Ha a szocialisták a progresszív adórendszerrel kapcsolatos gondolataikat próbálnák meg plakátkampány keretében megismertetni az emberekkel, Puzsér László Róbert azon borulna ki. Mert Puzsér most a Magyar Nemzetben borult ki arra, hogy a szocik gazdagok fizessenek című plakátkampánya túl populistára sikerült – szerinte.

Puzsér megint kiborult és nyílt levelet írt Botka Lászlónak, az MSZP miniszterelnök-jelöltjének. Puzsér szerint Botka kampánya uszító, populista és demagóg. Az önjelölt médiaszemélyiség egyszerre gyalázta és vette védelmébe Orbánt (”Legalább nem magyart uszít magyar ellen!”) és számon kérte Botkán az MSZP oligarcháit is. 

„Mérhetetlenül megdöbbent és elkeserít az ön Habony Árpád gyűlöletpropagandájára megtévesztésig emlékeztető plakátkampánya, amely szerint „Tegyünk igazságot! Fizessenek a gazdagok!” Nehéz eldönteni, hogy ön súlyos tévedésben, súlyos szereptévesztésben vagy súlyos gátlástalanságban van-e, esetleg mindegyikben a felsoroltak közül, úgyhogy kérem, engedje meg, hogy segítsek!”

– kezdi a levelet Puzsér, aki szerint a „gazdagok eddig is sokat fizettek”, mert megsarcolta őket a politika. Viszont az oligarchák nem fizettek semmit. Itt Puzsérban van annyi becsület, hogy legalább a fideszes oligarchákat is felemlegeti.

„Ahogy például nem adott számot róla az ön éhségmenetet [!] szervező elvtársa, aki százmilliókat parkoltatott Bécsben. Ahogy nem adtak számot róla sem a szocialista pártpénztárnokok, sem a szocialista oligarchák. Tudja, László, az nem számít, hogy ön mennyi pénzt kapott tőlük a kampányára.”

Puzsér szerint Orbán háborúja Brüsszel ellen

„alávaló, hazug politika, de legalább nem magyart uszít magyar ellen”.

Puzsér szerint Botka plakátkampánya a vagyonosok – valójában a középosztály ellen – uszít.

„Ön most a Fidesz távoli és mitikus ellenségképét a szomszédból meg a főnökből próbálja legyártani – bárkiből, akinek vagyona van. Nem működik már a Kádár-nosztalgia, mert becsatornázta a Fidesz? Még a saját pártállami örökségük emlékét sem bírták a szegfű mögött tartani? Akkor hát jöjjön Kun Béla?”

Puzsér szerint nem a gazdagokat kell adóztatni, hanem az állami pénzből meggazdagodott oligarchákat kell elszámoltatni.

„Ha van önben erre bármiféle szándék, akkor javaslom, kezdje a saját pártjával, mondjuk azokkal az elvtársaival, akik úgy kerültek a legszűkebb elitbe, hogy jó politikai kapcsolataikon kívül nem tudtak felmutatni semmit. Aztán jöhetnek a fideszes oligarchák, akik jelenleg is lopják a nép pénzét.”

Puzsér azzal érvel, hogy „akik tisztességes körülmények közt lettek „gazdagok”, kijár, hogy tisztelettel szóljanak hozzájuk.” Puzsér szerint a plakátkampány megnyilvánulása „nettó gengszterizmus”.

A szerző aztán hosszasan sorolja az adórendszerrel kapcsolatos szakpolitikai javaslatait. Arra nem gondol, hogy ezeket nem lehet politikai jelszónak használni és az MSZP pont ebbe bukott bele – túl keveset törődött az érzelmekkel és jelszavakkal. Puzsér ott válik teljesen abszurddá, amikor a progresszív adórendszer és a társadalmi polarizáció kérdéseit feszengeti vagy három bekezdésen keresztül – de arra nem gondol, hogy ez csak egy plakátkampány.  

„Ön nem a kiszámíthatóság és a jogbiztonság felé tájékozódik, hanem az alkalmi pénzbehajtás, a fosztogatás irányába – ez fideszes tempó. Nem őszinte, és nem megalapozott – puszta hatalomtechnika. Az ország nagyobbik felének épp ebből lett elege.”

– vádaskodik a szerző.

Puzsér a hosszú cikk végére sem enyhül meg:

„Nyilvánvaló, hogy a habonyságra, a pillanat uralására ön még habonyabb habonysággal válaszol. Nyilvánvaló, hogy önnek nem a Fidesz módszereivel és szellemiségével van baja, hanem azzal, hogy már hetedik éve nem önök lopnak. Ön nem a nemzeti együttműködés rendszerének üzen hadat, hanem azoknak, akik dolgoznak, spórolnak és munkát adnak, mert még hisznek az országban, ahelyett, hogy kimenekítenék innen a vagyonukat.”

A megmondóember végén átmegy valamiféle oravecznóra-szerű zen bölcsbe és a karmával kezd érvelni:

„Elárulom azonban önnek, László, hogy a pillanat uralása, a tömeg ösztönvilágának felkorbácsolása – ha sikerül is – egy nap visszaüt önre. Eljön a nap, amikor ön a szép öltönyében, a gazdag barátaival a kiegyenesített kaszák élesebbik végén találja magát, akármennyire keresi is most a tömeg kedvét, akármennyi tréningen vesz részt, akárhányszor mondja is ki a varázsszót: „melós”. Ön a tűzzel játszik, amikor új polgárháborús lövészárkot ás. Nem a nyomorult pártjának a 2018-as esélyeit rontja ezzel, hanem az ország esélyét arra, hogy felzárkózzon, hogy gyarapodjon, hogy lakossága társadalomnak legyen nevezhető. Amit ön tesz, az megbocsáthatatlan. Ha Orbánt ezerszer buktatná meg, ezt az sem tenné jóvá.”

A végpoén az, hogy a gyalázkodó, erőszakos, nyomulós nyílt levél aljára a szerző ezt biggyesztette:

„Több politikai kultúrát várva, tisztelettel: Puzsér Róbert”