja. Ignatieff azt szeretné, hogy hagyják békén az egyetemet, hogy ott szabadon, külső beavatkozás nélkül taníthassanak és kutathassanak. Vagyis hogy független intézményeket ne ejtsenek túszul politikai célokból. A tudósítás hozzáfűzi, hogy Orbán szerint Soros beleszól a magyar belügyekbe. A CEU vezetője ezzel szemben arról beszélt az este, hogy politikai indíttatásból érte őket támadás. Ezt a brüsszeli magyar nagykövet cáfolta. Azt állította, hogy mindössze az tanintézmény működésében jelentkező hiányosságokat igyekeznek korrigálni. Meg hogy a kormány nem tekinti csatamezőnek az egyetemet a Sorossal zajló vitában, szóval szerinte biztos, hogy nem bosszúról van szó.

Die Welt

die_welt_1.jpg

Most derült ki, hogy tavaly nyáron, minden nyílt ellenségeskedés dacára Kaczynski titokban meglátogatta a német kancellárt, mert újra akarta indítani a megrekedt kétoldalú kapcsolatokat. A lengyelek erős emberét a brit uniós népszavazás eredménye késztette az útra, hiszen onnantól kezdve az európai országokban át kellett gondolni a politikai irányvonalat. A lengyelek pedig attól féltek, hogy érdemi partner nélkül maradnak az addigi fő szövetséges, London kiválása miatt. A Jog és Igazságosság vezére tehát békét akart Berlinnel a sokórás találkozó eredményeként. Szydlo miniszterelnök épp a minap írta azt a Frankfurter Allgemeinében, hogy az unió jövőjét nagyban befolyásolja, mennyire képes egyetértésre jutni a lengyel és a német fél. Azon kívül a lengyelek Németországgal bonyolítják le a legnagyobb kereskedelmi forgalmat, nem beszélve az oroszok miatt érzett varsói biztonsági aggodalmakról. Ily módon azonban nagy szakadék tátong aközött, hogy Kaczynski odahaza továbbra is gerjeszti az Európa- és németellenes érzelmeket, viszont az EU-ban hangot váltott.

Csakhogy Tusk újraválasztása ismét beárnyékolta a viszonyt, de eközben Lengyelország általában semmiféle akadályt nem emel az uniós tanácsüléseken. Sőt, aláírta az EU 60. évfordulóján kiadott nyilatkozatot, benne a szorosabb együttműködéssel és a többsebességes Európával. A szervezet kurzusváltásában nyilvánvalóan segít, hogy Varsó elszigetelődött a Visegrádi csoportban is. Ott csak a migránsok befogadásában van egyetértés, de pl. Tusk újabb megbízatását jóváhagyta a három másik állam. Az unió nagy tagországai pedig a római csúcson jelezték, hogy immár nem hagyják magukat feltartóztatni az integráció-ellenes retorikától. Mindez feltehetőleg közrejátszott abban, hogy Szydlo most már erős EU-t követel. Csak kérdés, nem üt-e vissza ez a politika, hiszen Kaczynski sokat tett azért, hogy felszítsa a németellenes érzéseket.

Die Zeit

die_zeit.jpg

Európában módszeresen együttműködnek a nacionalista pártok, kicserélik az ötleteket, átveszik egymás stratégiáját, de vajon mennyire tartós ez a különös Internacionálé, amely hadat üzen a liberális demokráciának? Cas Mudde szélsőségkutató azt mondja, hogy a radikális jobboldal minden eddiginél jobban összefogott. Az eszmék terjesztésére ott a közösségi háló, a témák ismertek: iszlamizálódás, politikai korrektség, politikai elit. A módszereket koppintják. Pl. amikor Magyarország be akarja jegyeztetni a külföldi támogatást élvező civil szervezeteket, akkor ehhez Moszkva szolgáltatja a kiindulópontot. A lengyelek sokat ellestek a magyaroktól a média és az Alkotmánybíróság elleni harcban. Ugyanakkor mostanában már fontosan az egymásközti személyes kapcsolatok is. Strasbourgban két éve külön frakciót hoztak létre. Vezetőik sorra elzarándokolnak Moszkvába, a kölcsönös előnyök alapján. Ugyanis a nacionalisták minden sikere megkérdőjelezi a liberális demokráciát és így segíti a tekintélyelvű orosz vezetés hatalmának megtartását.

Ilyesfajta szövetség volt már Európában, a múlt század 20-as, 30-as éveiben a fasiszták tömörültek. Merthogy a nacionalizmusok nem zárják ki egymást. Ma persze egyetlen nacionalista vezetőnek sincs olyan vonzereje, mint Mussolininek. A magyar, lengyel, holland és osztrák pártok gyengék. Trumpnak van hatalma, de ő dilettáns. Le Pennek először nyernie kellene odahaza, hogy irányítani tudja az Internacionálét. A résbe Putyin ugrott be. Ezeket az erőket egyesíti a gyűlölet a gender-elmélettel, a politikai korrektséggel, a feministákkal, az elittel, a bevándorlókkal és főként a muzulmánokkal szemben. Minden arra utal, hogy fennmaradhat a koalíció. Persze össze is dőlhet, mert a túl szoros viszony miatt az egyik párt magával ránthatja másikat a mélybe. Már ha valamikor megbuknak.

Hangos sajtószemle

A bejegyzés trackback címe:

https://b1.blog.hu/api/trackback/id/tr6512452223

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mikhail Ignacijev 2017.04.25. 11:59:17

Újabb pofon a fehér, keresztény embereknek.
Örülj, lippsi! majd ha Ahmed hátulról megrak, örülhetsz
süti beállítások módosítása