A Fidesz és személyesen Orbán Viktor körülbelül annyira szeretne népszavazást az olimpiáról, mint Habony Árpád egy Tesco gazdaságos öltönyt. Az, hogy nem ágálnak ellene hangosan, még nem azt jelenti, hogy nincs kész terv a kezdeményezés elgáncsolására.
Nem véletlenül hallgat mélyen a kormányzati elit a Momentum Mozgalom népszavazási kezdeményezéséről. Ha pedig mégis megszólal, inkább csak sunnyog. Ugyanis valódi érvük nincs az olimpiáról szóló népszavazás ellen.
Lássuk, miket mondanak:
- néhány hónappal a döntés már nem lehet népszavazást tartani,
- a magyar emberek az olimpia mellett állnak,
- nem is az olimpiáról szól a kezdeményezés, ezek valójában politizálnak.
És az ostoba kijelentések cáfolatát:
- – először 2015 végén, majd 2016 szeptemberében kezdeményeztek népszavazást civilek az olimpiával kapcsolatban, ám mindkettőt – az elsőt a Kúria, a másodikat a Nemzeti Választási Bizottság – jogászkodva elkaszálta,
- – a budapestiek többsége nem szeretne olimpiát a városában
- – amennyiben 770 milliárd forintnyi közpénz elköltése politikai kérdés – márpedig az –, akkor igen, politizálnak. Mi ezzel a gond?
Hiszen nem olyan régen maga a kedves vezető is megmondta:
A népszavazás útja egy európai dolog, az európai politika része, ezért jó szívvel ajánljuk másoknak is. … nem hozhatunk az emberek feje fölött, emberek akarata ellenére az életüket súlyosan megváltoztató, a jövő nemzedékek életét is meghatározó döntéseket.
Azt pedig nem nehéz belátni, hogy elnézve a vizes vébé költségnövekedését, az olimpia megrendezése sem állna meg 1000 milliárd alatt. Ennyi pénz elköltése pedig bizony befolyásolja a következő nemzedékek életét is.
Orbán személyesen mindössze annyit mondott a népszavazási kezdeményezésről, hogy: „a kormány tudomásul veszi, hogy olyan formában hozza meg a döntést, amilyen formában az emberek ezt akarják.” Ennek ellenére a kormány – majdnem – mindent elkövet a népszavazás sikerének megakadályozása érdekében. (Majdnem, hisz ezúttal nem küldtek kopaszokat a választási bizottsághoz.)
A Fidesz stratégiájának főbb elemei:
- hivatalos szinten agyonhallgatni a kezdeményezést, így nem kerülhet bele a napi hírfolyamba, már ami az általuk uralt nyilvánosságot jelenti;
- a csahos sajtó indulatokat szít és – az előbb megcáfolt – érvkészlettel látja el híveit;
- „adminisztratív” eszközökkel nehezítik az aláírásgyűjtést;
- ha meg is lenne a szükséges aláírás, még át kell jutni a Fidesz uralta Fővárosi Választási Bizottságon, amely bármilyen indokkal, de meg akarja majd tizedelni a szignókat, ahogy ezt próbálták a vasárnapi boltzár elleni kezdeményezéskor is;
- kormányhű „civiljeik” már jelezték: jogi úton fogják megtámadni, ha hitelesítik az aláírásokat;
- húzzák az időt, hisz csak szeptember közepéig kell várni, hogy Nemzetközi Olimpiai Bizottság kihirdesse a döntését;
- ha pedig minden kötél szakad és ki kell írni a népszavazást, akkor azt július végére teszik, hogy még véletlenül se legyen érvényes.
Abban pedig biztosak lehetünk, hogy ha az olimpiai népszavazáson elsöprő számban nyernének a nem-ek, de jogilag nem születne érvényes döntés, akkor azt Orbán nem tartaná
„politikailag érvényesnek”.
A legvégső esetben mér arra is lehetőség van, hogy a budapestiek – már most sem létező – támogatása nélkül nyújtsák be a pályázatot, hisz bár egy város aspirál a rendezési jogra, mégis a nemzeti olimpiai bizottság nyújtja be a pályamunkát. Vagyis akkor is lehet Budapesten olimpia, ha ezt az itt élők elutasítják.
Kizárólag azért, hogy Garancsi és Mészáros urak még felhúzassanak egy-két, kormányzati megrendelésre épülő, százmilliárdos stadiont.
