Nemzetközi sajtószemle, 2017. április 13. Hangos lapszemle.
Közép-Európa egyik legjobb nyugati elemzője úgy gondolja, a történelemből ismeretes, hová is vezet a megbékítés, a nyugatnak éppen ezért szembe kell szállnia Orbán Viktorral. Timothy Garton Ash szerint ehhez az a legjobb megoldás, ha Merkel és a konzervatívok vagy rákényszerítik a magyar vezetőt politikájának megváltoztatására, vagy kiteszik a szűrét az Európai Néppártból. Mert ha a liberálisellenes és nacionalista magyar vezető továbbra is próbálhatja becsukni az ország legjobb egyetemét és sok más vonatkozásban is lebontja a liberális demokráciát, akkor az európai középjobb frakció hiába papol a közös értékekről, ezek a nyilatkozatok nem érnek többet, mint a papír, amelyre nyomják azokat. Magyarország híres a szalámitaktikáról, Orbán pedig mesterien alkalmazza azt a demokrácia ellen. Mindig újabb szeletet vág le belőle, de olyan ügyesen, hogy az uniós partnerek nem gondolják, hogy itt többet kellene tenniük, mint hangosan morogniuk.
Magyarországon már nincs sokszínű sajtó, vége az igazságszolgáltatás függetlenségének. A kormányfő térdre akarja kényszeríteni a CEU-t, satuba akarja fogni a civil szervezeteket és családostul táborokba zárja a menekülteket. Orbán ma már összemelegedett Putyinnal, szembefordult Sorossal, az ország – a lengyelekkel karöltve – távolodik a szabadságtól. És milyen mérgező nyelvet használ mindehhez a miniszterelnök! A kialakuló rendszer még nem fasiszta, de a hangnem igenis az, amikor pl. a zsidó Sorost ragadozónak nevezi, vagy az embereket hangyáknak tekinti. Az európai kereszténydemokraták azonban csupán a kezüket tördelik. Felhívják barátjukat, Orbán Viktort, Twitteren üzennek. Mármint hogy mindent megtesznek. Csak azt nem, hogy megváljanak a Fidesz 12 EP-képviselőjétől. Ehelyett inkább a Bizottságnak passzolják át a labdát. De itt nem a jogról, hanem az alapvető értékekről van szó, amelyek ügyében minden európai politikusnak állást kell foglalnia, ha komolyan gondolja az értékeket.
A mai unióban már nem vicces, ha valakit diktátorként üdvözölnek és arcon paskolnak. A régi megbékítést idézi. Azt jelzi, hogy a pártérdekeket az értékek elé helyezik, és hát, Orbán a Néppárt lojális tagja, továbbá igen jól tud smúzolni. Azonban az amerikai törvényhozás mindkét háza igen határozottan bírálta a CEU elleni eljárást. Eljött az idő, hogy Európa népei hangosan megszólítsák a konzervatívok vezetőit. Pl. Seehofert, hogy tényleg az orbánizmus hasznos idiótája akar-e lenni? Illetve meg kell kérdezniük Merkelt, vajon ez az ember nem mindenben pont az ellenkezőjét képviseli, mint a kancellár?
A lap azon tanakodik, kapitulált-e Orbán Trump előtt? Mindenesetre az Egyesült Államok részéről heves ellenállásba ütközött, hogy Magyarország megpróbálta bezáratni a CEU-t. Az előzmény az volt, hogy a magyar kormány – mintha nem lenne sürgősebb dolog a világon – olyan törvényt hozott, amely megfosztotta volna lépalapjától az egyetemet. A jelek szerint a hatalmat az zavarja, hogy az intézményt Soros György finanszírozza. De az egész mögött inkább kampánymanőver húzódik meg, mivel a kormányközeli sajtó nem győz összefüggést kimutatni a befektető, a menekültválság és az ellenzéki pártok között. Azt akarja sugallni a választóknak, hogy milliárdos összejátszik a kormányellenes erőkkel. Ha ez volt a kiinduló pont, akkor a miniszterelnöknek nagy külpolitikai árat kell érte fizetnie. A nemzetközi visszhang elsöprő.
A legrosszabb azonban az amerikai reakció, Washingtonból jeges ellenszelet érezni. Az illetékes államtitkár Budapesten elmagyarázott egy pár egyszerű dolgot, és utána azt mondta, hogy tárgyalópartnerei megértették az üzenetet. Ez magyarázhatja, hogy miért beszélnek hirtelen úgy magyar kormányzati tisztségviselők, mintha soha semmi gond nem lett volna a CEU-val. De amit a diplomata kifejtett, az úgy hangzott, mintha a magyar vezetésnek fogalma sem volna arról, miként működnek a dolgok az Egyesült Államokban. Pedig dehogynem. Most Orbán mégis azt hajtogatja, hogy az egyetemnek bizonyosan nem kell lehúznia a rolót. Szóval mintha túl korán keltették volna az intézmény halálhírét. Lehet, hogy csak azért, mert Trump talán mégsem egészen olyan, amilyennek a magyar miniszterelnök hitte. Soros tevékenysége a térségben végső soron amerikai érdekeket szolgál. Trump pedig az USA elnöke, még ha a politikai felfogást tekintve nagyon is nem ért egyet a befektetővel.
Az újság úgy látja, hogy az uniónak végre határozottabban kell fellépnie Orbánnál, mégpedig anyagi eszközökkel. A Bizottság tegnap elmondta, amit el kellett mondania, de sajnos nem tett semmit. A brüsszeli reakció hatástalan. A tehetetlenségért Juncker a hibás, mert végzetes jelzést küld Budapestre. Orbán megint csak érzékelheti, hogy az EU-tól nem kell tartania. A luxemburgi politikus kitart a dialógus mellett, ami helyes. Csak éppen nem sokat számít, ha az alapértékek fontosságára figyelmeztet. A magyar kormányfő tovább kínoztatja a menekülteket, lenyomja a civileket elhallgatja a neki nem tetsző intézményeket és az unió ellen uszítja a lakosságot. Számára édesmindegy a szerződésszegési eljárás is. Hiányzik az igazi fenyegetés, mert anélkül a miniszterelnök folytatja a nacionalista hadjáratot. Itt az ideje, hogy az EU ott vigye be neki az ütést, ahol az tényleg fáj: világossá kell tenni, hogy Brüsszel nem pénzosztó gép, amelyből bárki vehet, és nem kell érte semmit sem tennie. Ha nem fogja fel, akkor meg kell vonni a szerkezeti alapok egy részét. Ez a fenyegetés létfontosságú a szervezet részéről, mert alapértékei nélkül csupán az arcátlanok unióját alkotja.
A Bizottság hármas taktikát alkalmaz Magyarországgal szemben: a dialógust, a fenyegetést, azon kívül szövetségeseket keres ellene. Idáig azonban képtelen volt megfékezni. Egy uniós diplomata azt közölte, hogy Orbán mesterien játszik macska-egér-harcot Brüsszellel, és ebben igencsak különbözik a lengyelektől, akik a végén mindig a rövidebbet húzzák. A magyar vezető nem utasítja el a párbeszédet. Timmermans tegnapi nyilatkozatára ugyanakkor igen élesen riposztozott a liberális frakció helyettes vezetője, a holland in’t Veld, aki úgy gondolja, hogy az alelnök nem mondott semmi érdemlegeset, jóllehet éppen az egyik legvakmerőbb támadás éri az európai értékeket. Jó lett volna, ha elítéli azt. Ám úgy néz ki, hogy a Bizottság megint fogatlan oroszlán, ha egy tagállam nem követi a normákat. De sok eszköze nincs, hiába vetette fel nemrégiben a svéd kormányfő, hogy vissza kellene tartani a közösségi támogatást. A következő pénzügyi ciklusra viszont a nettó befizetők, köztük a németek el akarják érni, hogy megvonják a pénzt, ha valamely tag elutasítja a közös migrációs politikát vagy megszegi a jogállam normáit.
New York Times
Egyelőre bizonytalan, hogy mi lesz a felsőoktatási törvénnyel, amelynek célja az, hogy bezárjon a Közép-Európai Egyetem. Még egy vezető brüsszeli illetékes is kétségbe vonta a jogszabály bölcsességét, ám úgy tűnik, hogy az Orbán-kormány átgondolja a dolgot. Timmermans bizottsági alelnök kifejtette, hogy a CEU-nak zavartalanul kell működnie Budapesten. Előzőleg az amerikai Külügyminisztérium sürgette, hogy Magyarország térjen jobb belátásra. Az egyetem vezetői azonban továbbra is borúlátóak Palkovics László javaslata után. Enyegi Zsolt rektorhelyettes úgy nyilatkozott, hogy az indítvány nem kínál erőteljes, biztos megoldást. Merthogy az intézmény ezek alapján a jövőben nem nemzetközi, hanem amerikai egyetem lenne, amely egy magyar partnerrel közösen látná el feladatát.
Az EU jogi lépésekkel fenyegette meg Orbán Viktort, mert úgy ítéli meg, hogy az szembemegy a jogokról és a demokráciáról vallott uniós értékekkel. A Bizottságot már régóta bőszítik az illiberálisnak minősített magyar erőfeszítések, és most aggasztják az új törvények, mert félő, hogy azok korlátozzák a szabadságot, továbbá ellentmondanak a menedékjognak. Az ellenérzések a felsőoktatási reform kapcsán csúcsosodtak ki, mert az elvezethet a CEU bezárásához. Timmermans kijelentette, hogy a magyar félnek el kell oszlatnia a brüsszeli aggályokat, ehhez politikai párbeszédre van szükség. A hazai ellenfelek azon a véleményen vannak, hogy a kifogásolt törvény része az elégedetlenséggel szembeni fellépésnek, és annak, hogy az ország az oroszok felé sodródik. Mindenesetre az unió vizsgálja, hogy indítson-e törvényszegési eljárást az egyetem miatt. Az ügyben viszont bizonytalan a testület, hogy folyamodjon-e súlyosabb szankciókhoz, amelyek vége a szavazati jog felfüggesztése lehet. A lengyelek támogatása azonban menlevelet ad Orbánnak a keményebb lépések elkerülésére.
Ezrek tiltakoztak az este Budapesten, mert attól félnek, hogy a kormány le akar csapni a szabad gondolkodásra és oktatásra. Amit Orbán Viktor az illiberális demokrácia címén hirdet, vagyis, hogy csakis erős nemzeti kormányok képesek megőrizni az európai életmódot a migrációval és a multikulturalizmussal szemben, nos, az szemben áll a liberális felfogással. Ez már a 4. nagyobb megmozdulás volt, a hatalom fokozódó ellenállással néz szembe a választások közeledtével. A tegnapi demonstrációt az sem befolyásolta, hogy a kabinet láthatólag meghátrál a CEU ügyében. Viszont érvényben van a civil szervezetek elleni törvényjavaslat, amely az érintettek szerint megbélyegzi őket. A bírálók azt mondják, a miniszterelnök el akarja fojtani az elégedetlenséget, ahogyan azt Putyin csinálta. Mindez azonban nem befolyásolja a Fidesz népszerűségét, a párt a nagy esélyes a jövő évi választásokon. Kovács Zoltán szóvivő úgy értékelte a tegnapi tüntetést, hogy megindult a nyomás az ország ellen. A cél az, hogy megadásra kényszerítsék a migráció ügyében. Ez a közös pont a Soros-szervezetek és Brüsszel álláspontjában. Ám a magyar fél egy jottányit nem enged a bevándorlás kapcsán.
Tovább tart a tiltakozó hullám Magyarországon, miközben erősödik a nyomás Orbánra. Több ezren eltorlaszolták Budapest fő útkereszteződését, miközben mások megpróbáltak bejutni a Fidesz-székházba, ám ezt a rendőrség megakadályozta. Most zajlik az utóbbi 7 év legnagyobb megmozdulás-sorozata. A kormány ezalatt először adta jelét, hogy fontolgatja a visszakozást a CEU ügyében. Nagy Attila Tibor a Méltányosság Központtól úgy véli, hogy a hatalom igyekszik kitérni a ránehezedő erők elől és olyan megoldással kirukkolni, amivel megmentheti a tekintélyét. Orbán azonban fokozza a kampányt, hogy kiszorítsa a független hangokat. Így fellép a civilek ellen, de a fő célpont Soros. A Közép-Európai Egyetemet azonban megfosztaná önálló működési engedélyétől az oktatási államtitkár által felvetett ötlet, bár ettől még az intézményben folytatódhatna az oktatás. A CEU úgy nyilatkozott, hogy az elképzelés nem tűnik teljesen átgondoltnak és biztosnak.
Fogy a türelem Magyarországgal szemben az unióban, erősödik viszont a félelem, hogy Orbán Viktor leépíti a demokráciát. A Bizottság vizsgálatot folytat a CEU miatt, amelyet Timmermans alelnök koronaékszernek nevezett. Az egyetem miatt újabb frontvonal keletkezett Brüsszel és Budapest között, a migránskvóta és a menedékkérők bezárása után. Az Egyesült Államok sürgette a felsőoktatási törvény felfüggesztését, az unió azonban nem ment el odáig. Tovább vizsgálódik. Azon kívül gondot okoz a civil szervezetek tevékenységének készülő újraszabályozása. Timmermans szerint azonban nem fenyegeti rendszerszintű veszély a magyar jogállamot. Vagyis az országnak nem kell átírnia azokat a jogszabályokat, amelyek az alapvető szabadságjogokat lövik derékba. Lengyelország ellen már zajlik ilyen eljárás, ám a Bizottság idáig visszariadt Varsó szavazati jogának felfüggesztésétől, részben mivel Magyarország megvétózná azt.
Bírálók azt hangsúlyozzák, hogy az EU túl puha Magyarországhoz. De az uniót feldühítette az ’Állítsátok meg Brüsszelt!’-kampány, amely éles ellentétben van a szervezet 60. születésnapján aláírt európai dicshimnusszal. A magyar kormány azonban nem hajlandó elállni a Lex CEU-tól. A bedobott javaslat alapján azonban az egyetem nem adhatna ki többé amerikai diplomát. Ignatieff rektor azt mondja, gyakorlatilag állami ellenőrzés alá helyeznék őket. A hivatalos nyilatkozat jellemző módon civakodó hangot ütött meg, azt állította, hogy az unió támadást indít a kvóták ügyében az ország ellen.
Az Európai Néppárt strasbourgi frakcióvezetője ismét arra figyelmeztette a magyar kormányt, hogy annak tartania kell magát a Bizottság készülő döntéséhez. Ellenben Graf Lampsdorff, az Európai Parlament liberális alelnöke kifogásolta, hogy Brüsszel kesztyűs kézzel bánik a puszta-Putyinnal. Mint mondta, meg kell indítani a jogállami eljárást. Hasonló álláspontra helyezkedett a német szociáldemokraták egyik EP-képviselője is, aki szerint nem szabad elfogadni, hogy a felsőoktatási reformmal Magyarország ismét megsérti az európai értékeket. Sürgette, hogy az össze frakció foglaljon egyértelműen állást a kérdésben, beleértve a konzervatívokat is, ahová a Fidesz is tartozik.
Magyarország egyre inkább táplálja a kétségeket, hogy osztja-e egyáltalán az európai értékeket, amint azt a felsőoktatási törvény és a menekültekkel szembeni bánásmód tanúsítja. Timmermans alelnök tegnap közölte, hogy a 80-as évek elején személyesen tapasztalta meg Budapesten, milyen is volt az élet a Vasfüggöny mögött ezért nem adja fel a küzdelmet az európai értékekért, párbeszédre törekszik Magyarországgal. Meg akarja kérdezni, hogy Orbán hol látja az ország helyét a földrészen? Az aggályokra okot szolgáltat a fellépés a CEU-val szemben. A német oktatási miniszter nyomatékosan kérte magyar kollégáját, hogy az egyetem működhessen 2018 után is.
Az időre játszik az unió, amely a hónap végéig kívánja eldönteni, hogy miként válaszoljon az Európa-ellenes magyar hangulatkeltésre. A testület egyelőre igyekszik elejét venni, hogy súlyosbodjon az évek óta parázsló viszály. A jelszó: kivárni és próbálkozni a tárgyalásokkal. A viszálynak jelenleg legalább négy almája van: a civilek ellen kidolgozott tervezet, az „Állítsátok meg Brüsszelt!“-kampány. A legnagyobb érdeklődést e pillanatban az jogszbály váltja ki, amely el akar űzni bizonyos külföldi egyetemeket, végül pedig vannak a menekültek. Mindent egybevéve Brüsszel számára aggasztó az összkép, de Timmermans szerint a 7-es paragrafust nem lehet alkalmazni. Közben az Európai Néppárt a Fidesz tagságáról vitázik. Az osztrák konzervatívok frakcióvezetője a kizárás ellen foglalt állást.
Az Osztrák Néppárt egyik Európa parlamenti képviselője, Othmar Karas azt mondta Magyarországról, hogy szembe kell szállni a lopakodó nacionalizmussal. A szintén osztrák, de szociáldemokrata Josef Weidenholzer arra szólított fel, hogy mind az EU, mind az EPP hozzon szankciókat a magyar kormány ellen. Közben az illetékes brüsszeli biztos jelezte, hogy tagállamok közül csupán a magyarok és a lengyelek nem hajlandók eleget tenni a közösen hozott döntésnek, mert egyik sem fogad be egyetlen menedékkérőt sem.
A Bizottság két hetet ad Magyarországnak, addig tárgyalni próbál vele. Elméletileg elő lehetne kapni a 7-es paragrafust, de az „atombombát” Brüsszel egyáltalán nem szeretné belengetni. Van elég baja az uniónak amúgy is, nem kell még egy viszályt beindítani egy tagállammal. Viszont azt sem tartaná jónak, ha továbbra is tétlenül figyelné, miként halad Orbán Viktor egyre inkább az illiberális demokrácia felé. A hónap végén megkezdődhet a szerződésszegési eljárás. Ám az viszonylag puha eszköz az Európa-ellenes irányvonallal szemben. A kormányfő bojkottálja a közös menekültpolitikát és le akar csapni a neki nem tetsző civil csoportokra is. Viszont a CEU elleni törvénnyel még saját pártcsaládjának többsége szerint is átlépte a vörös vonalat. De ez ügyben az EU nem szeretne újabb pofont kapni, hiszen a lengyelek esetében eredménytelennek bizonyult a jogállamiság vizsgálata. Ellenben a Néppárt megálljt parancsolhat a Brüsszel elleni kampánynak, noha az EPP vezetése mindig azt mondja az unióellenes hangulatkeltésről, hogy az csupán a hazai közönségnek szól. Az Európai Tanácsban azonban Orbán a döntések 97 %-át megszavazza, amire egyetlen más állam esetében sincs példa.
