• Orbán rendelte el, hogy vonják ki a közpénzt a Quaestorból. 

• Ezzel praktikusan fölmentette Szijjártót a bennfentes kereskedelem gyanúja alól.

• Ellenben saját magát gyakorlatilag meggyanúsította.

A bennfentes kereskedelem (Btk. 410. §) akkor merült föl, amikor kiderült, hogy a Külügyminisztérium bankja (MNKH) éppen a csőd napján vonta ki a pénzét, 3,8 milliárd forintot a Quaestorból. Kézenfekvő, hogy fülest kaptak a likviditási problémáról, esetleg arról, hogy a csalás (fedezetlen kötvények kibocsátása) miatt a felügyelet be is zárja a brókercéget. 

A külügy elszántan tagadott: a döntés már március 5-én, négy nappal a csőd előtt megszületett (ami akkor még nem is volt csőd), annak technikai okai voltak, hogy a pénzkivétel 9-éig húzódott. Ergo: nem volt bennfentes értesülés, nem tudtak a csődről.

Én rendeltem el, akkor, amikor láttuk, hogy a Buda-Cash bedőlt, és a befektetett pénz nincs biztonságban, hogy minden minisztérium nézze meg, van-e közpénz a brókercégeknél. Amennyiben igen, akkor intézkedjenek. Félő volt ugyanis, hogy elindul egy lavinahatás, és úgy járnak mint az a 67 önkormányzat, amely jelentős összeget helyezett el egy másik ilyen cégben

Ezt Orbán mondta Sopronban. A lavinahatás - mint a bankpánikoknál szokott - nincs, nem is volt, nem kellett ettől tartani.

Ha mégis tartottak ettől, akkor tökéletesen inkompetensek. Nem dőlt be egyetlen másik brókercég sem, csak az, amelyiknek fedezetlen kötvényei voltak. És az is csak akkor, amikor az állam kivonta belőle a pénzét.

Tehát Orbán és Szijjártó gyakorlatilag bedöntötte a Quaestort.

A Matolcsy-féle MNB - amelyik magába olvasztotta a korábbi PSZÁF-ot - éppen akkor kezdett vizsgálódni a brókercégnél. Az ellenőrzés minden bizonnyal maga után vonta volna a csődöt. Életszerűtlen feltételezni, hogy Matolcsy nem értesítette erről volt főnökét és politikai szövetségesét. Az Index szerint a Fideszben már napokkal korábban erről beszéltek.

Az ügy amúgy kizárólag a Külügyi és Külgazdasági Minisztériumot érinti. Pillanatnyilag nincs arra adat, hogy bármelyik másik állami szerv belekeveredett volna. Orbán a fenti idézetben, melyben általában beszél minden minisztériumról, csak kedvenc embere felelősségét próbálja elkenni.

(Kép: Népszava)

Más kérdés, hogy a Quaestor a piramisjátékra hajazó üzleti stratégiája miatt meg is érdemelte, hogy bedőljön.

De akkor a külügy bankja miért tartott csaknem négymilliárdot Tarsoly cégénél?

• Akit Szijjártó 15 éve ismert meg még a győri önkormányzat sport-albizottságának alelnökeként.
• Akinek odaadta a moszkvai magyar vízumközpontot, amelyik annak ellenére is fialja a pénzt, hogy a Quaestornak semmilyen tapasztalata nem volt a területen. (És ezért még egy diplomatát is kirúgott a tárcától, aki ezt nem volt hajlandó szignálni.)
• Aki részt vehetett a kormány letelepedési kötvény-programjában.
• Aki az isztambuli kereskedőházat üzemeltethette.
• Akinek a kommunikációs főnöke, Orbán egykori elnöki tanácsadója, Bende Gyöngyi volt.
• Aki a fiktív kötvényekből finanszírozta a miniszterelnök fociálmának egyik szeletét.

És miért tartaná egyáltalán a magyar állam kockázatos vállalati kötvényekben a pénzét?

• Ezek vagy jó hozamot hoznak.
• Vagy az egészet bukja az ügyfél.

Az Áht. 79. §-a tiltja, hogy az államkincstáron kívül máshol és állampapírokon kívül másban tartsák pénzüket az állami intézmények. Bár ez az irányításuk alá tartozó szervezetekre nem vonatkozik, a köztisztviselő nem részesül a profitból akkor sem, az első változat jön be.

Ráadásul a magyar államnak nincs szüksége ilyen módon szerzett néhány 100 millió forintra, mikor egy tizedesszám megváltoztatásával az adótörvényben vagy az alapkamaton is 10 milliárdokhoz juthat. A néhány milliárdos veszteség viszont érzékenyen érintheti. Pláne a kockáztató tisztviselő állását.

Arra, hogy mégis megtörtént nincs más magyarázat, minthogy az MNKH felsőbb utasítást kapott a gazdájától, a külügytől. A Szijjártó és Tarsoly, valamint az Orbán és Tarsoly közötti kapcsolatok ismeretében ennek kézenfekvő indoka a haveri segítség.

A helyzet tehát úgy áll, hogy Szijjártó csaknem négymilliárd közpénzzel segítette ki a haveri brókercég piramisjátékát. Azután az MNB vizsgálni kezdte a Quaestort, és az infók valamiképpen eljutottak a kormányhoz és a Fideszhez. Ezek alapján Orbán kivonatta az állami pénzeket, amivel összedöntötték a céget. Ami maga alá temette a kisbefektetők pénzét. A keményen dolgozó kisemberekét, akiket a magyar kormány elfelejtett értesíteni.

A közpénz végül meglett, de a simlis húzásokkal Orbán és Szijjártó egyszerre keverte magát

• illegális finanszírozás
• és bennfentes kereskedelem gyanújába.

Az egyetlen szerencséjük, hogy az esetet a Matolcsy MNB-je alá rendelt pénzügyi felügyelet és - esetleg - a Polt Péter vezette Legfőbb Ügyészség fogja vizsgálni.