B1 blogcsalád



Komoly politikai bukta Orbánnak, ha nem lesz érvényes a népszavazás. Oda a legitimitás

2016. szeptember 24. - B1blog

ovi_3.jpg

Ennek a kvótareferendumnak csúfolt szomorújátéknak két kimenetele lehetséges:

  1. eredményes lesz, de érvényes nem,
  2. eredményes és érvényes is lesz.

A kettő között néhány százezer szavazat a különbség. Politikailag viszont egy világ választja el egymástól a két helyzetet.

Kezdjük a látszólag egyszerűbben: hozzávetőleg 4,1 millió ember elmegy október másodikán szavazni. Ennyi elég az érvényességhez, az eredményességhez pedig a fél éves agymosás után kétség sem fér. A valódi eredmény: Orbán nyer.

Voldemortok, Habonyok, Andy Vajnák és Mészáros Lőrincek mit sem számítanak. Az intézményesült korrupciót a magyar pont letojja, ha a kedves vezetőnek úgy tetszik, hát bármit megtehet. És meg is tesz.

Annak ellenére, hogy a Fidesz ma is toronymagasan vezeti a népszerűségi listákat, szüksége van erre a legitimációs szavazásra. Mert csak a szemellenzős, Orbán-hívő 1,8 millióval lehet elhitetni, hogy minden a legnagyobb rendben.

Ha pártra kellene szavazni, az otthonmaradók nyernének, nem a Fidesz. Mennyivel könnyebb valaki(k) ellen hergelve akolba, akarom mondani szavazóhelyiségbe terelni az istenadtát.

Ők a hibásak, a brüsszeli bürokraták, a migráncsok, merkelek, nihilista gyíkemberek.

Ne rám szavazz, hanem ellenük, ez most nemzeti sorskérdés – amit a kedves vezető tesz fel. Ha úgy szavazol, ahogy kell, az ő szívének lesz kedves az eredmény.

Hagyjuk magára egy pillanatra a fidesznyikeknek méltán évtizedes erekciót okozó teóriát egy pillanatra – de visszatérünk.

Az első verzió - eredmény van, de érvényesség nincs – komoly politikai bukta.

Még akkor is, ha - amennyiben bekövetkezne – fényes győzelemként lenne tálalva, hisz a többség így is a kormányoldal „nemjét” fogja preferálni. De kézzelfogható bizonyságot jelent majd: hiába a plakátokra, kiadványokra, vidéki haknikra elszórt tízmilliárdok, és az udvari írnokok rendszerére elköltött százmilliárdok - a kedves vezető mégis képtelen uralni alattvalói minden gondolatát/érzelmét.

Oda a varázs, az orbáni csoda.

Lekoptatta a tévedhetetlenség zománcát a közpénzek jellegvesztése, az új földesurak trafikjai, az adóforintból vett magánszálloda-lánc meg a nézhetetlen propaganda-tévé. Akkor bizony nincs legitimáció a lopásra, az alkotmányos költségekre, a 90 százalékos lenyúlásokra, a kedves vezetőhöz bekötött ügyészségre.

Beismerést ne várjon senki. Nincs a narancsfüzetben olyan szó, hogy önkritika, még kevésbbé: önreflexió. Nem itt tartanánk, ha lenne.

De a fondorlatos félelem elkezd kőrözni a párthű szívek fölött.

  • Mi lesz, ha…?
  • Mi lesz, ha már nem Polt Péter védi a rendet?
  • Mi lesz, ha a jellegvesztés megint büntethetővé válik?
  • Mi lesz, ha a lebukásnak következményei lesz?

Aki ilyesmin gondolkodik, annak egy pillanatra megremeg a keze a zsákmány fölött. Az elkezd végre a jövőre gondolni. Az jópontokat akar az eljövendő uraknál.

Ekkor esik szét a harácsra és a bűnben fogant bajtársiasságra – és rettegésre – épített rendszer.

(Az államvédelmiség dehogy a nyomorult újságíróra voltak kíváncsiak, aki be akartak zsarolni besúgónak. Őket az érdekelte: hol szivárog a rendszer? Ki beszél kifelé? Hol megy ki az információ?) Egy, a személyes jövőjét féltő tolvaj szívesen köt vádalkut, bedobva egy nagyobb nevet, ügyet, tétet. És a végén a legnagyobb magára marad, vádló ujjak gyűrűjében.

Végezetül vissza a második variáció hosszabb távú következményeihez. Pontosan tudjuk, hogy ez a népszavazásnak hazudott demokrácia-deficit valójában semmiféle következménnyel nem jár. Ha az Európai Bizottság továbbra is ragaszkodik a kvóta ötletéhez, és ehhez megnyeri az Európai Parlament – legnagyobb frakció a Néppárté - és az Európai Tanács – többségében jobbos kormányfők – támogatását, akkor bizony a kedves vezető a homlokán pörögve énekelheti a székely himnuszt, akkor is lesz kötelező kvóta.

Mit tehet a kedves vezető ilyenkor, ha az ő népe pedig azt üzeni Brüsszelnek, hogy bekaphatja? Mondjuk kivezeti az országot a naív brüsszeli nihilista bürokraták szorításából, ki a sztyeppére, hátha szembe jön Putyin.

Talán a véletlenek furcsa összjátéka csupán,

hogy a kormány mindent elkövet annak érdekében, hogy 2018-ig, a következő választásokig elköltse a Magyarországnak 2020-ig járó uniós támogatásokat.

Másik párttól momentán aligha tartanak. Mire hát a sietség? Egy kilépési procedúra legalább két évig eltart - mire mindent tisztázunk, már el is költöttük Brüsszel pénzét. 2020 után pedig nincs már eurófolyó, mindenképp elzáródnak a pénzcsapok.

Ha pedig Brüsszel nem tejel, minek maradjunk? Nekik akkor már nem éri meg. Nincs mivel tömni a zsebet, de sok hülye szabálynak meg kell felelni. Kösz, de nem.

Ha vége a pumpolásnak, szívjatok egyedül - eddig is ezt kommunikálta a kedves vezető, talán itt az idő, hogy valóra is váltsa.

ashwood

A bejegyzés trackback címe:

https://b1.blog.hu/api/trackback/id/tr5411735743

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.