Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje, 2017. március 24. Hangos sajtószemle itt.
New York Times/Washington Post/AP
Egy amerikai illetékes cáfolta, hogy az Egyesült Államok immár jó szemmel nézné, ami Magyarországon történik. Tehát hogy a hatalom kiterjeszti ellenőrzését a civil társadalom fölött, illetve hogy keményen bánik a menekültekkel. Olyannyira nem, hogy a kifogásolt jelenségeket rendszeresen szóvá is teszik a tengerentúlról a diplomáciai csatornákon keresztül – közölte a névtelenséget kérő forrás. Szíjjártó Péter ugyanakkor a hírügynökségnek adott interjúban azt mondta, hogy gyakorlatilag megszűntek a magyarellenes bírálatok, amióta beiktatták a Fehér Ház jelenlegi lakóját. Az AP úgy látja, Magyarországot az isten is arra teremtette, hogy szövetséget kössön Trumppal. A kormány nemrégiben határkerítést épített, azt szajkózza, hogy ismét naggyá kell tenni Európát, továbbá úgy gondolja, hogy a politikai korrektség nem fér össze a terror elleni harccal. Ráadásul az ország támogatja az amerikai elnök populista mondandóját, ami sokban egybe esik azzal, amit Orbán Viktor szokott hangoztatni. Viszont Trump mostanában már nem beszél arról, hogy be kell szüntetni az Oroszország elleni szankciókat, pedig az fontos volna a magyar félnek. Szíjjártó jelezte ugyanakkor, hogy hamarosan kétoldalú egyeztetések lesznek ez ügyben.
A francia elnökválasztás nagy esélyese hibának tartja, hogy az EU tétlenül szemléli, amint Magyarországon és Lengyelországban lábbal tapodják az európai értékeket. Macron hangsúlyozta, hogy meg kell védeni az uniót, annak ugyan sok hibája van, de a bírálatot nem szabad átengedni az összefogás ellen dolgozó erőknek, amelyek immár 10 éve egyre nagyobb területet foglalnak el. A politikus hozzátette, hogy a többsebességes földrész már régóta valóság, de ezen túlmenően szorosabb együttműködést kell kialakítani az euróövezetben. Nagy melléfogás volt, hogy az eltelt években a szervezet megpróbált közösen előbbre jutni, mert nem akarta elriasztani a briteket vagy a lengyeleket. Most aztán látjuk, mennyire volt eredményes a törekvés. Macron megjegyezte, hogy senkit sem szabad kirekeszteni a mag-Európából, de azt sem lehet megengedni, hogy bárki visszatartsa a többieket. Az új irányhoz a lökést a németeknek és a franciáknak kell megadniuk.
Az uniónak több eszközre van szüksége, hogy visszatérítse a demokratikus útra az eltévelyedett tagokat. Ezt állapítja meg a hetilap külön összeállítása, amely az EU 60. évfordulójára készült. Merthogy az egyre bővülő létszám mellett a szervezet mind inkább szembekerült azzal a kérdéssel, mitévő legyen, ha valamely tagállam felrúgja a tagság feltételét jelentő demokratikus normákat. És Brüsszel igencsak bizonytalan, hogy miként járjon el a magyarokkal, illetve a lengyelekkel. Magyarországon a Fidesz 2010 után gyorsan hozzálátott, hogy felborogassa az európai játékszabályokat. Orbán azonban óvatos, nem szeretne frontálisan ütközni az unióval, az Európai Néppártot pedig arra használja, hogy elhárítsa a bírálatokat. De még keményebb az, ami Lengyelországban zajlik. Varsó csaknem olyan kedvezőtlenül viszonyul az EU-hoz, mint a britek közvetlenül a népszavazás előtt. Ebből következik, hogy létre lehetne hozni a társult tagság intézményét, mégpedig nem csak a belépésre pályázó országoknak, hanem azoknak a tagoknak is, amelyek túlságosan elszakadtak a közös értékektől.
FAZ
A Bizottság regionális ügyekért felelős tagja elutasítja, hogy visszafogják a szerkezeti támogatásokat a kelet-európai tagoktól, pl. amiért azok nem kívánnak menekülteket befogadni. Cretu szerint az alapokat nem szabad nyomásgyakorlásra felhasználni. A tagokat közelebb kell hozni egymáshoz, ahelyett, hogy kijátszanák őket egymás ellen – tette hozzá. A biztos elismeri, hogy egyre kevesebben lelkesednek Európa iránt, ám a keleti tagok fejlődése a nyugatnak is érdeke. De pl. a magyarok és a lengyelek részére egyébként is csak a 2021-gyel kezdődő pénzügyi időszakra lehetne megvonni a közösségi pénzek egy részét, bár a keretekről már az idén megindulnak a tárgyalások. Különösen Varsónak sok a vesztenivalója. Cretu ugyanakkor megpendítette, hogy a strukturális alapokat mégiscsak igénybe lehetne venni a menekültválság enyhítésére, mert azokból segíthetnék a nehéz helyzetbe került periféria országait. Azzal viszont nem ért egyet, hogy a jövőben csakis a szegényebb államok felzárkóztatására összpontosítsanak.
NZZ
1. Az újság úgy véli, hogy veszélyes törésvonal húzódik Európa közepén, Ausztria és keleti szomszédai között, ám elejét kell venni a feszültségnek, a nacionalista megnyilvánulásoknak, mert a két fél eddig sokat nyert a másik jóvoltából. A Nutella-botrány jól jelképezi, hogy a földrész keleti felének országai másodrendű tagoknak érzik magukat. De Berlin és Bécs az utóbbi hónapokban tényleg adott okot a visegrádi csoportnak az elégedetlenségre. Egyrészt azért, mert a keletiek nem kívánnak menekülteket befogadni, akiket szerintük Németország invitált. Másfelől Ausztria lépéseket készít elő a Keletről érkezett vendégmunkások ellen. Utóbbi vitában a V4-eknek vannak jobb érvei. Mert pl. az osztrákok sokkal többet érnének el a fenntarthatatlan nyugdíjrendszer megreformálásával, mint azzal, hogy a keletieket izélgetik a családi pótlék miatt. A nacionalista felbuzdulás fő oka persze az FPÖ, miután vezeti a közvélemény kutatásokat, ám ez a fajta megközelítés árt a lakosság hosszú távú érdekeinek. Hiszen a keleti nyitás nélkül az osztrák gazdaság teljesítménye 30 %-kal kisebb lenne. Az új tagok ugyanakkor jelentősen felzárkóztak a nyugathoz a belépés után. Viszont jelenleg mindkét oldal a tűzzel játszik. Az Orbán-kormány pikírten reagál minden külső bírálatra. Budapest és Varsó is folyton rabul esik az elhibázott „hazafias” gazdaságpolitikának, ehhez képest keveset törődik a jogállammal, ám ez gátolja az együttműködést a nyugattal.
2. Az elemzés úgy értékeli, hogy a jó kelet-európai gazdasági mutatók lefékezhetik a munkaerő elvándorlását. Csökken a munkanélküliség, emelkednek a bérek, jelentős a növekedés, és kedvezőek a további kilátások is, és ez segíthet enyhíteni a vendégmunkások miatt tapasztalható kelet-nyugati súrlódásokat. A Nemzetközi Gazdasági Összehasonlítások bécsi intézete az idén és jövőre 3 %-os bővülést jósol a térségnek, ami 1 %-kal magasabb a régi tagállamokban várt szintnél. Több országban már hiány van a szakképzett munkaerőből. Ez pedig 5 %-kal máris felnyomta a reálbéreket. De ettől az átlagjövedelem a régióban továbbra is mindössze ezer euró marad. Ám így is megdobja a fogyasztást, viszont továbbra is áll, hogy javítani kell a termelékenységet. Nagy kérdés ugyanakkor, hogy sikerül-e fokozni a beruházásokat. Meg még a politika is beleköphet a levesbe, hiszen a régióból sokan dolgoznak Nagy-Britanniában és még nem tudni, velük mi lesz a brit kilépés miatt. Emellett vannak belső politikai kockázatok is. Budapestet és Varsót pl. bírálják az autokrata változások miatt, és mivel nem sokra becsülik a jogállamot. Továbbá elhibázott a két ország „hazafias” gazdaságpolitikája.
A cikk a nem liberális Európa keresztes lovagjaként mutatja be Orbán Viktort, aki az európai értékek ellenében szilárdította meg hatalmát. Évek kellettek, amíg az egykori oxfordi diák átvedlett populistává. Felfogása mára messzire került mindattól, amit az egykori lázadó, a csodagyerek gondolt a világról. A kétharmados többség birtokában hadba szállt a közös normák ellen. Felvetette még a halálbüntetés visszaállítását is. Soós Eszter Petronella, az ELTE politológusa erről azt mondja, hogy a kormányfő szerint legitim módon vitatni lehet az uniós jogot, ha valaki már teljes jogú tag a szervezetben. Ellenzi a többsebességes Európát, ellenben egy sor jogot visszavenne a Bizottságtól nemzeti kézbe. Akik közelebbről ismerik, tudják, hogy dühkitörései ijesztőek, évek óta már a közvetlen környezete sem mer ellentmondani neki. Ablonczy Bálint a Heti Választól azt mondja, hogy Orbán szemében a kompromisszum a gyengeséggel ér fel. Viszont Kaczynskival ellentétben mindig ügyesen lavírozott a nemzetközi színtéren, tudta, miként kell fellépni az Európai Néppártban, ahol egyébként soha nem kellett a kizárástól tartania. Képes volt elkerülni, hogy a partvonalra szoruljon. Politikai tehetsége nem kétséges. Gyakran hivalkodik pl. Putyin oldalán, miközben jó diáknak mutatkozik a szankciók ügyében. Vonzereje megmutatkozott, amikor a menekültválság során felsorakoztatta a közép-európai államokat Merkel ellen, és ily módon elérte az európai álláspont feladását. Tegnap még fekete bárány volt, de immár nincs egyedül.
Magyarországon két igazság van forgalomban az ügyben, bevetnek-e erőszakot a menekültek ellen. A tények azt mutatják, hogy igen, de mindkét oldalon elhangzanak megalapozatlan állítások. A segélyszervezetek hónapok óta azt állítják, hogy a rendőrség módszeresen veri a migránsokat, kutyákat uszítanak rájuk. Orbán Viktor személyesen cáfolja a vádakat, de az unió határvédelmi szerve, a Frontex is úgy nyilatkozott, hogy a vádak idáig nem igazolódtak be. Ám a Magyar Nemzet az ügyészség adatai alapján azt jelentette, hogy 44 ilyen esetben emeltek vádat rendőrök ellen, kettőt pedig el is ítéltek. Vagyis előfordul erőszak, de nem olyan gyakran, ahogyan azt az emberi jogi szervezetek sugallják. Viszont megáll, hogy a magyar határvédelmi erők szerb engedéllyel átmennek a határ túloldalára és ott több mindent csinálnak a migránsok elriasztására.
Kelet-Európában Trump példáját követve csapnak le a Soros György által támogatott civil szervezetekre. Amikor pl. a Emberi Jogi Bíróság a minap elmarasztalta Magyarországot, mivel az őrizetbe vett, majd kiutasított két bangladesi menekültet, Orbán Viktor szokás szerint a milliárdost tette felelőssé a kedvezőtlen ítéletért. De a keményvonalra hajlamos vezetők a térségen belül a jelek szerint Putyin módszerét veszik át, ismeretes, hogy a Soros-alapítványt két éve kiutasították Oroszországból. Most pedig az érintett államok szintén ihletet kaptak az Egyesült Államoktól, azon belül is főleg az olyan jobboldali orgánumoktól, mint a Breitbart, amely már régóta gyűlöletes liberális figuraként pocskondiázza az üzletembert. Sorost támadják Macedóniában, Romániában és Lengyelországban is. A Nyílt Társadalom Alapítvány azonban nem kíván távozni a régióból még évtizedekig. Vezetője, Chris Stone kijelentette, hogy a demokráciát nem lehet exportálni, azt csak importálni és belülről felépíteni lehet.
Hogy az OSI világszerte több száz szervezetnek adott kisebb-nagyobb támogatást az eltelt években és ez lehetővé teszi az összeesküvés-elmélet híveinek és más ellenségeknek, hogy úgy állítsák be, mintha Soros egy hatalmas hálózatot mozgatna. Magyarországon pedig annyi csoport részesült segítségben, hogy politikusok a Soroshoz fűződő kapcsolatot az egész civil társadalom elleni támadásra használják fel. Vásárhelyi Mária úgy látja, hogy ez a taktika ismerős a bolsevik időkből, mert a diktátorok akkoriban szintén megpróbáltak elnyomni minden olyan szerveződést, amelyet nem tudtak állami ellenőrzés alá vonni. Ebből következik, hogy napjainkban az ilyen rendszerek már nem demokráciák. A hadjárat különösen erőteljes Magyarországon. Ehhez fontos ütközőpont, hogy Soros felkarolta a menedékkérők támogatását. Pardavi Márta a Helsinki Bizottságtól azt közölte, hogy ők várhatóan a jövőben is sok esetben fordulnak Strasbourghoz és ebből könnyen kialakulhat késhegyig menő csata a kormánnyal. Hozzátette, őket nem lehet megfélemlíteni, ám más csoportok visszahúzódhatnak. Ez pedig azért rossz, mert könnyen visszavetheti a részvételt nemcsak a civil szférában, hanem az egész közéletben.
