Amikor a miniszterelnökséget vezető miniszter az egyházakat nevezi az oktatás legfontosabb szereplőinek, ott már a baj nem kicsi. Európában ugyanis már Luther Márton idején kezdett divatba jönni a szekularizáció, 1517-ben. Az állam és egyház szétválasztását VIII. Henrik idején kezdték el Európában – vagyis azt, hogy, hogy az egyház ne szóljon bele az állam működésébe. Ezt most a Fidesz visszacsinálja.
Ma Magyarországon nem ez történik: a Fidesz és a „történelminek” nevezett egyházak szövetségéből olyan torzulások származnak, hogy
-
a gyerekeket erővel tanítják hittanra, vagy
-
nem tudnak világnézetileg semleges iskolában tanulni.
2015-ig a különböző felekezetek által fenntartott oktatási intézmények száma 614-ről 909-re növekedett. Ez pedig nem azért történt, mert egyre több a hívő az országban és nem is a szülők szeretnék így. A kivéreztetett önkormányzatok ugyanis inkább lerázták magukról az oktatási intézmények fenntartásával járó pluszterheket, így az utóbbi években számos intézmény került egyházi fenntartásba. (Ezzel egyébként számos faluban, kisvárosban sérül a tanulók semleges világnézetű oktatáshoz való joga).
Nagyot fordult a Fidesz a rendszerváltás óta, akkor még liberális és antiklerikális pártként működött. 1994-től a párt és az egyház – főleg a katolikus egyház – szövetségesekké váltak. Azóta a Fidesz (és a KDNP) számos alkalommal a választóik tudtára adta, hogy nem hisz a szekularizációban.
Balog Zoltán – Orbán Viktor egyházügyi tanácsadójaként is működik - szerint
a Fidesz a politika felől közelít a valláshoz, a KDNP a vallás felől a politikához.
A kapcsolat kezdetben nyilvánvalóan a szavazatmaximálás érdekében épült fel: a Fidesz remekül használja fel a hívőket arra, hogy rá is szavazzanak. Ezért cserébe pedig az egyes egyházak (a „történelmi egyházak”) kiemelt elbánásban és vaskos állami támogatásban részesülnek. Mostanra azonban minden főbb fideszes komolyan veszi, hogy vallásos. Ahhoz képest, hogy Orbán Viktor annak idején állítólag azt kiabálta a Parlamentben, hogy „Csuhások! Térdre, imához!”
Az egyházakkal fenntartott „bimbózó kapcsolatnak” egy újabb szép állomása Lázár János legújabb beszéde Mezőtúron, a református kollégium felújított ókönyvtárának átadásán.
A beszéd – ezek után érthetően és nyilvánvalóan -
két lábbal tiporja a szekuláris állam alapelveit.
Nézzünk néhány csemegét:
- A mai magyar állam meggyőződése, hogy az oktatás legfontosabb szereplői az egyházi fenntartású intézmények;
- Lázár szerint a munkájuk során kiemelt figyelmet szentelnek annak, hogy ezeket támogatni is tudják és nagy megtiszteltetésnek érzi, hogy Mezőtúron is hozzájárulhattak a református kollégium működéséhez;
- A kormány meggyőződése szerint a legtöbb, amit egy diáknak adni lehet, hogy jó keresztényt, illetve keresztyént és jó magyart nevelnek belőle;
- Ez tartotta meg ezer éve az országot és a jövőben is ez fogja;
- A kabinet ehhez a nevelési elvhez remél szövetségest a történelmi egyházakban, ennek rendeli alá az új alaptantervet és a magyar oktatáspolitika megszervezését is.
- Lázár „a magyar nemzeti jövő zálogaként tekint az egyházi oktatási intézményekre”;
- Minden ilyen intézmény növekedését támogatni fogják, hiszen az elmúlt ezer év tapasztalata szerint a nemzet ezeken keresztül erősödik.
- „A nemzet jövője és a történelmi egyházak oktatási rendszere elválaszthatatlan egymástól.”
Vajon nem érzi a miniszterelnökséget vezető miniszter, hogy a XXI. századi Európában meglehetősen kínos már mindez? Vagy az a pár szavazat megéri ezt a rengeteg pénzt és fáradtságot? Muszáj-e a gyerekekre ráeröltetni a vallást?
