B1 blogcsalád



A magyar illiberalizmus jóval Trump előtt jár

2017. március 05. - Szelestey

Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje, 2017. március 5.

trump_ovalis_iroda.jpg

Bloomberg

bloomberg.jpg

A hírügynökség arra figyelmeztet, hogy Trump alááshatja a demokráciát az Egyesült Államokon kívül is. Már az önmagában rémisztő üzenet a külvilágnak, hogy egy készülőben lévő autokrata garázdálkodik a Fehér Házban, és azzal fenyeget, hogy lerombolja az intézményes fékeket. A New York Times a héten arról írt, hogy Európában az új elnök győzelme felbátorította a Soros-ellenes erőket. De ez úgy is igaz, ha a befektető nevét behelyettesítjük a demokráciával.

Magyarországon Orbán Viktor, a trumpi kormányfő évek óta gyengíti a jogállami normákat és intézményeket.

 

Szekálja az ellenzéket és ostorozza a sajtó függetlenségét. A politikai csillagok állását kihasználva fokozza a támadásokat az olyan szervezetek ellen, mint az Amnesty International és a Human Rights Watch, mondván, hogy azok külföldi ügynökök. A magyar illiberális hullám jóval megelőzte Trump megválasztását. És Magyarország csak az egyik példa arra, hogy igenis vissza lehet lépni a demokratikus fejlődés útján. Nem kétséges, hogy a jövendő diktátorok mindenütt érzékelik: megingott az egész világ számára iránymutató amerikai demokrácia pillére. 

 

Time

time_1.jpg

A Yale Egyetem egyik történész professzora arról ír a „Trump és a zsarnokság új hajnala” c. cikkben, hogy az új elnök és munkatársai ugyan választások révén kerültek hatalomra, ám nem sok minden alapján lehet feltételezni, hogy jelenlegi formájában támogatják az amerikai alkotmányos rendet. Timothy Snyder szerint az új kormányzat törekvései inkább a más országokban végbemenő tekintélyelvű rendszerváltásra emlékeztetnek. Először is megsemmisítik az igazság gondolatát, az emberek valóságérzetét, ahogy azt csaknem 100 éve a fasiszták is tették.

A tények utáni világ a fasizmus előszobája.

 

Ennek érdekében félemlítik meg a sajtót és fosztják meg fontosságától. Sztálin is azt mondogatta, hogy az újságírók a nép ellenségei.

A hideg háború után Kelet-Európában tekintélyelvű kleptokráciák formájában új rendszerek jöttek létre. A legtartósabb példa erre Oroszország. Trump imádja autokratákat, ugyanakkor idáig nem sok szót vesztegetett a demokráciára. A magyaroknál, lengyeleknél és az oroszoknál a végrehajtó hatalom sikeresen partvonalra szorította az igazságszolgáltatást, majd engedelmességre kényszerítette a törvényhozást. Amint Trump képes megszelídíteni a bíróságokat és a Kongresszust, az Egyesült Államokban szintén kialakul a tekintélyelvűség. A jobboldali autoriter politikusok a terrorizmust használják fel, hogy megszerezzék, illetve megtartsák a hatalmat. Ennek legfőbb következménye, hogy elidegenítik a muzulmánokat, de hát ez az irányvonal igényli a terrortámadásokat. Akár ténylegesen, akár feltételezésként. A fasizmus és napjaink tapasztalatai arra utalnak, hogy nagyjából egy év szükséges ezeknek a változtatásoknak a keresztülviteléhez. A demokrácia alapjai törékenyek, csakis az amerikaiakon múlik, hogy mi fog történni ezután.

 

Spiegel

der_spiegel.jpg

Hiba volna Trump és a többiek sikerét csupán a populizmusnak tulajdonítani, az csupán egy globális válság megnyilvánulása.

A demokrácia sok helyütt visszavonulóban van, beleértve az USÁ-t, Magyarországot és Lengyelországot.

 

A forgatókönyv a legtöbbször a következő: a lakosság olyan politikusok mellé áll, akik értenek a nép nyelvén. Azt ígérik, hogy hatékonyabb lesz a kormányzás, ami mindig hatásos érv a demokrácia nehézkes konszenzuskeresésével szemben. Amint hatalomra kerülnek, nekilátnak a fékek és ellensúlyok leépítéséhez, az alapjogok felhigításához, saját klikkjük és kegyenchálózatuk megerősítéséhez. Az emberek viszont csak akkor ébrednek fel, amikor már késő. Vagy még akkor sem. A nagy baj ott kezdődik, amikor a nép feladja a demokráciába vetett hitet, illetve az elit nem ragaszkodik annak normáihoz, mert a másik oldalon túl nagyok az előnyök.

Nem véletlen, hogy a demokrácia visszaesése együtt járt a gazdasági recesszióval. A gyenge gazdasági teljesítmény és a fokozódó egyenlőtlenség ráerősít a demokratikus játékszabályok megszegésére. A fejlődő államokban tapasztalni lehet egyidejűleg a kleptokrata irányzatok megerősödését. És a kilátásokat erősen beárnyékolja, hogy a világ számára végzetes következményekkel jár az amerikai demokrácia meggyengülése. Főleg ha Oroszország és Kína az új tekintélyelvűség szuperhatalma lesz. A demokrácia csak akkor lehet ismét a régi, ha olyan, korszerű válaszokat kínál, amelyek megfelelnek saját nagy, utópista hagyományának. Csak ez esetben tudja magával ragadni hosszú távon újra a lakosság minden rétegét.

 

NZZ

neue_zurcher.jpg

A hatalmas költségek miatt az autokrata rendszerek is egyre kevésbé kérnek az olimpia rendezéséből, pedig az elutasítás idáig a nyugati demokráciákra volt jellemző. Legutóbb Magyarország vonta vissza jelentkezését, dehát

Orbán Viktor behúzta a féket, mivel az aláírásgyűjtő akció sikere miatt túl nagyok lettek volna a politikai károk.

 

A visszalépés fatális jelzés a Nemzetközi Olimpiai Bizottság számára, amely úgy igyekezett enyhíteni a kudarcot, hogy közleményében azt állította: a magyaroknál a helyi politika céljaira használták fel a rendezést. Ám igazából ily módon csak elbeszélt a probléma lényege mellett, hiszen egyre kevesebben gondolják úgy, hogy milliárdokat kellene beleölni egy sporteseménybe, amelynek tartós hasznát senki sem tudja igazolni. Az elmúlt 50 évben jóformán nem akadt olyan város, amely tartani tudta volna a költségvetési kereteket. Aki látni akarja, mekkora illúzió az olimpia, az látogasson el Rióba, ahol a legtöbb stadion ajtaját immár beszegezték. A helyszíneken átvette az uralmat az enyészet. Pedig a kormány azt hirdette, hogy mindenki csak profitál majd a játékokból. Persze egész Brazília nehéz helyzetben van. A NOB láthatta előre a gondokat, csak éppen félretolta azokat, az etikai megfontolásokkal együtt.

 

FAZ

fraknfurter.jpg

A Nutella megosztja Európát – írja a lap, miután az uniós agrárminiszterek hétfőn napirendre tűzik a Visegrádi csoport panaszát, mármint hogy országaik gyengébb minőségű termékeket kapnak a nyugati élelmiszerkonszernektől.

A V4-ek azt várják, hogy Bizottság találjon jogi biztosítékokat, és így a fogyasztók azonos márkanéven mindenütt ugyanazt a minőséget kapják. Csakhogy erre semmi sem kötelezi az érintett nagy cégeket.

 

Brüsszel megerősítette, hogy ha a csomagoláson a megfelelő összetételt és tulajdonságokat tüntetik fel, akkor minden rendben van, ennél többet nem lehet megkövetelni. Ezzel együtt nem lehet kizárni, hogy a magyaroknak és a többieknek igazuk van, és valóban rosszabb a szóban forgó áruk minősége. Ennek oka lehet, hogy keleten kisebb a vásárlóerő, ám ez esetben sem lehet semmit sem tenni, ha a külső leírás fedi a tartalmat. A legfőbb eszköz azonban a vásárlók kezében van: ha ők úgy gondolják, hogy hitvány árut kínálnak nekik, akkor a gyártók image-e erősen sérül. A magyar kormány már ajánlja is, hogy mindenki vegyen hazai terméket. Ugyanakkor nagy-nagy reklámot tudnak csapni maguknak azok a cégek, amelyek képesek jelentős többletköltségek nélkül jobbat szállítani. Onnantól kezdve hirdethetik pl. a portékát úgy, hogy EU-minőség. A miniszterek pedig döngethetik a mellüket, hogy lám, nem hiába küzdöttek. Egyben várhatóan lépten-nyomon dicsérik azokat a holdingokat, amelyek benne voltak a játékban.

Hangos sajtószemle a Soundcloudon.

A bejegyzés trackback címe:

https://b1.blog.hu/api/trackback/id/tr10012313771

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.