Túl azon, hogy már megint meg akarta mondani Nyugat-Európának, hogy otthon mit és hogyan csináljon (bevándorlók helyett saját gyerekekkel oldja meg a demográfiai problémáit; szóval, dán és francia nők, szüljetek!), az 1956-os forradalom emléknapján Orbán Viktor
a szabadságról és a diktatúra alóli felszabadulásról szónokolt.
Mindeközben:
- A kommunista diktatúra elleni forradalom emléknapján a köztársasági elnök a belügyminiszter előterjesztésére altábornaggyá léptette elő a diktatúra egyik kiszolgálóját, sőt, működtetőjét, egy volt III/II-es operatív tisztet.
- Egy korábbi jobboldali miniszterelnök pedig - egészen az 50-es évek modorában - "az amerikai imperialisták gaztetteiről" beszélt.
És továbbra is mindeközben: a Fidesz sikeresen megvédte a szabadságot és a demokráciát azoktól, akik ellenvéleményt mertek nyilvánítani.
- A kormánypárt alelnöke büntetőeljárással fenyegette meg azokat, akik nemtetszésüket merik nyilvánítani a miniszterelnök beszéde alatt.
- A központi, elvileg nyilvános, szabadtéri állami ünnepségre csak regisztráció után lehetett bemenni.
- A biztonsági őrök nem engedték be azokat, akiknél síp vagy egyéb zajkeltő eszköz; esetleg elvették tőlük és összetörték.
- Hiába regisztrált,nem engedték be Szigetvári Viktort és Juhász Péter, az Együtt elnökét és alelnökét sem.
A Fidesz sikeresen megvédte a szabadságot és a demokráciát azoktól, akik ellenvéleményt mertek nyilvánítani.
Ez így, együtt (plusz az "díszünnepség" iskolás, patetikus, dagályos semmitmondása) már egészen olyan, mintha visszatértek volna az 50-es, 60-as évek, és velük a kommunisták. A különbség annyi, hogy akkor hivatalosan és vállaltan sem lehetett ellenvélemény, most hivatalosan lehet, csak nem hivatalosan nem.
Ma, Magyarországon elvileg lehet nemszeretni a kormányt,
csak gyakorlatilag nem.
Ha nem tetszik a rendszer, annak nem lehet hangot adni az állami rendezvényen, mert be sem engednek. A tiltakozás nem kerül be az állami médiába, aki azt nézi, annak egészen úgy tűnik, hogy minden magyar nagyon-nagyon kedveli a miniszterelnököt, a kormánypártokat és a politikájukat.
Az ellenzéki (azaz nem kormánypárti, független) média elvileg tudósíthat róla, amíg gazdasági okok miatt be nem zárják, mivel a hatalom kontroll alatt tartja a hirdetéseket, és tőle független (azaz külföldi) tőkét nem enged be a piacra.
Lehet ellenzéki sajtó, de úgy tesznek, mintha nem lenne; lehet ellenzéki választó, de úgy tesznek, hogy ne látszódjon.
- Nem igaz, hogy aki nincs velük, az ellenük van.
- Az sem igaz, hogy aki nincs ellenük, az velük van.
Aki nincs velük, az nincs.
Csak az új egység van. Akinek ellenvéleménye van, az nem mehet be az állami rendezvényre. Az nem része se az államnak, se a nemzetnek. Az új egységnek pláne.
Mintha el se telt volna az a 60 év november negyedike óta.
(Kép: Twitter/Lydia Gall)
